Rácz Róbert, a hajdú-bihari közgyűlés elnöke az együttműködésről és a decentralizált országról

Olyan szocialisták várták reménykedve a helyhatósági választások eredményét, akik a ciklus vége előtt még áruba bocsátottak három olyan Hajdú-Bihar megye tulajdonában lévő ingatlant, amelyek egyikét, mivel Debrecen belvárosában áll, a város elővásárlási jogával élve mentett meg attól, hogy egy baloldali kötődésű vállalkozás kezére jusson. De vesztettek. Mi lesz most? – kérdezte a Demokrata Rácz Róbert fideszes országgyűlési képviselőt, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat új elnökét.

– Hogyan győztek?

– A hajdú-bihari emberek csakúgy, mint az ország más részein élők, hittek abban, hogy a szavazatukkal változtathatnak a sorsukon, vagyis minden ellentétes igyekezet ellenére a demokráciánk szilárd alapokon áll. S persze kellett az a bizalom is, amellyel a választók soha nem látott mértékben sorakoztak fel egy politikai szövetség mögé, lehetővé téve, hogy egy egységes szellemű, erős többséggel rendelkező közgyűlés kezdhesse meg négyéves munkáját. Köszönet a választóknak érte, de köszönet a Fidesz szövetségeseinek, a KDNP-nek és a Magosznak is. Nélkülük nem sikerült volna. E sorokon keresztül is arra kérem a képviselőiket, hogy a megbízatásuk alapján bátran, hittel és kellő elszántsággal képviseljék a választók érdekeit, akaratukat. Az ország közállapotait látva egyaránt nagy szükségünk lesz a történelmi egyházak közéleti iránymutatásait képviselő KDNP-re és a hajdú-bihari gazdákat is tömörítő Magoszra.

– A közgyűlés alakuló ülésén a közös munka iránti eltökéltségéről beszélt. Annak ellenére biztosította a szocialistákat is erről, hogy ők az elmúlt ciklusban gyakorlatilag csődbe vitték a megyei önkormányzatot. Miért tette?

– Azt mondtam, a győzelmünk nem jelenti azt, hogy ne hallanánk meg a versenyben második helyezést elértek hangját, hogy ne vennénk figyelembe a javaslataikat, ötleteiket, meglátásaikat, amelyet még ha kisebbségbe szorulva is, azért a közös célunkért tesznek, hogy gyarapodó és tisztes életkörülmények között élő polgárai legyenek a megyénknek.

– Ez szép. De a csőd sajnos csőd maradt. Hogyan lehet kijutni belőle?

– A helyzetértékelést onnan kezdeném, hogy a megyei közgyűlésben megszerzett többség mellett a településeken is jelentős változások történtek. Ennek következtében teremtődött meg annak a lehetősége, hogy a közös munka érdekében a megyében és a településeken egy széljárásra állítsuk a vitorlákat. Ez nagy lehetőség, de nagy felelősség is egyben, és ezt egyetlen pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk. A programunk, a célunk adott, az odáig vezető út azonban nehéz lesz. A választási győzelemmel nem ért véget a munkánk, sokkal inkább elkezdődött. Be kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk célkitűzéseink megvalósítására, arra, hogy megvédjük az embereket a kormányzat antiszociális terveitől, cselekedeteitől, s mindezek mellett egy új, dinamikusan fejlődő pályára tudjuk állítani a megyét.

– Tartsunk előbb egy kis leltárt…

– Az örökségünk kicsit ahhoz hasonlít, mint a nekünk nem tetsző nászajándék az esküvőn: nem erre számítottunk, de hát ezt kaptuk. Örököltünk egy nem túl racionális, olykor a felelőtlenség határát súroló, átláthatatlan és kusza gazdálkodást. Elég, ha csak a temérdek pénzt elnyelő látványberuházásokra, vagy a megye vagyonának olyanfajta felélésére gondolunk, amelynek eredményeképpen ma csődközeli állapotban van a Kenézy Gyula Kórház.

– Debrecen és a megye… az sem volt egy rózsás viszony. Mostantól milyen lesz?

