A lőszertől a lánctalpasig – feltámadt a magyar védelmi ipar
A nemzetgazdaság új erődrendszere
Aki ma ránéz a magyar védelmi ipar térképére, könnyen úgy érezheti magát, mintha egy csendes, de nagyon is valós ipari forradalom kellős közepébe csöppent volna. Várpalotán lőszergyár épült, Zalaegerszegen lánctalpasok gördülnek le a gyártósorról, Martonvásáron űripari központ formálódik, a háttérben pedig új fegyvercsaládokon, katonai drónokon és radarrendszereken dolgoznak magyar mérnökök. Néhány év alatt a valaha teljesen leépített magyar hadiipar ismét a nemzetgazdaság egyik stratégiai ágazatává vált.
A magyar hadiipar az Európai Unión belül egyedülálló módon még jóval 2022 előtt fejlődni kezdett. A romló biztonsági környezetet a magyar döntéshozók a térségben az elsők között vették komolyan, és úgy döntöttek: nem elég eszközöket vásárolni, gyárakat is kell építeni. A cél világos volt: új nemzeti védelmi ipari bázist kell felépíteni. Már a 2016-os Irinyi Tervben a védelmi ipart kiemelt nemzetgazdasági területté nyilvánították, vagyis a honvédségre fordított pénz nem csupán kiadás, hanem befektetés lett – munkahelyekbe, technológiába, exportképességbe.
– Saját becslésünk, illetve a nyilvános bejelentések szerint a legnagyobb védelmi ipari beruházás az elmúlt évtizedből a várpalotai lőszer- és robbanóanyaggyár fölépítése volt. Az üzem a 30 milliméteres lőszerektől a 155 milliméteres tüzérségi lövedékeken át szinte valamennyi hazai harceszközhöz gyárthat muníciót, továbbá az itt előállított RDX robbanóanyag látja majd el a Rheinmetall európai gyárhálózatát. A gyártókapacitás kiépítése több ütemben, közel 200 milliárd forintból valósult meg. Második helyen a kaposvári Lynx gyalogsági harcjármű gyártóközpontja és a hozzá szorosan kapcsolódó ZalaZone tesztközpont felépítése szerepel, összesen 105 milliárd forintos értékkel. A harmadik helyen pedig a kiskunfélegyházi lőfegyvergyártás említhető, ahol a cseh Colt CZ licence alapján tíz év alatt 200 ezer lőfegyver gyártására szerződtek a felek, közel 40 milliárd forint értékben – mondja a Demokratának Nagy Dávid, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője.
Fókuszban az export
Az Oeconomus nemrég hiánypótló tanulmányt készített a magyar hadiipar helyzetéről, amely megmutatja, hogy egyszerre vannak jelen régi túlélő bástyák és újonnan felhúzott erődök. Sirok ilyen régi motoros: az 1952-ben alapított lőszergyár ma is Magyarország egyetlen ilyen nagy volumenű üzeme. A svájci RUAG Ammotec 2009-es belépése azonban technológiai ugrást hozott, a NATO-kompatibilis lőszerek gyártásával a gyár nemzetközi szintre lépett. Amikor pedig 2022-ben a Beretta átvette az üzemet, az MFS Defense Zrt. név már egy olyan vállalatot takart, amely több mint 300 embert foglalkoztat, kis kaliberű lőszereket exportál az Európai Unió országaiba és az Egyesült Államokba, és egyedül adja a magyar hadiipari export nagyjából kétharmadát.
A kézifegyvergyártás újraépítésében a Cseh Köztársaság lett a kulcspartner. A Česká zbrojovka Export és a magyar állam 2018-as technológiatranszfer-megállapodása nem egyszerű beszerzési szerződés volt, hanem tudatos iparpolitikai lépés. Magyarország megszerezte bizonyos Colt-termékek licencét százmillió euró értékben, tízéves időtávra, évi 200 ezer darabos gyártási kapacitással. A kiskunfélegyházi üzem 2020-ra állt teljesen talpra, itt készülnek a CZ P–07 és P–09 pisztolyok, a Scorpion Evo 3 A1 géppisztolyok és a Bren 2 gépkarabélyok – elsőként a Magyar Honvédség igényeire szabva, de eleve exportképes mennyiségben. A modell lényege egyszerű: a magyar igény önmagában nem töltené ki a kapacitást, ezért a cseh fél vállalta, hogy a gyártott fegyverek egy részét visszavásárolja, így a magyar üzem rögtön a nemzetközi ellátási lánc részeként működik.
