A nagy Sziget-saga

A Sziget Fesztivál története több mint három évtizede, a rendszerváltás utáni évek eufóriájában kezdődött. A 1993-ban Diáksziget néven induló civil kezdeményezésből hamar komoly vállalkozás lett. 1996-tól a Pepsi szponzorációja és névadása mellett növekedhetett tovább. A 2000-es évek elejére a Sziget világszinten is ismert branddé vált, 2011-ben pedig elnyerte az Európa legjobb nagyfesztiváljának járó díjat. Nem túlzás azt állítani, hogy a Sziget immár több egyszerű könnyűzenei rendezvénynél: sokak szemében szimbólummá lett.

A sikerrel azonban együtt járt a túlnövekedés, ami magával hozta a pénzügyi bizonytalanságot is. A fesztivál, bár minden évben valódi nemzetközi sztárokat vonultatott fel, szinte mindvégig alacsony nyereséggel vagy nullszaldós eredménnyel működött. Valamilyen pénzügyi fantázia mégis lehetett azonban a projektben, hiszen Gerendai Károly, az alapító jelentős vagyonra tett szert a mögöttünk hagyott évtizedekben. 2017-ben az amerikai Providence Equity Partners magántőkealap ajánlatot tett a szervezőcégre, majd nem sokkal később többségi tulajdonrészt is szerzett benne.

Noha a magántőkealapok ritkán fektetnek veszteséges vagy nullszaldós vállalkozásba, az amerikaiak rosszul spekuláltak a budapesti befektetéssel. A Sziget bajai az európai fesztiválpiacon sem ismeretlenek: a koronavírus-járvány okozta leállás után ugyan volt egy rövid „visszapattanás”, de a trend az, hogy a látogatószám csökken, a költségek nőnek. A hazai rendezvények közül a korábban szintén Gerendai érdekeltségbe tartozó Volt és Balaton Sound dobta be először a törülközőt. De hasonló sorsra jutott több tucat brit és holland fesztivál is.

A Sziget végórája idén október 13-án érkezett el, amikor az amerikai tulajdonosok bejelentették, hogy nem kívánják tovább finanszírozni a veszteséges vállalkozást. Ezzel egy időben kezdeményezték a fővárosnál a területhasználati szerződés közös megegyezéssel történő felbontását, ami egyet jelent azzal, hogy 2026-ban nem lesz Sziget. Hacsak valaki át nem veszi a szervezést és a vele járó költségeket.

Ekkor lépett színre ismét Gerendai Károly, aki az utóbbi években a vendéglátásban és kulturális területen tevékenykedett. Bevallása szerint azonban érzelmi okokból nem tudja tétlenül nézni a Sziget kínos végjátékát. A vállalkozó ezért bejelentette: ha a főváros felbontja az amerikaiak szerződését, mentesítve őket minden kötelezettség alól, ő kész átvenni a szervezést. Létre is hozott ebből a célból egy új céget, a FestPro IoF2025 Befektető Kft.-t.

A helyzet azonban bonyolultabb annál, mint amilyennek elsőre tűnik. A fővárosnak nem kötelessége felbontani a szerződést, hiszen azzal lemondana 220 millió forintnyi területhasználati díjról, amit az amerikai cégnek ki kell fizetnie, akkor is, ha nem lesz rendezvény. Új, Gerendai cégével való szerződés viszont csak akkor jöhet létre, ha a régit felbontják. Az ügy politikai kérdéssé vált: engedjen-e el Budapest 220 millió forint biztos bevételt egy homályos ígéret kedvéért?

Döntés előtt a főváros

A javaslat a fővárosi tulajdonosi bizottság elé került. Az állt benne, hogy a főváros bontsa fel a szerződést az amerikai magántőkealappal, és engedje el a közterület-használati díjat akkor is, ha jövőre nem lesz Sziget. A kérés szokatlan volt, mivel az ügy minden szereplője milliárdos vagyonnal rendelkezik, így elvileg a 220 milliós tétel nem lehet akadály a számukra.

