Orosz pénzek vannak a Jobbikban – hosszú évek óta hírlik, hogy Vona Gábor pártja nem csak költségvetési keretből és hazai adományokból él. Az orosz kapcsolat mindenesetre nem feltételezés, hanem tény. Mint ahogyan az is, hogy a Jobbik 2005 óta nagyon sokat köszönhet az Oroszországban és Magyarországon máig aktív, volt KGB-s vonalnak.

Fotó: MTI, archív

A Jobbik és az orosz titkosszolgálatok kapcsolata: apró lépések sorozata az egyoldalú szeretettől a kölcsönös érdekig. A párt életének első, a 2009-es uniós választásig terjedő időszakában (amikor három mandátumot és majdnem 15 százalékot szereztek) leginkább tapogatóztak a felek. Persze már ekkor, a kezdetek kezdetén is tovább léptek az üres szólamoknál. A Jobbik minden bizonnyal a 2006-os kampányban is felhasznált orosz pénzt, jóllehet, vezetőiknek tudomásuk sem volt róla.

A Jobbikból azóta kilépett pártalapító Nagy Ervin szerint Kovács Béla 2005-ben kereste meg őket, és lengyel kapcsolatokat ígért: „rossz küllemű, rossz kisugárzású, komolytalan embernek tűnt. Úgy gondoltuk, hogy mégsem hajtjuk el, hanem talán a külügyi bizottságban hátha valamit hozzá tud tenni ehhez a témához, ha egyáltalán igaz, amit mond. Nagyon hihetetlennek tűnt, hogy lengyel képviselőkkel tart fent kapcsolatot. Vona átvette, ő tartotta vele a kapcsolatot, és találkozott Kovács Béla kapcsolataival.”

A rossz küllemű, rossz kisugárzású Kovács Béla tulajdonképpen nem hazudott, igaz, csak később derült fény Mateusz Piskorski kilétére. Molnár Balázs, az Európai Parlament volt szerződéses tisztviselője szerint Strasbourgban Kovács a Jobbik nevében aláírt egy együttműködési megállapodástervezetet a tavaly kémkedés miatt Varsóban letartóztatott Piskorski szervezetével. A Pesti Srácok nemrégiben feltárta, hogy a Piskorski által vezetett orosz lobbi- vagy inkább fedőszervezet, a The European Center of Geopolitical Analysis (ECGA) nevű elemzőközpont vállalta, hogy bevezeti a Jobbikot az orosz közéletbe.

Természetesen Kovács Béla előéletével is akadtak bajok. 2014 áprilisában az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentést tett, miután már 2009 óta felkeltette a figyelmüket, hogy a képviselő rendszeresen, konspiratív módon találkozik orosz diplomatákkal, fedett hírszerzőkkel és havi rendszerességgel Moszkvába látogat. Az Index kiderítette, hogy a kémkedéssel megvádolt jobbikos EP-képviselő, Kovács Béla és orosz felesége, Szvetlana Isztosina előéletében az egyik összekötő kapocs az orosz titkosszolgálat. Kiderült, hogy mindketten rendelkeznek ilyen kapcsolatokkal, vagyis annak a valószínűsége, hogy nem orosz érdekeket képviseltek Strasbourgban és Budapesten, igen csekély.

A Jobbikban eleinte nem feltétlenül ragaszkodtak a moszkvai vonalhoz, sőt a jobboldali radikálisok hagyományos világképébe tizenkét évvel ezelőtt nemigen fért bele az oroszbarátság. Mindenesetre a pénzre szükségük volt. Nagy Ervin úgy emlékszik, hogy a rejtélyes étteremtulajdonos céget képviselő Kovács Béla anyagilag is támogatta a Jobbik 2006-os kampányát. A pénz eredetét senki nem firtatta. Innentől kezdve Kovács Bélát Vona Gábor meghívta az elnökségi ülésekre, és egyre nagyobb mértékben támaszkodott rá.

A szaknyelv aktív intézkedésnek nevezi azt a titkosszolgálati eljárást, amelynek célja nem elsősorban az információk megszerzése, hanem a bomlasztás, az adott társadalom és politikai berendezkedés befolyásolása. Az aktív intézkedés klasszikus szovjet hírszerzési módszer, a megfelelő helyeken tanítják és tanították, nem csoda, hogy Kovács Béla felbukkanásáról és későbbi működéséről rögtön ez jut eszünkbe. Túlzás nélkül állítható ugyanis, hogy a Jobbik kommunistaellenes, nacionalista pártból az ő hatására vált oroszbarát, eurázsiai együttműködést sürgető mozgalommá.


