– Mikor kapott nagyobb támadást? 2006-ban, a „Veszélyben a hazám” című jegyzetéért, vagy most, amikor bejelentette, hogy indul az országgyűlési választásokon?

– 2006-ban nagyon megindult a gépezet ellenem, de akkor rögtön nem sikerült ledarálniuk. Másfél évig tartott, amíg leküzdöttek. Talán azért, mert kemény ember vagyok, és nehezen mentem át a darálón. Most a helyemre kerültem, talán ezért nem is támadtak, legfeljebb személyeskedtek.

– A 2006-os jegyzetében egy politikától független, össztársadalmi kritikát fogalmazott meg. A felelősöket miért nem nevezte meg?

– A felelősöket nem nekem kell megnevezni. Ha a választók a kormányváltásra szavaznak és felhatalmazást adnak a Fidesz–KDNP-szövetségnek, először is meg kell nézni, mennyi maradt az államkasszában, és azt is meg kell vizsgálni, hogy ami eddig onnan kifolyt, az milyen keretek között és hová tűnt. Ha a minisztériumokban, az állami vállalatoknál olyan korrupciós ügyekre bukkannak, mint amilyenek a BKV-nál vannak, akkor minden egyes esetben meg kell tenni a feljelentést. Ami a büntetőjogi felelősséget illeti, a felelősöket majd a bíróság fogja megnevezni. A politikai felelősségről pedig a választók döntenek.

– A felelősségre vonás szükséges feltétele a változásoknak?

– Nem lehet a kettőt összekötni, mert két egymástól független folyamatról van szó. Az igazi változás feltétele először is egy olyan mértékű választói felhatalmazás, amellyel egy hatékony kormányzat ezeket a feljelentéseket meg is teszi. Az emberek nagy része pedig akkor fog azonosságot érezni a politikai változással, ha az igazságszolgáltatás is rendet tesz. Ha mindenki teszi a maga dolgát.

– Húsz évvel ezelőtt, a rendszerváltás környékén is érdeklődött a közélet iránt?

– Természetesen. Akkor azt hittem, hogy a független demokratikus pillérek, mint például a politika, a gazdaság, a civil társadalom, a média megállnak majd a saját lábukon, és elvégzik a maguk feladatát. Húsz év távlatából láthatjuk, hogy mindez nem így történt, hanem szinte minden területen a várakozásainkkal ellentétesen változtak a dolgok. A média sokszor az átalakulás ellen dolgozott. A politika az utóbbi nyolc évben, nem az emberekért volt. A civil társadalom pedig egy kicsit kényelmes, igaz, vissza is szorították, ahol lehetett. De minden probléma forrása, hogy a gazdaság nem 1990-ben kezdett átalakulni, ahogy akkor gondoltuk, hanem már korábban, 1985–87-ben.

– 1997-ben ott volt a TV2 indulásánál. Sokan jobboldalról is támadják, hogyan tudott egy balliberális érdekeltségű csatornánál dolgozni.

– A TV2 úgy indult, hogy a család televíziója lesz, és ilyen jellegű értékeket is közvetített. De a tulajdonosok követelései miatt a kereskedelmi szemléletmód három év után annyira eluralkodott, hogy később ott is hagytam a csatornát. A médiatörvénynek van egy nagy ellentmondása. Előírja, hogy a kereskedelmi televízióknak is naponta húsz perc közszolgálati hírműsort kell sugározni. Ebből az következik, hogy a közszolgálati és a kereskedelmi híreknek is nagyjából ugyanazt kellene tartalmaznia. Mégsem így van, mert a kereskedelmi szemlélet bevétel-orientált, ezért az információk szerkesztése más szempontok alapján történik.

– Utólag hogy látja, hogyan viszonyult a TV2 az Orbán-kormányhoz?

– Meglehetősen kritikusan, de – egy-két munkatárs kivételével – nem volt ellenséges. A médiának mindig van ellenőrző funkciója. A TV2 olykor túlment ezen, de nem volna elegáns, ha tíz év elteltével utólag elemeznék.

– Ön szerint a kereskedelmi tévék most elfogultak a balliberális oldal irányába?

– Józan kereskedő ezekkel már nem árul egy gyékényen. De egyébként nem tudom, mert nem nézem. És időközben kisebb is ennek a jelentősége. A fiatalokat az interneten kell megszólítani, azok az idősebbek pedig, akik az eszükre hallgatnak, soha többet nem veszik be még egyszer az álbaloldal hazugságait.

– A médiában milyen változások szükségesek?

