„A magyarországi németeket nem kitelepítették, hanem elűzték”
Minden olyan magyarországi településen, ahol egykor németek éltek, január 19-én megemlékezést tartanak. Ezen a napon kezdődött meg a magyarországi németek elűzése.Becslések szerint 1946 és 1948 között csaknem kétszázezer német nemzetiségű magyart fosztottak meg állampolgárságától és minden vagyonától, majd telepítettek ki a romokban levő Németországba. Túlnyomó többségüket az ország nyugati részében, ötvenezer embert pedig a szovjet zónában helyeztek el. Két év alatt a magyarországi német közösség körülbelül felét üldözték el a szovjet megszállók biztatására.
A kitelepítés szót sokan nem szeretik és nem is használják a magyarországi németek közül. A többség ugyanis úgy élte meg, hogy őket vagy a hozzátartozóikat elűzték a hazájukból.
Néhány esetben előfordult, hogy a német családokat csak a falun belülre vagy a környező falvakba szállították át. Ott aztán istállókban, melléképületekben, omladozó viskókban kaptak szállást. Embertelen körülmények között éltek emberek évekig, minden ingóságuktól megfosztva. Az enyhülés után térhettek vissza a falujukba.
A Demokrata videójában megszólaló Bihari Zoltán történész elmondta: az, hogy ma Magyarországon 200-250 ezer fős német közösség él, tulajdonképpen csoda. Példaként említette Ganna nevű falut, ahonnan két alkalommal is hurcoltak el családokat, ma mégis újra virágzik a sváb kultúra.
A filmben megszólal Bonifert Ferenc is, aki szintén azt hangsúlyozza: a magyarországi németeket megfosztották a hazájuktól azzal, hogy Németországba kényszerítették őket.
– A nagynéném a 70-es években visszatelepült Németországból a szülőfalujába, Magyarországra. Honvágya volt, gyökértelennek érezte magát Németországban. A nagybátyám 84 évesen Ausztráliában kérvényezte újra a magyar állampolgárságot. Amikor videóhívásban beszélgettünk, akkor azonnal elújságolta nekem: most már újra magyar vagyok! – mondja a filmben.
