A mi kutyánk kölyke
Nekünk, magyaroknak a kuvasz nem egyszerűen egy kutyafajta. Hanem mély kapcsolat ahhoz a hagyományrendszerhez, amit magyar örökségnek nevezünk. Már önmagában ezért is meg kell tartanunk a fajtát.
Talán nincs ez így jól, de mi minden kutyát szeretünk. Azt is, amelyiket nem ítélnek tenyésztésre alkalmasnak az éles szemű és szigorú bírálók. Szeretjük, mert a kuvasz, a többi magyar ebhez hasonlóan, a szívünk csücske. Kilenc magyar fajtát tartunk nyilván, de ezekből csak a vizslák helyzetét lehet biztatónak nevezni. A kuvasz? Alapvetően nincs rossz állapotban a fajta, de összesen 200 kölyköt törzskönyveznek belőle évente Magyarországon. Nagy-Britanniában ha 800 alá csökken egy fajta születésszáma – igaz, az nagyobb ország –, már bajról, veszélyről beszélnek.
Makacs előítéletek
Tizenöt kuvaszt neveztek gazdáik a nemrég Makláron megtartott tenyészszemlére. Fontos esemény ez, itt dől el, hogy a felkészült bírálók megadják-e egy kutya tenyésztésre jogosító minősítését. Több szempont szerint értékelik az állatokat, van küllemvizsgálat, diszpláziaszűrés, és az eb mentális tulajdonságai is górcső alá kerülnek. Legyen a kutya magabiztos, ne féljen, stabil idegrendszerrel bírjon. Itt jönnek leginkább a meglepetések. Többnyire pozitívak. Csalfa, a csinos szuka például sohasem került olyan helyzetbe, hogy harcolnia kelljen. De a szemlén, a kötelező „csibészezésnél” majdnem eltépte a pórázt, olyan vehemenciával reagált az ilyenkor szokásos provokációra.
Rektori Norbert Lizije is jó minősítést kapott. A család tíz kutyát tart, nem kis áldozat ez, elég, ha csak az élelem vagy az állatorvosi költségek kérdését nézzük. A Rektori család elkötelezetten kuvaszpárti, szerintük először is a fajta mesterségesen keltett rossz hírét kellene valahogy szertefoszlatni. A Demokrata három évvel ezelőtt készült riportjában már részletesen bemutatta a fajta nagyszerű tulajdonságait. De itt a Nemzeti kincsünk a kuvasz című, kitűnő ismeretterjesztő könyv is, amelynek a megjelenését az Agrárminisztérium és a Hungarikum Bizottság is támogatta. Más módon is zajlik a felvilágosítómunka, ám mégis tartják még magukat a fajtával kapcsolatos előítéletek. Olyanok, amelyek szerint a kuvasz buta, engedetlen és annyira agresszív, hogy öregkorában a gazdáját is megtámadja. Sok más mellett ezek a tévhitek is szerepet játszanak abban, hogy nem változik a hazai kuvaszok legfeljebb 2000 kutyát számláló egyedszáma. Nemcsak az olyan kuvaszos gazdák, mint Rektoriék tekintik fontosnak a tévhitek semlegesítését, de az olyan szervezetek is, mint a Szép Ábrahám által vezetett Kuvasz-Őr Nagyragadozóvédelmi Alapítvány vagy Kovács Attila Magyar Komondor és Kuvasz Egylete.
Kamera és riasztó
A kuvasz nagy testű fajta. Ez is bizalmatlanságot kelt vele szemben. Kovács Attila szerint nemcsak Magyarországra, de szinte az egész fejlett világra igaz, hogy negyvencentis marmagasság felett sokkal nehezebb kutyát eladni. A kuvasz kan marmagassága 70-71 centi, tehát az is gyakran elhangzik, hogy sokat eszik, ezért eleve drága a tartása. Makláron láttuk meg Öcsit, a feltűnően jó kiállású kant. Kaposvár mellől hozta a gazdája, Istvánovics Zoltán, aki elmondta, hogy a kutya másfél kiló tápot, vagy egy kiló rizzsel kevert húst, vagy két kiló csirke far-hátat kap adagonként. Tetszetős étlap, jó dolga van Öcsinek, valójában a fajta ennél szerényebb ellátmánnyal is beéri. Egy putnoki gazdálkodó, Csuszda Csaba állította, ő havi 30 ezer forintból is ki tudja hozni a nyája mellett szolgáló hat kuvasz ellátását. Vegyes étrend mellett. Persze nincs finnyáskodás, mindent meg kell enni…
Sokan sok helyütt leírták, hogy már a XIX. században megkezdődött az addig népszerű fajta visszaszorulása. Abban az ütemben, ahogy csökkent a hazai, külterjes állattartás mértéke és ahogy csökkenésnek indult a tanyák száma is. Házőrző lett a kuvasz, ami nem is lett volna olyan nagy baj, hiszen az őrzés, a védés a fajta természetes tulajdonsága. Ám a nagy visszaszorulással együtt is számos kuvaszt lehetett látni még az 1980-as évek vidéki portáin. De itt is kiváltotta őket napjainkra a kamera és a riasztórendszer.
