A Creditum, Bajnai Gordon első munkahelye a rendszerváltás utáni évek egyik sokat foglalkoztatott vállalatátalakításra, privatizációs tanácsadásra és más pénzügyi szolgáltatásokra specializálódott cége volt, gyakorlatilag az állami vagyon magánkézbe adását, a privatizációt szervezte.

Az alapítók között találjuk Küllői Pétert, a későbbi nemzetközi hírű pénzügyi szakembert, a Bajnai részvételével létrehozott Mosoly Alapítvány egyik alapítóját, aki jelenleg a Wallis Rt. Felügyelő Bizottságának is tagja. Ez a cég tekinthető a jelenlegi miniszterelnök tulajdonában lévő 1992 novemberében létrejött Altus Rt. bölcsőjének is: 1990-től a Creditum munkatársa volt az üzleti világban még teljesen ismeretlen, de hamar mély vízbe dobott Gyurcsány Ferenc, a cég alapítói között pedig ott található Tatai Ilona (az ekkor csődközelben lévő, 1992-ben csődöt is jelentő Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgatója, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja) és Jagellowicz Györgyné (1990 előtt Tatai helyettese, később az Altus vezérigazgatója). A Tatai Ilona férje, Szilas Ádám vezette Szenzor Rt.-nek szintén szerepe volt az Altus-birodalom alapjainak lerakásában. Gyurcsány Ferenc nyilatkozata arról, hogyan került a Creditumhoz (HVG 2003/41. szám): „Négy hónapig munkanélküli voltam, nyalogattam a sebeimet, szaladgáltam fűhöz-fához. És akkor volt pécsi egyetemi tanárom, Kerékgyártó István beajánlott a Creditum Pénzügyi Tanácsadóhoz, ahol a harmadik interjú után azt mondták, felvesznek. Akkor vásároltam magamnak egy zöld meg egy lila öltönyt, hozzá egy műbőr táskát, mert azt láttam, hogy az üzletemberek így járnak.” Az új állásról idézet a HVG 1996/5-ös számából: „…kiszélesítette Gyurcsány számára a horizontot; ennek révén vált az Állami Vagyonügynökség képviselőjévé az esztergomi szállodák, éttermek, idegenforgalmi létesítmények építésére létrejött Strigonium Rt.-ben, a gépjármű-forgalmazó Mogürt Rt.-ben, a Vasi Tervező Tanácsadó Rt.-ben és a Sárvári Mezőgazdasági Rt.-ben, lett konzulens a balatonaligai volt pártüdülő privatizálásának előkészítésében. (…) A kölcsönös szimpátia és az egymásban felfedezett szakmai képességek együttesen alapozták meg a három ember (Gyurcsány, Tatai, Jagellowicz) közös különválását az üzletileg egyébként rendkívül sikeres, ám belső viszályokkal terhes Creditumtól – tárja fel »titkait« Tatai Ilona -, s ez öltött végül is alakot 1992 novemberében a 10 millió forintos alaptőkéjű Altus Rt. létrehozásában.” Bajnai Gordon a Creditumtól néhány hónapos szakmai gyakorlatra a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankba (EBRD) került. Ezt követően az Eurocorp Nemzetközi Pénzügyi Rt. munkatársa lett. A Creditum tulajdonosi köre által 1992-ben létrehozott Eurocorp alaptőkéjéből részt vállalt többek között Gyurcsány Ferenc is, aki budapesti igazgató lett. Gyurcsány ezt a megbízást hamar feladta, és hozzáfogott saját vállalata, az Altus létrehozásához. Eurocorpos részvényeit értékesítette, többek között Bajnai Gordonnak. Említést érdemel, hogy az Eurocorp 1992-ben és 1993-ban is kapott támogatást az EBRD-től.

