– Mióta létezik a Rákóczi Szövetség?

– 1989-ben alakultunk, akkor még kimondottan a Felvidékre koncentráló szövetségként. Két pillérre építettük a tevékenységünket, az egyik maga a Rákóczi Szövetség mint kiemelten közhasznú társaság, a másik a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány. A kommunista időkben nem lehetett nyíltan a Trianonban elszakított magyarokról beszélni, Rákóczi azonban megtestesítője a Kárpát-medencei magyarság egységének, ezért választottuk őt névadónak. Jelenleg több mint 110 helyi szervezetünk tevékenykedik szerte a Kárpát-medencében. Mint említettem, eleinte a Felvidékre figyeltünk, apai ágon magam is felvidéki vagyok, később Erdélyben, Délvidéken és másutt is dolgozni kezdtünk.

– Mi a Rákóczi Szövetség „szakterülete”?

– Elsősorban ifjúsági, oktatási kérdésekkel foglalkozunk, mert meggyőződésünk, hogy a fiatalok nemzettudatra nevelése az egyik legfontosabb megtartó erő. Ezért általános iskolák és középiskolák diákjai, továbbá főiskolások részére táborokat szervezünk. Nagyon jelentős a nemzeti ünnepek közös megünneplése is a Kárpát-medencében. Mára hagyománnyá vált, hogy március 15-én anyaországi középiskolásokat viszünk az elszakított területeken tartott ünnepségekre, amelyekről fotókkal illusztrált úti beszámolót szoktunk kérni a diákoktól. Ezeknek az utazásoknak minden évben nagy sikerük van, idén a résztvevők száma közel 1200 volt. Október 23-án pedig határon túli fiatalok jönnek Budapestre, általában ezer fő körül, de volt, hogy kétezer határon túli diák ünnepelte Budapesten az 1956-os szabadságharcot. Mi szervezzük a Gloria Victis című középiskolai történelmi vetélkedőt is, amelyre rendszeresen 6-800 diák szokott jelentkezni. Az idén Rákóczi Ferenc és szabadságharca a téma, lévén a felkelés kitörésének háromszázadik évfordulója. Említhetem a szentendrei, Pap-szigeti kempingben augusztus 25. és 30. között zajlott főiskolás tábort is, ahová a Kárpát-medence minden részéről érkeztek. Neves előadók, kormánypárti és ellenzéki politikusok beszélgettek itt történelmi, közgazdasági és egyéb fontos kérdésekről.

– Említette az oktatás ügyét. Köztudott, hogy az elszakított területeken a többségi államok gyakran minden módon akadályozzák a magyar nyelvű iskolák létrehozását, működését. Mit tudnak tenni ebben a helyzetben?

– Sajnos az elszakított területeken sokan egzisztenciális vagy egyéb okokból nem magyar iskolába íratják be a gyermeküket. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy népszerűsítjük a magyar iskolákat, motiválni próbáljuk a szülőket. A helyi szervezeteink lehetőség szerint személyesen megkeresik a bizonytalankodó családokat. És itt elsősorban az alap- és középfokú iskolákról beszélek, mert sok szó esik az anyanyelvű felsőoktatásról, teljes joggal persze, de ha a többségi nemzetek iskoláiba íratják be a magyar gyermekeket, nem lesz, aki igénybe vegye a magyar nyelvű felsőoktatást. A motivációra jó példa, hogy igyekszünk az első osztályhoz szükséges tanszercsomagot ingyen biztosítani azoknak a családoknak, amelyek magyar iskolába küldik a gyermeküket. Az elmúlt négy évben sikerült elérni, hogy megfordult a korábbi negatív tendencia, és egyre többen íratják a gyermekeiket magyar iskolába.

– Mit szólnak ehhez a románok, a szlovákok és a többiek?

– A kedvezménytörvény oktatási és beiratkozási támogatását mára a legtöbb szomszédos állam elfogadta, akárcsak azt, hogy a pénzt közvetlenül az érintett családok kapják meg, ne pedig különböző szervezetek, intézmények. Egyedül a szlovákokkal nem sikerült zöld ágra vergődni. Szerintünk – miután a Felvidék magyarsága gyakorlatilag a határ menti sávban él – a határ menti városok OTP-fiókjaiból fel tudnák venni ezt a pénzt azok, akik magyar iskolába szeretnék íratni a gyermekeiket. Ez megoldást jelenthetne. Lényeges, hogy a támogatásoknak közvetlenül a családokhoz kell eljutniuk. Sajnos a Magyar Koalíció Pártja belenyugodna abba, hogy ehelyett különböző intézmények vagy szervezetek kapják meg a támogatást.

– Hogyan tudják a mindehhez szükséges rengeteg pénzt előteremteni?

– Az elmúlt négy évben nagyon nagy segítséget nyújtott nekünk az Illyés Közalapítvány, de a költségvetésből az oktatási tárca, az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Miniszterelnöki Hivatal révén is forrásokhoz jutottunk. Ezenkívül a gazdasági élet bizonyos szereplői és az egy százalékok felajánlásán keresztül a magánszféra is segítségünkre volt. Sajnos a média – néhány kivételtől eltekintve – nemigen népszerűsíti a tevékenységünket, amit nehezményezünk.

– Az elmúlt négy évet említette. Mi a helyzet most?

– Sajnos az Illyés Közalapítvány új kuratóriuma több pályázatunkat is elutasította, egyetlen fillér támogatást nem kaptunk például az idén 15 éves szentendrei, Pap-szigeti főiskolás táborunkra, sem az idei, huszadik alkalommal megrendezett győri anyanyelvi táborra. Egy kicsit nehezebb lett a helyzetünk az utóbbi egy évben, Kiss Péter kancelláriaminiszter úr viszont támogatást ígért, mert méltányolta a törekvéseinket. Visszatérve a támogatásokhoz, el kell mondanom, hogy az adózó állampolgárok által felajánlható adószázalékokból körülbelül 5-6 milliárd forint nincs felajánlva. Ez azt jelenti, hogy az adófizetők kétharmada nem törődik ezzel a lehetőséggel. A hírek szerint a kormány ezt a kasszában maradó összeget a civil szférára akarja majd fordítani. Ez üdvözlendő szándék, reméljük, segíteni fogja a mi tevékenységünket is. Meggyőződésem, hogy az eddiginél jóval nagyobb társadalmi, nemzeti szolidaritásra lenne szükség határon innen és túl.

* * *

A Rákóczi Szövetség diákvezetőinek állásfoglalása

A Rákóczi Szövetség regionális diákszervezeti vezetői állásfoglalást adtak ki a szervezet XV. Kárpátok Főiskolás Táborát követően. Ebben az aláírók reményüket fejezik ki, hogy a magyar kormány a lengyel-ukrán megállapodáshoz hasonló módon hosszú távú, több belépésre jogosító és ingyenes vízumot biztosít a határon túli magyaroknak. Az állásfoglalás leszögezi, ott, ahol ezt a magyar közösségek igénylik és a többségi államok nem akadályozzák, meg kell találni a kettős állampolgárság megadásának módját. Az aláírók hangsúlyozzák, hogy ez nem okoz tömeges bevándorlást. A közlemény szerint az ifjúságnak kulcsszerepet kell vállalni a határon túli magyarság megmaradásában és gyarapodásában. Az állásfoglalást Szakszon Norbert felvidéki, Sarok Norbert délvidéki, Enyedi Lajos erdélyi és Mester András kárpátaljai regionális diákvezető látta el kézjegyével.