– Orbán Viktor mondta egy Magosz-gyűlésen: „lehetőséget kell adni arra, hogy minél többen visszatérhessenek oda, ahol őseink éltek századokon keresztül, és így találjanak maguknak biztonságos megélhetést jelentő munkát.” Ilyen a piac is?

– Való igaz, egybecseng a javaslatom Orbán Viktor gondolatával, de ez mégsem egy gondosan megtervezett és felépített forgatókönyv része. Bizonyára arról van szó, hogy a Fideszben sokan ösztönösen ugyanazt gondoljuk. Háziasszonyként sokszor bosszankodom, hogy nincs egy jó kis piac a közelben, ezért régóta foglalkoztat a gondolat, hogyan adhatnánk lendületet a piacok létesítésének, és hogy a piacra járás kultúráját újra felfedezzék az emberek. Nagyon hiányoznak társadalmunkból azok a közösségépítő piacok, ahol beszélgettek egymással az emberek, az asszonyok kicserélhették receptjeiket. Akkoriban mindenki tudta, kitől mit és milyen minőségű terméket lehet vásárolni. Manapság megszokottá vált, hogy ha valamelyik gyümölcsnek, zöldségnek szezonja van, kiülnek az asszonyok a főútra egy kis sámlira, és ott árulnak. Miért ne lehetne ezt megtenni mindenhol helyben, nyugodt, szabályos körülmények között a saját kis piacukon? Ha a nyugdíjas néninek több hagymája, répája terem a kis kertjében, mint a saját szükséglete, miért ne vihesse ki a faluja piacára hosszadalmas adminisztráció és kemény sarc nélkül? A helyben lakó és keményen dolgozó őstermelő miért ne tehetné meg ezt ugyanígy, a bonyolult és drága kereskedelmi lánc kihagyásával, a különböző polcpénzek kifizetése nélkül?

– A piacok spontán alakulnak ki, nem pedig állami szabályozások következtében. Jó dolog előírni a piac létrehozását minden településen?

– Ki beszél itt állami előírásról? Nem az állam gyámkodása alatt jönnének létre kötelezően, hanem a helyi kisközösségek döntenének, legyen-e piac a településükön, és ha igen, milyen feltételekkel. Az önkormányzatok mérlegelhetik, létrehoznak-e helypénz nélküli, helyi adómentességet biztosító piacokat. Számítok az önkormányzati szövetségek szakmai tudására, tapasztalatára is abban, hogy a jövőben milyen jogi lépésekkel lehetne segíteni az ilyen piacok létrehozását. Meg kell nézni, milyen törvényeket, adójogszabályokat kell módosítani, de ez már csak egy következő lépés lenne, az új kormány feladata. Jelenleg nem látok nagy esélyt arra, hogy a Gyurcsány-kormány bármilyen könnyítést is bevezetne. Sőt. Bár megmondom őszintén, több szocialista képviselő is odajött hozzám a parlamentben, és azt mondta, hogy jó az ötlet, ezt kell csinálni. Először azt szeretném elérni, hogy minél többet beszéljünk a piacokról, és tudatosítsuk a piacon vásárlás előnyeit. A legnagyobb előnye, hogy nagyobb eséllyel kaphatunk ott egészségesebb élelmiszereket, mint máshol. A piacon általában ismeri egymást a vevő és az eladó, aki sok esetben maga a termelő. Ha rossz minőségű zöldséget ad el, legközelebb nem megyek hozzá. Az egyik ismerősöm például vásárláskor elmondja, hogy allergiás van a családjában. Nincs az a termelő, aki meg meri kockáztatni, hogy valaki az ő termékétől legyen rosszul, inkább megmondja, hogy van-e tartósító a savanyúságban, vagy használt-e vegyszert a zöldség termesztésekor. Ez vonatkozhat a húsra, kenyérre, tejre is. Ha attól vesszük, aki előállítja, megtermeli, előbb-utóbb találunk olyat, aki teljesen megbízható, még akkor is, ha nem minősített biotermékről van szó. Ez az élelmiszerbiztonság szempontjából is fontos.

– Csak zöldséget és gyümölcsöt árulhatnának a termelők helypénzmentesen?

– Elsősorban igen. Ruházatot, iparcikket nem hiszem, hogy be kellene engedni. Az más műfaj. Magyarországnak sok folyója van, de a tavaink környéke és a Balaton vidéke is alkalmas arra, hogy halpiacokat hozzunk létre. A magyar méhészek kiváló termékeket állítanak elő, sokan keresik gyógyászati szempontból sem utolsó termékeiket. Vannak tájegységekre jellemző félkész vagy késztermékek, helyi specialitások, a megfelelő feltételek biztosítása után ezek is helyet kaphatnának a piacokon. Lehetne segíteni a helyi kézművesipart is. Portékáikkal színesíthetik a kínálatot. Nálunk boldogabb országokban turistalátványosság a piac. Ha külföldön járok, én is el szoktam menni ezekre a helyekre.

– A fogyasztói társadalom inkább a bevásárlóközpontokban vásárol, és nincs kereslet a piacok és az egészséges élelmiszerek iránt? Mi a legfőbb akadálya a piacra járásnak?

– A legfőbb akadálya mi magunk vagyunk. De én nem az akadályokról szeretnék beszélni, mert az emberekben ez a hozzáállás egyre inkább változóban van. Kezd fontossá válni, hogy egészséges élelmiszerekhez jussunk. Vezető beszédtéma lett az élelmiszerbotrányok sorozata, hogy nem lehet jó minőségű élelmiszereket kapni és hogy nem tudjuk, az élelmiszerek milyen veszélyes adalékokat, vegyszereket tartalmaznak. Sokat lehet már olvasni az egészséges táplálkozásról és arról, hogy az élelmiszerek vásárlásánál mire kellene odafigyelnünk. Szóval, az embereket foglalkoztatja ez e téma. Komoly esély van arra, hogy a piacok újra reneszánszukat éljék.