A vállalatkereskedő Bajnai Gordon 1995-ben bizonyos értelemben pályát módosított: a kívülálló számára alig áttekinthető, ugyanakkor meglepően zárt hazai befektetői körből átlépett a nagy múltú multinacionális cégek világába. 1995-ben az osztrák Creditanstalt pénzintézet érdekeltségébe tartozó CAIB Vagyonkezelő Rt. ügyvezető igazgatója, majd vezérigazgató-helyettese lett. E munkakörében közreműködött a Richter, a Matáv, a Mol, az OTP és más cégek tőzsdére vezetésében, a kereskedelmi tévés koncessziók értékesítésében, a Danubius Rádió és a Lapker privatizációjában. A cégnél kedvelték, politikai kapcsolatairól semmit sem tudtak. 1999-ben a Central European Business Review beválasztotta a közép-európai régió 20 legtehetségesebb fiatalembere közé. 2000 januárjában Bajnai Gordon visszatért a magyarországi befektetői körbe, a Wallis Rt. vezérigazgatója lett. Ahhoz, hogy a Wallis történetét megismerjük, Moszkváig és a 80-as évekig kell visszamennünk. Veres Tibor az IMO-n, azaz a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemén diákként ismerkedett meg a szintén ott tanuló Nagy Györggyel, és a rendszerváltást követően több IMO-s társukkal együtt ők alapították a Wallist. A két személy a már korábban említett Eurocorpban is vezető szerepet játszott. A Wallis fő tevékenysége cégek megvásárlása, átalakítása, értékesítése volt. Ugyanakkor más cégek a Wallisban szereztek érdekeltséget: amikor például a Wallis Holding Rt. 1993 júliusában zárt körben 260 millió forintnyi kötvényt bocsátott ki, annak zömét – 180 milliót – az OTP jegyezte le. (30 milliónyit – a Wallitrade Kft.-n keresztül – az MHB Invest vett meg.) Az ily módon befolyt készpénz szolgált fedezetül, amikor a Wallis-csoport 5,5 százaléknyi részesedéshez jutott a Pannon GSM alaptőkéjében. A Menedzser Magazin 2006. márciusi számában tett nyilatkozata szerint Bajnai Gordon azért ment a Wallishoz, hogy a cégcsoportot átvezesse egy következő fázisba. Megfogalmazása szerint a holding az ezredfordulóra egy dinamikus növekedési szakasz végére ért, és a frissen kinevezett vezérigazgató előtt az a feladat állt, hogy a 120 jogi egységből álló, számos, egymással nem összefüggő iparágban aktív csoportot egy átlátható, letisztult, profitábilis, jelentős tartalékokkal rendelkező csoporttá alakítsa át. Hogy a valóságban mindez hogyan zajlott, azt illusztrálja a Graboplast Rt. megszerzése. A cég 2000-ben került be a Wallis-csoportba, amikor a Wallis Rt. 25,1 százalékos tulajdonrészt szerzett a Graboplast Rt.-ben. A megszerzett vállalatnak Jancsó Péter maradt az első embere, aki 1988 óta vezérigazgatója, 1990 óta elnök-vezérigazgatója volt a Graboplastnak, egyben 1995-98 között az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. felügyelő bizottságának a tagja, 1998 óta a Rába Rt. elnöke. A Rába Rt.-ben a Wallis 2002-ben szerzett részesedést, két évvel azután, hogy a Graboplast megvásárlásával Jancsó a Wallis érdekeltségébe került. A következő évtől Jancsó a Wallis Rt. igazgató tanácsának tagja lett. A Wallis a Graboplast menedzsmentjével 2001-ben új céget alapított, az ABC Rt.-t. Az ABC Rt. nyilvános felvásárlási ajánlatot tett a Graboplast valamennyi szavazati jogot biztosító törzsrészvényére. A Graboplast igazgatósága egyhangúlag támogatta az ABC Rt. kivásárlási ajánlatát. A felvásárlás sikeresnek bizonyult, így a már ABC Vagyonkezelő Rt. néven futó cég 90,7 százalékos részesedést szerzett a Graboplastban, aminek köszönhetően a Rába Járműipari Holding Rt.-ben immár 8,38 százalékos közvetett befolyással rendelkezett. A várakozásoknak megfelelően a Graboplast még az év végén kivonult a tőzsdéről, és mivel az ABC Rt. tulajdonrésze 90 százalék fölé emelkedett, a társaság élt a törvényben biztosított kiszorítás lehetőségével. A Graboplast honlapja szerint a felügyelő bizottság elnöke Zdeborsky György, a CIB Bank volt elnök-vezérigazgatója, jelenleg az MFB Rt. igazgatósági elnöke, fb-tagja pedig az a Velez Zoltán, aki korábban a Bábolna Rt. elnöke volt, és jelenleg az ÁPV Rt. It. tagja.

