Fotó: Wikimedia Commons

A szegény családba született Guttmann Arnold, a későbbi Hajós Alfréd 18 éves egyetemi hallgatóként, az 1896-ban Athénban megrendezett első újkori olimpián szerzett világraszóló, kettős dicsőséget a magyar nemzetnek, amikor a 100 méteres mellett az 1200-as gyorsúszó számban is győzedelmeskedett a tengerben tempózva, amelynek hőmérséklete áprilisban még a 13 Celsius-fokot sem érte el.

Hirdetés

A páratlan eredményt gyorsúszó stílusának köszönhette, amelyet gyakorlatilag ő honosított meg az ötkarikás játékokon, hiszen versenytársainak többsége abban az időben még mellúszó technikával teljesítette a távot, így a nyíltvízi viadalon le is maradtak Hajós Alfréd mögött.

Fotó: Wikimedia Commons

Úszni a Duna vizében, szerb hajósoktól tanult, tőlük sajátította el a mai gyorsúszás ősét, a váltott karú tempózást és a krallozó lábtempót.

A magyar sportember az olimpia után atlétikában és tornában is jeleskedett, miközben magas szinten focizott, játékvezetőként tevékenykedett, sőt egy rövid ideig még szövetségi kapitány is volt.

Korábban írtuk

A kivételes tehetségű fiatalember azonban nemcsak a sporttörténet örökös nagykönyvébe írta bele visszavonhatatlanul a nevét, hanem építészként is maradandót alkotott. Az általa 1907-ben alapított budapesti iroda olyan ikonikus épületek megtervezésére kapott megbízatást, mint a debreceni Aranybika Szálló (Grand Hotel Aranybika), az 1922-ben megnyitott újpesti UTE-stadion (Szusza Ferenc Stadion) és a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda (Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda).

1945 után több középület, köztük a városligeti Vajdahunyad vára, illetve a Szabadság téren található Tőzsdepalota helyreállítási munkálatait is ő vezette, de a XX. század első felében épített gimnáziumot, gyárat, kórházat, bankot, sporttelepet, strand- és gyógyfürdőt, illetve lakóépületeket is.

Hajós Alfréd soha nem kapott aranyérmet az athéni viadalon elért eredményeiért, ugyanis az első újkori olimpián még ezüstből készült medállal jutalmazták a legjobbakat. Ám a következő évtizedekben neki ítélt számtalan sport- és építészeti tudományos-művészeti kitüntetés kárpótlást nyújthatott a magyar úszósport emblematikus alakjának, akit a korabeli sajtó csak „Magyar Delfinként” emlegetett.

Hatalmas népszerűségnek örvendett, az olimpia zárófogadásán I. György görög uralkodó kérdésére, hogy „hol tanult meg ilyen jól úszni”, a következőt válaszolta: „A vízben, felség”.