A múltat végképp eltörölni

A kommunisták szovjet típusú népköztársaságot akartak, amit 1949-ben be is vezettek, de a polgári pártok is vállalták a republikánus álláspontot. Mindszenty József vagy a Slachta Margit vezette Keresztény Női Tábor szemben állt az államformaváltással, szerintük ezzel a közjogi aktussal ezeréves múltjától választották el a nemzetet. Igazuk volt – mondta a Demokratának Raffay Ernő történész.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Milyen körülmények között került sor 1946. február elsején a köztársasági államforma bevezetésére?

– Az 1945-ös váltás döntően és drámaian befolyásolta Magyarország második világháború utáni sorsát. Jól szimbolizálja a berendezkedő új diktatúrát, hogy a Magyar történet című, ötkötetes nagy történelmi monográfia szerzőpárosának egyik tagját, Hóman Bálintot koncepciós perben meghurcolták és börtönbe zárták, ahol meg is halt, a másik, Szekfű Gyula moszkvai nagykövet lett. Nem önként: új információ az a dokumentum, amelyben Kliment Vorosilov marsall, a Magyarországot megszálló szovjet katonai erők parancsnoka mintegy utasítja a budapesti bábkormányt, hogy a küldendő személy nem lehet zsidó, nem lehet kommunista, ezért legyen Szekfű Gyula.

– Szó szerint így írta Vorosilov?

– Igen, benne is lesz a következő kötetemben lábjegyzetként. Ez a dokumentum tökéletesen rámutat a korabeli történelmi-politikai keretekre. Gyakorlatilag mindent a Szovjetunióból irányítottak, persze a Moszkvából érkező parancsokat a magyarországi kommunisták örömmel és buzgón teljesítették. Az államforma megváltoztatása is ezek közé tartozott.

– Volt, van meggyökeresedett magyar köztársasági hagyomány?

– Nincs. Bár a Habsburg-ház 1849-es trónfosztása után Kossuth Lajos a Magyar Álladalom kormányzó elnökeként ténykedett, és ez nevében nem vállalt folytonosságot az ezeréves Magyar Királysággal, de nem is nyilvánította ki annak megszüntetését. Megkerülték a kérdést. A nemzet lelkében a republikánus felhangoknak nem volt különösebb visszhangjuk, Nagy György rövid életű, 1912 és 1918 között működő Magyar Köztársasági Pártjának nem volt támogatottsága. Annál erősebb volt a Szent Korona kultusza. Az ezredéves ünnepségsorozat alatt hatalmas tömegek hódoltak előtte, amikor közszemlére bocsátották.

– A krizantémos puccs után mégis kikiáltották a köztársaságot.

– Egészen pontosan a népköztársaságot, 1918. november 16-án. Amiről Károlyi Mihály demokráciát hirdető kormánya, amelynek tagjai közül négy miniszter és nyolc államtitkár szabadkőműves volt, és a tizenkettőből csak kettő volt keresztény, természetesen nem kérdezte meg a népet. Ez a rövid életű rendszer 1919 márciusában átadta a hatalmat a kommunistáknak, majd a vörösterror összeomlása után a Horthy Miklós vezette Magyarország helyreállította a királyságot. Ez nem is volt kérdés a magyar közéletben, a szabad királyválasztók és a Habsburg–Lotaringiai-házhoz hű, IV. Károlyt pártoló legitimisták-karlisták viszont időnként parázs jogi vitákat folytattak egymással. Érdekes módon az államformához a nyilas kormányzat sem mert hozzányúlni, sőt még a szovjet megszállók által összeállított úgynevezett Ideiglenes Nemzetgyűlés és a Dálnoki Miklós Béla vezette Ideiglenes Nemzeti Kormány sem hirdette meg a Magyar Királyság megszüntetését. Ezt csak a szabadnak és legitimnek aligha nevezhető, hiszen a szavazásból tömegeket, többek között a magyarországi németeket kirekesztő, a kommunistáknak a választási eredménytől függetlenül előre fontos tárcákat – Belügyminisztériumot az államminiszteri posztot – biztosító, 1945 novemberi választás nyomán felállt új nemzetgyűlés tette meg az 1946. évi I. törvénnyel. Köztársasági elnökké a kisgazda Tildy Zoltánt, eredetileg református lelkészt választották, aki ezzel feladta korábbi szabad királyválasztó álláspontját.

– Ki kezdeményezte az államforma váltását?

