A miniszterelnök játékos-edzőként egy végeláthatatlan mérkőzést játszik a bennmaradásért, miközben kezdőcsapata, „az adócsökkentés kormánya” tagjainak java részét már lecserélte. Gyurcsány meccsén a társadalom többsége, illetve a gazdasági élet meghatározó szereplői a megváltó hármas sípszót várják.

A 2006-os választási kampányban többször is elhangzott az MSZP mértékadó köreinek érve, miszerint azért érdemes újfent Gyurcsány Ferencet a miniszterelnöki székbe juttatni, mert kormánya gyakorlatilag pillanatok alatt működni kezd, folytatva az előző ciklusban megkezdett művét. A máig ismeretlen módon kiszivárgott őszödi beszéd ismeretében már aligha kell csodálkoznia bárkinek azon, hogy a kormány csak jelentős huzavona után, több mint másfél hónappal a választások után állt össze.

A szocialistákban akkor még bízóknak a választások után fél évvel kellett rádöbbenniük a „nincs más választásunk, mert elkúrtuk” szállóigévé lett gyurcsányi mondatok igazi értelmére. Mint mindenki, aki fontos mérkőzésre készül, Gyurcsány is – őszödi mondatai súlya alatt – hozzálátott a csapatépítéshez. A kormány tagjai gyakorlatilag ugyanazok lettek, akikkel a miniszterelnök eddig kormányzott, új emberként csak Hiller István, a Medgyessy-kormány egykori kulturális minisztere, Szilvásy György és Molnár Lajos SZDSZ-es egészségügyi miniszter csapódott hozzájuk. Látszólag.

Végy egy jó kapust

Minden normális ország egyik legmeghatározóbb politikai posztja a gazdasági miniszteré. Az általa hozott döntések alapvetően befolyásolják a gazdaság állapotát, élénkítik és összefogják a szektor szereplőinek tevékenységét. Gyurcsány 2006-os elképzelései szerint a miniszternek patrióta gazdaságpolitikát kell folytatnia, segítenie kell a magyar vállalkozásokat és a piacok bővítését a régióban. Az új miniszterre várt továbbá az EU felé bizonyítottan kétes pénzügyi módszerekkel elszámolt autópálya-építések továbbvitele, a közúthálózat rendbetétele, az uniós fejlesztési források hatékony felhasználása, a vasút reformja. Ahogy a kormányfő fogalmazott: „Nem helyi bajnokságot szeretnénk nyerni, hanem jól szerepelni az Európa- vagy világbajnokságon.” Gyurcsány tehát érezte: a gazdasági miniszter posztján „nem szabad gólt kapni”, erre gondolva – bizonyára Grosics Gyula, a Fekete Párduc mintájára – újra Kóka Jánosra, a Pannon Pumára bízta a kulcstárca vezetését, akinek saját bevallása szerint cége maga a Magyar Köztársaság.

Gyurcsány erős embereket igazolt a hátvédposztokra is. A Miniszterelnöki Hivatal élére Gál J. Zoltán, a Népszava egykori újságírója került, a közszolgák tudatának átformálására a csapat tagja lett az üzleti életből Szetey Gábor személyügyi államtitkár. A védelmet erősítendő önkormányzati és területfejlesztési miniszter lett a minden poszton ugyanúgy teljesítő Lamperth Mónika, és a csapat tagja maradt a bioenergia-termelésért is felelős Persányi Miklós környezetvédelmi, valamint az államreform magas szintű jogszabályi előkészítéséért felelős Petrétei József igazságügyi és rendészeti tárcavezető.

A középpálya a 2006-os alakuláskor meglehetősen stabilnak tűnt. Itt Gyurcsány barátja, volt cégtársa, „a pontosság embere”, Szilvásy György Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter lett az előszűrő, mellette Kiss Péter és Szekeres Imre, az MSZP kipróbált káderei kaptak helyet, hiszen az ő igazi erősségük a szélsőjáték.

A legnagyobb várakozások Molnár Lajos egészségügyi miniszter és a közvetlenül Gyurcsánynak elszámoló, az uniós pénzek elosztásáért felelős Fejlesztési Kabinetet vezető Bajnai Gordon tevékenységét övezték, akik a 2006-os kormány „támadó középpályás szekcióját” voltak hivatottak erősíteni. Az erőcsatár szerepét a színleg önbizalomtól duzzadó, valójában az őszödi beszéd kiszivárgásával lelepleződött, koncepciótlan megszorítási kényszertől gyötört játékos-edző, Gyurcsány természetesen magára osztotta. A csodacsapat koordinálásáért, a reformlendület fenntartásáért felelős Államreform Bizottság élén a minden poszton megbukott Draskovics Tibor állt.

