– Kicsoda egy orr?

– Az orr szó a parfümőr szinonimája. Ha belülről, szakmai szemmel nézem, akkor vannak ranglétrák, amelyek a gyakorlottságra utalnak, hiszen ez egy gyakorlati szakma, akár a kőszobrászat. Az eltöltött évek alatt szépen sorban többet és egyre többet tanul az ember, és a junior parfümőrtől, a belépő szinttől kezdve a cheaf parfümőrig van sok stáció. Azokat a nagy parfümőröket hívjuk orroknak, akiknek a nagy cégek a legfontosabb megbízásokat adják, és akiket nevesítenek.

– És mit csinál pontosan egy parfümőr?

– Parfümöket talál ki, vagy ha valaki más kitalál valamit, amit nem az illatok nyelvén mond el, arra ő az illatok nyelvén válaszol egy vagy több parfümvariánssal, ami művészi tevékenység végeredménye, s amelyen átlagesetben fél, egy évet eldolgozgatott, akár két és fél évet is, mert csak akkor engedte ki a kezéből, ha tényleg szépen sikerült.

– Gyerekkorában mindent megszagolgatott?

– Igen. De nem tudatosan kezdődött a kapcsolatom az illatokkal, ezért nem emlékszem rá. Nem ébredtem fel egyik nap azzal, hogy na, mégsem agysebész, hanem parfümőr leszek. Ahogy Süskind híres könyvében vagy a belőle készült filmben is tapasztalja az ember, ez egy öntudatlan, szoros kapcsolat az illatokkal. Egy idő után már kerestem az új és érdekes szagi élményeket, de ez úgy jött, ahogy játszik egy gyerek. Mindig szerettem a bonyolult rendszereket megérteni, az illatok világa pedig nagyon komplex. Talán itt a lényeg, hogy én az illatokon keresztül rengeteg információt tudok meg, és ezt már gyerekkoromban is nagyon élveztem, bár nem tudtam, hogy többet kapok, mint mások. Az emberben lassan tudatosul, hogy ez a különbség megvan, és az is egy átmenet, amíg rájön, hogy egy szakma áll az érzékelés kiemelkedő adottsága mögött. S ha valaki elég sokat gyakorol és dolgozik, akkor bejuthat a szakma magasiskolájába, amit Versailles-ban alapított Jean-Paul Guerlain.

– Mi volt a feltétele annak, hogy bekerült? Szagolnia kellett?

– Igen, de persze nem várják el, hogy az ember beazonosítsa azt, amit még soha nem érzett, csak arra kérnek bizonyítékot, érzi-e a különbséget két hasonló növény kivonatai között. Hiszen egy Japánban felnőtt fiatal nem ugyanazt érzi, mint egy magyar. Akik ide bekerülnek, mindegy, hogy takarítónők voltak még tegnap vagy agysebészek, a szagi képességeik minőségét és az olfaktív fantáziájukat vizsgálják. Elvárják, hogy elmesélje azt az illatot, mint egy történetet, érzésekkel. Fontosak a szavak. Nemcsak az lesz a dolguk, hogy beazonosítsanak jó illatú alapanyagokat, egymáshoz közeli nüanszokat is megismerjenek, vagy analizálni tudjanak egy illatot, hanem az, hogy új esztétikai minőséget építsenek a semmiből.

– Mi a parfümkészítés titka?

– Én nem gyártok ideológiát mellé, csinálom. Ha tízezer féle alapanyag van a polcomon, és azokból bizonyos arányokat keresek, s végül létrejön egy új esztétikai érték, akkor az bizony művészet. Ugyanaz a munka van e szellemi tevékenység mögött, mint egy festőnél, aki elképzeli a képet, bár az még csak színes pasztillákban létezik a boltban. Egy parfümőr számára pedig kis üvegcsékben vannak illatos folyadékok mint alapanyagok. Egyáltalán nem evidens a keverés végeredménye, valami teljesen más is kialakulhat, mint amit vártunk, és pontosan ennek a másnak a megtalálása az érdekes, de fordítva. A parfümőr fejében már kész van az új illat, az orrában már érzi, ami még nem létezik a földön. Neki a létező színpasztillákat kell megkeresni, és olyan módon összekeverni, hogy valami nem létező valósuljon meg belőle. Nekem mindegy, hogy művésznek neveznek-e vagy sem. A parfümőrök többsége középkori táblaképfestő szintjén éli az életét, nem ismerik a nevét, de attól még M. S. mester és Pablo Picasso között csak annyi a különbség, hogy a világ már kíváncsi volt arra, ki festette a képet.