– Ha arra gondolunk, hogy az eddig szocialista vezetésű megyei önkormányzat előnyben részesítette a szocialista polgármesterek által vezetett városokat, akkor beláthatjuk, hogy ez a gyakorlat a jövőben nem folytatható tovább. Mostantól mindenkinek, fideszes és szocialista képviselőnek egyaránt be kell látnia, nem lehet aszerint megkülönböztetni a települések vezetőit, hogy narancs vagy piros színben nyertek. Be kell látnunk végre, hogy Hajdú-Bihar megye vagy a közös munka és a közös akarat révén áll helyt a régión belüli és a régiók közötti versenyben, vagy sehogyan, de akkor személy szerint kiporciózva kell viselnünk a lemaradás felelősségét. Szerintem egyetlen önkormányzati képviselőnek sem lehet célja, hogy a megyénk ne jusson ötről a hatra. Minden erőmmel azon leszek, és ebben a kialakult új kedvező helyzet a segítségemre lesz, hogy az eddigiekre jellemző kicsinyes és sehova sem vezető politikai békétlenség Debrecennel megszűnjön, viszálykodás helyett az együttmunkálkodás, az összefogás jellemezze a kapcsolatunkat. Nem ellenfelei vagyunk egymásnak, hanem szövetségesei.

– Debrecen és a megye balliberális képviselői az előző ciklusban a parlamentben közel harminc alkalommal utasítottak el debreceni és megyei fejlesztéseket célzó indítványokat.

– Ők így vannak szocializálódva. Ez szociológiai tény, nem pedig erkölcsi ítélet. Erkölcsi alapon majd az utókor minősíti őket.

– Akkor hát nézzünk mi is előre. Mi jön most?

– Alaposan át kell gondolnunk, hogy milyen formában lehet elvégezni a megyék integrálását a régiókba. Diktátumok, titkos megállapodások helyett hatékony, az állampolgárok számára jól használható, szolgáltató régiók kialakítására van szükség. Ezek kialakítása nem történhet központosító akarat mellett. A régiók kialakításának egyetlen célja a decentralizálás lehet. Az, hogy a helyi ügyeinket helyben intézhessük. Megyénk érdekeinek határozott képviselete mellett tehát a kormányzat centralizációs törekvéseivel szemben is ki kell állnunk. Amikor a kampányban azt mondtuk, hogy a Fidesz megvédi az embereket, akkor még csupán a Gyurcsány-kormány gazdasági zsákutcát jelentő intézkedéseivel szembeni védelemre gondoltunk, ám hamarosan kiderült, hogy az erkölcsileg ellehetetlenült kormányfő az egész országot szeretné magával rántani a romlásba. A kormányzati őszintétlenség, akár egy lidérces árnyék, könnyen rávetülhet mindannyiunkra, azokra is, akik őszintén és tisztességesen politizálnak. A megyét meg kell védeni. Meg kell állítanunk a hazugsággörgeteg lavináját a megye határánál. A Nemzeti Fejlesztési Terv forrásainak elosztását alaposan elő kell készíteni, szakmai szempontokat kell érvényesíteni a pártpolitikai érdekekkel szemben, hiszen elsősorban Hajdú-Bihar megyeiek vagyunk, s csak azt követően fideszesek, MSZP-sek vagy SZDSZ-esek.

– Mi lesz az első feladat?

– Fel kell mérnünk a mozgásterét. A vagyonleltár, a gazdálkodás áttekintésével párhuzamosan meg kell vizsgálnunk a megye által működtetett intézményrendszer hatékonyságát. Mint már említettem, meg kell teremtenünk Debrecennel, a megye és a régió központjával való együttműködés legszélesebb formáit. Debrecennel közösen fejlesztjük a regionális és a határokon átnyúló gazdasági, kulturális és oktatási együttműködéseket. A romániai Bihar megyével történő együttműködésünket is elmélyítjük. Mostantól figyelembe vesszük a megye sajátosságait, ezért teszek javaslatot egy állandó Mezőgazdasági Bizottság felállítására. Kiemelt jelentőséget fordítunk a turizmus élénkítésére és egyéb szolgáltató ágazatok letelepedésének az elősegítésére. Elsőre talán ennyit. A többit majd szép sorban.

Dalmi Sándor