– Azt az ötvenmilliárd forintot, amit most médiára költünk, sokkal hatékonyabban kellene felhasználni, sokkal színvonalasabb műsorokat kellene előállítani. Biztos, hogy a közszolgálatot meg kell erősíteni, de előbb nyilván át kell tekinteni az egész rendszert, hogy ez a pénz sok vagy kevés. Vagy éppen: hol sok és hol kevés? A kereskedelmi televíziók koncessziós díja nemzetközi viszonylatban alacsony, ezért is torz a rendszer. A Sláger és a Danubius rádiók esetében már sikerült megszüntetni ezt az állapotot, amikor az ORTT az új rádióadóknak magasabb összegért adta oda a frekvenciahasználatot. De senki nem pénzt akar elvenni, inkább a normákat úgy szabni, hogy a kereskedelmi tévék a náluk lévő összegből színvonalas médiát csináljanak. Biztos vagyok benne, hogy ha az üzleti érdek azt diktálja majd, akkor nívósabb műsorokkal fognak kereskedni.

– Létezik politikától független híradás, újságírás?

– Számomra a legfontosabb, hogy olyan értékek mellett állok ki, amilyeneket a médián keresztül is közvetíteni szeretnék. Az igazi szabadság az, ha az ember kimondhatja, hogy milyen értékeket támogat. Akkor vagyok szabad, független, ha az általam vállalt értékekért küzdök. Ezért a független újságírás egyben szabadság is. 1848-ban a sajtószabadság nem elsősorban a cenzúra nélküli sajtót jelentette, hanem a független Magyarországért folytatott szabadságharc egyik eszköze volt. Más kérdés, hogy a hírek tartalmát illetően szükséges az objektivitás. De a hírszerkesztés már szubjektív műfaj, és nem tartható az, hogy el kell menni vidékre, hogy megtudjuk, mi történik az országban. Ám a dolog bonyolultabb: vidéken sem tudják, hogy mi folyik körülöttük, ezért dőlnek be a szélsőségnek. Én kiterjeszteném azt az elképzelést, hogy minden háztartásba jusson egy bizonyos digitális adatmennyiség interneten, közszolgálati alapon.

– Vidéken mi a legsúlyosabb probléma?

– A vidéken élők elsődleges problémája, hogy nem tudnak a nagybirtokszerkezet alól kilépni. Magyarországot a labancok óta sújtja a nagybirtokrendszer. Csak az 1945-ös földosztás volt kivétel, de az is csak két évig tartott, és jött a kuláklista, a padláslesöprés, majd a téeszesítés. Ezen úgy kell változtatni, hogy a támogatásokat a kistermelőknek adjuk, mert most nem jut el hozzájuk. A magyar élelmiszer-gazdaság elsősorban alapanyagot termel, de nincsen feldolgozó kapacitásunk sem a félkész-alapanyag, sem végtermék gyártására. Ezeket kellene olyan kisüzemekben megoldani, amelyeknek technológiát, hitelt és szakképzést nyújtunk. A kormányzat a gigaprojektekkel a haveri zsebekbe áramoltatta a pénzt, és a vidék elől elzárta a hitelcsatornákat. Ezeket meg kell nyitni, hadd folyjon le a pénz az ország legtávolabbi pontjára is. Így vidéken tudnánk tartani a fiatalokat is. 2002-ben egy liberális közgazdász kijelentette, hogy a falu egy középkori csökevény, ötszáz éves és meg kell szüntetni. Ezt értelmezni sem tudom. Múlt héten egy építészkonferencián vettem részt, ahol nagyvárosok olimpiai programjairól volt szó, és érdekes módon senki nem mondta azt, hogy meg kell szüntetni a vidéket. Ellenkezőleg, az hangzott el, hogy a városok és a falvak kölcsönös együttélését kell létrehozni. A városokat levegőhöz kell juttatni, mert élhetetlenek. A természetes fejlődés nem abba az irányba halad, ahogy azt a liberális közgazdászok papíron eldöntik. A vidék élni akar.

– Március 15-én hivatalosan is elindul a Fidesz-KDNP választási kampánya. Ön szerint mit kellene a kampányban hangsúlyozni?