Egy újabb kapocs: Kóka János Az informatikával foglalkozó Elender Kft.-t 1995 őszén alapította Lepp Gyula, Kóka János jelenlegi gazdasági miniszter sógora. A céghez Kóka hamarosan csatlakozott. A cég a 90-es évek végére Magyarország piacvezető internetszolgáltatójává nőtte ki magát. A sikerei csúcsán lévő családi vállalkozást a világ egyik legnagyobb független internetszolgáltatója, a PSINet inc. vásárolta meg 1999 szeptemberében, amikor az egész világon az informatika tűnt a legnagyobb nyereséget hozó befektetésnek. A PSInet-birodalom a következő években tulajdonost váltott, és ezzel lehetőség nyílt a Bajnai Gordon vezette Wallis és Kókáék számára, hogy az ekkor már alacsonyabbra értékelt Elendert visszavásárolják. A társaság részvényeinek 77 százaléka lett a Wallisé, a fennmaradó 23 százalékot Lepp Gyula és Kóka János közösen vásárolta meg. A visszaszerzett Elenderben a tulajdonosok – készülve az éppen induló Sulinet programra – 400 millió forintos tőkeemelést és 300 milliós eszközparkbővítést hajtottak végre. A kormánypénzből megvalósuló Sulinet hálózat fő kivitelezői megbízását az Elender valóban el is nyerte. Az Elender visszaszerzésével egy időben Kóka János és a Wallis megvásárolta a Webigen Rt.-t, és ezzel az egyik legnagyobb magyar internetes újság, az index.hu 31 százalékának birtokába került. A későbbiek során a Wallis Kókáéktól megvásárolta a Webigen részvényeinek jelentős részét. 2003-ban a Wallis Rt. több milliárd forintos kormánymegrendelést kapott kormányzati személyautók szállítására. Ugyanebben az évben az egész magyar sajtót megjárta az a hír, hogy a Wallis finanszírozta ifj. Gál J. Zoltán kormányszóvivő lakásának felújítását. 2004-ben a Honvédelmi Minisztérium 27 milliárd forint értékben vásárolt a Wallis-csoporthoz tartozó Rába Rt.-től. 2003-ban a Menedzserek Országos Szövetsége Bajnai Gordont magas szavazataránnyal az év fiatal menedzserének választotta. A Wallis Rt. egyik legnagyobb port kavaró cégbeszerzési ügye a Hajdú-Bét Rt. megvásárlása volt. Ez a cég családi vállalkozásból Magyarország legnagyobb baromfifeldolgozó vállalkozása lett, a víziszárnyasok feldolgozásában pedig egész Európában piacvezető pozíciót szerzett. Az orosz gazdasági válság miatt azonban a Hajdú-Bét helyzete megrendült. Ekkor, 1998-ban jelentkezett a Wallis vevőként, és először kisebbségi, majd 1999-ben többségi tulajdont szerzett. A vállalkozás sikeresnek tűnt, 2003-ban azonban beütött a csőd, a H-B fizetésképtelennek bizonyult és a következő évben felszámolási eljárás indult ellene. A csőd következtében 10 milliárd forint nagyságrendű tartozást nem tudott kifizetni közel 400 állattartónak. A felszámolási folyamat még mindig tart. Bajnai Gordon vezérigazgatói megbízatását 2003-ban öt évre meghosszabbították, ám ő 2005. december 31-ével lemondott. Az index.hu-nak adott nyilatkozata szerint azért döntött így, mert nyugalomra, pihenésre volt szüksége.