A fegyvercsőnél azonban ma már jóval nagyobb volumenű a magyar védelmi ipari ambíció. Az állami tulajdonú N7 Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Holding köré épül az a partnerhálózat, amelyben cseh, német, izraeli, török és olasz cégek jelennek meg vegyesvállalatok formájában. A Colt CZ Group 2022 decemberében újabb kézifegyvergyártó vegyesvállalatról írt alá megállapodást az N7-tel, ugyanebben az időszakban a Dynamit Nobel Defence is csatlakozott: Vecsésen vállról indítható rakéták és reaktív páncélelemek hazai gyártása kezdődött. 2023 novemberében pedig a Beretta Csoporttal kötött szándéknyilatkozat nyitotta meg az utat a már említett várpalotai lőszergyár előtt, ahol 7,62 és 12,7 milliméteres lőszer készül majd többek között a magyar gyártású Lynx és Gidrán harcjárművek számára.
Magyarország első számú stratégiai partnere a védelmi ipar újraépítésében kétségkívül a Rheinmetall. A német óriás egyszerre hozott gyártókapacitást, technológiát és exportpotenciált. Várpalotán közös lőszer- és robbanóanyaggyár épül, amely nemcsak a Magyar Honvédséget látja el Lynx, Leopard 2A7HU és PzH 2000HU lőszerrel, hanem a Rheinmetall európai megrendeléseinek jó részét is innen kívánják teljesíteni. Ez nem csak üzleti kérdés: ha a lőszerhiánnyal küzdő Európa a jövőben magyarországi gyárból szerzi be a töltényt és robbanóanyagot, az a kontinens stratégiai függőségének csökkenését jelenti.
Zalaegerszegen a Lynx KF41 gyalogsági harcjárművek gyártása teszi kézzelfoghatóvá, milyen az, amikor a haderőfejlesztés valóban „hazai pályára” kerül. 2029-ig 172 darab Lynx készül a Rheinmetall Hungary üzemében, évente akár 45 jármű gördülhet le a gyártósorról, és a kapacitást eleve úgy tervezik, hogy később más katonai járművek és drónok is készülhessenek itt exportra. Magyarország lett az első ország a világon, amely hadrendbe állította a Lynx IFV-t, és az első, amely belefogott a sorozatgyártásába – ez egyszerre katonai és ipari presztízs. A gyár mellett kiépülő fejlesztési és tesztközpont lőtérrel és klímakamrával több száz magasan képzett szakembernek ad munkát, és a civil autóipar felé is nyitva hagyja a kapukat.
A magyar–török együttműködés a páncélozott járművek terén mutatja meg, hogyan válhat egy importált típus fokozatosan „magyar termékké”. A Nurol Makina által gyártott Ejder Yalçın MRAP-ok Gidrán néven futnak a honvédségnél, a Rába és az N7 közös vállalata pedig már nemcsak összeszerel, hanem kutatás-fejlesztési (K+F) és innovációs feladatokat is vállal Magyarországon. A radar- és fegyverrendszerek integrálása Kaposváron, majd a hazai, győri gyártás ráépülése azt vetíti előre, hogy a jövő Gidrán-változatai már egyre több magyar hozzáadott értéket fognak tartalmazni – akár az exportpiacokon is.
Vegyesvállalatok a piacszerzésben
Mint a tanulmányból is kiderül, a magyar védelmi ipari vállalatok szinte mindegyike vegyesvállalatként működik, amelyben a magyar állam kisebbségi tulajdonosként vesz részt valamilyen magyar cégen keresztül, mondja Wagner Péter, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szenior elemzője.