– A javaslatban semmiféle garancia vagy kapaszkodó nem volt, ami biztosítaná, hogy ha elengedjük a díjat, az valaha megtérül Budapest számára – mondta a Magyar Demokratának Radics Béla, a Fidesz fővárosi képviselője.

A fiatal politikus hozzátette, hogy a Fidesz azért sem tudta támogatni az előterjesztést, mert az idő előrehaladtával kétséges, hogy egyáltalán még megszervezhető-e jövőre a fesztivál. A Fidesz szerint így a pénzügyi felelősség nem engedi meg, hogy politikai nyomásra vagy ígéretekre elengedjenek százmilliós összegeket. Végül két tulajdonosi bizottsági ülés is eredménytelenül zárult. Az elsőn a Fidesz nem szavazott, a Tisza tartózkodott, a másodikon fordítva.

– A mi álláspontunk végig ugyanaz volt: garancia nélkül nem lehet támogatni a szerződésbontást. Ha a Sziget elmarad, a fővárosnál keletkezik újabb százmilliós hiány – hangsúlyozta Radics Béla.

Kérdéses az is, hogy ha Gerendai szeretné megmenteni életművét, miért nem nyúl a saját zsebébe? A korábbi szervező-tulajdonos ugyanis óriási pénzekhez jutott abban az időben, amikor üzemeltette, pláne mikor eladta a Szigetet. Egy interjúban ő maga vallott arról, hogy Deutsch Tamás sportminisztersége alatt (1999–2002) előfordult, hogy a fesztivál költségvetésének tíz százalékát az állam állta. A Magyar Nemzet információi szerint a Sziget Zrt. a 2019-et megelőző hat évben mintegy másfél milliárd forintot kapott a kormánytól.

Ebben az időszakban a cég adózott nyeresége mintegy 3,3 milliárd forintra rúgott. 2015-ben a Sziget Fesztivál, valamint a szintén a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Zrt. által szervezett Volt Fesztivál és Balaton Sound összesen 487,4 millió forintnyi állami támogatásban részesült különböző pályázati és turisztikai forrásokból.

Nem elhanyagolható tény, hogy a részben állami forrásokkal is támogatott vállalkozás értékesítése után Gerendai Károly és üzlettársai összesen mintegy 18 milliárd forintot realizálhattak, amikor 2017-ben a Providence Equity Partners amerikai magántőkealap többségi tulajdont szerzett a cégben. Ez alapján a szóban forgó 220 millió forintos összeg valóban nem tűnik megterhelőnek a korábbi bevételek tükrében.

Azt is széles körben ismert tényként tartják számon, hogy Gerendai Károly jó politikai és kulturális kapcsolatokkal rendelkezik, amelyek üzleti tevékenysége során – más sikeres kulturális vállalkozásokhoz hasonlóan – bizonyos esetekben hozzájárulhattak a fesztivál kedvező intézményi támogatottságához.

A politikai szálak

Miután a bizottságon elakadt az ügy, Karácsony Gergely főpolgármester rendkívüli előterjesztésként vitte a kérdést a fővárosi közgyűlés elé. Itt sem lett meg a többség. A szavazás során a Fidesz és a Tisza is tartózkodott, a javaslat elbukott.

Karácsony Gergely ezután drámai hangú Facebook-bejegyzésben jelentette be a Sziget Fesztivál megszűnését, amiért a Tiszát és a Fideszt hibáztatta. A szavazás utóélete bizarr és kusza fordulatokat vett. A zavart fokozta, hogy a Tisza Párt fővárosi képviselőcsoportja és Magyar Péter nem egyeztette álláspontját az ügyben, így ellentmondó nyilatkozatokat tettek közzé.

Bujdosó Andrea, a közgyűlés tiszás tagja a szavazás után egy ellenzéki lapnak azt nyilatkozta, felháborítónak tartja, hogy Gerendai Károly a főpolgármesterrel külön tárgyaljon az ügyben. Szerinte a képviselő-testületnek és a főpolgármesternek egy frontot kellene alkotnia a magánbefektetőkkel szemben, nem pedig a főpolgármesternek kellene a magánbefektetők szószólójává válnia. Néhány óra múlva aztán Magyar Péter saját oldalán posztolt arról, hogy ő különmegállapodást kötött Gerendaival, és jövőre találkoznak a Sziget Fesztiválon.