– Leghangosabban a kommunisták, ők egyenesen szovjet mintájú népköztársaságot akartak, amit 1949-ben be is vezettek. De a szociáldemokraták és az úgynevezett polgári pártok is egyre inkább republikánus álláspontra helyezkedtek, miközben erről ismét nem kérdezték meg a népet. A királyság hívei defenzívába szorultak. Elsősorban a magyar katolikus egyházat, különösen a hercegprímási tiszténél fogva közjogi méltóságként is fellépő Mindszenty József bíborost kell megemlíteni, de a Slachta Margit vezette Keresztény Női Tábor is határozottan szemben állt a radikális államformaváltással. Szerintük ugyanis ezzel a közjogi aktussal ezeréves múltjától választották el a nemzetet. Igazuk volt.

– „A múltat végképp eltörölni…”?

– Igen, ez volt a céljuk. Ennek érdekében hozták létre már 1945-ben az úgynevezett népbíróságokat, amelyek célja alig titkoltan nem az igazságszolgáltatás, hanem az 1945 előtti rendszer kriminalizálása és megsemmisítése volt. Az eljárások jellemzően koncepciózusan zajlottak, a felelősségre vontak között sokaknak a meggyőződéses antikommunizmusuk volt az egyetlen bűnük. A népbírósági rendszer a bosszú és a hatalomátvétel eszköze volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ítélkező testületekben gyakran jogi végzettség nélküli politikai megbízottak ültek. Őket az 1944-ben létrejött Magyar Nemzeti Függetlenségi Front nevű koalíció tagjai: a Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt, illetve a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsa delegálta. A népbíróságok mintegy 27 ezer embert ítéltek el háborús és népellenes bűnök miatt Magyarországon, közülük 189-et kivégeztek. Megdöbbentő, de az egykor a keresztyén hitet hirdető Tildy Zoltán számolatlanul írta alá ezeket az ítéleteket. A korabeli köznyelv megcsúfolt lelkészi hivatására utalva „palástos hóhérként” emlegette. Hozzá hasonló figura volt a lelkészséget szintén meggyalázó Péter János, aki 1945-től lelkesen kiszolgálta az új rendszert, 1953-tól egészen 1990-ig parlamenti képviselő volt, Kádárt külügyminiszterként szolgálta 1961-től 1973-ig. Jellemző rá, hogy 1961. december 24-én írta alá a belépési nyilatkozatot az MSZMP-be. Csodálkozom, hogy ezt a két embert azóta sem fosztották meg a palásttól.

– A köztársaságot aztán 1949-ben felváltotta a népköztársaság.

– És bevezették a szovjet mintára írt alkotmányt, amit 1990-ben kukába kellett volna hajítani, de erre egészen 2011-ig kellett várni. Ma Magyarország Alaptörvénye, nagyon helyesen, kimondja, hogy „nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét”. Sőt az is benne foglaltatik, hogy „nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését”. Ezzel kimondva-kimondatlanul deklarálja a folytonosságot.

– Ugyanakkor az is benne van, hogy Magyarország államformája köztársaság.

– Ez egy izgalmas kettősség, ugyanis az Alaptörvény arról is rendelkezik, hogy „tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét”. A Szent Korona és a köztársasági államforma tűz és víz, és amint mondtam, nincs valamire való, vállalható magyar republikánus hagyomány. Az 1918-as népköztársaság a nyílt haza­árulásig menő országvesztés bűnöse, az 1946-os köztársaság jogtiprásban fogant, és totális diktatúrába vitte az országot, az 1989-ben, ugyancsak a nép megkérdezése nélkül kikiáltott köztársaság pedig a súlyos vagyonvesztéssel járó átmeneti húsz év jelképe lett. Vagyis a köztársaság a felbomlás, a szétzüllés szimbóluma Magyarországon. A magam részéről szabad királyválasztóként meggyőződéssel pártolom a királyságot, és az elmúlt években egyre több komoly, magasan kvalifikált értelmiségi nyilatkozik hasonlóan. Nyilvánvaló történelmi egységként létezik ugyanis a Szent Korona, a történelmi alkotmány és a királyság mint államforma. Ha e három tényezőből bármelyik hiányzik, az a magyar történelem csonkaságát jelenti, együtt azonban a magyar történelem teljességét adja.

– Van ennek ma jelentősége?

– A köztársasági elnököt a politikai pártok jelölik. A jelölt persze lehet jó, mint jelenleg Áder János, de lehet olyan mélypont is, mint az SZDSZ-t kiszolgáló pártkatona Göncz Árpád vagy a komáromi hídról visszakullogó Sólyom László. A királyság ezzel szemben politikai stabilitást, állandóságot, folytonosságot biztosít, mint például Nagy-Britanniában, és a napi pártpolitikai küzdelmek fölött áll. Magyarországnak a Szent Korona ad államjogi folytonosságot, megtestesíti térben és időben a magyar nemzet egységét.