– A reklámoknak döntő szerepük van a vásárlási szokások alakításában. Milyen eséllyel veheti fel a versenyt a kannás tej a márkás, külföldi tejjel, aminek már a csomagolása is sugallja, hogy az a minőségi?

– Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet egyik napról a másikra a társadalom fogyasztási és vásárlási szokásait megváltoztatni. De nem is ez a célom. Azt szeretném elérni, hogy minél többet beszéljünk az egészséges táplálkozásról. Aki erre fogékony, az tudatosabban fog vásárolni, ennek köszönhetően egészségesebben fog táplálkozni. Nagyanyáink még sokkal egészségesebben éltek, nem ismerték a kényszerérett gyümölcsöket. Valószínű, hogy télen nem ettek marokkói paradicsomot és chilei szőlőt. A kamrában viszont biztos ott volt a savanyú káposzta tele C-vitaminnal. Manapság, ha egy jó lecsóra vágyik az ember, a tapasztalt háziasszony tudja, hogy nem a csomagolás a lényeg. A Kárpát-medence Európa éléstára lehetne. Miért nem élünk ezzel a lehetőséggel? Magyarországon ősi magyar zöldségek, gyümölcsök teremnek. Alig tudunk valamit például a Kárpát-medence őshonos gabonájából előállított durumlisztről. Én is egy Papp Lajos szívsebész professzor úrral készült interjúban olvastam először a durumliszt fantasztikus tulajdonságairól. Azóta csak azt veszek.

– Helypénz nélküli és helyi adómentes piacokat javasol. Szinte már halljuk is a kormánypártiakat, miszerint ez egy újabb javaslat az ingyenességre.

– Megszokhattuk, hogy ha valaki előáll egy ötlettel, akkor rögtön elkezdik sorolni, miért nem jó és miért nem megvalósítható. Miért ne lehetne megtenni, hogy helyi adómentességet kapjanak a helyben termelők? Miért ne tehetné meg az önkormányzat, hogy a településen lakóktól nem kér helypénzt? Nem ingyenességről lenne szó, hanem korrekt támogatásról. Adótörvényeink ismerik a kedvezményeket, külföldi beruházók is részesülhetnek adómentességben, akkor egy piac dolgos árusai miért ne kaphatnának kedvezményeket?

– A helypénz fedezi a piac takarításának költségeit. Ezt hogyan lehetne megoldani helypénz nélkül?

– Pár évvel ezelőtt jártam egy gyönyörű országban, ahol a tengerpart makulátlanul tiszta volt. A tengerparti árusok csak úgy kaptak engedélyt az árusításra, ha ezért cserében minden délután kitakarítanak a tengerparton, felgereblyézik a homokot. Miért kell rögtön arra gondolni, hogy helypénz nélkül hatalmas kosz lesz? Akik árulnak, rendet hagynak maguk után.

– Egy vállalkozó, aki az önkormányzattól bérli az üzlethelyiséget és fizeti az adót, nem nézi majd rossz szemmel az esetleg a közvetlen közelében működő helypénz- és adómentes piacot?

– Nem gondolom, hogy ez ellentéteket szül. Egy helyi település piaca nyilvánvalóan nem képes kiváltani az élelmiszer-kiskereskedelmet, a boltos ettől nem megy tönkre.

– Csak a kistermelők és az őstermelők kapnának adómentességet, vagy a nagytermelők is?

– Szándékosan nincs konkrét javaslatom, milyen körben adjanak az önkormányzatok adómentességet, könnyítést. Minden régiónak mások az adottságai, ezért ezt majd eldöntik helyben, az adott közösségben.

– Nem gondolja, hogy a világ visszavonhatatlanul megváltozott? Már nem is bevásárlóközpontokban, hanem interneten vásárolunk, recepteket sem piacon, hanem e-maileken cserélünk.

– Ha ez így is lenne, nem feltétlenül kell elfogadni. Hiszek a helyi kisközösségek egészséges szervezőképességében. Nem kell mindent elfogadni, ami kívülről jön, és próbál minket átalakítani. A Kárpát-medencében élők számára nagyon sok lehetőség van egy jobb, minőségibb életre. Ne hagyjuk, hogy sodorjanak minket. Ne mások mondják meg, hogy mi a jó nekünk. Éljünk sokkal tudatosabban, több önbizalommal. A „mi piacunk” kezdeményezés is ilyen hozzáállással lehet sikeres, egy apróbb lépés az egészségesebb, boldogabb élet felé.

Lass Gábor

Selmeczi Gabriella

1965-ben született Budapesten.

1989-ben szerzett üzemgazdász diplomát a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolán.

1990-ben megalapította a Fidesz budaörsi csoportját.

1991-ben szerzett újságírói képesítést az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskolán.

1991-től 1994-ig az Intereská Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója.

1993-tól 1994-ig a Fidesz alelnöke.

1993-tól 2003-ig a Fidesz Pest megyei elnöke.

1994 óta a Fidesz országgyűlési képviselője.

1998-tól 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal társadalom-biztosítási alapokért felelős politikai államtitkára.

2003-tól a rákos gyermekek megsegítésére szervezett árverések elindítója, a Rákmentes Világért Alapítvány létrehozója.

2005-ben szerzett jogi diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.