A nagy TISZA-blöff

Magyar Péterék úgy döntöttek, hogy egy mobilapplikáción keresztül irányítják a szervezetépítést. A digitális eszköz több funkciót is betölteni szándékozott, nyomon követhették az aktivisták munkáját, begyűjthették az elkötelezett támogatók adatait, az alkalmazáson keresztül tervezték az előválasztást is lebonyolítani – és még sok minden mást, amire most fény derült.

A Tisza (a párt saját nyelvtana szerint: TISZA) Világ alkalmazást 2025. szeptember 9-én mutatta be a Radnai–Magyar-páros, szavukat és arcukat adva az applikáció megbízhatóságához. De már az indulást követő hetekben kiderült, hogy adatvédelmi szempontból súlyos kockázatokkal terhelt az eszköz. Október elején húszezer regisztrált felhasználó adatai szivárogtak ki, ezek után a párt alelnöke, Radnai Márk azonnal kijelentette, hogy „titkosszolgálati akció” keretében támadták meg az adatbázisukat. Időközben azonban változtattak a történeten, és közölték, hogy az egyik tiszás önkéntes felelős a kiszivárogtatásért, aki szerintük „az orbáni titkosszolgálat beépített embere volt”. Tehát szó sincs titkosszolgálati akcióról. Az önkéntest kirúgták a szervezetből, és személyes adatokkal való visszaélés miatt feljelentést tettek a rendőrségen. Állítólag! Hiteles tájékoztatást ugyanis azóta sem kapott a közvélemény.

Alig egy hónapra rá, november 2-án bombaként robbant a hír, hogy ezúttal már 200 ezer Tisza Világ applikációra regisztrált felhasználó adatai – név, e-mail-cím, telefonszám és lakcím – kerültek ki az internetre. A Magyar Nemzet információi szerint október 31-én, a LeakBase.la nevű kiszivárogtatóoldalon jelent meg az adatbázis.

Magyar Péter kapásból ismét a „nemzetközi kémhálózatok” témát dobta be, amelyek mögött felbujtóként természetesen Orbán Viktor és az oroszok sejlenek fel.

Néhány nap múlva azonban egy hangfelvétel került nyilvánosságra, amin az hallható, amint Gyuk Zsolt, a Tisza koordinátora elismeri, hogy a fejlesztés „elhamarkodottan, alapos tesztelés nélkül” zajlott, illetve hogy „elég sok sebből vérzik még a program”.

Nem kellett tehát kémhálózat a szerverek feltöréséhez, ahogy az adatlopás politikai indítékai sem egyértelműek, tekintettel arra, hogy 200 ezer ember személyes adatai a feketepiacon nagyon-nagyon sok pénzt érnek.

A politikai szándék ugyan nem bizonyított, a politikai hatás azonban kétségtelenül jelentős. A Tisza Párt súlyos bizalomvesztést szenvedett, de lélegzetvételnyi időhöz is jutottak azzal, hogy el kellett halasztani a tiszás képviselőjelöltek bemutatását. A botrány így valójában jókor jött a Tisza Pártnak, ugyanis belső információk szerint számos egyéni választókerületben még nem sikerült vállalható jelölteket találni. Szóbeszéd szerint a botrány idején még csak 30 jelölt van meg a 106-ból. Életmentő volt tehát a halasztás. Azóta bejelentették, hogy a 3×106 képviselőjelöltet november 17-én mutatják be. Az első körös szavazás november 23-án és 24-én lesz, ezen a regisztrált tiszások nyilváníthatnak véleményt, a második forduló november 25. és 27. között zajlik, ezen bárki szavazhat, november 30-án pedig bejelentik a 106 jelöltet. Az előválasztást pedig a megbukott applikáció helyett a nemzethangja.hu oldalon szervezik és bonyolítják le.

Az ügy azonban nem ül el magától. A jog büntetni rendeli az adatlopást, ahogy azt is, ha valakik felelőtlenül kezelik mások személyes adatait. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) az igazság kiderítése érdekében ezért vizsgálatot indított, illetve a Nemzeti Kiberbiztonsági Intézetet (NKI) is bevonták, miután nemzetbiztonsági szempontból is jelentősnek ítélték az ügyet. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy a Tisza Világ applikáció a be nem fejezett regisztrációkból származó személyek adatait is tárolta, sőt, azokét is, akik nem regisztráltak, csak meghívást kaptak az applikáció használatára. Több közszereplő sérelmezte, amikor a jobboldali sajtó megtalálta és nyilvánosságra hozta: szerepelnek az adatbázisban, hogy ők soha nem regisztráltak az alkalmazásra. Adataikat így a Tisza Világ számára valahonnan megszerezték és rögzítették.

A kormány is sürgeti a vizsgálatot, miután a társadalmi közbizalom súlyos kárt szenvedett. Amikor ugyanis egy politikai szervezet adatokat gyűjt, ám az adatok elvesznek vagy kiszivárognak, akkor az nemcsak jogi és adatvédelmi probléma, hanem a politikai részvétel és a véleménynyilvánítás szabadsága is sérül. Az érintettek ezután kevésbé lesznek hajlandók bekapcsolódni politikai szervezésbe, illetve az eset másokat is elbizonytalaníthat a társadalmi aktivitás biztonságos voltát illetően.

