A növekedés és a biztonság erőt ad

Az izraeli miniszterelnök mostani látogatása feladja a leckét azoknak, akik azt a képet próbálják kialakítani a nemzetközi nyilvánosságban, hogy a magyar kormány nem tesz meg mindent az antiszemitizmus ellen – mondta a Demokratának Szijjártó Péter. A külügyminiszter a visegrádi csoport magyar elnöksége nagy sikerének tartja, hogy az első 18 nap alatt ide látogatott az egyiptomi elnök, az izraeli miniszterelnök, valamint több külügyminiszter is.– Kinevezésekor kritikaként merült fel, hogy nem a klasszikus külügyi vonalról jött, a szakmája közgazdász. Ehhez képest külpolitikánk aktívabb, mint eddig bármikor. Ez az új szemléletből következik, vagy egyszerűen csak dinamikusabb lett a világ?

– Valóban, a világban olyan sebességgel történnek a változások, amit kevesen gondoltak néhány évvel ezelőtt. Semmi nem olyan, mint korábban, a politikai és a gazdasági erőviszonyok napi szinten változnak. Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy új látásmódra és megközelítésre van szükség, az tud talpon maradni és a győztesek közé tartozni, aki alkalmazkodik a folyamatosan változó világrendhez. Néhány évvel ezelőtt még senki nem gondolta volna, hogy a terrorizmus szempontjából Európa lesz az egyik legveszélyeztetettebb térség, hogy az ukrajnai konfliktuson három év után sem leszünk túl, hogy lesz egy olyan ország, amelyik nem belépni akar az EU-ba, hanem kilépni, és hogy Európának immár nem a globális hatalmi státuszért, hanem a regionális hatalmi pozícióért is küzdenie kell. Senki nem gondolta volna, hogy a nemzetközi média és a liberális elit várakozásaitól teljesen eltérő döntést hoznak az amerikai polgárok az ottani választáson. Néhány évvel ezelőtt a külpolitika kifejezetten lassú műfaj volt, a változások azonban indokolják, hogy most akár dinamikusabb legyen, mint egyes országok belpolitikája. A másik ok pedig, ami miatt sokkal intenzívebb nemzetközi politikát folytatunk, hogy külpolitikánknak adtunk egy nagyon határozott gazdasági fókuszt. Márpedig a globális gazdaságra és kereskedelemre még inkább igaz, hogy a rendkívüli változások terepe, a beruházásokért, befektetésekért öldöklő harc folyik.

– A külügybe betört a gazdaságpolitika? Vajon a régi időkben szocializálódott, klasszikus külügyi csapat képes lett volna reagálni ezekre a felgyorsult nemzetközi folyamatokra?

– Sportszerűtlen lenne egyértelmű nemmel válaszolnom, mert nem tudjuk, milyen teljesítményt nyújtottak volna. Az biztos, hogy a mostani csapat, akiknek jelentős része az üzleti életből jött, másik része pedig diplomáciai tapasztalatot halmozott fel, kifejezetten jól szerepel ezekben a nehéz időszakokban, vagyis azok is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, akik nem a külügyben szocializálódtak. Bár a változások kezdetben támadásokkal jártak, ma már kevesen állítják, hogy a külpolitikához ugyanazok a képességek kellenének, mint akár öt, nyolc vagy tíz évvel ezelőtt. Talán nincs is még egy olyan területe a politikának, ami olyan mértékű változáson ment volna keresztül, mint a külpolitika.

– Ami a pörgést illeti, nemrég utazott haza az izraeli miniszterelnök. Miért épp most került erre sor? Ez Magyarországnak szólt, vagy a V4-nek, amelynek néhány hete elnöke vagyunk?

– A rendszerváltoztatás óta nem járt hivatalos látogatáson Magyarországon izraeli miniszterelnök. A mostani látogatás nyilvánvalóan feladja a leckét azoknak, akik azt a képet próbálják kialakítani a nemzetközi nyilvánosságban, hogy a magyar kormány nem tesz meg mindent az antiszemitizmus ellen. A látogatás időzítését két dolog befolyásolta. Egyrészt, hogy átvettük a visegrádi csoport elnökségét, márpedig ezek az országok Európában mindig a korrekt, kiegyensúlyozott megközelítést támogatták Izrael vonatkozásában. Másrészt a jelenlegi magyar kormány minden egyes nemzetközi fórumon az Izraellel kapcsolatos kiegyensúlyozott, igazságos álláspontért szólalt fel, és az elmúlt időszakban ez nagyon sok konfliktusunkba került, nagy uniós országokkal szemben is. Az egyoldalú megközelítésnek már csak azért is ellene voltunk, mert tanultunk a saját példánkból. A magyarországi körülményekről írtak és terjesztettek híreket olyan emberek, akik soha nem jártak itt, csak valahol olvastak valamit, vagy beszéltek néhány ellenzéki kötődésű NGO-val, és ebből szűrték le sommás véleményüket.

