A nagy harc elkezdődött

Migrációellenes európai frontot készül létrehozni Orbán Viktor és Matteo Salvini. A magyar miniszterelnök és az olasz belügyminiszter első találkozója azonban ennél jóval többről is szólt. Orbán Viktor célja az Európai Néppárt belülről történő átalakítása lehet, látogatása pedig akár meghívónak is tekinthető az európai beágyazottsággal nem rendelkező olasz Ligának az Európai Parlament jobboldali erőket tömörítő ernyőszervezetébe. Ehhez azonban Emmanuel Macron francia államfőnek is lesz pár szava, aki az Európai Parlament teljes struktúráját a maga képére szeretné formálni.

Fotó: MTI

„Meg akarjuk védeni a határainkat. Harcolni fogunk a Macron és Soros által támogatott bevándorláspárti politika ellen” – nyilatkozta Matteo Salvini a sajtónak Milánóban, miután egyórás beszélgetést folytatott Orbán Viktorral. „Salvini az én hősöm” – méltatta a magyar miniszterelnök az olasz politika erős emberét.

A magyar kormányfő és az olasz belügyminiszter találkozója jobban nem is sikerülhetett volna. Noha az olasz kormány, migrációs frontországként a migránsok szétosztásában érdekelt, ez a téma nem került szóba. Orbán Viktor és Matteo Salvini ehelyett azokról az ügyekről tárgyalt, amelyekben egyetértenek: Európa tengeri határainak a lezárásáról és az európai politika reformjának szükségességéről.

Orbán Viktor mozgalmas időkben érkezett Olaszországba. Látogatásakor ugyanis még nem ült el teljesen az olasz parti őrség Diciotti nevű hajója körüli botrány. A 177 afrikait szállító hajó napokig vesztegelt Catania partjainál, miután a belügyminiszter megtagadta tőle a kikötés jogát. A patthelyzetnek egy olasz ügyész vetett véget, mert emberrablással, személyes szabadság korlátozásával és hivatallal való visszaéléssel vádolta meg a Matteo Salvinit, aki így meghátrálásra kényszerült. Az ügyészség szavának ugyanis súlyt adott, hogy korábban már két meghatározó politikus közügyektől való eltiltását is sikerült kieszközölniük: az egyik a Forza Italiát vezető Silvio Berlusconi, a másik pedig Beppe Grillo, a Matteo Salvini által vezetett Liga koalíciós partnerének, az Öt Csillag Mozgalomnak a vezetője volt.

Noha a hajó végül kiköthetett Cataniában, az ügy győztese mégis a belügyminiszter lett. Népszerűsége három nap alatt négy százalékkal nőtt, pártja pedig 30 százalék feletti támogatottsággal immár a legerősebb politikai erővé lépett elő. A számok nemcsak azt mutatják, hogy a belügyminiszter migrációellenes politikája széles támogatottságnak örvend, hanem azt is, hogy a Liga képes lehet kilépni a korábban szélsőjobboldalinak és populistának megbélyegzett politikai karanténból, és megvan benne a potenciál arra, hogy fősodratú jobboldali erővé lépjen elő.

Különösen, hogy ezen a térfélen jelenleg alig van riválisa. A hagyományos olasz jobboldal zászlóshajója, a Forza Italia súlyosan leszerepelt a tavalyi választásokon. Vezetője és egyetlen karizmatikus figurája, Silvio Berlusconi pedig már 82 éves, így a Forza Italia napjai meg vannak számlálva. De ami rövid távon ennél is aggasztóbb, hogy közelednek az európai parlamenti választások, a rogyadozó Forza Italia pedig nem, vagy csak alig fog tudni képviselőket delegálni a jobboldali pártok ernyőszervezetébe, a Néppártba. Ez pedig súlyos veszteséget jelent a Néppárt számára, amely a Brexit, a centrista Emmanuel Macron előretörése, a jobboldali spanyol kormány lemondása és az EU-szkeptikus, bevándorlásellenes erők általános előretörése miatt várhatóan jócskán veszíteni fog képviselői helyeinek a számából.

A Liga a 2014-es európai parlamenti választások óta az Európa a Szabadságért és Demokráciáért nevű, periférikus EU-szkeptikus tömörülést erősíti öt képviselőjével. Korábban egy közepes méretű olasz ellenzéki pártként itt nem volt rossz helyen, de Európa harmadik legerősebb gazdaságának a kormánypártjaként a Liga túlnőtt a pártcsoporton. Különösen, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint a párt 2019-ben a mostani hat európai parlamenti képviselőhelyét húsz-huszonötre fogja növelni. A kérdés az, hogy mit tervez Matteo Salvini ezzel a fegyverténnyel?

