– Mi a jellegzetessége a hagyományőrző íjászatnak?

– Két változata van, a távlövő és a harci íjászat, amit távcéllövésnek is neveznek. Az előbbinél a minél nagyobb lőtt távolság számít, az utóbbinál százötven-négyszáz méterre felállított zászlórúd vagy emberalak nagyságú cél meglövéséről beszélünk. Az első világszintű céllövőversenyen Dél-Koreában vettem részt 2008-ban. Ez a Tafisa Trex Game, a céllövő-világbajnokság volt, amit sikerült is megnyernem a 145 méteren elért találataimmal.

– Az idei Ősök napján, Bugacon egyedi teljesítménnyel lepte meg a jelenlévőket.

– Szombaton, hétméteres oldalszélben 75 fontos íjjal 240 méterről eltaláltam a százhúsz centi magas, másfél centi vastag zászlórudat, másnap pedig ugyanerről a távolságról a hatvanszor negyven centis zászlót. Olyan erősen éreztem a jelenlévő háromezer ember közös akaratát és lelki biztatását, hogy a nyílvesszőm szinte nem tudta eltéveszteni a célt. Az érzelmek és tudat hihetetlen együtthatása érvényesült, hiszen ezt egy távcsöves puskával sem könnyen lehetett volna teljesíteni. Amikor odamentem Nyers Csaba barátom jurtájához, aki nem volt az arénában a lövéseknél, így fogadott: „Meglőtted! Tudtam!” Július végén Kínában is rendeztek 240 méteres harci távlövő-világversenyt, amit szintén sikerült megnyernem.

– Mi a távlövészet nemzetközi csúcsa?

– 880 méternél távolabb még soha nem lőttek hagyományos íjjal. Ezt a csúcsot a törökök állították fel az 1500-as években, amikor csak Isztambulban hétszáz íjkészítő dolgozott. Tudtommal a hazai csúcsot én tartom 704 méterrel, amit nem versenyen, hanem gyakorlás közben a most is nálam lévő íjjal értem el. Ezt szeretném jövőre a pozsonyi csata emlékére 907 méter fölé emelni. Egy ilyen teljesítményhez az íj, a vessző és az ember hármasságának teljes összhangja szükséges. Nagyon sajátos, ezeréves technikával készült íjat fogunk használni, amelynek hatótávolságát ősi, különleges eljárással lehet fokozni. Valamennyi szarus íjamhoz hasonlóan ezt is Grózer Csaba készíti majd el, aki e téren szerintem a világ legnevesebbike. Szeptemberben, fiammal, Mónus László Józseffel az Egyesült Államokban jártunk a világ legnagyobb távlövőversenyén. Ott ezt ötven éve megrendezik a Nagy Sóstó területén, ahol szinte csak az számít, ha világrekordot lő valaki. Idén négy földrészről hat világrekorder volt jelen. Grózer Csaba több mint száz szarus íjat készített számomra, hogy azok közül válasszam ki a kilenc legjobbat, amelyekkel végül öt világrekordot lőttünk. Hogy az arányokat érzékeltessem, volt olyan korábbi rekord, aminél most egy kanadai versenyző csupán egyetlen centivel lőtt messzebbre, miközben mi harminc és hatvan méter különbséggel is lőttünk világrekordokat. Fiam, akivel együtt kezdtük az íjászatot 2006-ban, a legelső magyarként állított fel hivatalos világrekordot távlövészetben.

– Ki, mikor és hol rendez hagyományos világversenyt?

– 2007-ben a Dél-Koreai Íjász Szövetség indított el egy versenyformát és szervezi azt évről évre. Azóta világszövetség lett belőle, amelynek 28 tagországa van. Ehhez hasonló világverseny nincs, mert hangsúlyozni szeretném, hogy ez nemcsak céllövő, hanem harci íjászat. A küzdőszellem azonnal érződik, amint valaki a résztvevők közé kerül, hallja a mongol harcosok énekét vagy a japán szamurájok felharsanó csatakiáltását, amivel magukat biztatják, hogy eltalálják a 60, 75, 90, vagy éppen 145 méterre lévő célt. Ez a nemzeti érzések találkozása, egyben az ezer-kétezer évvel ezelőtti harcok felidézése.

– Harc? Nem inkább sport?

– Nem. Szinte kikapcsolja a külvilágot, erőt ad és örömmel telíti a szívemet, amikor látom a nyílvessző szárnyalását, érzem végtelen szabadságát. Ezeket a viszonylag erős íjakat tehát nemcsak a cél elérése érdekében használom, hanem mert bennük érzem őseink erejét, győztes és vesztes csatáinkat, a harci szellemet, ami magával ragad az íjakon és fegyvereken keresztül, megelevenítve számomra azt a régmúlt világot. A világbajnokságról készült filmeken látjuk e csaták lenyűgöző pillanatait, halljuk a csatakiáltásokat, érezzük az önfeledt, fegyelem nélküli erőt, hiszen a harcban nem voltak szabályok, nem volt fegyelmezés, mert csak egyetlen cél volt, a győzelem. Ezek az érzések ott szunnyadnak a lelkünkben, génjeinkben, csak elő kell csalogatni őket, ahogyan magam is egy lélektani válságból cseppentem ebbe a világba. Ebben őseim segítettek, ami szavakkal leírhatatlan érzés.

