A magyar aranytartalék

Elhagyatott vámosfülke, benne két rozoga szék. Érthetetlen, hogy miért zárták be az ajtaját, innen semmit sem lehet ellopni. Előtte tükörsima út, rajta vörös vonal jelzi a Románia és Magyarország közötti határt. A vonal tájszünetként folytatódik, ott van a képzeletbeli trianoni határvonal.

Románia január elsejétől teljes jogú tagjává vált a schengeni övezetnek, így újabb trianoni határszakasz vált légiesebbé; csatlakozásuk a magyar EU-elnökség nélkül valószínű hogy elhúzódott volna. Most már mindenki szabadon járhat, nem kérik a személyit a vámosok – de senki se feledje, hogy Romániában akkor is kötelező matricát vásárolni, ha csak a szomszéd faluba rándulunk át (kamerák ellenőrzik mindenütt a rendszámtáblákat, a büntetés csípős, mint a torma). Amint áthajtunk a román oldalra, nagyjából egy kilométer múlva, egy mellékút bokrai között észrevesszük a vámőrség Dacia terepjáróját, a vámos éppen szükségét végzi az autó mellett. Riportunk során több kisebb határátkelőt kipróbáltunk, és a román oldalon mindenütt rejtőzködnek rendőrök vagy vámőrök – nagyjából két kilométer mélységben. Még bizalmatlanok. Vagy nagyon is éberek.

Ez Románia legnyugatabbi része, és mégis, Nyírábrány osztrák falunak látszik Biharfélegyházához képest. A kommunizmus és a balkáni rendetlenség öröksége a régi magyar világéval keveredik Érmelléken. Hazánk és Székelyföld között itt él a legnagyobb tömbben magyarság, e tájegység harminc települése 50 ezer ember otthona, közülük 40 ezren magyarok (a magyar nyelvű cigányokkal együtt). A cigányság a határ egyik oldalán sem értesült Európa csökkenő demográfiai trendjéről, Bihardiószeg községnek például már a fele cigány, a magyar oldalon lévő Pocsaj iskolásainak pedig már több mint a fele az. E demográfiai tény elkerülhetetlenül alakítja majd a térség jövőjét. Északnak, Bihardiószeg felé fordulva nem kell sokat mennünk, és már látszanak a szőlődombok.

Elfelejtett borvidék

Mit adhat Érmellék a világnak Ady Endrén kívül? Például jó bort. Ottjártunkkor hamar kiderült, hogy a bor válhatna a térség fő exportcikkévé. Érmellék az Alföld folytatása, ugyanúgy művelik, ugyanúgy termelnek az itteni magyarok, mint a határon inneniek, de a kézműves termékeket, friss terményeket a kistermelők jellemzően nem hozzák át Magyarországra – túl szigorú az élelmiszer szabályozása, és általában nincs pénzük elintézni a bonyolult bürokráciát, ezért a saját piacukból élnek. Háromszáz magyar gazda működik ezen a vidéken. Debrecen innen csak félszáz kilométer, nem csoda, hogy régen a város szőlőskertjének nevezték Bihardiószeget. A Zichy család lendítette fel a szőlészetet a településen, a Monarchia idején a diószegi díjnyertes borokat még a kínai császári udvarba is eljuttatták.

Piheni Panni borász éppen a párjával metszette a szőlőt, amikor megérkeztünk. Kérdeznünk sem kellett, már mutatta is: „Az ott a bakator, de egyelőre kevés van belőle, csak ötven literre való.” A bakator a vidék híres őshonos fajtája, ám Trianon és a téeszesítés tönkretette e borvidéket. Régen itt ezer hektáron műveltek szőlőt, manapság ennek alig 10-15 százalékán gazdálkodnak a fiatal borászok. Az utóbbi évtizedben sok magyar tért vissza Diószegre, hogy szőlőt műveljen és borászatot alapítson. Piheni Panni apai ágon innen származik, és nagyváradi építészi hivatását adta fel, hogy teljesen Yanka Borászatának szentelje az idejét.