– Nyilván nagyon nagy áldás az adottsága, de néha nem terhes, hogy ilyen erősen érzi a szagokat?

– Ez a standard háttere az életemnek, hogy nagyon sok szagi információt kapok. Egy vakon született ember és az, aki később veszti el a látását, teljesen máshogy éli meg azt az állapotot. Ezzel együtt élek.

– A különleges szaglási képesség jó emberismerővé tehet?

– Akkor tesz jó emberismerővé, ha az illető egyébként is az. Az illatok elárulják például egy nőről azt, hogy éppen hol tart a ciklusa, vagy azt, ha valaki beteg, ez teljesen természetes. Ha ennél többet tudok meg, az azért van, mert a pszichológiai kíváncsiság nagyon erős bennem. Sok mindent hamar, gyakorlatilag egyből megtudok, amit mások nem. A természetes illata az emberről beszél, a parfümje pedig arról, hogy milyennek képzeli magát, és mit akar mutatni a világnak. Ha jól választott, akkor a kettő harmóniába kerül, és szépen is fog működni a bőrön, együtt az egyéniséggel és azzal, amit valaki a világból akar magának egy hétköznapi beszélgetés alatt vagy egy egzotikus randevún az éjszaka közepén.

– Hogy lehet jól megválasztani egy illatot?

– Sok időt kell szánni rá. Nem lehet az alapján parfümöt venni, amit az első pillanatban érez az ember. Ha most én kifújnék egy illatot, és ön el lenne ragadtatva tőle, az olyan lenne, mintha elmenne egy moziba, beülne, és a főcím után lelkesen kijelentené, „hisz ez isteni jó film volt”, majd felállna és kimenne. A parfüm egy történet. Nem véletlenül dolgozik egy évig a parfümőr, azt találja ki, hogy a különböző illékonysági fázisokban, amelyek adott esetben órákon át tartanak, mi lesz az eredmény. Ha én az ötödik percben döntök, soha nem tudom meg, mi a történet. És persze nemcsak egy illat kell, a különböző életalkalmakra egyfajta illat – garde robe-ot, ruhatárat lehet kialakítani.

– Hogyan talál ki egy parfümöt?

– Ez jó szó, hiszen a kitalálás a legfontosabb. Ha meghallom, mit szeretne a megrendelő, akkor elvonulok, mint egy remete, és gondolkozom pár hetet vagy akár hónapot. Sok parfümőr nem így dolgozik, ha mondjuk kell egy nyári illat, gyorsan összerak citrusféléket, ezt meg azt, meg mindent, és ha véletlenül jól jön össze egy kompozíció, akkor elnevezi parfümnek. A műfaj demokratizálódik, ami meg is látszik a termékek színvonalának esésén az elmúlt 15-20 évben.

– Az illatok, amelyeket ön tart, az Olympus tetejét képezik a parfümvilágban?

– Igen, ez az istenek világa, amikor egy parfümőr nem megbízásra dolgozik, hanem a saját örömére. Olyan alapanyagokhoz nyúl, amiket a normál luxusmárkák többsége egyáltalán nem is használhat, olyan kis összeget szánnak az alkotásra. Mert van egy excel-táblában egy szám, és ha a parfümőr beletesz valami gyönyörű szép, drága, természetes alapanyagból egy tízezreléket is a kompozíciójába, akkor kiüti a piros jelet, és vége. Vannak viszont kicsi, kreatív cégek, olykor olyan parfümőrök, akiknek elegük lett abból, hogy minden tizedik megrendelésnél alkothatnak csak valami igazán szépet. Ezek a műhelyek visszamennek a parfümkészítés hőskorába, és egy árva vasat sem költenek marketingre, kreateur vagy niche márkáik kézzel készülnek. Én nem csinálok kommercializált, kapható parfümöt, legtöbbször csak személyre szabott illatokat alkotok. Ezek nagyon szép, bizalmas feladatok, és nincsen megkötés, el lehet költeni bármennyit, lehet rendesen dolgozni.