Baráti beszivárgás

Ahogy egyre inkább egyedül maradt a hatalom csúcsán, Vona Gábornak már nemigen kellett ellepleznie az orosz kapcsolatot. Kovács Béla szervezte meg Vona 2008. decemberi oroszországi útját is. A Heti Válasz feltárta az akkori látogatás hátterét: „A Vona–Kovács-párost vendégül látó Vaszilij Podvojszkij azonban furcsa szerzet, s nem csak azért, mert a vizitet állítólag bonyolító Nemzeti Tradíciókat Őrző Európai Akadémiája sehol sem lelhető fel. Podvojszkij egy másik érdekeltsége, a pszichológiával, »humánfejlesztéssel« foglalkozó – angolul Graduate School of Consultingnak nevezett – zugtanoda, amelyet orosz sajtóhírek szerint több felsőoktatási intézményből kitiltottak okkultista, ezoterikus nézetei miatt. Az »iskola« ugyanis a tekintélyesség látszata miatt jó nevű moszkvai egyetemeken bérelt helyiségeket és borsos tandíjért a legkülönfélébb »személyiségfejlesztő« kurzusokat tart a jelentkezőknek. (…) Tatyana Karpacsova, egy ortodox felsőoktatási intézmény dékánhelyettese egyenesen a szcientológusokhoz hasonló veszélyes társaságként írt e graduate schoolról, s levele nyomán zavarták el az intézetet a Moszkvai Állami Egyetem pedagógiai karáról. Ha ezt Vona Gábor tudja, aligha öleli át olyan barátian Podvojszkij vállát a találkozóról készült képeken. Vélhetően még óvatosabb, ha tájékoztatják: újdonsült ismerőse bekötéssel rendelkezik az orosz honvédelmi-állambiztonsági világhoz.”

Ebben az időszakban a Jobbik látványosan képviselte Oroszország érdekeit a nagyvilágban. A párt sajtójában öles fejtegetéseket olvashattunk a keleti nyitás szükségességéről, Balczó Zoltán és Szegedi Csanád pedig rendszeresen Oroszország és Közép-Ázsia ügyeiről interpellált az Európai Parlamentben. A Jobbik nemcsak közeledett Oroszországhoz, de szükség esetén a konfrontációt is vállalta. Gyöngyösi Márton személyében megfigyelőt küldött a donyecki és luganszki választásokra, holott azokat egyedül Moszkva ismerte el törvényesnek. A Jobbik vállalta továbbá, hogy politikusait kitiltják Ukrajnából, mert orosz kapcsolatait értékesebbnek ítélte. Nyilván az sem véletlen, hogy Gyöngyösi Márton kétszer is találkozott az orosz katonai titkosszolgálat, a GRU által üzemeltetett Hídfő.ru munkatársával. Kiderült továbbá, hogy szükség esetén a Jobbik politikusai továbbra is Moszkvába utazgatnának. Nagy vihart kavart, amikor Szaniszló Adrienn, a Jobbik-frakció külügyi munkatársa és Szabó Gábor pártigazgató egy magas rangú orosz politikustól akart többszöri belépésre jogosító vízumokat szerezni.

Időről időre robbantak időzített bombák: a ZDF szerint például 2014 októberében a Magyar Gárda több ezer eurót kapott egy fehérorosz oligarchától (azaz Moszkvától) NATO-ellenes tüntetések megtartására, sőt a Jobbiknak is adtak 10 ezer eurót. A Jobbik – mint mindig – ezúttal is cáfolt.


Irány Moszkva

Az oroszok már a kelet-európai rendszerváltozások óta élénk figyelemmel kísérik a helyi szélsőséges erőket. Ez az a terep, amelyen nagyobb erőfeszítések és kiadások nélkül megvethetik a lábukat. A putyini korszakban Közép-Kelet-Euró­pa – hagyományainak megfelelően – a különböző titkosszolgálatok összeütközési terepe lett. Az elmúlt húsz évben Magyarország a térség fontos országa az amerikai, német, izraeli hírszerzés számára, az oroszok pedig technikai, személyi apparátusuk révén, és baráti, rokoni szálakon mindig is jelen voltak a magyar közéletben. Minden bizonnyal orosz pénz – inkább aprópénz – állhatott olyan korai náci és álnáci mozgalmak mögött, mint a Szabó Albert-féle Magyar Népjóléti Szövetség (a hajdani vezér újabban orosz propagandaoldalakat népszerűsít). A Györkös István-féle Magyar Nemzeti Arcvonal aktivistái együtt gyakorlatoztak orosz diplomatákkal, akik minden jel szerint a katonai hírszerzés, a GRU (Glavnoje Razvedivatyelnoje Upravlenyije) munkatársai voltak. Az oroszok természetesen pontosan felmérték és megismerték a szélsőjobboldali csoportokat, tudták, hogy jelentéktelenek, de kis befektetéssel, gyorsan megtérülő vállalkozásként tekintettek rájuk.

