A Munkásőrség úgy maradt meg a társadalom kollektív emlékezetében, mint idősebb, katonásdit játszó civilek testülete, amit nem kell nagyon komolyan venni.Szó sincs erről, mondta Kiss Dávid történész, akinek nemrég jelent meg A Munkásőrség története és előzményei című kötete a Veritas-könyvek sorozatban. A rendszer nagyon is komolyan vette a Munkásőrséget – folytatta a demokrata.hu-nak a szerző –, a pártvezetés olyan kiterjedt feladatkört határozott meg számára, amelyben hátországvédelmi és katasztrófavédelmi tennivalók is igen fontos szerepet kaptak.

Kiss Dávid egyébként 2005. óta kutatja testület történetét. A statisztikákkal, hivatalos kimutatásokkal és a levéltári adatokkal nem volt gondja, de az interjúkkal, pontosabban az interjúalanyokkal már nehezebben boldogult. Többen nem akartak nyilatkozni, a Munkásőrségét létét és tevékenységét kényes kérdésnek nevezték.

Egyébként az is volt. A forradalom reakciójaként jött létre 1957-ben. Bevallottan is az MSZMP párthadseregeként bontott zászlót, s a legfőbb feladata az volt, hogy elejét vegye egy újabb felkelésnek, illetve hogy megvédje az új pártelitet. A szerző azokról a korábban létezett különféle rendezőgárdákról, pártalakulatokról, illetve a „baráti” országok milíciáiról is ír, amelyek ilyen vagy olyan formában, de ihletet adtak Kádárnak és környezetének a Munkásőrség megalakítására. A rendszerváltásig összesen 200 ezer ember öltötte magára a testület jellegzetes, szürke egyenruháját. A személyi állomány mindvégig vegyes képet mutatott. A munkások, parasztok mellett az értelmiség, sőt, a tudományos élet is képviseltette magát a testületben. Voltak, akik valóban csak katonásdit akartak „játszani”, mások a rendszer iránt érzett hűségük miatt lettek Munkásőrök, de igencsak szép számmal akadtak olyanok is, akik úgy gondolták, hogy a munkásőr-szolgálat hatékonyan segítheti a karrierjüket. Nem is tévedtek.

A kötet alapján úgy érzi az olvasó, hogy a Munkásőrség egy állandóan alakuló és formálódó, folyton kisebb-nagyobb átszervezés alatt álló testület volt, melynek tevékenységét – legalábbis a tervek és az utasítások szintjén – gondosan összehangolták a honvédség, illetve a rendőrség és a határőrség tevékenységével is. A munkásőrök területvédelmi feladatokat is kaptak, fegyverzetük főként pisztolyból, géppisztolyból, golyószóróból és géppuskából állt, de léteztek egységek, amelyek páncéltörő lövegekkel is rendelkeztek. Az otthon tartott pisztolyok sok gondot okoztak, rendszeresek voltak a balesetek, az ittas állapotban elkövetett fegyelmezetlenségek. 1958 első három hónapjában például 74, munkásőrökhöz kapcsolható rendkívüli esemény történt, ebből 17 halállal végződött. A könyv azt az oroszlányi esetet is megemlíti, amikor egy részeg munkásőr a vasútállomáson a vonatra felszállni készülő tömegbe lőtt.

Még az azóta elhunyt Pozsgay Imre beszélt arról a Demokratának, hogy az MSZMP-n belül is komoly kérdést jelentett 1988-89-ben a Munkásőrség sorsa. Pozsgay elmondta, hogy meglátogatta őt mint a párt egyik korifeusát Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Pozsgay Imre felkészült rá, hogy a Munkásőrség sorsáról akar vele tárgyalni, de nem így történt, Palmert inkább a magyarországi befektetési lehetőségek érdekelték.

Kiss Dávid szerint az amerikaiak lavíroztak a Munkásőrség ügyében. Tartottak a drasztikus és radikális lépésektől, nyilván azért is, mert az MSZMP-ben 100-150 ezer olyan fanatikus párttagot, illetve kommunistát „tartottak számon”, akik a szocialista rendszer védelmében mindenre képesek lehettek. Megszüntetni? Átszervezni? A bizonytalanság hónapjaiban az amerikaiak felvetették, hogy átadnák saját Nemzeti Gárdájukkal kapcsolatos tapasztalataikat. A Munkásőrség vezetése természetesen át akarta menteni a testületet, a végén már igyekezett úgy tenni, mintha a szervezet egy ideológiamentes népi milícia lenne, kifejezetten területvédelmi profillal.

Kiss Dávid kötetében rendkívül sok adat és táblázat található. Ezek azonban csak még érdekesebbé, izgalmasabbá tették a könyvet, ami egyébként hiánypótló mű. Mindenképpen az első a Munkásőrséggel tudományos szinten foglalkozó kötetek közül.

Sinkovics Ferenc