– Egy parfümőr előnyben részesíti a természetes illatokat?

– Attól függ, mi a feladata. A boltok polcain levő illatokban 90 százalékban szintetikumok vannak. Stabilabban lehet dolgozni mesterséges alapanyagokból, de sokkal szebb egy természetes illat önmagában. Egy hőérzékeny növény szerves oldószeres kivonata, amelyen nem lehet vízgőz-desztillációt alkalmazni, vagy egy illóolaj önmagában egy-egy kis parfüm 100-150 alkotóból. Egy kávékivonat ezres nagyságrendben tartalmaz illatos molekulákat, és az csak egy szín a palettán, amit használok. Önmagában is nagyon gazdag rendszer, ezért széppé, telítetté, élettelivé varázsol egy parfümöt. Ha nincs sok pénz egy parfümre, akkor szintetikus vagy természetazonos, kémiailag beazonosított, adott illatú molekulákból keverjük össze. Mondok egy nagyon egyszerű feladatot: ha jázminillatot akarok egy szappanhoz, akkor benzil-acetátot használok, amely önmagában banán- vagy körömlakkillatú, de lehet gazdagítani néhány más olyan molekulával, amelyből némelyik vagy van, vagy nincs a természetes jázminban, de alkalmas arra, hogy ha ezeket bizonyos arányban keverem, és megmutatom valakinek, azt mondja, jaj, ez jázmin. Ergo szappanban már el lehet adni. Parfümben ez nyilván sokkal bonyolultabb, hiszen szebbnek, gazdagabbnak szeretném, de ha ott van az a fránya, piros vonal, akkor nem vehetek jázmint, hanem csinálok egy jázminakkordot ezekből a dolgokból, és egy nüansznyit használok igazit is. Mert az a kicsi igazi életre kelti a sima karakterisztikájú hátteret. Ha pedig a versailles-i kastélyba a Napkirálynak kell parfümöt csinálnom, akkor eszembe nem jut máshoz nyúlni, mint a legjobb jázminokhoz, és a különböző jázminok és kivonási módszerek eredményét keverem olyanná, ami nekem a legszebb. De az aztán élni is fog a bőrön.

– Itthon milyen helyzetben van a parfüm világa?

– Még a kommunizmus-szocializmusban is gyártottunk illatanyagokat, de elzártak minket a fizetőképes felvevőpiacoktól és a szép, egzotikus alapanyagoktól. Nyilván a rendszer ideológiája sem szerette a luxust, a különbözőséget, mindenkinek egy blokkház meg egy Trabant és csókolom. Ebből adódóan azonban ez a kézműves, művészi iparág is elsorvadt, pedig a kommunizmus előtt nagyon jó, európai színvonalú parfümgyártás volt itthon, Európában is ismertek magyar márkákat. Most semmilyen nincs.

– Léteznek jellegzetesen nemzeti illatok? Ha egy magyar parfümkészítő azt mondaná, én most csinálok egy nemzeti parfümöt, lehetne?

– Ez vicces dolog, én már gondolkoztam rajta, hogy csinálok Unicum-illatot meg szalámi-illatot meg ilyeneket, de ez persze leegyszerűsítés. Ha nagyon akarom, létezik, de ez a szónak egy bizonyos értelmében turisztikai ötlet. El tudom képzelni, hogy egy hivatalnak, amely az országimázzsal vagy a marketinggel foglalkozik itthon, poén lenne. Müller Judit alkot nemzeti illatkoncepciókat. Bájos ötlet, így jött létre a Hungarian Rhapsody No. 5 nevű parfüm is, ami természetesen nem attól nemzeti, hogy paprika van benne. Ez az ország nagyon más a Tihanyi-félszigeten, az Aggteleki-karszton vagy Villányban, vagyis egy ország illatát nehéz megfogni. Például Cannes-ban májusban, a filmfesztivál idején a levegőnek jázmin-, narancsvirág-, májusi rózsa és tengerillata van, ezek keverednek. De ez nem Franciaország illata. Provance-ról is mindenkinek a levendula ugrik be, de az nagyon rövid idő, akár egy fél nap alatt is elvirágzik, ergo akkor gyönyörű szép lilák, de máskor nincsenek ott, vége.

