A megfelelő válasz: józan erőpolitika

– Mit vétett konkrétan a lengyel alkotmánybíróság?

– Kezdjük az elején! Az olasz alkotmánybíróság a Taricco-ügy kapcsán kimunkálta a controlimiti, azaz az ellensúlyok doktrínát, amelynek alapján az uniós jog ellensúlyát képezheti egy adott tagállam alkotmányos identitása. De hasonló következtetésre jutott a német Bundesverfassungsgericht a Solange I-II ügyekben vagy a francia taláros testület egy 2006-os döntésében. Sőt, a lengyel alkotmánybíróság már 2005-ben is kimondta, hogy Lengyelország csatlakozása az Európai Unióhoz nem aknázhatja alá az alkotmány elsődlegességét és az ország szuverenitását. A lengyel szakmai testület sem tett tehát egyebet, mint követte a korábbi helyes gyakorlatot, vagyis azt, hogy konkrét ügyekben fel lehet függeszteni az uniós jog elsődlegességét.

– Mit mond az unió alapszerződése, mi tartozik a nemzeti törvénykezés és mi az uniós törvények hatáskörébe? Melyik írhatja felül a másikat?

– Ahogyan a magyar kormány szolidaritását kifejező határozata is rögzíti, az uniós jog elsőbbsége kizárólag azokon a területeken állhat fenn, ahol az Európai Unió hatáskörrel rendelkezik, ennek kereteit az EU alapszerződési rögzítik. A vámok terén például nem vitás az unió primátusa, mint ahogyan a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok kapcsán sem. Vannak úgynevezett megosztott hatáskörök – ezekben a tagállamok akkor gyakorolhatják a magukét, ha az EU lemond hatáskörének gyakorlásáról vagy nem gyakorolja azt. Ide tartozik a fogyasztóvédelem vagy a környezetvédelem. Végezetül, amellett hogy bizonyos területeken Brüsszel támogatólag léphet fel kötelező jogi aktus nélkül – ilyen mondjuk az egészségügy, az oktatás vagy a kultúra –, fontos hatáskörök teljes mértékben a tagállamok kezében maradtak, például az adózás vagy az igazságszolgáltatás tekintetében. Jelenleg ugyanakkor nincs rá jogi eszköz arra a tagállamok kezében – az alkotmánybírósági eljárások kivételével –, ha Brüsszel túllép az alapszerződésekben foglaltakon. Ezért a magyar kormányfő józan erőpolitikáját tartom e téren jelenleg egyedül célravezetőnek.

– Bizonyos kérdéseket alapszinten sem képes, vagy nem is akar rendezni Brüsszel. Most a németek 400 ezer migráns beengedésének szükségességéről beszélnek mint munkaerőpótlásról, de feléledt a kötelező kvóta gondolata is, a járvány ügyét pedig teljesen átpolitizálta az Európai Bizottság, ez sok áldozatot követelhetett… Rendezhetők ezek a kérdések a jog eszközével, vagy Európa már nem tiszteli a jog erejét?

– Az Európai Unió belső működésében a nemzetekfölöttiség és a kormányköziség jegyei egyre erőteljesebben érvényesülnek, ez azonban nem manifesztálódik sem intézményi stabilitásban, sem gazdasági potenciálban, sem külpolitikai hegemóniában. Az unió döntési aktusai egyes területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján születnek, míg mások autonóm, nemzetek feletti intézmények felelősségi körébe tartoznak. Bár a tendenciák inkább ezt jelzik előre, még nem dőlt el egyértelműen, hogy az EU a továbbiakban is a tagok, nemzetállamok közösségi együttműködése szeretne-e maradni, vagy sokkal inkább egy politikailag is egységesülő Európai Egyesült Államok irányába tart a fejlődése. Már többször utaltam rá, hogy Varga Zsolt András volt alkotmánybíró, a Kúria elnöke korábban rámutatott, Magyarország a csatlakozási szerződéssel nem a szuverenitását, hanem csak a szuverenitásából eredő egyes hatásköreinek gyakorlását engedte át az Európai Uniónak. Az európai egyesülést mint a szuverén államok szerződési unióját, amint azt egy határozatában rögzíti is a magyar Alkotmánybíróság, nem lehet úgy megvalósítani, hogy a tagállamokban a gazdasági, kulturális és szociális életviszonyok politikai alakítására ne maradjon elegendő mozgástér. Ez különösen azokra az életterületekre vonatkozik, amelyek a polgárok életfeltételeit, főként az alapjogok által védett magánszférájukat és személyi, illetve szociális biztonságukat illető önálló döntési felelősségüket érintik.

– A mi esetünkben most a gyermekvédelmi törvény lett botránykő Brüsszelben. Milyen jogi alapon kritizálja ezt az EB? Vagy itt már nem a jog, hanem egy lobbi nyers akarata érvé­nyesül?

