Az örök magyar szabadságigényről beszéltek az aradi vértanúk emléknapján Aradon a Szabadság-szoborcsoportnál tartott szombati megemlékezés magyar szónokai.

Fotó: Wikimedia Commons

Fotó: Wikipedia

Vargha Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára felidézvén a 1848-49-es szabadságharc eseményeit, Felix zu Schwarzenberg korabeli osztrák miniszterelnököt idézte, aki megsemmisíteni való lázadóknak minősítette a magyarokat.

„Schwarzenbergnek nem lett igaza. Nem tudták elpusztítani a magyarok szabadságszeretetét, megsemmisíteni a függetlenség utáni vágyát. Ez nemzedékek közös öröksége, mi sem tékozolhatjuk el” – jelentette ki az államtitkár. Hozzátette: a magyarság nem mondhat le az 1848-as elődök eszméi, küzdelmei és áldozata iránti hűségéről, a nehezen megszerzett szabadság megőrzéséről.

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke arról beszélt, hogy nem elég a szabadságot egyszer megszerezni, „meg is kell tudni tartani, ápolni, újra és újra megvédeni, adni másnak is belőle, és fölismerni, hogy hol van az a határ, ahol a szabadság, a totális szabadság, a határtalan szabadság mások szabadságát kezdi korlátozni”.

Hozzátette: a 21. században a szabadságért folytatott harcban az ember méltóságából kell kiindulni. „Ha sérül az emberi méltóság, akkor biztos, hogy nincs szabadság. És minden, ami annak látszik, az csak illúzió” – fogalmazott.

Kijelentette: a magyar szabadsághoz felelősség is tartozik, amely a szülőföldhöz köthető. „Nekünk a szülőföldön kell szabadnak lennünk és a szülőföldért kell szabadnak lennünk. Nekünk a szülőföldünkön a szabadságért kell harcolni, illetve minden olyan helyen, ahol a szülőföldünkért tenni tudunk” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.

Faragó Péter képviselő, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke úgy vélte, az aradi magyarság akkor is ott lenne október 6-án a Szabadság-szoborcsoport és a vesztőhelyen állított obeliszk mellett, ha egyszer az RMDSZ nem szervezné meg a megemlékezést. Szerinte a gyásznap erőt ad a megújult küzdelemhez.

Calin Bibart, Arad alpolgármestere az 1848-as forradalom szabadság-egyenlőség-testvériség jelmondatát idézte és úgy vélte, ezek a célok egymást feltételezik, egyiket sem lehet kijátszani a másik ellen. Kijelentette: a szabadság olyan, mint a fény, minél több felé osztják, annál több lesz belőle. Az alpolgármester azt mondta: szegényebbé válna Arad, ha egyik reggel az utcáin már csak egy nyelvet lehetne hallani, akármelyik is legyen ez a nyelv.

A Vasilica Damian alprefektus is azt hangsúlyozta beszédében, hogy a románokat és a magyarokat összeköti a szabadság szelleme, az aradi vértanúkra való megemlékezés pedig hidat ver az emberek a nemzetek között.

A gyásznap aradi megemlékezéseinek sora szombat délelőtt a minorita templomban tartott gyászmisével kezdődött, délután pedig a vesztőhelyen állított obeliszknél ökumenikus gyászszertartással, és koszorúzással végződik.a