– A külföldi vállalatok döntése mögött, hogy Magyarországra telepítsenek gyártókapacitásokat, mindig kulcsszerepet játszott, hogy a magyar állam olyan mértékű megrendeléssel bízta meg őket a haza szükségletek kielégítésére, amelyért megérte nekik mindez – árulja el lapunk kérdésére, hozzáfűzve: a gyárak többségének megrendelésállománya stabil, mert jelenleg – és valószínűleg még az elkövetkező években is – a hazai megrendelések kielégítése lesz a feladatuk, így jellemzően nem fognak exportra termelni. A jövőbeni exportlehetőségek tekintetében, hogy kinek hova lehet majd eladni a hazai gyárak által előállított termékeket (vagy alkatrészeket), az elemző véleménye szerint a többségi tulajdonos külföldi vállalatok piaci lehetőségei lesznek a meghatározók, miközben természetesen a magyar állam is keresi az exportlehetőségeket kétoldalú kapcsolatrendszerén keresztül. Gyakorlati példával élve a Rheinmetall, Airbus vagy a Nurol Makina elkövetkező években megszerzett új megrendeléseit részben vagy egészben már a hazai gyártókapacitások igénybevételével tudja majd tervezni.
Hosszú az út a saját fejlesztésig
A magyar védelmi ipar jelenleg korlátozottan képes önálló kutatás-fejlesztésre, mutat rá Wagner Péter.
– Hiszen egyfelől, mint fentebb említettük, a legtöbb esetben csak kisebbségi tulajdonosként van jelen a védelmi ipari vállalatokban, azaz a technológia és mögötte lévő innováció külföldről érkezik, külföldi tulajdonú. A haditechnikai fejlesztések területén az innováció egy ötlettől a sorozatgyártásig 15–30 évet is igénybe vehet technológiai komplexitástól, a finanszírozás stabilitásától és a politikai akarattól függően. Magyarországon a katonai kutatás-fejlesztés újjáélesztése csak a Zrínyi Haderőfejlesztési programmal, azaz 2016 óta kezdődött el, párhuzamosan az újrainduló haditechnikai beszerzésekkel és a védelmi kiadások stabil és számottevő növelésével – mondja.
Ennek megfelelően a magyar védelmi iparban zajló kutatás-fejlesztés intézményrendszere is csak pár éves múltra tekint vissza. Magyarországon K+F ezen a téren elsősorban a megtelepülő – ismét csak: külföldi többségi tulajdonú – védelmi ipari vállalatoknál történik, illetve jellemzően olyan magyar kis- és közepes vállalkozásoknál és start-upoknál, amelyek alapvetően a kereskedelmi forgalomban levő termékeik és szolgáltatásaik katonai felhasználásában látnak lehetőséget. A 4iG kiemelkedő szereplő ebben a csoportban, egyrészt az erőforrásai és a kapacitásai miatt, másrészt mivel 2025-ban 72 milliárd forintért megvásárolta az N7-től a magyar állami kisebbségi részesedését az eddig létrehozott kilenc védelmi ipari vegyesvállalatban (a tranzakció még nem zárult le). A magyar védelmi ipari ökoszisztéma további fontos szereplője a VIKI Zrt. (Védelmi Innovációs és Kutató Intézet), amely tesztkörnyezetet biztosít, összekapcsolja a védelmi innovációban részt vevő szereplőket, nemzetközi partnereket és pályázati lehetőségeket hoz be.
A kérdés ma már nem az, hogy érdemes-e védelmi ipart fejleszteni, hanem az, hogyan lehet ezt hosszú távon fenntartható, exportképes és innovatív módon tenni. Az elmúlt évek beruházásai stabil alapot teremtettek: a Magyar Honvédséget modern, NATO-kompatibilis eszközökkel fegyverezik fel, a háttérben pedig egyre több magyar zászló lobog a gyárkapuk felett. Ha marad ez az irány, a magyar védelmi ipar nem csupán a honvédség beszállítója, hanem a magyar gazdaság egyik húzóágazata is lehet – olyan terület, ahol a biztonságpolitika, az iparpolitika és a technikai haladás egymást erősítve írja tovább a következő évek fejlesztéseinek történetét.
