A magyar vizsla a világ távoli tájain is öregbíti a hírnevünket
A mi kutyánk kölyke
A magyar vizsla az a kutyafajta, amelyet mindenki szeret. Túlzás nélkül mondható, hogy nemzetünk élő, négylábú címere.
A magyar vizsla valójában keverék, már ami a származását, kialakulását, fejlődésének pályáját illeti. Története a honfoglaló magyarok kopójánál kezdődik, majd különféle írásos emlékekben bukkan fel, például a Codex Albensisben és aztán a Képes krónikában is. Első, képi ábrázolásai 1100–1200 körül születtek. Ez a kopó azután különféle vadászebekkel, például a török megszállók sloughijával is kereszteződött, nem véletlenszerűen, hanem tudatos tenyésztői munka folytán.
A fajta XIX. századi vérfrissítései – a pointerrel és a német vizslával történő felerősítései – is tudatosságot mutatnak.
A jó vadászkutya óriási érték volt, ezt minden nemesi udvarban elismerték. Főként úgy, hogy a magyar vizsla olyan eb lett, amely több más vadászfajta feladatát is képes ellátni. Első törzskönyvét 1920-ban állították ki. Közepes termetű kutya, a kan marmagassága 58–64, a szukáé 54–60 centiméter között van. A fajtabírálat szigorú elvárása, hogy a vizsla sem félénk, sem agresszív sem lehet.
Ha lövés dördül
Pityke lép ki a kapun, hogy fogadja a vendégeket. Rögtön látszik, hogy a hatéves kan vizsla a teremtés mesterműve. Fajtájához viszonyítva termetes egyed, kidolgozott izmok feszülnek rajta, mozgása gyors és harmonikus, tekintete nyílt, tartása fejedelmi. Könnyen barátkozik, de nem tolakodó, bár érezni rajta, hogy szereti az ember közelségét, még az idegenét is. Pityke a hivatásos vadász, Csonka Tamás kutyája, a férfi kitűnően „beszéli” az állat nyelvét. Tizenkét évesen kapta az első kutyáját, próbát tett több fajtával is, végül a vizslánál kötött ki. Miért? Csonka Tamás szavaiból kitűnik, hogy elsősorban a fajta tanulékonysága, éles értelme fogta meg. Pityke dolgozik, gazdája gyakran viszi vadászatra – többi kutyájával együtt –, követi, illetve megtalálja a sakált, a nyulat, a rókát, és el is hozza őket. De bemegy a vízbe is a szárnyasokért, képes a jeget is feltörni értük ilyenkor, tél idején. Vadászkutya, akit arra is korán meg kellett tanítani, hogy ne féljen a lövés hangjától. Csonka Tamás kétszer is elsüt most egy riasztópisztolyt a fekvő kutya közelében, az pedig csak várakozásteljesen felkapja a fejét, mert azt hiszi, munka következik.
Hat hónapos kölyök volt Pityke, amikor Csonka Tamás megkezdte a kiképzését, körülbelül fél év kellett ahhoz, hogy az állat elsajátítsa az alapokat. Sokat eszik, ami érthető, hiszen rendszeresen dolgozik. Főként húst kap, amit táppal és gyakran tojással egészít ki a gazdája. Ilyenkor, télen egy kicsit zsírosabb a menüje, nemcsak neki, hanem a vadász többi vizslájának is. Heten vannak, közülük hatan itt élnek a Bököny Vadász kennelben. Élmény közöttük lenni, kiállni barátságos zaklatásaikat, túláradó érdeklődésüket. Egy vizsla, a hetedik a szomszédos településen teljesít szolgálatot, Csonka Tamás felesége mellett. A hölgy pszichológus, és terápiás foglakozásokat tart a kutyával óvodákban, iskolákban.
A vizsla szaglása 150 méterig halálbiztos, tévedni azon túl sem téved, de ott már kezdődik a fejtekergetés, keresgélés, körbeszimatolás.
