Jól véd a megerősített műszaki határzár, fontos tartozékával, az úgynevezett jogi határzárral együtt. Tűri, sőt, bírja a növekvő nyomást. Az elmúlt bő egy hónapban több mint ezer illegális migránst tartóztattak fel és kísértek vissza a szerbiai oldalra a magyar határvédelmi szervek, de több tucat idegent fogtak az ország belső területén is.

A számok láttán nem kell pánikba esni. 2015 őszén volt olyan nap, amikor 5-10 ezer migráns nyomult magyar területre. De hátra sem dőlhetünk. Már csak azért sem, mert Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Szeged polgármestere azzal kampányolt a minap, hogy ő lebontaná a kerítést.

– Hogyan maradhatott egyáltalán polgármester?! – csóválja a fejét Szeged belvárosában egy idős asszony, aki szerint Botka köpönyegforgató, aki már fütyül a városra és az országra, a brüsszeli elitnek játszik.

A városban forgalmasak, de mégis csendesek az utcák. Két éve a közterületek, így a kormányhivatal előtti park is tarkállott a migránsoktól és a maguk köré szórt szeméttől. Sok szegedi azt sem értette, hogy kerültek, pontosabban hogyan kerülhettek ide.

– Ha én erőszakkal át akarnám lépni a szaúdi határt, kérdés nélkül szitává lőnének – szögezi le egy ötvenes férfi. – Voltam katona, akkor tűzparancs volt érvényben a magyar határon is. Kérdés, ki meri ezt most újra kiadni?

Egy hangszerüzletben beszélgetünk. Dobok, gitárok, billentyűs hangszerek között óhatatlanul felmerül, hogy tetszik-e vajon Allahnak a rockzene…

– Itt minden elpusztul, ha ezek elöntenek minket – válaszol csendesen az üzletvezető.

Az egyik élelmiszerboltban azt mondja egy fiatal eladónő, hogy nem téma Szegeden a migráció, még úgy sem, hogy Botka szóba hozta. Félresikerült megnyilvánulásnak tartják, eddig sem volt esélye a miniszterelnöki posztra, de ezek után…

Szeged nyugalmát tükrözi az egyik fegyverbolt forgalma is. Két éve annyi gázpisztolyt vittek az emberek, hogy a végén már csak előjegyzésre lehetett kapni. Most jó, ha elmegy heti egy-két darab.

– A város úgy érzi, biztonságban van – mondja a fegyverbolt tulajdonosa.

Most már tényleg nagyítóval kell keresünk egy-egy Botka-rajongót. Nem könnyű dolog, de találunk egy fiatalembert, aki legalább addig elmerészkedik, hogy ő nem tudja megítélni, kell-e határzár, vagy sem, és hogy okosan beszélt-e a polgármester vagy bután, majd gyorsan ott is hagy bennünket. Botka László, miután az MSZP agytrösztje, illetve Lengyel László politológus figyelmeztette, mekkora kárt okozott a szocialistáknak kerítésbontó bejelentésével, kicsit finomítani kezdte szavait, magyarázkodott. De már későn.

A Fidesz helyi elnöke úgy véli, Botka László már 2015-ben a migráció pártjára állt azzal, hogy cinikusan bagatellizálta a bajt. Pedig az elég nagy volt Nógrádi Tibor szerint.

– Különösen a város déli területein: Szentmihályon, a Kecskés István-telepen, a Klebelsberg-telepen és a határhoz közeli Gyálaréten alakult ki súlyos válsághelyzet, megjelent a szervezett embercsempészethez kapcsolódó bűnzözés, közegészségügyi gondok ütötték fel a fejüket, komoly károk estek a vagyoni javakban, még késelésre is volt példa – mondja a politikus, aki a szegedi közgyűlés polgári frakciójának vezetője. Szerinte Botka egy machiavellista politikus, akinek manipulációkra épülő megnyilatkozásokban merül ki a közéleti szereplése. A szegedi közgyűlésben nem engedte napirendre venni a kormány migrációs politikáját támogató határozati javaslatot, amit a polgári frakció terjesztett be. Kell a kerítés, nem kell a kerítés, Botka ide-oda forog, de azt ma sem tudni, miért jött el hozzá Martin Schulz, az EP akkori elnöke, s mit tárgyaltak a migrációról. Ez súlyos titok…

