A megoldás a közkegyelem

– Miként értékelhető, hogy az Európai Bíróság elutasította Lengyelországnak és Magyarországnak a szerződések alapján járó uniós források folyósítását politikai feltételekhez kötő, úgynevezett jogállamisági rendelet ellen indított keresetét?

– A botrányos döntéssel lehetővé vált, hogy Brüsszel önkényesen, a jogállamiság definiálatlan fogalmát politikai bunkósbotként használva jogosan járó pénzek visszatartásával zsarolja és ideológiai igazodásra kényszerítse az Európai Unió tagállamait, így hazánkat is. Ez az EU-ról szóló szerződések szellemével és betűjével is ellentétes, hiszen ezek deklaráltan tiszteletben tartják a tagállamok saját alkotmányos identitását, és állást foglalnak a szubszidiaritás, vagyis az érintettekhez lehető legközelebbi szinten történő döntéshozás mellett. Az Európai Bíróság élőben közvetített, egyfajta valóság­show-ként előadott ítélete ezt rúgta félre. Önleleplező a baloldalnak a Magyarország elleni jogsértő hadjárat fölötti harsány öröme, annak hangoztatása, hogy bezzeg ha áprilisban ők győznek, akkor majd ismét megnyílnak a pénzcsapok.

– Köztudottan a gyermekvédelmi törvény miatt fokozták a Magyarország elleni hadjárat intenzitását. Milyen hatása lehet ennek fényében az április 3-i népszavazásnak?

– Valóban, Brüsszel a jogállamiság fogalomkörébe akarja erőszakolni az LMBTQ-lobbi abszurd követeléseinek teljesítését. Ennek a beteges nyomulásnak nem szabad engedni. Örömteli, hogy az Alaptörvény tartalmazza a szükséges garanciákat. Egy egészséges világban nem is lenne szükség népszavazásra, hiszen az uniós szerződések a családjogot tételesen tagállami hatáskörként nevesítik és az alkotmányos identitást óvják, amelynek Magyarországon része a gyermek születéskori nemének megfelelő önazonosságának védelme. De a jogtipró brüsszeli önkény ellen fel kell lépni, ennek a legdemokratikusabb és legerősebb eszköze a referendum, amivel felmutatható a széles körű tömegtámogatottság.

– A nyugati világban zajló folyamatokat tekintve Magyarország és Közép-Európa ma a normalitás szigete.

– Hála Istennek, annak is kell maradnia, ezért óriási a tétje az április 3-i választásnak. Az forog kockán, hogy folytatódhat-e a korántsem hibátlan, de mégiscsak a szuverenitást, a normalitást, a családon és a munkán alapuló társadalmat védő politika, vagy a semmilyen koherens programmal nem rendelkező, idegen érdekeket szolgáló szivárványkoalíció újra gyarmattá teszi és a szerves nemzeti fejlődés útjáról letérítve káoszba dönti Magyarországot. Jó irányba állítani az ország szekere rúdját sok-sok év verejtékes munkája, tönkretenni mindent néhány nap vagy hét alatt is lehet. Ahogy 1918-ban, úgy ma is egyértelmű, hogy egy olyan társaság sóvárog a hatalom után, amely rombolni akar. Ahhoz, hogy valamiféle kormány és államigazgatás felálljon, egy irányba mutató döntések tízezreit kell meghozni. Komolyan gondolja bárki, hogy ez az egymással is marakodó, gyűlölködő és gyülevész megélhetési politikustársulat képes lenne erre? Még ők maguk sem hiszik el ezt, beszédes, hogy a honlapjukon semmiféle program nem szerepel, csak Márki-Zaynál olvasható összesen néhány demagóg szlogen, például hogy „vádalkuval börtönbe zárjuk a főbűnösöket”. Elképesztő, hogy a jogállamiságot naponta elsirató balliberális oldal azt a látszatot kelti, mintha esetleges választási győzelem esetén módjában állna a független bíróságra tartozó ítélkezési és a szintén nem kormányzati kompetenciába tartozó vádhatósági jogkört, sőt a büntetés-végrehajtást is egyszerre gyakorolni. Ez megmutatja, hogy miféle totalitárius hatalomtechnikában gondolkodnak. Megítélésem szerint ez már közel áll az alkotmányos rend megdöntésére irányuló nyílt szervezkedéshez, vagyis államcsínykísérlethez. A Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején Budaházy Györgyöt vádolták ezzel, de a Kúria végül megállapította, alaptalanul.