Irány a nagyvilág!
A bökönyi tenyészetben egy alom születik évente. Csonka Tamás szakértő szemmel vizsgálja ilyenkor a kicsiket, és laikus szemmel furcsa tesztet alkalmaz. Amelyik kutya belemegy a vízbe, az marad, amelyik nem, azt eladja. Belőlük is nagyszerű vizsla lesz, megtartva a fajta legfontosabb tulajdonságait, sok örömet szerezve például egy családnak, de a külföldieket fogadó bérvadászatokon nagyon magasak az elvárások.
Zalaegerszegen és környékén fogalom lett Bakos László Erdőgyöngye Vadász kennelje. Ő gyerekként ismerkedett meg egy közelben élő vadász vizslájával, így szeretett bele a fajtába. Egy darabig nem volt egyértelmű, hogy a német juhász vagy a vizsla mellett teszi-e le a voksot, de a vizsla győzött. Elsősorban feltűnő okossága és barátságossága miatt.
Bakos László nem hódol a vadászat szenvedélyének, de rendszeresen hívják apróvadas bérvadászatokra, természetesen a kutyák okán. Kettőnél többet sohasem visz magával, nyolcéves korukon túl már nem dolgoztatja a kutyáit. Az elmúlást, egy-egy vizsla életének kényszerű végét hosszú letargia követi Bakos Lászlónál és feleségénél, Andrea asszonynál is. A hatalmas kert végében pihennek azok az állatok, amelyek az égi vadászmezőkre költöztek. A házaspár mécsest szokott gyújtani az emlékükre.
Ebben a nagy műgonddal felépített kennelben négy felnőtt magyar vizsla, úgymint Gyömbér, Szutyok, Különc és Lola, valamint három kicsi, azaz Alma, Arany és Anda él. Ugatósak, ami azt jelenti, hogy bár a vizsla alapvetően nem alkalmas a házőrzésre, jelez, ha idegen érkezik. Andrea asszony szeretettel szorítja magához a kicsiket. Bújnak, adják a puszit, de azért igyekeznek a földre kerülni, mert nagy öröm lenne egy sebes vágta, körbe a kertben.
Az Erdőgyöngyében is igencsak fiatalon kezdődik a kiképzés, amelyben Bakos László barátja is segít. A kutyák már három hónapos korukban megismerkednek a riasztópisztoly egyébként nagy erejű dörrenésével. Meglehetősen részletes maga a tenyésztésbeli vizsga is, ahol a kutya idegrendszerét, élővadkeresését, a szőrös, tollas vadak felvételét vizsgálják a döntnökök. Tulajdonképpen itt dől el, hogy vadász- vagy családi kutya lesz-e az állatból; hozzá kell tenni, hogy amíg a vadászkutya hiba nélkül integrálódik egy családba, addig egy tipikus családi kedvencet azért senki se vigyen ki vadászatra. Az erdő számára a kirándulás terepe legyen. Bakos László nyolchetes korukban próbálja le a kutyáit, itt dől el, hogy érdemes-e végigvinni az ebet az akkurátus vadászkiképzésen vagy sem. Bár a vizslatenyésztők általános szempontja az, hogy a fajta minél inkább tartsa meg eredeti jellegét, a vadászatra nevelt kutyák tulajdonságait, az élet túllépett ezen. A vizsla ma igencsak népszerű, mindenekelőtt okossága és emberszeretete miatt, nemcsak kertben tartják, de panelben is. Bakos László, igaz, kényszerűen, de bevallja, hogy igen, ott is élhet egy vizsla, aki sok időt tölt majd a kanapén, de ekkor is mindennap alaposan át kell mozgatni, azaz meg kell futtatni.
