A magyar összetartás megtestesítője a zászló és a címer

A képviselők 155 igen szavazattal, 4 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett fogadták el a határozatot, mely szerint „az Országgyűlés, fejet hajtva mindazon emberek, közösségek és emlékük előtt, akik e zászló és címer alatt harcolva életüket, szabadságukat adták a magyar nemzetért, vagy e zászló és címer tisztelete miatt szenvedtek bármilyen sérelmet vagy hátrányt, Magyarország zászlaja és címere iránti tisztelettől vezérelve, megbecsülésének kifejezése érdekében a nemzeti színről és ország címeréről szóló 1848. évi XXI. törvénycikk elfogadásának emlékére, március 16. napját a magyar zászló és címer napjává nyilvánítja”.

Az indoklás kifejtette, hogy a magyar nemzet összetartozását, a magyar nemzeti függetlenséget kifejező piros-fehér-zöld zászló, valamint az alaptörvényben meghatározott címer a nemzeti kulturális örökség része, tiszteletük az intézmények, a szervezetek és a magyar nemzet polgárainak közös felelőssége.

A magyar zászló és címer napjának a beterjesztők – Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető és Németh Szilárd frakcióvezető-helyettes – eredetileg március 23-át, az 1848-as XXI. törvénycikk elfogadásának napját javasolták, de mivel ez a nap 2007 óta a magyar-lengyel barátság napja, végül március 16-át jelölték ki az ünnep megtartására. (A mindössze két paragrafusból álló 1848. évi XXI. törvény tette kötelezővé nyilvános ünnepek alkalmával az összes középület, közintézmény és magyar hajó esetében a nemzeti lobogó és az ország címerének használatát.) A magyar zászló és címer napja alkalmat ad az oktatási, tudományos és kulturális intézményeknek, a médiának, a civil szervezeteknek, közösségeknek nemzeti jelképeinkhez kapcsolódó hagyományaink, irántuk érzett megbecsülésünk kinyilvánítására. A napot 2015-ben ünnepelte először az ország.

Az Alaptörvény értelmében Magyarország zászlaja három egyenlő szélességű, sorrendben (felülről) piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll, amelyben a piros szín az erő, a fehér szín a hűség, a zöld szín a remény jelképe. Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak aranykoronás, kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt látható. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.

A korábban használt vörös és fehér színhez a 15. században kapcsolódott a zöld, a nemzeti színeket együtt először 1608-ban, a Habsburg-házi II. Mátyás király pozsonyi koronázásakor használták. Zászlón – nemzeti jelképként – a reformkorban jelent meg együtt a piros, a fehér és a zöld szín. Az 1848. évi követelések egyike volt, hogy „a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak”, amit a XXI. törvénycikk szentesített.

A címer alapelemei mai formájukban a 16. századra rögzültek, a népszerű értelmezés szerint a kettős kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom a három hegységet: a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát, a hétszer vágott mező négy ezüst sávja a négy folyót: a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi.

Az 1849-ben keletkezett úgynevezett Kossuth-címeren nem szerepel a Szent Korona, alakja a szokásos egyenes oldalú pajzs helyett tetején és oldalán befelé ívelt, sajátosan magyarnak tekintett pajzsforma. Ez volt Magyarország hivatalos címere 1918-19-ben, 1946 és 1949 között, majd 1956-ban. Az Országgyűlés 1990-ben komoly vita után döntött a koronás címer alkalmazása mellett.