– A fő hangsúlyt arra kell helyezni, hogy hatékony kormányzásra van szükség. Csak így lehet ezt a válságos helyzetet orvosolni, megszüntetni. Egy gyors átadás-átvétel és az elmúlt nyolc esztendő okozta károk felmérése után egy hatékony kormánynak azonnal munkához kell látnia. Az elégedetlenséget és a változás igényét az fűti, hogy az embereknek nincs munkájuk, és nem találják a kiutat, nincs távlati céljuk. Ez csak akkor érhető el, ha azonnal megkezdődnek a munkahelyteremtő beruházások, az adócsökkentő intézkedések, és egy olyan gazdaságpolitika, amely a magyar érdekekre, a hazai termékekre koncentrál. A hazai föld, a víz, az energia olyan kincs, amelyekre támaszkodhatunk, amelyekre alapozva munkahelyeket teremthetünk, és kiegyensúlyozottabbá tehetjük a költségvetést, csökkentenénk a külföldi függőséget. De ennek az a feltétele, hogy az új kormány felhatalmazása egyértelmű legyen. Ha hosszú alkudozási folyamatok, ellenérdekek akadályozzák ezt az átalakulást, akkor fokozódó elégedetlenséggel kell szembenéznünk, és az sokat árthat Magyarországnak. Lassan ott tartunk, hogy alakul egy egységes nemzet, amelyik egy irányba szavaz. A bizonytalanokat és a Jobbik-szavazókat is meg lehet győzni azzal, hogy hatékony kormányzásra van szükség, és ha nem teremtjük meg az új kormány minél szélesebb körű felhatalmazását, sokkal nagyobb baj következhet, mint ami eddig volt.

– Milyen munkát vállalna szívesen az Országgyűlésben?

– Dolgozni azokon a területeken tudnék, ahol életem során eddig is tevékenykedtem. Ilyen a média, a kommunikáció, a vidékfejlesztés és a turizmus. A Hungarikum-programban és a sport terén is hasznos lehetek. A már említett építészek világtalálkozóján az volt a téma, hogy az olimpia milyen kiutat kínál a válsághelyzetből. Ki kell tűzni egy olimpiai céldátumot, mert ha nem is nyerjük meg az olimpia rendezési jogát, már abból is hatalmas előnyök és lehetőségek származnak, hogy pályázunk. Meg kell célozni egy olimpiát, már eleget álmodoztunk, vágyakoztunk, most már cselekedni kell. A választások után pedig nem is száznapos programra van szükség, hanem tíznaposra. Az új Országgyűlés első tíz munkanapján végre kell hajtani bizonyos törvényeket. Az első intézkedések lehetnének szimbolikus jelentőségűek: a határon túli magyaroknak szóló állampolgárság, a KDNP pedig megszüntetné az egyházi iskolák diszkriminációját.

– 2006-ban úgy fogalmazott, „valami végleg elromlott.” Lapunkban múlt héten közölt jegyzetében pedig azt írta, „Esélyes az én hazám”. Mire alapozza az optimizmusát?

– Arra, hogy hihetetlen erők szabadíthatóak fel, ha megkapjuk a kormányzás lehetőségét. A vidék felemelésről már beszéltem, de a kis- és közepes vállalkozások előtt is meg kell nyitnunk a fejlődés útját. Külföldi cégek hatalmas összegekben kapják a támogatásokat, miközben a profitot kiviszik, a béreket alacsonyan tartják és még a gyenge szabályokat is megszegik, ami semmilyen retorziót nem von maga után. A külföldi cégek normasértéséből hozzunk létre egy alapot, amelyből a kis-és középvállalkozásokat támogatjuk. Egy hipermarket egy termelőtől nyolcvanegyféle jogcímen vonhat el pénzt. Ez nem szabályozott, hanem a létező legvadabb kereskedelem, mert még tárgyalni sem lehet. A kereskedelem, az árak kialakítása tárgyalásokon múlik, nem diktátumokon. Úgy gondolom, több száz milliárdot biztosan találunk majd az átvilágítás során. Amíg nem szedték fel a vonatsínt, addig vissza tudjuk rá tolni a szerelvényt. A „Veszélyben a hazám” című jegyzetemben az a szomorú, hogy minden pontja megvalósult. De egy valamiben hála Istennek, tévedtem, mert a lelket nem sikerült megölni. Ezzel nem azt mondom, hogy meg akarták ölni, senkit nem vádolok ilyen gyalázatos tettel. Egy példával élve: az Orbán-kormány négy éve után, amikor már meggyógyultunk volna, Medgyessy Péter félrekezelt bennünket, majd jött Gyurcsány Ferenc kórházigazgató, aki intenzív osztályra utalt. Amikor már nagy volt a baj, a többi orvos, ha nehézkesen is, de eltávolította őt, viszont egy hozzá hasonló Bajnai Gordon nevű igazgatót ültettek a helyére, aki több mint egy éve kómában tart minket. Az emberi szervezet maga a csoda, kómában is van lelke. Ez a lélek most felébredt. Nyílván történtek dolgok, amik visszavonhatatlanok, és vannak olyan veszteségeink, amelyeket nem lehet visszaszerezni. De már kinyílt az emberek szeme, és a jövő erre a lélektani erőre építhető. Ezért vagyok optimista. A magyar lelke nem hagyta magát. A testet el lehet pusztítani, de a lélek él.

Lass Gábor