– A gyermekvédelmi törvényt nem csupán az európai, de a hazai balliberálisok is támadják. A Momentum korábbi miniszterelnök-jelöltje, Fekete-Győr András az egyik kereskedelmi rádión nemrégiben arról beszélt, hogy az ő álláspontjuk szerint a gyerekeknek minél több dolgot kell megmutatni a felnőtt életből. A radikális párt nemrég közzétett egy LMBTQ-programot, amelyben megerősítették az iskolai érzékenyítés általánossá tételének fontosságát. Mondván, „a szexuális orientációról és nemi identitásról ítélkezés nélküli, nyílt párbeszéd folytatása szükséges az oktatási intézményekben. Ezekben meg kell jelennie a különböző párkapcsolati mintáknak és családmodelleknek. A pedagógusok tájékozottsága és elfogadó attitűdje e témában a képzésük során megalapozandó”. Ezzel szemben a mostani magyar kormány a gyermekek védelmét helyezi előtérbe, és kritizálja a szélsőséges LMBTQ-propagandát. Orbán Viktor miniszterelnök július 21-én jelentette be a kormány gyermekvédelmi népszavazási kérdéseit, miután a hivatalos magyarországi álláspont szerint egyes uniós intézmények megtámadták a nem sokkal korábban elfogadott gyermekvédelmi törvényt. A referendum kérdéseit hitelesítette a Nemzeti Választási Bizottság, így megtartható majd a népszavazás a fontos módosításokkal is kiegészített pedofiltörvény egyes rendelkezéseiről. A baloldal viszont inkább „érzékenyítene”, és sosem támogatta a kormány népszavazási kezdeményezését, amiként a törvényt sem, sőt, több baloldali párt és szervezet is igyekezett gátat vetni a referendum megrendezésének. A Momentum Mozgalom, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is, a Soros György alapítványi hálózata által is finanszírozott Társaság a Szabadságjogokért nevű jogi szervezet is felülvizsgálati kérelemmel fordult az ügyben a Kúriához; megjegyzem, egy kérdés kapcsán sikerrel. A baloldal és a liberálisok ráadásul jelentős nemzetközi támogatást is élveznek, és bár a kérdés egyértelműen tagállami hatáskörbe tartozik, ezt a brüsszeli intézmények nem akarják tudomásul venni.

– Mi a teendő? Kilépni az EU-ból, vagy maradni és megjavítani?

– A lengyel alkotmánybíróság döntése példátlan felháborodást váltott ki az uniós intézményrendszer berkeiben. Egyes képviselők hitelességvesztésről beszéltek, a bizottság aggályosnak nevezte a lengyel testület szuverén döntését, a balliberális sajtó pedig elindította kommunikációs hadjáratát a kilépő lengyel tagállamról. Végül Didier Reynders igazságügyi biztos a bíróság ítéletének bevárása nélkül irányozta elő a jogállamisági mechanizmus megindítását Lengyelországgal szemben. Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő levélben kereste meg az uniós tagállamok állam- és kormányfőit, amelyben arról tájékoztatta őket, hogy Lengyelország nem kíván kilépni az Európai Unióból, elismeri az uniós jog elsőbbségét, nem ért azonban egyet a hatáskörtúllépő törekvésekkel, éppen ezért az intézményrendszer jelenlegi működésében az EU jövőjének veszélyeztetését véli felfedezni. Az Európai Parlament előtt tett felszólalásában kifejtette, az unió általánosítani akarja a hatáskörtúllépés politikáját, a jogállamiságot pedig ürügyként használja arra, hogy olyan dolgokat kényszerítsen ki a tagállamoktól, amelyek szembemennek a meggyőződésükkel. Morawiecki emellett azt is aláhúzta, hogy a lengyel alkotmánybíróság nem azt állapította meg, hogy az uniós alapszerződések ellentétesek lennének a lengyel alkotmánnyal, csupán azt, hogy bizonyos értelmezések és uniós törekvések nem egyeztethetők vele össze.

– Donald Tusk, a legnagyobb lengyel ellenzéki erő, a PO, vagyis a liberális Polgári Platform vezetője rögtön meglovagolta a helyzetet. Már azzal a kampányszöveggel kezdte járni az országot, hogy a jobboldali kormány le akarja választani a lengyeleket Európáról…

– Ezért is érdemes tisztázni a tényt, miszerint Lengyelország nem szeretne kilépni az EU-ból, szó sincs leválasztásról, és nem kérdőjelezte meg az uniós jog és jogrend szupremáciáját. Lengyelország nem tett mást, mint élt azzal a szuverén és minden tagállamot megillető jogával, amit demokratikus ellenőrzésnek hívunk. A lengyel alkotmánybíróságnak nem annak kapcsán volt ellenvetése, hogy az átruházott hatáskörök tekintetében megelőzi-e az uniós a nemzeti jogot, ellenkezőleg, a testület döntése csupán két dolgot rögzített, vagyis egyfelől azt, hogy az uniós intézményrendszer – lassan általánossá váló – hatáskörtúllépő törekvései nem vezethetők le az alapszerződésekből, így ellentétesek azokkal. Másfelől azt, hogy egy ország saját alkotmánya szent, sérthetetlen és mindenek felett áll. Egy szakmai szervezet ilyen tartalmú döntését nyilvánvalóan erősen politikai indíttatású lépés az EU-ból való kilépésként értelmezni.

– Az Európai Unió Bírósága nemrég napi egymillió eurós büntetést szabott ki Lengyelországra. Mennyire sérti a súlyos szankció a lengyel állam szuverenitását?

– Ez a bíróság július közepén állapította meg, hogy a lengyel igazságügyi fegyelmi kamara léte és működése nem egyeztethető össze az uniós joggal. A lengyel alkotmánybíróság azzal reagált erre, hogy bár a kötelező európai uniós jogi aktusok a nemzeti jogszabályok felett állnak, a nemzeti alkotmányokkal – mint elsődleges jogforrásokkal, amelyekből az uniós szervek felhatalmazása is ered – a nemzetek feletti szervezet normái nem lehetnek ellentétesek. Mire az Európai Parlament, teljesen abszurd és elfogadhatatlan lépésként, illegitimnek nevezete a lengyel taláros testületet. Szakértők szerint a Lengyelországgal szemben kiszabott, rekord összegű büntetés akár közvetett beavatkozásként is értékelhető az ország belpolitikai viszonyrendszerébe.