– Budapestnek milyen szaga van?

– Itthon a várnegyedben szép, békés hársfaillat van virágzás idején. De Versailles-nak is hársfaillata van. A Belváros közepén viszont egy elzárt, szmogmentes mellékutcában nyitottam butikot, de ide is nagyon szmogos illat jöhet be a széllel.

– Egy orr mennyire védi magát a szmogtól, dohányzástól?

– Csak szeretné, de nem nagyon tudja. Ha dohányzik, neki az lesz a háttér, ha szmog van, akkor pedig az. Ezek persze zavaróak, de mindent relatívan tudok érzékelni. Van sok dohányos, sőt láncdohányos parfümőr, én nem dohányzom.

– Ön Kelet-Európában az egyetlen parfümőr. Hány van a világon?

– 1000-1200. Ebben benne van az is, aki India mélyén egy kis üzemben füstölőket kreál. Ugyan regionális szinten én vagyok egyedül, de önmagában ez abszolút nem izgat, a megrendeléseim 99 százaléka az Európai Unióból, Amerikából és Japánból jön. Ha véletlenül jön egy magyar megbízás, mindig nagyon örülök, a szomszéd országok pedig ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint mi.

– Van vegykonyhája?

– Persze, de alapanyagot már nem gyártok. Azt szokták mondani a nagyok, hogy ha van 60 olyan alapanyag, amit nagy magabiztossággal használsz, akkor mindent meg tudsz csinálni. Ha épp fémes vagy nedves hatást akarsz elérni, van tucatnyi lehetőség, de a te stílusodhoz egyetlen illik. Mondjuk egy Cashmeran nevű molekula, ami olyan, mintha az ember sétálna valahol vidéken, és találna egy kutat, amiben egy vasvödörben állott víz van, nagyon szép és használható, nedves vasszaggal.

– Létezik a legtökéletesebb illat a világon?

– Nem, ez mindenkinek más, és változik is az évek során. Én az orgonát nagyon szeretem, ami szomorú, mert az nem ad kivonatot, miképp a gyöngyvirág sem. Lehet találni orgonaillatú dolgokat, de egy szál orgona nincs bennük.

– Nem lehet megőrizni az orgona illatát?

– Ezt nem lehet kimondani, hogy soha, hiszen a tudomány fejlődik, de orgonát egyelőre otthon kell nevelni, ha természetesen szagolgatni akarjuk. Hetente öt új alapanyag jön létre, kopogtatnak az ajtón, hogy a szintézis-vegyipar megint kitalált egy új illatot, egy molekulát. És akkor az teljesen olyan lehet, mint a tenger vagy egy hidegen megvágott dinnye, és tudom is használni. A mátrix végtelen, mert emellett egyes parfümcégek még expedíciókat, botanikusokat is küldenek különböző helyekre, és természetes, új illatokat találnak még. Így szinte biztos, hogy nem fogok nyugdíjba menni.

Herbák Dóra

ZÓLYOMI ZSOLT

parfümőr, parfümszakértő

1970-ben született.

1996-ban kutató növénybiológus diplomát szerzett az ELTE-n, 1999-ben nemzetközi szakközgazdászként diplomázott.

2002-2004 ELTE PhD parfümipari alapanyagnövény doktorandusz munkát végzett, amelyet abbahagyott, amikor felvették az ISIPCA-ra, a Fragrance Academy parfümkészítő mesterkurzusra, Versailles-ban.

Nemzetközi parfümszakértő és egyedi megbízásra parfümöket alkot. 2008 márciusában megnyitotta a Le Parfum nevű boltját Budapesten.