– E téren a Netanjahu-látogatás nyugvópontra juttathatja a belpolitikát? Az elmúlt néhány hétben igencsak keresgélte saját hangját a magyarországi zsidó közösség. A Soros György-plakátok kapcsán volt egy erős üzenetváltás Orbán Viktor és a Mazsihisz között, aztán jött a Horthy-féle vonal felemlegetése, a vitába bekapcsolódott Izrael magyarországi nagykövete is, aki aztán az izraeli kormány felszólítására szépen mindent visszavont…

– A mostani magyar kormány álláspontja mindig is egyértelmű volt: zéró toleranciát hirdettünk az antiszemitizmus minden formájával szemben. A kormány a történelmi tényeket mindig tiszteletben tartotta, és felelősséget vállal minden magyar állampolgárért, függetlenül attól, hogy ki milyen vallási vagy nemzetiségi csoporthoz tartozik. Ez a látogatás ennek a hozzáállásnak az egyértelmű elismerése, és zárójelbe tesz minden olyan korábbi támadást a magyar kormány ellen, amelyben az antiszemitizmus hazug vádját akarták velünk szemben felépíteni.

– Magyarország és a V4 felértékelődését nemcsak a Netanjahu-látogatás mutatja, hanem hogy nemrég Donald Trump is Varsóban járt, sőt igen elismerően szólt a lengyel népről. A V4 kezd hatalmi erőtér lenni az EU-n belül?

– A visegrádi együttműködés ma a legszorosabb és a leghatékonyabb együttműködés az Európai Unión belül. Nagyon kevés olyan szövetség van az európai közösségben, ahol ennyire hatékonyan tudnak közös álláspontot kialakítani, és ahol az unió jövőjét meghatározó tíz kérdésből nyolcban-kilencben egyetértenek. Azt, hogy a csoport branddé vált világszerte, világosan mutatja, hogy ha válságosabb időszakokban összeülnek a visegrádi országok vezetői, az egész világon érezhető egyfajta feszült várakozás, hogy milyen álláspontra helyezkedünk. Az elmúlt időszak történelmi kihívásai egységessé tettek, megerősítettek bennünket. Azok a szétszakítási kísérletek pedig, amelyek Nyugat-Európa részéről többször érték a csoportot, eredménytelenek maradtak. Pedig néhány évvel ezelőtt a V4-országok között még történelmi feszültségek voltak. Mindenki emlékezhet arra, amikor a magyar és a szlovák szocialista kormányok még beszélni sem voltak hajlandók egymással, ma pedig minden idők legjobb magyar–szlovák kapcsolatának örülhetünk, elismerve persze, hogy vannak olyan kérdések, amikben nem értünk egyet, és amiket még meg kell oldanunk. Amellett, hogy a visegrádi szövetség segített felülemelkednünk a történelmi feszültségeken, képessé tett arra, hogy az Európai Unióban egy hangon beszéljünk, és még a nagyon fontos európai kérdésekben is hallható legyen a hangunk. És ami nagyon fontos: az országok közötti jó viszony a határon túli magyaroknak is jó.

– Miközben itt működik egy szoros együttműködés, a túloldalon mintha csak öncélú bürokratizálódás történne. Ez pedig akár a valós súlyánál is ütőképesebbé emelheti a V4-eket…

– A visegrádi csoport erejét alátámasztja az a két tény, hogy ma Európának mi vagyunk a növekedési motorja, vagyis a legdinamikusabb gazdasági növekedés ezekben az országokban látható, másrészt mi vagyunk a legbiztonságosabb térség. A növekedés és a biztonság rendkívüli erőt ad nekünk. Racionális gazdaságpolitikát folytatva mára oda fejlődtünk, hogy a visegrádi országok és a Németország közötti kereskedelmi forgalom 55 százalékkal nagyobb, mint a német–francia kereskedelmi forgalom. Vagy ha összeadjuk a négy visegrádi ország GDP-jét, akkor beférnénk a G20-ba, konkrétan a 14. helyre. A migrációval kapcsolatos megfontolt politika eredményeként a térség ma biztonságos, így az emberek és a beruházások is biztonságban vannak, amit több európai ország nem mondhat el magáról.

– Magyarország most egy évig a V4 elnöki posztját tölti be. Van-e valami különleges cél, amit szeretnék elérni?

– Tovább szeretnénk erősíteni a visegrádi csoport globális szerepét. Ebben nem járunk rossz úton, mert 18 napja vagyunk az elnöki poszton, és már nálunk járt az egyiptomi elnök, az izraeli miniszterelnök, és itt volt a V4-es kollégák mellett az osztrák, a szlovén és a horvát külügyminiszter is.

– Más elnökség alatt is volt példa ilyen erős kezdésre?