A műszaki határzárról tudni kell, hogy a 2015-ben felhúzott kerítéstől néhány méterre második védvonal épült, ezt 5-ös betonacél ráccsal erősítették meg közel 2 méteres magasságig. Az illegális behatolási kísérleteket jelző elektronikával és a NATO-ban rendszeresített pengés drótsövénnyel is ellátták. Vigyázat, elektromos kerítés – olvasható magyarul, szerbül, angolul és arabul is bizonyos pontokon az immár dupla műszaki határzáron. A két kerítés között kemény útburkolat, folyamatosan jönnek-mennek rajta a járőrkocsik. Nem mehetünk be, nem nézhetjük meg a tranzitzónát sem, melynek Szerbia felé eső oldalán szabadon távozhatnak az elfogott illegális migránsok.

Fotó: MTI, archív

Befelé, harminc-negyven méterre a megerősített védvonaltól magányos tanya áll. Filó Andor él itt párjával és hároméves kislányukkal. Itt laktak, és tapodtat sem tágítottak 2015 nyarán sem.

– Fura volt. Idegenek özönlötték el a vidéket, úgy viselkedtek, mintha mindent szabadna nekik – mondja Filó Andor, az egykori kick-boxoló. – Be akartak jönni hozzánk, követelőztek, bekiabáltak a feleségemnek, de gyorsan meghátráltak. Meglátták a tizenkét pitbullt, akiknek nagyon nem tetszett ez az egész.

Tudni kell, Filó Andor bajba jutott, bántalmazott kutyákat ment. Staffordshire terriereket, bulldogokat, keverékeket. Most már húsz állat van itt. Kedvence, Argosz is keverék, egy staffordshire és egy argentin dog frigyéből született. Tipikus harci kutya. Filó Andor is megnyugodott. Két évig várt a kutyatelep megépítésével, de most, látva a határzár erejét, döntött. Napokon belül hozzák az építőanyagot.

Továbbra is fel-feltűnnek, gyülekeznek viszont az idegenek a határ túloldalán. Szervezetten, néha bérelt busszal hozzák őket a csempészek, a kerítés átvágása is külön szakma lett, ezt is megrendelhetik a migránsok.

Átmegyünk, keressük őket, egy Szabadka melletti táborban találunk rájuk. A szerb hatóságok nemrég úgy döntöttek, összegyűjtik az összevissza csellengő idegeneket, felszámolják illegális táboraikat, például az elhagyatott szabadkai téglagyárat.

A hely, amire ráakadunk, nem illegális, sőt, nagyon is hivatalos. A német Munkások Szamaritánus Szövetsége (Arbeiter-Samariter-Bund, ABS) kezelésében van. Azt mondják a kapunál, hogy mind a 123 itt lakó migráns számmal rendelkezik – nyilván regisztrációra gondolnak –, ők át is fogják lépni a határt, bizonygatják az egyébként nyitott tábor őrei. Tehát a valóságban érjük tetten a merkeli stratégiát, amely nem megállítani akarja a migrációt, csupán ellenőrizni. Csakhogy ellenőrizni merő képtelenség… Mégis, már a magyar határon szervezik a csoportokat.

Az itteni migránsok többsége afgán, de irakiak is akadnak közöttük. Megtudjuk, hogy sok idegen nem kért ebből a táborból sem, ők a közeli bokrosokban, erdőkben tanyáznak. Bemegyünk hát a sűrűbe, keressük őket, de sehol senki, csupán az irdatlan mennyiségű szemét, eldobott ruha, a bokrosban kialakított csapások árulkodnak arról, hogy nem járunk rossz helyen…

A tábor előtti parkolóban is akad még csodálkoznivaló. Két új, cseh rendszámú Skoda és három jóságos arckifjezésű fiatal férfi. Aktivisták, derül ki hamarosan. Nem, dehogy a Soros-hálózat emberei, képzeljük el, egyszerűen csak segíteni jöttek. De nem nekünk; a fényképezőgép kattogása határozottan nincs a személyzet ínyére…

A helyzet tehát ez: Magyarország látványos eredménnyel védekezik, bizonyítva, hogy a migránsáradat feltartóztatható. Ám ezzel politikailag is tűzvonalba került, hiszen a veszély nem múlt el, az idegenek szervezett betelepítésére irányuló nemzetközi akarat nem gyengül. Ne legyen kétségünk, a nemzetek Európájának felszámolásában érdekelt erők továbbra is ostrom alatt tartják hazánkat…

Ágoston Balázs, Sinkovics Ferenc