Potyagólok, védelmi hibák

Arra utaló jelek, hogy a kormányzás ezzel a csapattal mégsem lesz sétagalopp, szép számmal akadtak már a kabinet megalakulását megelőzően is. Molnár Lajos egészségügyi miniszter például egy kijelentésével már 2004-ben egyértelműsítette, hogy érzelmi alapon fog az egészségügy átalakításához fogni:

– Az orvosok tartják fenn a kiszipolyozó rendszert. A reformok útjában előjogaikra féltékeny, hálapénzre pályázó orvosok állnak. Bizonyos vizsgálatok magas beosztású orvosok féltékenyen őrzött előjogai, és ezeknek a használata tipikus hálapénzforrás – nyilatkozta.

Bajnai Gordont a szocialista Karsai József vonta kérdőre, a Hajdú-Bét kisbefektetőinek korábbi csődjéért felelőssé téve az uniós pénzek elosztásáért felelős mogult, majd a battonyai honatya személyes tapasztalatára alapozva kijelentette: a fejlesztési elképzelések csak Bajnai laptopján léteznek.

Az MSZP–SZDSZ-kormány folyamatos botránykrónikája, az Őszöd után továbbra is alkalmazott „trükkök százai” a vártnál gyorsabban amortizálták a betonbiztosnak hitt kormányzati kezdőcsapatot. Az alapvető nehézséget Gyurcsány őszödi beismerő vallomása jelentette, amit magyarázni lehetett, ám kimagyarázni nem. A hálátlan feladatra a védelem oszlopát, Gál J. Zoltánt jelölték ki, az általa vezetett miniszterelnöki kabinetet – főleg a kommunikáció miatt – rengeteg kritika érte. Egyik munkatársa szerint Gál J.-t valójában az elégedetlen MSZP-frakció fúrta, különösen a reformok kommunikálása miatt.

– Tény, hogy Zoli nem volt alkalmas arra a feladatra, amire vállalkozott, de azért az jelez valamit, hogy csak a távozását jelentik be, arról szó sincs, hogy új beosztást kap – fogalmazott egy interjúban az MSZP-pártelnökség egyik tagja arra utalva: a frakció nem lett boldogtalan a miniszterelnök bizalmasának, fő politikacsinálójának és kommunikációs felelősének, Gál J. Zoltánnak 2008. január végi távozásakor. Ma már – diploma nélkül – diplomásokat taníthat a Demos Alapítvány politikai iskolájában Gál J. a Delta Politikai Iskolában, ahonnan nemrég Gyurcsány Ferencet ért bírálatai miatt elbocsátották Kéri László politológust. Ugyanekkor, 2008 januárjában távozott a Miniszterelnöki Hivataltól a másságáról elhíresült Szetey Gábor is, akinek elsődleges feladata volt közreműködni egy olyan szemlélet meghonosításában, amely szerint a közigazgatásban a lehető legjobb minőségű szolgáltatást a legolcsóbban kell nyújtani. A távozó államtitkár felidézte, hogy 2006-ban azért jött haza Argentínából és lett politikus, hogy elsősorban hozzáállásban változást generáljon a közigazgatás irányításának szemléletében, a modern személyügyi rendszerek használatában.

Tekintettel arra, hogy a személyzeti ügyekért felelős Szetey hat éve egy nála fiatalabb, Zsolt nevű szakáccsal él párkapcsolatban, ez irányú szerepeltetése hatalmas kormányzati öngólnak bizonyult.

Szeteynek saját bevallása szerint elege lett a hazugságokból, abból, hogy még saját sofőrje előtt sem mondhatta ki párja nevét, ezért döntött arról, hogy homoszexualitását nyíltan vállalja. A saját történetétől könnyekig meghatódott Szetey ezután jobbnak látta önként távozni, megválaszolatlanul hagyva azt a jogos kérdést: a „rend kormánya” vajon miképpen minősítette a C típusú nemzetbiztonsági átvilágításon kockázatmentesnek egy szexuálisan sérült politikus közéleti szerepeltetését.

Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter is elmondta a maga „kis őszödi beszédét”, leleplezve, hogy miképpen értelmezi a kormány a választói akaratot. A 2006 őszén földrengésszerű ellenzéki győzelemmel végződött önkormányzati választás után a helyhatóságok soraiból kihulló párttársait vigasztalta.

– Napirenden van a területfejlesztési törvény módosítása. Higgyétek el, tudjuk a dolgunkat. Én olyan javaslatot fogok a frakciókkal való egyeztetés után a kormány elé terjeszteni, ami a kormánypárti politikusoknak és a szocialista politikusoknak erős lehetőséget és mandátumot ad a regionális területfejlesztési tanácsban – jelentette be az önkormányzati választásokon a polgárok akaratából győztes ellenzéki erők lehetőségeinek csorbítását büszkén a miniszter. – Igen, megtapsolhattok – javasolta, és így is történt: fáradozásait megköszönve, 2007 júniusában a munkaügyi tárca élére száműzték, majd az idei kormányátalakítás során Lamperth kikerült a miniszterek sorából.

Persányi Miklós az Állatkertbe került vissza azt követően, hogy Fodor Gábor – ha már az SZDSZ elnöke egy elcsalt választás miatt egyelőre nem lehetett – szemet vetett a környezetvédelmi tárcára. Mivel az SZDSZ idén tavasszal kilépett a koalícióból, ő sem miniszter már; helyét Szabó Imre vette át. Petrétei József, a rendvédelmi szervek jogszerű működéséért felelős miniszter túlélte a 2006 őszén a kormányfő hazugságbeszéde miatt kirobbant válságot. Egy futballmeccsen minden bizonnyal nagy felháborodást váltott volna ki az, ha valamelyik csapat mezszám nélkül, símaszkban fut ki a gyepre. A „rend kormánya” és minisztere, Petrétei számára ugyanakkor nem okozott álmatlan éjszakákat a békés Fidesz-gyűlésre „műveletileg rátolt”, beazonosíthatatlanságuk tudatában vadul őrjöngő rendőrök bevetése, de az azóta elhalt Zsanett-ügy szálai 2007 májusára végzetesen Petrétei nyakára tekeredtek.

Utódja, a rövid ideig regnáló Takács Albert, egykori „független” ombudsman a gyűlöletbeszéd MSZP részéről történő áterőltetési kísérleteibe bukott bele, helyét Draskovics Tibor vette át 2008 elején.

Csatárgondok

A reformlendülettől vezérelt Molnár Lajos egészségügyi miniszter a kormány által a ciklus elejétől erőltetett egészségügyi rendszer átalakításába kezdett. Intézkedései nyomán megjelent a kampányban Gyurcsány által még letagadott vizitdíj, kórházi napidíj, 2007 januárjától megszűnt a háziorvosok eszköz- és ingatlantámogatása. Elkezdődött a betegek OEP-támogatás jogosultságának ellenőrzése, a potyautasok kiszűrése a rendszerből. Patikaliberalizáció címen a reformerek leegyszerűsítették a korábban szigorúbb feltételek meglétéhez kötött gyógyszertárnyitást, a nem vényköteles gyógyszerek patikán kívül forgalmazását. Az intézkedések és az arrogáns mód, ahogyan azokat a tárca munkatársai előadták, rendkívüli népszerűségvesztést eredményeztek a kormánypártoknál, így Molnár távozása – aki Draskovics Tiborral, az Államreform Bizottság alelnökével is vitába keveredett –, csupán idő kérdése volt. A miniszterelnök nem gondolkodott sokat a lemondás elfogadásán, hiszen az egészségügyi reform konfliktusokkal terhelt időszaka április elsejével lezárult, ezt követően a kormány reményei szerint egy olyan korszak következett volna, amikor az emberek már a változások kedvező hatásaival is találkoznak majd, ehhez pedig jobban illett volna egy tiszta lappal induló politikus. A politikai számítgatások közben a statisztikák szerint 2007 első félévében ugrásszerűen növekedett a csecsemőhalálozások száma.

Az év első hat hónapjában országosan több mint 8 százalékkal több csecsemő halt meg, mint 2006 ugyanezen időszakában. A csecsemő- és gyermekgyógyászat országos szakfelügyelője úgy vélte: a terhes- és csecsemőgondozás szervezetlensége, a koraszülött-ellátás és a szülészetek visszaépítése, illetve az elmúlt fél év bizonytalanságai okolhatók mindezért.

