A nemzetiségek jövője attól függ, hogy szívből jön-e a támogatásuk
A nemzetiségek jövője és megmaradása Európában nem elsősorban a jogszabályoktól vagy a különböző emberi jogi hivatkozásoktól függ, hanem attól, hogy szívből jön-e a támogatásuk – fogalmazott a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára pénteken Budapesten.
Soltész Miklós a Magyarország uniós elnöksége alkalmából, a Nemzeti kisebbségek helyzete az EU-ban címmel rendezett nemzetközi konferencia zárónapján arról beszélt: nagy jelentősége van annak, hogy a nyelvet, a kultúrát hogyan őrzik meg és adják tovább a nemzetiségek, és ebben a többségi nemzeteknek is feladatuk, felelősségük van.
A tizenhárom magyarországi őshonos nemzetiségről szólva megjegyezte: megmaradásuk egyik alapfeltétele a nyelvük megőrzése mellett az egyházakhoz való kötődés.
Magyarországon az őshonos nemzetiségek parlamenti szószólókkal képviseltetik magukat, és kedvezményes mandátummal országgyűlési képviselőt is tudnak a parlamentbe juttatni, ami a németeknek sikerült – ismertette.
Emlékeztetett arra, 2010 óta megsokszorozták a nemzetiségek támogatását, ez idő alatt mintegy tízszeresére emelkedett a nemzetiségek részvétele a köznevelésben.
„Emellett a pályázati rendszerekkel több ezer nemzetiségi civil szervezetet segítenek, tanulói és pedagógusoknak szóló ösztöndíjrendszert dolgoztak ki, és a nemzetiségek építési beruházásait is támogatja a kormány. Továbbá a nemzetiségek templomainak megújítására is odafigyelnek”
– tette hozzá.
Soltész Miklós kiemelte: a jó nemzetiségi politika a szomszéd országokkal is erősíti a kapcsolatot amellett, hogy segíti az anyaországon kívüli magyarságot.
Az államtitkár kijelentette: felháborító és elfogadhatatlan, hogy az EU-ban, az Európa Tanácsban vagy az ENSZ-ben ahelyett, hogy segítenék az országokat a nemzetiségek megmaradásában anyagilag, jogilag, számon kérve azt, hogy ki mit csinál, úgy gondolják, hogy egyes országokat „ki lehet pécézni” és lehet támadni.
Soltész Miklós köszönetet mondott azoknak, akik előadásaikban a németországi dánok, a frízek, a szorbok, a dél-tiroliak, az elzásziak vagy épp a szlovén nemzetiségpolitika helyzetéről beszéltek.
Bejelentette, hogy zárónyilatkozattal is készültek, amelyben fő célként nevezték meg, hogy a nemzetiségi nyelvek fennmaradhassanak, az asszimiláció lassítása érdekében a nemzetiségi közösségek a szülőföldjükön maradhassanak, illetve a nemzetiségi nyelvek a magán- és a közéletben minél nagyobb mértékben legyenek szabadon használhatók.
Azt kérik az EU vezetőitől, hogy ezeket a célokat anyagilag és minden más eszközzel is segítsék – zárta szavait Soltész Miklós.
Sztojka Attila, a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára a roma közösség helyzetéről tartott előadásában arról beszélt: minden életkezdés alapja az oktatás.
Kifejtette: az elmúlt tizennégy évben a romák körében 50 százalékkal csökkent azoknak a száma, akik az általános iskolai végzettséget sem szerezték meg, és 25 százalékkal nőtt az iskolai végzettségi szintek „felfelé való áramlása”. Ez a növekedés szerinte egyfajta polgárosodási folyamatot is jelenthet.
Sztojka Attila emlékeztetett arra, hogy a roma közösségből 50 százalékkal többen dolgoznak Magyarországon, mint 2010 és 2015 között.
A munkaalapú társadalomban a romák munka világába való integrációjával lehet változásokat elérni – tette hozzá, majd arról beszélt: ma az a feladat, hogy ezt továbbvigyék.
„Minél jobban polgárosodott a roma közösség, annál több ütközési energiát tud ráfordítani a maga kulturális identitásának az építéséhez és fejlesztéséhez” – közölte Sztojka Attila, hozzátéve, ennek keretében évről évre kifejezetten a roma nemzetiségi szervezeteket, köztük roma nemzetiségi önkormányzatokat is érintő pályázatokat hirdettek meg.
Hangsúlyozta: céljuk az, hogy a roma társadalom képes legyen megélni a saját identitását, és ebből a szempontból a roma szó és a cigány származás kifejezés ne egyfajta negatív sztereotípiát jelentsen, hanem erőt és minél inkább értéket.