Rövid pihenő A pihenés rövidre sikerült, lényegében szilveszter napjára korlátozódott. 2005-ben a kormány hozzálátott a budapesti repülőtér sokat vitatott privatizációjához. A folyamat december 22-én zárult le, amikor aláírták a privatizációs szerződést a brit BAA céggel. Ugyanezen a napon az új többségi tulajdonosok a Budapest Airport Rt. Igazgató Tanácsának elnökévé 2006. január 1-jei hatállyal Bajnai Gordont választották. Bajnai ezt a posztot június 8-ig töltötte be, amikor régi üzlettársa, Gyurcsány Ferenc felkérésére kormánybiztosi minőségben elfoglalta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetői posztját. Még a 2006-os választások előtt magas állami elismerésben részesült: korábbi üzlettársa, Kóka János gazdasági miniszter idén március 13-án a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (polgári tagozat) adományozta Bajnai Gordonnak a Wallisnál végzett munkájáért „a hazai vállalatirányítási kultúra fejlesztése terén elért eredményei, kiemelkedő szakmai és vállalatvezetői munkája elismeréseként”. Ennyi, amit a nyilvánosan hozzáférhető forrásokból tudni lehet. És vajon mennyi információ nem hozzáférhető? Ahol csak kérdések maradnak. Hogy vajon egy bajai szövetkezeti elnöknek mi dolga volt az országos média legbefolyásosabb újságíróival? És sikeres vállalatvezetőként a rendszerváltáskor vajon miért hagyta el az országot, és milyen kapcsolatok segítségével teremtett egzisztenciát az osztrák fővárosban? Miből futotta már a rendszerváltás előtt cégek alapítására, és Bécsben élvén hogyan alapított és vezetett újabb és újabb cégeket Magyarországon? Vajon Bajnai Gordon karrierjében milyen szerepe volt apja kapcsolatainak? A milliárdoknak a kívülálló számára már-már követhetetlen körforgásában milyen szerepe volt a középiskolai és egyetemi ismeretségeknek? A vállalatok adás-vevésében, privatizációjában, feldarabolásában, értékesítésében és csődbevitelében milyen szerepe volt a belső körökből származó információknak? Vajon ki kinek lekötelezettje ebben a körben, ahol ugyanazok a nevek hol itt, hol ott bukkannak fel? Vajon a milliárdok mozgatóinak ebben a körében ki kinek hálás egy-egy segítő tanácsért, időben kapott információért, támogató szavazásért, kölcsönért vagy baráti ajánlásért? És vajon ki, kinek, mikor nyújtja be a számlát ezekért a jószolgálatokért? És ami a legfélelmetesebb kérdés: egy ekkora kapcsolatrendszer birtokában vajon hány céget lehet egy-egy fejlesztési pályázaton akár egymással is versenyeztetve úgy elindítani, hogy a látszat ellenére valójában mind egy érdekkör tulajdonában legyenek? A miniszterelnök a demokráciákban példátlan módon központosította az állami pénzek elosztásának szervezetét, gyakorlatilag kivonva azt a népképviselet intézményeinek ellenőrzése alól. A pénzek elosztását az a Bajnai Gordon felügyeli, aki – ha csak a Wallist nézzük – legalább 120 cég vezetésében vállalt közvetlen vagy közvetett szerepet, egyéb üzleti kapcsolatai behálózzák az egész országot. Vajon mit válaszol, ha ez a sok üzletfél felhívja telefonon: ugyan nézz rá a fiam (sógorom, ilyen-olyan ismerősöm, barátom) pályázatára? Vajon nincsenek-e még nagyobb politikai játszmák a dologban? Láttunk már olyat, hogy a barát egyszeriben ellenséggé lett, kilökte barátját a magas pozícióból és a helyére ült. Bajnai Gordonnal kapcsolatban óvatos írások már most megjelentek arról, hogy a vállalatvezetés csak léptékében különbözik egy ország vezetésétől, a sikeres gazdasági menedzser akár sikeres politikus is lehet. Sok a kérdés és kevés a válasz. Vajon nem kerül-e túl sokba mindnyájunknak, mire minden kérdésre választ kapunk?