– Az utóbbi időkben alaposan megtámadták, úgymond ügynökmúltja miatt.

– Ahhoz, hogy valaki ügynök legyen, három dolog kell, egy aláírás, hogy vállalja ezt a feladatot, ilyet soha nem találtak, mert nem írtam alá. A másik a fizetési kiutalásról szóló dokumentum, az sem volt soha. A harmadik pedig a jelentések.

– „Feledy Zsolt” tehát nem létezett?

– Lehet, hogy létezett, de nem én voltam.

– Mi hát az igazság?

– Engem figyeltek meg, átlagosan három ember. Olyan családból származom, ami ezt indokolttá tette. Édesapám a MÜNE, a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesületének tagja volt, 1945 után nem dolgozhatott mint ügyvéd, édesanyám orvos volt. 1956-ban mentős voltam, Pongrácz Gergelynek sebesültjeit szállítottam a Rubányi klinikára, illetve visszafelé lőszert hoztam a Gergelyéknek. Az egyik ilyen szállítmányt az oroszok elfogták, és halálra ítéltek. Az egyetemet néhány évre el kellett hagynom. Később, 1960-ban a 7-es úton elfogott a BM, betuszkoltak egy Pobjedába, felvittek a Pusztaszeri útra, ahol azt akarták, hogy írjak alá egy együttműködési nyilatkozatot. Természetesen semmit nem írtam alá, de meg kellett ígérnem, hogy időközönként hangulatjelentést írok. Kiszely Gábor a könyvében azt írja, hogy akkoriban százezrekkel írattak hangulatjelentéseket. De soha, egyetlen emberről, egyházi személyről kompromittáló írást nem adtam le. Feltehetőleg a rólam írt jelentéseket úgy alakították át, mintha én írtam volna őket. Ha ügynök lettem volna, akkor a Magyar Tudományos Akadémia 1971-ben nem jelenti ki, hogy soha tudományos fokozatot, illetve magyar ösztöndíjat nem kaphatok. Ezt be is tartották, mind a mai napig.

– Önre rájár a rúd. A rendszerváltás előtt is megvádolták ügynökmúlttal. Akkor azt mondták, vatikáni kém volt.

– Egyszer voltam a Vatikánban, azért, hogy az egyházi esküvőmet szervezzem. Személyesen beszéltem Csertő bíborossal.

– Vádolták azzal is, hogy a jelentésekért cserébe utazhatott.

– A valóság ezzel szemben az, hogy az útjaimat mindig külföldiek fizették. Ezt dokumentumokkal is lehet bizonyítani, de ez nem érdekel senkit. Az Akadémiánál volt egy szabály, miszerint ha az intézménynek pénzébe nem kerül, akkor a szolgálati útlevelet kötelesek kiadni.

– Az Elhallgatott múlt című könyv szerzőpárosának egyike, Ungváry Krisztián azt írta, hogy 2007-ben felvette önnel a kapcsolatot, hogy egyeztessen a dokumentumokkal kapcsolatban.

– Életemben nem beszéltem egyikükkel sem. Nem tudok mit kezdeni a rágalmakkal, de ők sem, mert ehhez produkálni kéne egy aláírást.

– Erre azt mondják, hogy azért nincs, mert megsemmisült.

– Pont az enyém?

– Azt mondják, az 1997-es átvilágítási törvény hibás volt, ezért nem találtak önnél semmit.

– Az nem lehet, hogy azért nincs ilyen papír, mert soha nem is volt? Szerintem ők pontosan tudják.

– Vajon miért robbant ki ez az ügy?

– Mert az emberek figyelnek rám. Több egyetemen tanítok, az Attila Király Népfőiskola főigazgatója lettem. De pont az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak. Rengeteg ember állt mellém. Nagyon sok támogató levelet kaptam az utóbbi időben. Többen ironikusan meg is fogalmazták, hogy ha ügynökként az volt a feladatom, hogy a nemzeti érzést újból megtalálják magukban az emberek, akkor nagyon jó „ügynök” voltam.

– A vádakra azonban válaszolnia kell. Mit tervez?

– Már felvettem egy ügyvéddel a kapcsolatot. A pereskedés persze elhúzódik. Utána elnézést kérnek, de az már akkor senkit nem érdekel majd. Olyan lesz, mint nemrég Kárpáti György története volt.

– Mégis lemondott az Attila Király Népfőiskola főigazgatói posztjáról. Miért?

– Azért álltam félre, hogy miattam ne sérüljön az eszme. De ez a döntés nem végleges. Visszajövök, ha hivatalosan is tisztázódott a helyzetem és a szerepem.

– És addig?

– Nemrég két előadásomat lemondtak, de húsz olyan helyre hívtak, ahol még sosem voltam, mert az emberek akarnak velem találkozni. Amerre járok, zsúfolásig megtelnek a művelődési házak. Március 13-án több helyen is beszédet mondok. Azt, hogy a fiatalok érdeklődnek, lelkesek, nemzetiek, magyarok, sokaknak nagyon nehéz elviselni. Ez bántja azokat, akik támadnak. Nem én vagyok a célpont, hanem az a gondolat, amit én is képviselek.

Usztics Anna

——————-

KISZELY ISTVÁN

antropológus

1932-ben született.

1950–55 Katolikus teológiát tanult, 1956–63 biológia-földrajz at ELTE-TTK-n.

1963–64 az ELTE embertani tanszékének, 1964–90-ig az MTA Régészeti Intézetének tudományos munkatársa, az ELTE BTK és a GATE előadója.

1994–98 az I. kerület alpolgármestere, 98– lengyel kisebbségi önkormányzati képviselő

Számos expedíción vett részt Szibériában, Belső-Ázsiában, Egyiptomban, Dél-Kínában

2007– az Attila Király Népfőiskola főigazgatója