A nép madara
Még 1979-ben született meg Magyarországon az Év madara cím. Az elismerés célja, hogy felhívja a figyelmet egy-egy valamiért fontos vagy veszélyeztetett fajra, beleértve akár a környezet- vagy klímavédelem szempontjait, nem feledkezve el az iskolásokra is kiterjedő célzott ismeretterjesztésről sem. Tavaly, azaz 2021 nyarán internetes szavazáson a zöld küllő nyerte el a címet 2022-re.
Általában olyan madárfaj szokott az év madara lenni, amelynek létét, fennmaradását valamilyen veszély fenyegeti. Tipikusan ezért lettek újra – 1982 és 1983 után harmadszor – az év madarai a fecskék 2010-ben. A kétezres években ugyanis 62-64 százalékkal csökkent a fecskeállomány, amit aztán egy jól irányzott kampánnyal sikerült megállítani.
Városi röptársaink
Ezúttal kivételesnek mondható, hogy a zöld küllővel nincs probléma. Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője szerint a szakemberek 15-17 ezer párra becsülik a zöld küllő hazai állományát, sőt, enyhe növekedés is tapasztalható. Ebben szerepe lehet annak is, hogy a főként népes településeken vagy azok közvetlen közelében élő zöld küllőt nem vadássza a héja, vagyis igazából nincs ellensége.
Harminc-harmincöt centiméter nagyságúra nő meg ez az alapvetően zöld tollazatú harkályféle, és mindenütt fellelhető az országban. Zöld tollazata – a fején látható piros, a hasán pedig szürkés szín is – az álcázást szolgálja, mert általában a földön keresi a táplálékát. Főként hangyákat eszik, így télen is felkutatja a hangyabolyokhoz vezető lyukakat, hosszú nyelvével piszkálja ki onnan a rovarokat. Nem vonul. Élőhelyét a fákkal tarkított nyílt gyepek adják, különösen jól érzi magát a települések parkjaiban, kertvárosi övezetében, sőt az idős fákkal tarkított panel lakótelepeken is. Odúkészítő madár. Termete okán csak a vastagabb fákat használja, mert azokba tágas odút vájhat, amelyet aztán sokszor más madarak is igénybe vesznek. Utóbbiak közül az egyik legfontosabb a veszélyeztetett, tehát fokozottan védett szalakóta. Az Ibériai-félszigetet leszámítva egész Európában honos, a félszigeten csak egy rokon faja él. A zöld küllő egyébként kifejezetten szép szárnyas, erős „klü-klü-klü” hangja van. Elsősorban a megjelenése játszhatott szerepet abban, hogy megkapta az Év madara címet 2022-re. Nem idegenkedik az embertől, sőt viszonylag közel is merészkedik hozzá.
Orbán Zoltán elmondta, hogy 2011-ig csak a szakma szavazott az Év madarára, 2012-től viszont bárki voksolhat. Indirekt módon ezzel is próbálják bekapcsolni az embereket az állat- és a természetvédelem ügyébe. Már az első szavazás alkalmával is több mint 11 ezer szavazat érkezett, de volt olyan év, hogy ez a szám a 17 ezret is meghaladta.
Téli gólya
Bár most a zöld küllő kapta a legtöbb voksot, a természeti változások tekintetében fokozott figyelmet érdemel a fehér gólya is. Itt az a változás észlelhető, hogy a Magyarországon költő, majd augusztusban elvonuló 20-25 ezer gólya közül egyre több olyan példány akad, amelyik itt marad hazánkban télire is. Egészségesek, nincs semmi bajuk, 2004–05 óta mégis találkozhatunk velük a zimankósabb téli napokon is. Orbán Zoltán szerint a tévhitekkel ellentétben jól bírják akár a mínusz húsz fokos hideget is, miközben az állatkerti pingvineket ilyenkor már bezárják. Az itt maradt gólyák télen mindenekelőtt a tarlók, mezők és rétek kisrágcsálóival, például mezei pockokkal, egerekkel táplálkoznak. Az MME azt kéri az emberektől, hogy ne akarják befogni és zárt, melegebb helyre vitetni a gólyákat, mert ez szükségtelen, sőt rossz nekik. Ha a madarat valamilyen magas ponton, mondjuk a ház vagy a kémény tetején látjuk, biztosan repülőképes, vagyis egészséges. Csak akkor van szükség a mentésére, ha repülésre képtelen. A szakemberek az itt maradó gólyák egyetlen példányának természetes elhullásáról tudnak az elmúlt években, és azzal sem az éhség végzett, hanem egy emésztőrendszeri gyulladás. Orbán Zoltán azzal indokolta a stratégiaváltást, hogy ezek a madarak kockázatosabbnak tartják a vándorlás oda-vissza akár húszezer kilométert is kitevő repülését, mint a helyben maradást. A gólyák áttelelése arra is enged következetni, hogy a fajnál elkezdődött egy alkalmazkodási folyamat, kapcsolódva a globális felmelegedés jelenségéhez.
Kihaló veréb
Bizonyos becslések szerint akár 5-7 ezer éve is együtt élhet az ember a házi verébbel. Az MME nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy egy tavaly készült nemzetközi tanulmány szerint 600 millió madárpéldány, túlnyomórészt az emberhez leginkább alkalmazkodott, gyakori fajok képviselői tűntek el az Európai Unió mai területéről 1980 óta. A házi veréb például állománya felét veszítette el, de jelentősen csökkent a seregélyek és a sárga billegetők száma is. Orbán Zoltán szerint mindebben nagy szerepe van a nagyüzemi mezőgazdaság élőhely-átalakító tevékenységének, az agráriumban használt kémiai anyagoknak, a szinte kizárólag idegmérgeket alkalmazó hazai szúnyogirtási gyakorlatnak, amire a verebek esetében az új, főleg üveget és betont használó építészeti stílus is rátesz, az így épült házak felületén ugyanis nem találhatók fészkelésre alkalmas rések.
Sikertörténet ugyanakkor a parlagi sas hazai állományának újraélesztése. E faj európai populációjának kétharmada nálunk fészkel, ám nehéz helyzetbe jutott az 1970-es években, amikor már tíz párt sem találtak a szakemberek. Akkor következetes természetvédelmi munkával sikerült megmenteni a nemes ragadozót, vagy ahogy mondják, a madarak királyát. Az állomány szép gyarapodása után azonban 2005-től páratlan mérgezéses hullám vette kezdetét, a parlagi sas újra veszélybe került, amire válaszul az MME létrehozta első méregkereső kutyás egységét. Ettől kezdve nemcsak a felderítés lett eredményesebb, de szigorodtak az elszámoltatás szabályai is. Ma mintegy 200 parlagisas-költőpár él Magyarországon, vagyis sikerült megfordítani a kihalási folyamatot.