Hogy a vállalkozó hogyan kötött ki Magyar Péter mellett, arról csak találgatások vannak. Ismeretes azonban, hogy kapcsolatuk nem új keletű, a Direkt36 felidézte nemrég, hogy Magyar Péter már 2024 márciusában a Gerendai által szervezett Szeretem Magyarországot Klub vendége volt, ahol politikai ambícióiról beszélt a szűk körű hallgatóságnak. Gerendai volt tehát, aki a kezdeti nehézségekben segítette a mostani Tisza-vezért, illetve több tiszás politikus is az említett klub tagja volt, mielőtt politizálni kezdtek. Bármi legyen is a háttérben, a Tisza-vezetés következetlenségét jól illusztrálja, hogy a „megállapodás” előtt néhány órával Magyar Péter még arról írt, hogy a Sziget-ügy egy kreált cirkusz: „Szóval miről is akarta elterelni a figyelmet a Fidesz–DK–Kutya Párt–Karácsony Gergely-koalíció tegnap a Fővárosi Közgyűlésben a Sziget Fesztivál körül szándékosan keltett műbalhéval?” – tette fel a kérdést.

A megállapodás és a reakciók

Magyar Péter és Gerendai megállapodásából csak annyi derült ki, hogy szervezők a fővárostól kapott bérletidíj-kedvezmény összegét három részletben fizetik vissza: 2028-ban és 2029-ben a tartozás 33–33 százalékát, míg 2030-ban a fennmaradó részt törlesztik. A megállapodás bejelentését közös szelfi kísérte, amely a sajtóban is megjelent, és a felek kissé erőltetett mosollyal pózolnak rajta. A fotóhoz fűzött üzenet szerint „jövőre találkozunk a Szigeten”.

– Ez nem egyezség, hanem egy kávéházi bemondás. A főváros pénzügyeit nem lehet ilyen alapokra építeni – reagált Radics Béla a „nagy bejelentésre”.

A Fidesz képviselője szerint a Tisza Párt politikai haszonszerzés érdekében folyamatosan változtatja az álláspontját, míg végül a főváros válaszok és konkrétumok nélkül maradt. A budapesti közgyűlés döntése nélkül ugyanis Gerendai cégének továbbra sincs joga a Sziget megszervezésére, és semmi sem kötelezi őket a díj visszafizetésére. Az úgynevezett megállapodás tartalmilag tehát éppen annyit ér, mint egy szelfi Magyar Péterrel.

– Előbb a kormányt akarták belekeverni az ügybe azzal, hogy vállalja át a területhasználati díj kifizetését, majd amikor ez nem sikerült, gyorsan áttértek a magánalkukra. A Sziget ügye is megmutatta, hogy Magyar Péter nem megoldás, hanem probléma Budapest számára – summázta Radics Béla.

A képviselő szerint egy olyan város, amely minden hónapban a csőd szélén táncol, nem játszhat el százmilliókat politikai szívességként. Ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy a Fidesz nem a Sziget ellen van, sőt, szeretnék, ha a fesztivál fennmaradna, de felelős döntések mellett, garanciákkal, politikai blöffök nélkül szeretnének megegyezésre jutni.

– Sziget-pártiak vagyunk. Ez egy világszinten ismert esemény, ami büszkévé teszi a budapestieket. De a budapestiek pénzét nem lehet kockára tenni – mondta Radics.

A Sziget-saga láthatóan alaposan túlnőtt önmagán. Egy üzleti döntésből politikai küzdelem lett, amelyben minden szereplő más színben próbálja eladni ugyanazt a történetet. A valóság azonban makacsul tartja magát: a főváros kasszája üres, a befektetők tétováznak, a jogi helyzet rendezetlen, és a Sziget jövője továbbra is a levegőben lóg. Ha valamit megtanulhattunk ebből a történetből, az az, hogy a budapestiek pénze nem lehet politikai kísérlet tárgy, még akkor sem, ha egy valaha legendás fesztivál sorsa a tét.