Kell-e kongatni a vészharangot a Velencei-tó alacsony vízszintje miatt?
A nehezén túl vagyunk
A nyár közepétől tapasztalható kínzó hőség és csapadékhiány hatására nagy tavaink ismét erős párolgásnak indultak, és ahogy az az elmúlt évek során előfordult már, a normálishoz képest most is 30-40 centiméternyi víz hiányzik belőlük. A Demokrata utánajárt, milyen állapotban van az ország harmadik legnagyobb, második legnépszerűbb és az elmúlt években talán legtöbbet szenvedett állóvize, a Velencei-tó.
A csaknem két hónapig tartó rendkívüli hőség és aszály után múlt héten végre megjött a várva várt enyhülés: a csúcshőmérséklet országszerte 30 fok alá csökkent, és csapadékból is bőven jutott hazánk minden szegletébe. Felfrissült a természet is, jelentős vízveszteséggel küzdő tavaink szintje ha nem is látványosan, de végre emelkedett valamennyit. A Velencei-tónál, Agárdon szeptember 8-án egyébként 107 centimétert mért az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a vízszint az elmúlt két hétben az esőnek köszönhetően 4-5 centivel emelkedett. Hazánk harmadik legnagyobb tavával kapcsolatban különösen örömteli a csapadékosabb időjárás, mivel az elmúlt években többször is kritikussá vált az állapota. Nem véletlenül, a Velencei-tó ugyanis a sekély tavak csoportjába sorolható, ennek következtében a környezeti változásokra mind mennyiségi, mind minőségi szempontból fokozottan érzékeny, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy kiszáradásáról is vannak feljegyzések.
Idén a mostoha időjárási körülmények ellenére mégsem volt olyan lesújtó a helyzet, mint például 2022-ben, amikor nyár végén rekordot döntve 53 centimétert mutatott a vízmérce, és a halállomány egy jelentős része kipusztult, a rossz vízminőség miatt pedig strandokat kellett bezárni. Igaz, most a nyári szezon eleje sem volt olyan vészjósoló, májusban ugyanis a szakemberek által ideálisnak tartott 130 centiméteres szabályozási szint fölé került a vízmennyiség, amire az előző négy évben nem volt példa. A változáshoz nemcsak az őszi-téli-tavaszi csapadékosabb idő járult hozzá, hanem az is, hogy tavaly decemberben megkezdték a vízpótlást a Császár-vízen lévő Pátkai- és Zámolyi-víztározóból. Erre egyébként nem mindig van lehetőség, a tározók vize ugyanis meleg esetén rossz minősége miatt alkalmatlan arra, hogy ilyen célra felhasználják.
– A Velencei-tó hosszú távon kiszámítható vízszint-szabályozásához a két tározó rekonstrukciója szükséges, ehhez a műszaki tervezés megkezdődött, és várhatóan év végéig be is fejeződik – nyilatkozta a Demokratának Siklósi Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője. Hogy a Balatonnál működő módszer, a tómederben történő tározás, vagyis a csapadékból származó többletvízzel való gazdálkodás a Velencei-tó esetében működik-e, azzal kapcsolatban hangsúlyozta, a két tó vízgyűjtő rendszere nem hasonlítható össze. A Velencei-tó vízgyűjtője kicsi és sérülékeny, sokkal inkább ki van téve az időjárás változásainak, ám az Európai Unió és a magyar kormány által finanszírozott Velencei-tavi partfal komplex, fenntartható rehabilitációja elnevezésű projektben a tó partvédő művei megújultak, ami által – megfelelő mennyiségű csapadék érkezése esetén – a tóban a megelőző évtizedekhez képest tíz centiméter többletvíz tározására nyílik lehetőség.
– Az éghajlat változásával a természetes vizek szintjét befolyásoló csapadék időbeli eloszlása változik, szélsőségeket mutat, azonban mennyisége kutatások és a mért adatok alapján nem csökken. A nagyobb csapadékok a téli fél évben várhatók, míg a nyáriban egyre gyakoribb aszályra kell felkészülni. A Velencei-tó és más nagy tavak esetében is a nyári időszakban a 30 centiméteres párolgási veszteség természetesnek számít, emiatt kiszáradástól nem kell tartani – ad megnyugtató választ a szóvivő azzal kapcsolatban, kell-e kongatni a vészharangot az alacsony vízszint miatt.