– Két éve még párhuzamosan űztem a két szakmámat, de amikor termőre fordult az új ültetvény, akkor döntenem kellett. A hegyet választottam.

Piheni Panni biobort készít, ami még szűz területnek számít Romániában. Borai már megtalálhatók Budapesten, Szegeden és Veszprémben is, sőt, már berlini Michelin-csillagos étterembe is eljutottak.

A schengeni csatlakozás Piheni Panni vállalkozása szempontjából nem hoz sok újat, mert a vám miatt ugyanannyi papírt kell kitöltenie, mint eddig, azt leszámítva, hogy a helyi Bakatorfesztiválról a debreceni vendégek mindig hazasiettek, mert tíz órakor zárták a határátkelőt – ez immár megváltozik. Azelőtt a borász egyszer két órát várakozott a határon, és majdnem elkésett a szegedi borkóstolójáról. Ezek mikrotörténetek, mégis mindegyik egy kis halál, egy „petit Trianon”. A szőlődombot bejárva arról beszélgettünk, hogy a fiatal borászok már látnak jövőt Érmellékben, most az a céljuk, hogy Magyarországon ismertté tegyék a régiót – Diószegen túl Székelyhídon és Szentjobbon is elkezdtek szőlőt művelni fiatalabb magyarok.

– Amikor kérdezik egy borfesztiválon, hogy hol van Érmellék, azt mondom, hogy Debrecen környékén. „De hát ott nincsenek is dombok!” – hangzik a válasz. Hát vannak, csak át kell menni a határon. A brandépítés fontos, de nekünk most az a legnagyobb kihívásunk, hogy bio módon védjük meg a szőlőt. Volt, hogy megmenthettük volna vegyszerrel, de nem nyúltunk hozzá. Csak tisztán dolgozunk.

Innen északra megyünk, Érmihályfalvára, és a helyiektől – panaszként – azt is megtudjuk, hogy Nagyvárad és Nagykároly között, tehát pont a tömbmagyar területeken egyetlen Mol-kút sincsen; jó volna, ha ez a magyar vállalat jobban figyelne a nemzetstratégiára is.

Debrecen agglomerációja?

A magyar oldalon csak Debrecennek van gazdasági vonzereje, és a BMW-gyár megnyitásával a szívóhatás erősödhet. Érmelléken nagy a munkahelyhiány, a könnyűipar eltűnt erről a vidékről, az ingázás most is a mindennapok része, még érmelléki egyetemisták is ingáznak. Egyelőre éppen a debreceni borsos ingatlanárak miatt nem ürül ki Érmellék, az ingázás marad az arany középút. A schengeni csatlakozásának nagy kérdése, hogy melyik ország gazdasága fog ebből igazán hasznot húzni, és vajon javít-e az itteni magyarok életminőségén.

Érmihályfalva főterén elegyedtünk szóba Dezsővel (40), ő is Debrecenbe ingázik, egy nagy nyomdaipari cégnél dolgozik. Elmeséli, hogy Nyírábránynál sokszor fél órát is várakozni kellett, miközben kocsival Debrecenig 40 perces lenne az út. Diószegen is találkoztunk két fiatal férfival, akik naponta ingáznak Debrecenbe, egy villamossági cégnél dolgoznak. Igaz, a hírek szerint a BMW-gyár elektromos hálózatának kiépítéséből és a földmunkákból érmelléki magyar vállalkozók is kivették a részüket, de a gyárral kapcsolatban inkább az a kérdés, hogy vajon lesz elegendő jól képzett munkaerő, amit foglalkoztathatnak.