Maga a maklári szemle is arról szólt, hogy a kuvasz mint fajta meg tudja tartani eredeti tulajdonságait. Illetve hogy képes legyen visszaszerezni azokat. A Kuvasz-Őr Alapítvány, a Magyar Komondor és Kuvasz Egylet, de más kuvaszos szervezetek, mint például a Kuvaszok a Kárpátokban Barátikör is alapvetően erre törekszik. Mert a világon minden társállatként tartott kutya ösztönei tompulnak, eredeti fizikumuk leépül valamennyire. Ez elkerülhetetlen, hiszen nem abban a közegben élnek, amelyben őseik, és nem is látnak el olyan feladatokat, amilyeneket őseik.
Mindez azonban nem vonatkozik a putnoki Csuszda Csaba kuvaszaira. Ők nagyon is úton vannak őseik világa felé. A hat kutya őrzi a gazda birkanyáját és a kecskéit is, amik a szép fekvésű, 25 hektáros, lejtős legelőn töltik az egész évet. Dandár, Sumák, Bojár, Maros, Dorka és Bundás. Így áll össze a kuvaszcsapat. Amikor ott jártunk, épp ellési idő volt a birkáknál, de az ebek nem bántották se az anyákat, se a kicsiket.
A Kuvasz-Őrtől származnak a kutyák. Szép Ábrahám, az alapítvány elnöke kölyköket vásárol, aztán kiadja őket olyan gazdálkodóknak, akik állattenyésztéssel is foglalkoznak. A kutyák egy évig az alapítvány tulajdonában maradnak, és csak ezután lesznek jogi értelemben is a gazdákéi. Ez alatt az egy év alatt ki kell derülnie, hogy megfelelő tartásban vannak-e, és valódi, kemény munkát végeznek-e. Szép Ábrahám alapítványa mindenekelőtt az agrártárcával tart szoros kapcsolatot, de sok más szervezet mellett jó az együttműködése a Bükki, illetve az Aggteleki Nemzeti Parkkal is. Csuszda Csabának például az utóbbi adta a villanypásztort, amely lehatárolja a nyáj legelőjét, egyben a kutyák működési területét is. Nagy István agrárminiszter mindig büszkén beszél erről a programról. Szép Ábrahám alapítványa pályázatok és direkt támogatások segítségével tartja fenn a projektjét. A kutyákat nevelő gazdák viszont már csak saját magukra számíthatnak. Vállalják. Csuszda Csaba azt mondta, ő akár tíz kuvaszt is tartana, de hát nem kell ennyi, nem olyan nagy a nyáj.
Jön a farkas
Szép Ábrahám alapítványa most tizennyolc gazdával áll kapcsolatban, ennyi helyre adott ki kutyát. Jellemzően észak-magyarországi állattartókhoz. A környéken ugyanis már jóval korábban feltűntek a nagyragadozók, mindenekelőtt farkasok és medvék. De sakál és hiúz is akad errefelé. Putnok fölött az erdőben például tipikus farkaskotorékra bukkantak az erdészek, ami azt jelenti, hogy a farkas immár nemcsak vándorol e tájon, de szaporodik is. Csuszda Csaba pedig különös nyomokra lelt egy bakháton, birtoka felső részén. Medvétől valók. Az is gyanús, hogy egy reggel nagy és furcsa sebet fedezett fel az öreg kuvasz szuka hátsó felén, mintha hatalmas, karmokkal ékesített mancs tépte volna meg.
Sohasem múlik a veszély, de az biztos, hogy Csuszda Csaba birtokát azóta kerülik a farkasok, mióta itt vannak a kutyák, de kerülik a csavargók, a tolvajok is. A hírek szerint a közeli Gömörszőlősön viszont negyven bárányt öltek már meg a vadállatok. És ez még szerény számnak tekinthető ahhoz képest, amiről Kovács Attila beszélt. Azt mondta, hogy a Balaton déli részén nyolcvan bárányt vadásztak le egy ellési időszakban a sakálok. Ők lehettek, tette hozzá Kovács Attila, mert az ország délnyugati részén sokszor találkoznak velük a helyiek. Tehát van és lesz dolguk a kuvaszoknak, főként Észak-Magyarországon, ahol egyre inkább érezni az állattartó gazdák igényét a fajta iránt.
Csak tisztelni lehet a hazai kuvaszos szervezetek, alapítványok felvilágosító tevékenységét. Természetes környezetében szeret élni, ahol munkát, feladatot kap. Nem elég, ha szereti a gazdája. Mert a gondoskodás mellett kézben is kell tartani, már kölyökkorától kezdve. Mindenkinek fel kell mérnie tehát, hogy képes-e kellő módon irányítani azt a kutyafajtát, amelyikre vágyik egyébként. A kuvaszra ez fokozottan igaz. Ezt nevezzük felelős állattartásnak. Amit már az iskolában tanítani kellene.