Bár az elmúlt nyarak alkalmával több hónapig tartó extrém meleget tapasztalhattunk Magyarországon, ami során a Velencei-tó hőmérséklete is huzamosabb ideig 30 Celsius-fok körül volt, idén szerencsére nem következett be olyan tömeges halpusztulás, mint 2021-ben és 2022-ben. A vízügyesek fokozottan figyeltek, hogy ha oxigénhiányos állapot lép fel, azonnal bevethessék levegőztető berendezéseiket, de erre végül nem került sor. A halak kapókedve csak rövid időre romlott, ezért a horgászok újra bizalmat szavaztak a tónak, ma már ismét szép számban képviseltetik magukat a parton, főleg mostanság, amikor már nem kell szenvedniük a hőségtől. Horgászat iránti kedvüket pedig csak fokozza, hogy az elmúlt években újratelepítették a tó őshonos halait, így biztosan akad a horgukra egy-egy ponty, süllő, csuka, balin vagy keszegféle.
A nyáron hétköznaponként is sokan töltötték szabadidejüket a tóparton. A strandolókat láthatólag nem zavarta az alacsony vízszint, legfeljebb a víz színét vagy hőmérsékletét kifogásolták.
– Kiskorom óta minden nyarat a Velencei-tó partján töltök, de nem emlékszem rá, hogy valaha olyan meleg lett volna a víz, mint idén. Korábban már a 26-27 fok is túl soknak tűnt, idén júniusban viszont már szinte kellemetlen volt fürödni, az éreztük, mintha egy gyógyfürdő termálvizében üldögélnénk. Egyáltalán nem frissültünk fel, úszni nem is volt kedvünk – mesélte a kétgyermekes nyaralótulajdonos, Eszter. Hozzátette, amikor állt a levegő, előfordult, hogy a part széle habos volt, de ha beljebb ment az ember, ott már nem tapasztalt ilyet. Mint mondta, naptejfoltok is gyakran úsztak a felszínen, de ezek is csak időszakosan, néhány szelesebb nap ugyanis alaposan átforgatta és megtisztította a vizet.
Rudolf Hajnalka, akinek szintén saját nyaralója van a tóparton, hasonlóról számolt be lapunknak.
– Egész nyáron kiváló volt a tó vize, nagyon sokat úsztunk, fürödtünk benne. Ami esetleg zavarhatott egyeseket, az az úgynevezett iszapvirágzás, amikor nagyobb kiterjedésű, mohaszerű, ragadós foltok úsztak a felszínen. De hangsúlyozom, ilyeneket kizárólag a kikötők környékén, a legnagyobb melegben és mindössze két-három napig láttunk, sem előtte, sem utána nem találkoztunk hasonlóval.
A nyugalmazott testnevelőtanár hozzátette, sokaktól hallotta kritizálni a tó vizének színét. Mint mondta, az elmúlt pár évben valóban sötétebb lett, de a Velencei-tó ilyen szempontból sosem hasonlított a Balatonhoz, mindig barnásabb volt, hiszen jóval sekélyebb és iszaposabb a medre. A szakemberek szerint a víz mostani elszíneződésének számos oka lehet, ám az biztos, hogy mindeddig semmilyen minőségromlást nem jelentett.
Melegrekordok ide, alacsony vízszint oda, a Velencei-tó vonzereje szemmel láthatóan nem csökken. Bár arról, hogy 2024 nyarán mennyien üdültek a tó környékén, még nincsenek adatok, az biztos, hogy az év első négy hónapjában 26 ezer vendég érkezett a környékbeli településekre, ami 16 százalékos emelkedést jelent az előző év azonos időszakához képest, és a vendégéjszakák száma is közel tíz százalékkal nőtt. Ebből egyértelműen látszik, hogy ma már nem csak strandolni érkeznek a tóhoz. A térségben végrehajtott fejlesztéseknek és a főváros, illetve Székesfehérvár közelségének köszönhetően a turisták mellett a Velencei-tónál lakók száma is folyamatosan növekszik, ugyanakkor az Otthon Centrum friss kutatásából kiderült, sokan szabadulnának a mai ingatlanárakhoz képest olcsó – 25-40 milliós – nyaralóiktól, amiben talán a tó életében bekövetkezett kedvezőtlen változások is szerepet játszhatnak.