– A műszaki képzések felívelőben vannak a Debreceni Egyetemen is, Nagyváradon is érezzük ezt az igényt, és tervezünk műszaki képzéseket indítani. Nem is csak a BMW-gyár jelenléte miatt, hiszen az ilyen hatalmas üzemek beszállítók egész hálózatát vonzzák a térségbe, Nagyváradon például a finnországi Nokian Tyres épített egy hatalmas gumiabroncsgyártó üzemet, aligha véletlenül. Ez nekünk is jelzi, hogy milyen típusú munkaerőre van szükség a jövőben – magyarázta az érmihályfalvi származású Szilágyi Ferenc, a Partiumi Keresztény Egyetem dékánja, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar vezetője.

A gazdaságföldrajzzal foglalkozó kutató szerint a schengeni csatlakozással „helyreállt a normalitás”, hiszen a határ mindkét oldalán ugyanazon tájegység egyes részei találhatók, amelyek évszázadokig szervesen összekapcsolódtak. Szilágyi Ferenc eleinte abban reménykedett, hogy a határ fokozatos légiesülésével az elszármazottak visszatérnek, ingatlant vagy szőlőt-pincét vesznek Érmelléken, de egyelőre aszimmetrikusan kapcsolódik a térség Magyarországhoz – innen áramlik a munkaerő Magyarországra, magyar cégek pedig alig terjeszkednek a határon túl. Éppen Érmihályfalván található az egyik kivétel, egy magyar orvosi eszközöket gyártó cég leányvállalata pár tucat embernek ad munkát.

– Sokszor lehet olvasni a magyar sajtóban arról, hogy a románok sok ingatlant vesznek Magyarországon. Ez így félrevezető. A Bihar megyei határszakaszon ugyanis nagyrészt romániai magyarok vesznek ingatlant a határ magyar oldalán. Budapestről nézve a keleti határ a periféria perifériája, de itteni szemmel nézve ez Győr-Moson-Sopron vármegye. Tehát nem a magyarországi magyarok járnak át Nagyváradra dolgozni, hanem a kiköltözött nagyváradiak és környékbeliek ingáznak tömegesen vissza a romániai munkahelyükre. Azért vesznek ott ingatlant, mert jobb az infrastruktúra, csatornázottak az utcák, van gáz, és még csokot is igényelhetnek. Lényegében alvótelepülésként használják ezeket, Biharkeresztes lakosságának például egyharmada már nagyváradi.

Szilágyi Ferenc szerint a magyar határra tapadó magyar sziget a nemzet rejtett aranytartaléka lehetne, de egyelőre nem így tekintenek rá, hanem inkább saját hiánya betöltésére használja Magyarország az itteni munkaerőt. A kutató szerint akkor lenne magyar jövője Érmelléknek, ha megtalálnánk az egyensúlyt.

– Korábban úgy képzeltem el, hogy jönnek magyar befektetések Érmellékre, a történelmi kapcsolatok szimmetrikusan állnak helyre, mert ugyanazok a bihari emberek laknak a határ mindkét oldalán. A magyarországi vállalkozók ide egy pufferövezetbe érkeznének, az itteniek segítségével könnyebben kiismernék a romániai vállalkozói környezetet. Ez egyelőre még várat magára. Érmellék az elmúlt húsz évben elvesztette népességének tíz százalékát, de a magyar nyelv nem veszített a súlyából, a román visszaesés jelentősebb volt, mert a románok messzebbre, nyugatabbra vándorolnak ki. Tudom, hogy most Magyarországnak a saját belső növekedésére kell koncentrálnia, de eljön majd a diffúzió ideje is, és ha Debrecen terjeszkedik, a hátországa is felértékelődhet. Jó lenne, ha akkor még létezne itt magyarság, mely reintegrálódhatna, jó lenne, ha addigra megmaradna a nemzet érmelléki aranytartaléka.