– Hogyan került Magyarország a világszövetségbe?

– Mint említettem, 2008-ban megrendezték az első Tafisa Trex Game-et. A rendezvényen való részvételt Posta Pál barátom álmodta meg, aki önerőből saját szövetséget hozott létre. Ennek keretében összesen huszonhét ember szerepeltetésével Magyarország egyéniben és csapatban is képviselteti magát. Pali ma már a Hagyományos Íjászok Világszervezetének alelnöke és európai területi igazgatója, ami óriási megtiszteltetés. A versenyekről már minden lehetséges díjat elhoztunk. 2007-ben és 2008-ban megnyertük az akkor még nem hivatalos csapatversenyt, ez utóbbi évben a Nemzetek Nagydíját is. Legnagyobb ellenfeleink a mongolok, a japánok és a koreaiak. Nyugati ország itt labdába sem rúghat.

– Indulnak-e ott indiánok?

– Igen. Dél Koreában találkoztam egy dakota indiánnal, Vörös Sólyommal. Általunk nagyon megszerette a magyar nemzetet és ezt komolyan mondom, hiszen még a szavak kiejtését is csaknem tökéletesen megtanulta: „Szeretem magyarok!” Amerikában egy hetvenéves indián mestert, a világrekorder Larry Hatfield-et is megismertem, akinek szinte érezni lehetett a lelkét, a pozitív életerejét.

– Milyen erejű íjakat használnak?

– Én a távcéllövő íjászatnál kétszáz méterig ötvenfontos, a 240-300 méteres távig hetvenöt fontos íjat használok, míg például a sportíjászok, akik általában ötven méterig lőnek, negyven-ötven fontosat. 2012-ben tervezek fiammal egy céllövő-rekordkísérletet, amelynek során nyolcvanötfontos íjjal négyszáz méterről szeretnénk ellőni az emberalak nagyságú célt. A távlövés korlátlan íjerejű versenyszámában általában száz-százharminc fontos íjak a meghatározóak. Ez már veszélyes kategória, mert az íj megfeszítésekor egy rossz mozdulat a vesszők töréséhez vezethet. Itt segítségemre van jó barátom, Nazca Laci, bőrdíszműves mester, aki az összes hagyományos stílusú öltözékemet készíti a karvédőtől a csizmáig. A legerősebb szarus íjam egyébként 165 fontos.

– Ezt aligha tudja bárki is megfeszíteni.

– Valóban nem. Ez itt a kezemben 70 fontos. Amikor 2008-ban a dél-koreai versenyre készültem, egy hasonlóval naponta ezerszer lőttem, három héten át. Ez céllövészet volt, amelynek során megtanultam felmérni a távolságokat, hogy a versenyen véletlenül se azon gondolkodjam, eltalálom-e célt vagy sem. Az íjászatnál ugyanis nagyon lényeges a szellemi összpontosítás. Gyakran ülve és visszafordulva is gyakorolok százfontos íjjal. Úgy vélem, nyolcvanszáz font alatti íjat nem használtak őseink, hiszen egy bőrpáncél átütésére a negyvenfontos nem igazán alkalmas.

– Mit szeretne mindezzel elérni?

– Szeretnék olyan versenyekre, megmérettetésekre eljutni, amelyek különlegesek és figyelemfelhívók. Grózer Csaba barátom álmait szeretném valóra váltani azzal, hogy egy úgynevezett ókori fesztivál keretében kiemelt helyen távlövő világrekord-kísérletet hajtunk végre. Ennek keretében 907 méterre is azért szeretnénk ellőni, hogy ezzel a különleges teljesítménnyel felhívjuk a figyelmet Árpád fejedelem nagyszerű pozsonyi győzelmére és a hagyományos íjászat halhatatlanságára. Magyarországon sajnos nem jegyezték fel a nagy íjászok nevét, én azonban szeretnék megemlékezni róluk és elérni, hogy az emberek e hír hallatán maguk is kézbe vegyenek egy magyar íjat. Hogy átérezzék a pozsonyi csata, vagy épp az egri, a szigetvári ostrom jelentőségét, hogy történelmünkről többet olvassanak. Hagyománytisztelő vagyok, ami számomra azt jelenti, hogy mély tisztelettel gondolok őseinkre.

Szakács Gábor


Mónus József eredményei:

2007. Európa Kupa, aranyérem

2008. Tafisa Trex Game, aranyérem

2009. Tradicionális Világfesztivál, aranyérem

2010. Európa Bajnokság, aranyérem

2011. Kína, 240 méteres céllövő-világverseny, aranyérem

2011. Dél-Korea, Tradicionális Világbajnokság, csapat ezüstérem

2011. USA Távlövő Íjász Világverseny, 6 aranyérem, 2 világrekord