Az SZDSZ Molnár helyére Horváth Ágnest delegálta, aki elődjénél is agresszívabb stílusban látott hozzá az új egészségbiztosítási rendszer bevezetéséhez, ahol a finanszírozást új egészségpénztárak között osztják szét, amelyekben a magántőke is részt kap. 2007. december 17-én elfogadta az országgyűlés az egészségbiztosítás átalakításáról szóló törvényt, melyben – egy soha, sehol ki nem próbált szisztéma szerint – több, nagyobb részben állami, kisebb részben magántulajdonú egészségpénztár jött létre az egyetlen egységes egészségbiztosítás névleges megtartásával. Horváth Ágnes ámokfutásának végére a szociális népszavazás tett pontot idén márciusban, amikor a kormány intézkedéseire adott választói akarat elsöprő többséggel tett hitet a szolidaritás alapú egészségügy jegyében az SZDSZ–MSZP által alkalmazott sarcok eltörlése mellett. A kórházak most kezdték árulni azokat a széfeket, amelyek beszerzését még Horváth Ágnes rendelte el. Az immár Székely Tamás által felügyelt tárca a széf-rendeletet visszavonta, így azok a kórházak jártak jól, amelyek a pénzkidobás helyett húzták az időt, és még nem vették meg a széfeket. Az Egészségügyi Minisztérium megbukott, volt vezetője, Horváth Ágnes pedig testhezállóbb elfoglaltságot talált magának: a TV2 képernyőjén a Sztárok a fejükre estek című Frei Tamás-kalandshowban Kozsó, Bódi Guszti és más „hírességek”, azaz celebek kíséretében veszélyekkel teli küldetésre indul Afrika szívébe… Frei szerint, mivel a műsor igazi világpremier, előfordulhat, hogy a magyar fejlesztésű műsorötlet nemzetközi formátumot kap.

A 2007-es kormányátalakítások során miniszterré előléptetett Bajnai Gordon tevékenysége is sajátos epizódokkal bír. A gazdaságfejlesztésért, a területi regionális fejlesztésért és az uniós fejlesztéspolitikáért felelős politikus számos esetben kényszerült magyarázkodásra az alapvetően polgári irányultságú médiamunkások tényfeltáró riportjai nyomán.

A dögei polgármester esete, a kecskeméti Disco-magic Kft. támogatása nyomán az EU-pénzek visszafizetéséről kellett rendelkeznie az irányító hatóságnak.

A sípra várnak

Gyurcsány 2006-ban összeverbuvált csapatának egyik legkellemetlenebb vesztesége Kóka János és az SZDSZ távozása volt a koalícióból. Az idén márciusban megtartott szociális népszavazás után bekövetkezett a koalíció szétszakadása, május 1-jétől az addig SZDSZ-felügyelte tárcák élére új arcok kerültek.

– De bátor lett az elnök úr! – jegyezte meg Gyurcsány a parlamentben, amikor volt harcostársa, Kóka immáron ellenzékből leszólta a sokadik kormányprogramot. Ugyanakkor a Pannon Puma a Gyurcsány-csapat kapujában nem nyújtott meggyőző teljesítményt, utóbb a csalás miatt megismételt SZDSZ-elnökválasztáson is alulmaradt pártbeli riválisával, Fodor Gáborral szemben. Ők ketten elmondhatják: soha nem látott mélypontra süllyesztették a liberális törpepárt népszerűségét.

Az ötletekben hiányt nem szenvedő miniszterelnök azóta megtalálta az alkalmas embert a hálóőri feladatok ellátására, csapata 1-es számú mezének új birtokosa Szilvásy György. A gazdaság elnyomorításával, a pénzügyi mutatók romlásával egyidejűleg a nyilvánvaló csődközeli helyzet letagadására irányuló kormányzati kommunikációt felváltotta a nemzetbiztonsági szervek nagy játszmája. A világgazdasági válságot a hatalom megtartásának eszközeként felhasználó, Medgyessy után újra közjogi képzelgésekkel, nemzeti egységfronttal előálló miniszterelnök pedig még a mérkőzés 90. percében is hadonászik, a társakat biztatja, cselez, kapura lő. A nézőközönség azonban már rég csak a bíró sípjára vár.

Udvarhelyi István