A magyarok és a lengyelek szabadságvágyukban ikertestvérek

Kövér László kiemelte: a szabadságszerető magyar és lengyel polgárok ma is érzik és tudják, hogy melyik oldalon a helyük. A nemzetellenesség, a családellenesség és a keresztényellenesség gyalázatával szemben „mi ma is azonos oldalon állunk” – fogalmazott.

A házelnök hozzátette: „szabadságharcos elődeink áldozata és gyermekeink, unokáink szabadságba vetett hite arra kötelez”, hogy „megvédjük nemzeteinket, családjainkat és keresztény hitünket, valamint a kereszténységben gyökerező európai és nemzeti kultúránkat” azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek „egy nihilista ideológia agresszív” terjesztésével próbálják „szétbomlasztani társadalmainkat és ezek természetes alkotóelemeit, a családokat”.

„Rabok legyünk vagy szabadok?” – idézte Petőfi Sándor költeményét, hozzátéve, ezt a kérdést minden történelmi korszakban minden nemzet fiainak és lányainak nekiszegezi a történelem. A magyarok 1848-ban megadták válaszukat: szabadok akartak lenni, és ezért megteremtették maguknak a szabadságot.

1848-ban a szabadság nemzeti öntudatot, népképviseleten alapuló, azaz demokratikus, független és önrendelkező államot, valamint társadalmi igazságosságot jelentett, és pontosan ugyanezt jelenti napjainkban is Magyarországon és Lengyelországban.

2021-ben „az életerős és szabadságszerető magyar és lengyel nemzet tagjainak szava” – Petőfi Sándor sorait hívva segítségül – így szól: „A magyarok és lengyelek Istenére esküszünk, hogy rabok újra nem leszünk!” – fogalmazott Kövér László.

Csizmadia László, a CÖF-CÖKA alapító elnöke arról beszélt, hogy miközben „közös hőseinkre, vértanúinkra emlékezünk, úgy érezhetjük, hogy népeinket ismét birodalmi eszmék veszélyeztetik”.

Az ellenség két irányból támad, belülről és kívülről, veszélyeztetve „szabadságunkat, függetlenségünket és kereszténységünket…” – fogalmazott.

A magyar és lengyel ultraliberális ellenzék Brüsszel csatlósává vált, és „beígért helytartói szerepekért” feláldozza nemzetét az „európai egyesült államok beteges birodalmi elképzeléseinek oltárán” – vélekedett.

Csizmadia László kitért arra is: az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójából kilépett Fidesz elindítója lehet az unióban egy „új, nemzeti értékű és érdekű, kereszténydemokrata, konzervatív egyesülésnek”.

Jerzy Snopek, Lengyelország budapesti nagykövete emlékeztetett: az 1848-49-es szabadságharc a hősiesség és szabadságszeretet példája lett az egész világ számára, és a közös küzdelmek jelentették a lengyel és magyar nép évszázadok óta tartó barátságának tartópillérét.

Felidézte: a szabadságharc idején lengyel fiatalok ezrei siettek magyar barátaik segítségére, több mint négyezer légiós és honvéd harcolt a magyarok oldalán.

Hozzátette: a lengyel-magyar szolidaritás számos más példája az alapja, hogy „ma is teljes bizalommal működhetünk együtt”.

Tomasz Sakiewicz, a Gazeta Polska főszerkesztője kiemelte: az elmúlt két évben ugyan nem volt mód a közös ünneplésre, de semmilyen járvány és határ nem tudja megakadályozni a magyarok és lengyelek közötti barátságot és szövetséget. A két nép ugyanúgy szereti a szabadságot, amiért évszázadokon keresztül ugyanolyan nagy árat fizettek. Ugyanúgy szeretik népüket és országukat és ugyanúgy nem hagyják, hogy „őrült baloldali ideológiák” tépjék szét az álmaikat.