– Nem nagyon emlékszem ilyenre, de a lendületet fenn is kell tartani. Emellett célkitűzésünk az is, hogy az Európai Unió jövőjéről szóló vitákban aktívan vegyünk részt, és minél hangsúlyosabb legyen a véleményünk a sorsdöntő európai kérdésekben. Lassan kezdődik a 2020-at követő költségvetési ciklus pénzügyi tervezése, és a Brexit-tárgyalásoknak komoly hatása lesz erre a térségre is. Hallatni kell a hangunkat a migrációs kérdésben, és az európai kereszténység jövőjéről szóló vitákban is. Emellett nagyon kell figyelnünk a világgazdasági korszakváltásra is, amelynek keretében a hangsúly a termelésről a fejlesztésre tolódik át. Mi azt szeretnénk, ha a világ hasznosítaná az ezekben az országokban megteremtett, a józan észre épülő gazdaságpolitikai alapokat.

– Folytatva a politikusok sorát: miniszterelnökünk nemrég tárgyalt a török vezetővel, de fél évvel ezelőtt Budapesten járt Vlagyimir Putyin is. Vagyis a legmagasabb szintre jutott a keleti nyitás, amivel kapcsolatban ön még az előző kormányciklusban több vezető pozíciót is betöltött. Ez még mindig unortodox külgazdasági irányzatnak számít, vagy immár ebben is utánunk mozdul a világ?

– Régen a tőke nyugatról keletre áramlott, keresve az alacsony munkaerőköltségeket, ám ez napjainkra megváltozott. Ma már keletről mozog a tőke nyugatra, sok sikeres távol-keleti vállalat keresi az európai termelési helyszíneket, több európai vállalatot is felvásárolva. A magyarországi öt legnagyobb kínai vállalat szintén vállalatfelvásárlással jött létre. Beérett a gyümölcse annak, hogy immár hetedik éve konzekvensen képviseljük azt az álláspontot, amely szerint a mostani turbulens világgazdaságban két lábon kell állnunk, vagyis a nyugati szövetségi rendszer mellett nyitottnak kell lennünk a feltörekvő keleti térségek iránt is. Nagyon sok kínai, japán, indiai, koreai beruházás érkezik Magyarországra. Ugyanakkor ma már a keleti tőkéért óriási a verseny, a távol-keleti országokban egymásnak adják a kilincset a nyugati vezetők, vagyis miközben például az Oroszország elleni szankciók súlyosbításáról beszélnek, az európai vállalatok például együtt építik a kontinens jelenlegi legnagyobb energetikai beruházását, az Északi Áramlat 2 vezetéket. A nyugati országok vetélytársat látnak bennünk a keleti piacokon, nem szabad tehát hinnünk a képmutató nyilatkozatoknak.

– Ez tehát a dinamikus keleti pers­pektíva. A Nyugat viszont mintha be­gubózna saját válságába, a migrációs krízissel terhelten. Marad-e e térségben egyáltalán perspektíva?

– Donald Trump megválasztásával az Egyesült Államok kikerült a negatív spirálból, és friss levegőt hozott a nemzetközi politikába. Sajnos azt lehet látni, hogy a liberális média- és politikai elit mindent megtesz, hogy az amerikai elnöknek a legkevesebb ideje legyen globális kérdésekkel foglalkozni. Pedig a világnak jót tenne, ha Donald Trump aktívabb külpolitikát tudna folytatni. Nyugat-Európa valóban begubódzott a napi problémák kihívásaiba, nagy hiba, hogy a hosszú távú jövőről szóló stratégiai gondolkodás kevésbé van jelen. Ez abból is látszik, hogy az EU bővítése például nagyon hátra került a napirendben, pedig az EU-nak érdeke lenne a dinamikus bővülés. A kihívásokkal szemben fáradtság uralkodik a nyugat-európai térségben. Remélem, hogy a német választás után új lendületet kap a kontinens nyugati fele is.

– Tudnánk-e dinamizálni az Európai Uniót mi, visegrádiak?

– Nekünk az az érdekünk, hogy az Európai Unió erős legyen, hiszen exportunk 78 százaléka az EU-ba irányul, és a beruházásokban is jelentős részt képviselnek. Vagyis segítenünk kell kirángatni az Európai Unió szekerét ebből a kátyúból. Következetesen olyan álláspontot képviselünk, amelyek mentén ez lehetővé válhat, még ha ezt Nyugaton nem is így értékelik. Sajnos Nyugat-Európában ma olyan szemlélet uralkodik, hogy aki tőlük eltérően látja a világot, az nem európai. Sőt: diktátor, és veszélyt jelent. Ezt pont azok mondják, akik hangosan hirdetik, hogy ők rendkívül érzékenyek a demokráciára, noha nem nevezhető demokratikus szemléletnek, ha megtagadják a vita jogát. Azt nem szabad frusztrációként megélni, ha viták vannak az európai jövőről, hiszen történelmi kihívások előtt állunk. Hogy 28 független ország vitát folytat egy jobb jövőért, az szerintem nem tragédia, hanem szükséges és természetes folyamat.

Szarka Sándor