A belügyminiszter júniusban felvetette a „Ligák Ligájának” a megalapítását. Elképzelései szerint az új európai pártszövetség az unió valamennyi migrációellenes nemzeti erejét tömörítené. Ezzel azonban több bökkenő is van. Az első, hogy az olyan potenciális tagok, mint a holland Szabadságpárt, a francia Nemzeti Összefogás, a brit UKIP, az Alternative für Deutschland, a Svéd Demokraták és a többi hasonló szervezet jelenleg legalább három európai parlamenti frakció között vannak szétszórva. A második bökkenő, hogy a fenti pártokat a migrációellenességen kívül szinte semmi sem köti össze, hiszen mindegyik más ideológiai platformon áll és más gazdaságpolitikát képvisel. A harmadik gond pedig az, hogy egy efféle új frakciót létrehozni politikailag kockázatos vállalkozás, amely számos buktatót rejt. A negyedik – és tán legfontosabb probléma – pedig, hogy egy efféle próbálkozással Matteo Salvini hamar magára vonná az Európai Parlament két legerősebb frakciójának, a Néppártnak és a Szocialistáknak a haragját, így nem számíthatna jóindulatukra az őszi, uniós költségvetésről szóló tárgyalások során.

Matteo Salvini természetesen Orbán Viktort is meghívta a „Ligák Ligájába”, a magyar miniszterelnök azonban visszautasította az invitálást. „Magyar vagyok, tehát hűséges vagyok” – mondta Orbán Viktor, megismételve korábbi kijelentését, miszerint a Fidesz a migráció terén liberálisabb néppárti csoportokkal kialakult viták ellenére sem kívánja elhagyni a pártcsoportot. Logikus tehát a következtetés, hogy valójában éppen fordított a helyzet: Orbán Viktor milánói látogatása óvatos tapogatózás volt Matteo Salvini irányába azzal a céllal, hogy a Liga fontolja meg a Néppártba való betagozódást. Erre utalhat az is, hogy látogatásáról előzőleg olasz néppárti partnerét, Silvio Berlusconit is tájékoztatta.

A magyar miniszterelnök korábban már többször kifejtette, hogy a Fidesz belülről szeretné megreformálni a Néppártot. Ennek pedig fontos momentuma lenne, ha az elsorvadó Forza Italia helyét a Liga venné át. Így, Ausztria, Bajorország és a visegrádi országok konzervatívjaival kiegészülve, egy markánsan migrációellenes frakció jöhetne létre a Néppárton belül. A néppárti tagság Matteo Salvini számára is hasznos lenne, hiszen ily módon – Orbán Viktorhoz hasonlóan – ő is immunissá válhatna a brüsszeli liberálisok bírálatainak egy részére. A Néppárt is jól járna, hiszen a Liga belépésével megőrizhetné kényelmes többségét a szocialistákkal szemben, és kifoghatná a szelet a migrációellenes, de sokszor egyben EU-szkeptikus erők vitorlájából.

Mindez azonban nem kompatibilis a centrista (valójában inkább mérsékelt baloldali – a szerk.) Emmanuel Macron terveivel, aki a francia politikához hasonlóan az Európai Parlamentet is a maga képére kívánja formálni. Macron ráugrott a milánói csalira: „Orbán és Salvini jól teszi, ha engem tart közös ellenfélnek” – kommentálta azok találkozóját a francia elnök, aki szerint az európai Néppárton belül látványosan erős ellentét kezd feszülni a szerinte úgymond „progresszív” és „nacionalista” frakciók között.

Retorikája ellenére a francia elnök elsősorban nem a migránsok sorsát viseli a szívén. Hazai pályán az államfő minden elődjénél szigorúbban lép fel az illegális migrációval szemben. Hatalomra lépése óta számos szubszaharai és észak-afrikai országgal kötött megállapodást határvédelemről és az illegális migránsok visszafogadásáról, és noha a 2015-ös európai uniós kvótaegyezményben Franciaország 9816 migráns átvételét ígérte, ebből csak 640-et teljesített. A francia hatóságok emellett hermetikusan lezárták az Olaszországgal közös határukat, ahonnan az év elejétől már több mint tízezer migránst, köztük nőket, gyermekeket és mozgássérülteket fordítottak vissza Olaszországba.

Emmanuel Macron Orbán-ellenes retorikájának a valódi oka az, hogy neki egészen más elképzelései vannak az európai politika jövőjéről. A francia elnök, ahogy otthon, úgy Brüsszelben is francia központú erőteret próbál felépíteni, amelynek érdekében meg kívánja szerezni a Néppárt migráció terén liberálisabb balszárnyát, esetleg középső térfelét is, amihez még az Európai Szocialisták Pártjának jobbszárnyát és esetleg kisebb frakciókat is hozzácsapna.

Az Európai Unióban tehát két pólus kezd formálódni, amelyek közül az egyik Emmanuel Macron, a másik Orbán Viktor körül szerveződik. Macron szerint Orbán ketté akarja szakítani az uniót, Orbán pedig azt mondja, a választás tétje, hogy folytatódjék-e a népességcsere Európában, vagy legyen már vége. A 2019. májusi EP-választásokig ádáz harcoknak nézünk elébe.