Tormaország katonái

Óriási volt, amikor a január elsejére virradó éjszaka a határátkelőn személyi igazolvány nélkül mentünk át, mondta Heit Lóránd borász, vállalkozó, akivel pocsaji tormaüzemében ültünk le beszélgetni. Heit Lóránd ott akart lenni a történelmi pillanatkor, amikor szabadon hazamehet Bihardiószegre. Ott született, Debrecenben tanult, most Létavértesen él, de lényegében kétlaki vállalkozóként működik. Az elmúlt öt évben egyre többen kezdtek el vállalkozni a határ mindkét oldalán. Ő Létavértesről ment haza, hogy felélessze a szülői szőlőbirtokot, jelenleg Érmellék legismertebb borásza, a diószegi lankákon borteraszt is üzemeltet a nyári évadban. Akkor felmerül a kérdés, hogy mégis mit keresünk Pocsajon?

– Ez is a történelmi Érmellékhez tartozik, no meg itt találtunk megfelelő ingatlant a kis családi vállalkozásunkhoz. Azt szoktam mondani, hogy mindennap beverünk Trianon koporsójába egy szöget azzal, hogy jövünk-megyünk ezen a határon, egyik oldalon sem hagyjuk elveszni az örökséget, édesanyám mindmáig Diószegen él.

Heit Lórándéknak még nagyobb könnyebbséget és kiszámíthatóságot hoz a schengeni csatlakozás. Egész Európában ezen a tájegységen terem a legtöbb torma, Újléta, Létavértes, Álmosd, Bagamér, Vámospérs és Pocsaj között 1200 hektáron termelik. Heiték termelnek és fel is dolgozzák, a natúr tormától kezdve a legkülönfélébb ízekkel kísérleteznek, van céklás, fokhagymás és mustáros tormájuk is – és ottjártunkkor meggyőződhettünk róla, hogy bizony erős.

– Amíg van víz, addig nincs baj, amíg tudunk öntözni a mélyfúrt kutakból, és még működik a víztározó réteg. De a víz pótlásával már adódnak gondok. Több esőre van szükség, és ez a helyzet most arra ösztönöz mindenkit, hogy kevésbé pazaroljon. A torma már az első, XVI. századi magyar szakácskönyvben is szerepel, nagyon szerették az ízét az eleink, most inkább húsvétkor esszük, tehát nekünk először is az a feladatunk, hogy újra divatossá tegyük a tormát, ez a mi wasabink.

A torma idénymunkáihoz munkáskézre van szükség, elültetésekor és felszedéskor sok munkást bérelnek fel a gazdák, sokan áthozzák őket a határon túlról, például Érsemjén környékéről. Cigány vagy egyszerű magyar emberek jönnek dolgozni, a középkorú nemzedékek, a fiatalabbakat ugyanis mind nehezebben lehet rávenni a fizikai munkára.

– Nem azzal van gond, hogy nem kapják meg a tisztességes órabért, hanem egyszerűen nem szeretik a fizikai munkát, pedig annak is megvan a becsülete, az európai ember ezt elfelejtette.

Munkaerőhiány nem csak a tormaszektorban van. Heit Lóránd a szőlőjéről – meglepetésünkre – azt mondja, hogy éppen szűkíti birtoka határait, az öreg területeket megszünteti, mert kissé „túlterjeszkedtek” az utóbbi években.

– A piros bakatorral és a bakatorral továbbra is foglalkozunk, de kevés a megbízható, jó munkaerő a környéken; ha többet szeretnénk elérni, akkor bajban lennénk. Egy évszázadnyi rombolást nem lehet pár év alatt helyrehozni, a magokat el kell vetni, aztán folytatják az utánunk következők. Szerencsére egyre többen kapnak kedvet hozzá.

Azzal Heit Lóránd is egyetért, hogy Érmellék egyre ismertebbé válik, és szerinte Szent László királyunk öröksége mind a mai napig megmaradt, a környéken sok szakrális hely található – köztük Szentjobb, ahol a hagyomány szerint első királyunk kézereklyéjét őrizték pár évtizedig, és Hegyközszentimre, ahol meghalt István király fia – de a borversenyek, a diószegi Bakatorfesztivál is sokat tesz azért, hogy Érmellék hazatérjen a köztudatba.