Aztán jött a Jobbik, és vele a parlamenti, uniós színtérre lépés lehetősége. A háttérben a nagypolitika, az előtérben orosz kulturális egyesületek, nagykövetségek, civilek, magánemberek. Az oroszok úgynevezett eurázsiai doktrínáját teljes mértékben alkalmazni lehetett a készséges és szolgálatkész Jobbikra. Ennek fő elemei: proaktív politikai intézkedések, NGO-diplomácia (érdekérvényesítés nem kormányzati szervezeteken keresztül), baráti médiavállalkozások támogatása. A kulcsszereplő a moszkvai Stratégiai Kommunikációs Központ (ASC), amellyel a Jobbik Kovács Bélán keresztül tartott kapcsolatot. Az ASC egyszerre tervezőműhely és kifizetőhely, kilencmillió eurós hitelt folyósítottak a francia Nemzeti Frontnak, és aranyat passzoltak át az Alternative für Deutschland (AfD) német pártnak. És ez csak a jéghegy csúcsa. Az ASC számos oroszbarát európai pártot, szervezetet pénzel, és akárcsak az amerikaiak, ők is alkalmaznak lobbistákat, kijáró embereket. Ezek közé tartozott Kovács Béla is.

2013-ban Vona Gábor Moszkvába látogatott, ahol a Lomonoszov Egyetemen tartott előadásában Oroszországot az európai hagyományok őrzőjeként festette le. Vona Gábort – természetesen – Kovács Béla kísérte el, az ő közvetítésével találkoztak Leonyid Ivanovics Kalasnyikovval, a duma külügyi bizottságának kommunista alelnökével. Jó érezhették magukat, mert néhány hónappal később, a 2014-es választásra készülő párt szakpolitikusa, Gyöngyösi Márton azt nyilatkozta, hogy kormányfőként Vona Gábor első útja Moszkvába vezetne.


Zavar az erőben

2010 óta lassú fordulat zajlik a Jobbik Oroszország-politikájában. Nem önmaguktól, hanem a kelet felé nyitó Orbán-kormány miatt kényszerültek módosításokra. A Fidesz ugyanis sorra kipipálta mindazt, amiről a Jobbik csak álmodozott: a magyar–orosz politikai és gazdasági viszony ma kiegyensúlyozottabb, mint valaha. Orbán Viktor ráadásul nem szélhámosokkal, kisstílű figurákkal, hanem – több ízben is – személyesen Vlagyimir Putyin elnökkel egyeztetett a Magyarország számára fontos, különféle politikai és gazdasági ügyekben. A Fidesz kifogta a szelet a Jobbik vitorlájából.

Simicska Lajos pártfogói megjelenésével a stagnáló és helyben toporgó Jobbiknak finomítania kellett stílusán, és maga Vona Gábor is úgy gondolja, hogy a néppártosodás az egyetlen esélyük a politikai túlélésre. Simicskáról köztudomású, hogy nem szívleli az oroszokat, állítólag emiatt a Fideszben is akadt vitája. Jelenleg a Jobbik már bevált taktikáját követi: egy időben többfelé játszik. A keleti elköteleződés mellett beemelték politikájukba a nyugati kapcsolatrendszert is, legalábbis szóban, mert amerikai, német, brit részről nagy fogadókészség még nem mutatkozik irántuk. Szavakban maradt az orosz vonal, de Vona Gábor már alighanem tudja, hogy ez a hajó – legalábbis egyelőre – elment. Mindenesetre az orosz kapcsolat nagyon jól jött akkor, amikor fel kellett építeni a pártot, és alighanem nagyot néznénk, ha pontosan tudnánk, hogy az elmúlt években mennyi oroszországi eredetű pénz landolt a Jobbikban.

Szentesi Zöldi László