Információk szerint a párton belül is erős elégedetlenség kapott lábra a botrány miatt, az aktivisták és koordinátorok részéről nagy a felháborodás az applikáció „irányítása”, a botrány kezelése és a pártvezetés kommunikációs stratégiája miatt.

A tiszás források azt állítják, hogy az alkalmazás használata gyakorlatilag megbénult, és az aktivisták nem akartak rajta keresztül dolgozni. Sokaknak az sem tetszik, hogy miközben a Tisza vezetése sem tudja, hogy mi történt valójában, máris támadásba lendültek.

A mintegy 200 ezer felhasználót tartalmazó adatbázis kijutásának azonban nemcsak súlyos adatvédelmi vetülete van, hanem más tekintetben is kellemetlen lehet a Tisza számára. Az adatok ugyanis valós képet adnak arról, hogy mely településeken a legaktívabbak a tiszások. A Polgárda nevű blog elemzése szerint (amely Excel-alapú településszintű összevetésen alapult) a Tisza Világ-felhasználók földrajzi eloszlása teljesen ellentmond a párt saját politikai narratívájának. A párt vezetése eddig azt állította, hogy a Tisza „már a vidéki Magyarország szívében is letarolt mindent”, hogy „falvakban, kisvárosokban, a kétkezi dolgozók körében is új reményt” hoz.

A számok és az Excel-táblázatok azonban nem hazudnak, és az adatokból kiderült, hogy a Tisza éppen úgy fő- és nagyvárosi szerveződés, mint ahogy korábban a baloldal pártjai voltak. A 200 ezerből 141 ezer felhasználó adott meg azonosítható települést. Ezeket a településeket összevetették a valós lakossági arányokkal (népszámlálási és a Valasztas.hu-ról származó adatok alapján), és az eredmény egyértelmű: Budapest és az agglomeráció látványosan felülreprezentált a felhasználók körében. Budapesten 58 százalékkal több a Tisza Világ-felhasználó, mint amennyi a választásra jogosultak országos arányából adódna. Budaörs 80, Diósd 110, Szentendre 89 százalékkal van túlreprezentálva a listában.

Ha a teljes lakossághoz viszonyítjuk, akkor is kiugróak a különbségek: Budapest 27, Budaörs 50, Szentendre 60 százalékkal jelenik meg nagyobb arányban a kelleténél. Ezzel szemben a vidéki kisvárosok és hátrányosabb térségek messze elmaradnak, Ózd például mínusz 47, Hajdúböszörmény mínusz 36 százalékos arányt mutat lakosságszámához képest. A kistelepülések (2000 fő alatti falvak) pedig szinte láthatatlanok az adatbázisban.

A budapesti és agglomerációs túlsúly nem csupán földrajzi, hanem társadalmi mintázatot is tükröz: magasabb jövedelmű, online aktív, politikailag mozgósítható, de erősen buborékban élő réteg alkotja a bázist. Ezek az emberek nagyrészt a korábbi liberális–baloldali bázis tagjai, kisebb részben pedig azok, akik eddig nyertesei voltak a Fidesz-kormányzásnak, azonban a Brüsszellel folytatott vita és az EU-s pénzek visszatartása miatt féltik az egzisztenciájukat, és egy Brüsszel-kompatibilis alternatívát keresnek.

A Polgárda Blog szerzői szerint ráadásul az adatok fényében az egész Tisza projekt egyre inkább egy „politikai MLM-modellnek” tűnik. A Tisza Világ applikáció jutalmazási rendszere (pontok, szintek, feladatok) klasszikus marketinghálózati logikát követ. A felhasználókat aktivistákká próbálja tenni, akik saját ismerőseik körében toboroznak, ez a kampányban ingyen munkaerőt és adatszerzést is jelentett volna. A folyamat végén a digitális aktivitás politikai tőkévé, majd pénzügyi forrássá válhatott volna.

„Ha nem történt valami láthatatlan OFFLINE CSODA a kistelepüléseken, akkor ez az egész csak egy zseniálisan szervezett MLM-alapú pénzbeszedő gépezet, aminek a jómódú tömegek örömmel válnak donorává” – írja az elemzés végén a Polgárda.

Az adatszivárgás tehát nemcsak technikai, hanem politikai lelepleződést is okozott. A párt „digitális forradalma” adatbiztonsági és erkölcsi csődbe torkollt, miközben kiderült, hogy ugyanaz a bázis áll a Tisza, mint 2022-ben Márki-Zay és a baloldali összefogás mögött.

A Tisza Világ applikáció ügyében tehát stratégiai hibák sorozata rajzolódik ki: az ellenzéknek nem sikerült kilépni a fővárosi és agglomerációs buborékból, miközben elhitették magukkal, hogy valódi többség áll mögöttük. Ennél is nagyobb baj, hogy ezt most már mindenki tudja róluk. Így tehát nem csupán az adatokat kell visszanyerniük és tisztázni a helyzetet, hanem a szervezet hitelét és működési kultúráját is helyre kellene állítani. Az ügy mellesleg rávilágít arra is, hogy a jövőben azon politikai szervezetek tudnak előnyt kovácsolni a digitalizációból, amelyek nem csak erős hálózatot építenek, hanem meg is tudják védeni azt.