Az Erdőgyöngyében saját tervezésű kennelben élnek az ebek. A ketrecek két fő részre oszlanak, az elülső tér afféle kifutóként szolgál, a hátsó, leválasztott tér pedig a hálóhely. Itt található az óljuk is. Andrea asszony szerint mínusz öt fokig jól bírja ez a rövid szőrű fajta is a hideget, de ha lejjebb ereszkedik a hőmérő higanyszála, akkor a kutyák megkapják a szalmakupacukat, amibe belebújhatnak. Minőségi tápon élnek, ez bevált az Erdőgyöngyében, ahonnan már Amerikába, Kanadába, Nagy-Britanniába, Brazíliába, sőt, az arab világba is vittek vizslákat. Bakos László igyekszik követni a hazai, de külföldi viszonylatban is eladott kutyák sorsát, a tapasztalatok szerint 95 százalékuk gondos gazdákhoz kerül.
A felelős állattartás nem csak üres szlogen. Csonka Tamás is azon a véleményen van, hogy a vizsla ne legyen karácsonyi ajándék, amit aztán megunnak a gyerekek és végül eltaszítanak. Az ő almaiból is kerültek már kutyák a világ majd minden részébe, ő is igyekszik követni a sorsukat. Általában a még meg sem született kis vizsláknak is van már gazdájuk. Németországban 2000-2500 eurót is adnak értük, itthon ennek a töredékébe kerülnek a legkiválóbb egyedek is.
A fajta tipikus betegsége volt a csípőbántalom, ami Csonka Tamás szerint például a túltápláltság vagy a túl sok mozgatás miatt érte utol a vizslákat, a mai szűrővizsgálatokkal sikerült visszaszorítani a kórt, vagyis a diszpláziát. Itt van viszont a kullancs okozta fokozott veszély: a klímaváltozás következtében már télen is aktívak ezek a vérszívók, folyamatosan kell védeni a kutyákat velük szemben.
Gyógyítás és terápia kutyával
Húsz éve történt, hogy a gyógypedagógus Babochay Edit felismerte a vizslában rejlő gyógyító képességeket. Már három hónapja eredménytelenül foglalkozott egy kislánnyal, aki nem tudott beszélni. Egyszer csak betoppant a pedagógusnő vizslája, Petra, a gyermek pedig váratlanul megszólította. Elvileg nem fajtafüggő ez a terápiás módszer, de kiderült, a vizsla magas intelligenciája, empatikus képessége, fegyelmezettsége és pozitív kisugárzása miatt különösen alkalmas rá.
Magyarországon meghatározott keretek között folyik a terápiás kutyák és a terapeuták képzése, ami egy évig tart. Jogosultságot csak ketten, azaz a kutya és a terapeuta kaphatnak, az engedély a kettejük alkotta duónak szól. Babochay Edit tapasztalatai szerint nagyon fontos, hogy a terápia alanya – legyen az egy magába zárkózó, nem beszélő, nem kommunikáló kisgyerek – semmilyen előítéletet nem támaszt iránta. Különösen az autista gyerekekre igaz ez, akik elveszítették vagy ki sem építették kapcsolatukat a környezetükkel.
Másként, de ugyancsak eredményesen „működik” a vizsla a hiperaktív gyerekek körében is. Például ha körbeültetik őket, egyikük sem ugrik fel váratlanul, kivárja a sorát, hogy végre az ő kezébe kerülhessen a vizsla póráza, ő simogathassa, szólíthassa meg. Pedagógiai szempontból ez már a fegyelem és a koncentráció terepe.
Hasonlóképpen működik a kutya – Babochay Edit vizsláját Majának hívják – az idősek, különösen a demenciától szenvedők körében. Nemcsak régi, törlésre ítélt emlékképeket hív elő náluk, de szeretetet és nyugalmat sugároz, előítéletek nélkül fordul oda mindenkihez.
A magyar vizsla a többi magyar kutyafajtával együtt hivatalosan is hungarikum lett. Büszkék vagyunk rá.