– Ebben az ügyben felmentették Budaházy Györgyöt, az úgynevezett Hunnia-ügy viszont még mindig nem ért véget. Hol tart most az eljárás, és mikor lehet vége?

– Ez a koholt bizonyítékokra alapozott kirakatper a Gyurcsány–Bajnai-korszak boszorkánykonyhájának terméke. A 2008-ban indult eljárásban magyar terroristát igyekeztek faragni Budaházy Györgyből és tizenhat társából. Budaházyt 2009 nyarán vették őrizetbe, két és fél évet töltött előzetes letartóztatásban. 2016-ban a tizenhat emberre összesen 125 év fegyházat osztott ki az elsőfokú bíróság, ebből Budaházy Györgyre 13-at, ráadásul bűnszervezeti minősítésben, ami kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét is. 2018-ban a másodfokú bíróság az ítélet hatályon kívül helyezésének összes létező indokát bizonyítottnak látta, és új eljárásra utasította az első fokot. Az eljárást az első perctől súlyos jogi aggályok sokasága kísérte.

– Például?

– Törvénytelenül, szabálytalanul folytattak házkutatásokat. Valahogy meg kellene magyarázni, miként lehetséges az, hogy, amint azt az informatikai szakértő megállapította, Budaházy György lefoglalt számítógépén a szakértői vizsgálat idején több adat szerepelt, mint a lefoglalás pillanatában. A vád úgymond egyik koronatanúja, egy ötgyermekes családapa arról számolt be nekem és Zagyva Gyula akkori képviselőtársamnak 2010 őszén, hogy gyakorlatilag kényszervallatás során mondta azt, amit mondott, miután a gyermekei elvételével, nyolc év börtönnel fenyegették. Az elsőfokú ítélet megszületése is egészen elképesztő volt, nemcsak azért, mert az indoklása messze a törvényes határidőn túl született meg, amibe Kenéz Andrea bírónő bele is bukott, és lemondott mandátumáról, hanem azért is, mert az indokolást vélelmezhetően nem teljes egészében az ítélkező bíró írta. Jó, ha felidézzük, azt is, hogy Draskovics Tibor akkor épp a Bajnai-kormány igazságügyi minisztereként 2009-ben egy robbantásról készült kamuvideóval házalt a nyilvánosságban, azt állítván, hogy azon Budaházyék egyik akciója látható. Aztán belebukott, le is kellett mondania, miután kiderült, hogy egy 2007-es bonyhádi robbantás felvételéről van szó, amit a kémia iránt talán túlságosan érdeklődő diákok követtek el, és semmi köze a kreált terroristaperhez. Összességében az egész ügy ezer sebből vérzik, a vádak atomjaikra hullottak, a vád bizonyítékai harmatgyengék, ráadásul a terrorcselekmény sem helytálló minősítés, legfeljebb kis összegű rongálásokról lehet beszélni, de ezeket sem tudták a vádlottakra bizonyítani. A szakma szabályai alapján lehetetlen, hogy az új eljárás ne felmentéssel végződjön, de láttunk már ettől eltérő példát. A megismételt eljárásban a bíró, most úgy tűnik, még a választás előtt akarja meghozni az ítéletet. Hangsúlyozom, hogy egy politikai koncepciós per törvénytelen bizonyítékaiból építkezve történt meg a vádemelés. Mégis már 14 éve tart tizenhét, többségében sokgyermekes ember és az ő családjaik kálváriája.

– Érdekes, hogy a 2006-os nyílt utcai terrornak, noha elég sok szemtanúja volt, nem lett jogi következménye.

– A hazafias közvélemény számára feloldhatatlan ellentmondás, hogy míg a 2010 előtti rendszerszintű bűncselekmények elkövetői gyakorlatilag megúsztak mindent, addig Budaházyék ellen még mindig, a 2006-ban valóban terrorcselekményeket elkövető rendszer bukása után is folyik az eljárás, és a vád még mindig sokéves fegyházbüntetés kiszabását indítványozza. Ezért, ahogy egy tavaly ősszel elkészített 2006-os emléktörvény-koncepcióban is leírtuk, messzemenően indokolt, hogy az Országgyűlés közkegyelmi jogával élve lezárja végre ezt az ügyet. Ezt egyébként már a 2016-os ítélet után több tucat önkormányzat, köztük a kormánypárti vezetésű Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés is határozatban támogatta, és a meghurcoltakon kívül a nem jelentéktelen méretű elkötelezett nemzeti radikális tábor számára is megnyugvást jelentene. Lépni kellene, amíg nem késő.