– Gyurcsány Ferenc 2004-ben, a kettős magyar állampolgárságról tartott népszavazás idején látogatást tett II. János Pál pápánál, panaszkodott, hogy Magyarországon az egyházak sokszor beavatkoznak a belpolitikába.

– A politizálásnak van egy szűkebb ága is, a pártpolitika. Nem szerencsés, ha ebben az egyház részt vesz. Ez persze nem azt jelenti, hogy a pártok között ne tudnék különbséget tenni, és ne lenne olyan párt, amelyik szimpatikusabb. De az egyháznak, főleg etikai és erkölcsi szempontok alapján, foglalkoznia kell a közélettel. Nem hagyhat szó nélkül olyan eseményeket, nyilatkozatokat, amelyek hátrányosan érintik az életet, a családot, mint például a határon túli magyarság megtagadása. Kopp Mária társadalom-lélektankutató szerint a nemzeti összetartozás hiánya pszichoszomatikus betegségeket, halált okozhat. Magyarország évente Gödöllő nagyságú város lakosságával lesz kevesebb. Eddig mindig azért tudtunk fölemelkedni, mert többen születtek, mint ahányan meghaltak. Mára megfordult ez a rend. Föl kell ébrednünk, mert kihaló nemzetté leszünk.

– A vallás számára a bűn és a bocsánat alapfogalmak. Mi a véleménye arról, hogy a volt állampárt utódja nem kért bocsánatot az elődje által elkövetett bűnökért?

– Egy olyan párt, amelyik nem fogadja el az istenhitet és az abból származó erkölcsi rendet, természetesen nem fog bocsánatot kérni. Istenhit nélkül kitől kérjük a bocsánatot? A megbocsátás is mindig az istenhittel kapcsolatos. Én nem tudom a törököknek megbocsátani az örményeken esett sérelmeket. A németeknek nem tudom megbocsátani a zsidókon esett sérelmeket. Az oroszoknak sem tudom megbocsátani, ami a Gulagon történt. De hol van az a fórum, ahol a múltban történtekkel kapcsolatban megbocsátást kérhetünk? Ez csak Isten lehet. Ő az az instancia, akihez fordulni lehet. Miután a modern kori ember elveszítette a komoly istenhitét, ezzel együtt elveszítette a bűnérzékenységét is. Mert ha a bűnös még tudatában is van annak, hogy rosszat tett, vétkezett, hol és ki orvosolja azt? Ez Istenhit nélkül nem megy. A régi rendszer emberei vagy úgy gondolkodnak, hogy „nem én követtem el a Rákosi-rendszer bűneit, nem én vagyok az ávós bűnös”, vagy pedig meg vannak győződve arról, hogy amit tettek, az helyes volt. Ez egy tipikus tulajdonság. A nagyobb bűnöket elkövetőknek általában nincs bűntudatuk.

– Mi az oka annak, hogy ahogy civilizálódik az emberiség, ahogy gyarapszik a tudása, úgy egyre inkább felborul az erkölcsi rend?

– A modern kor emberének sokkal nagyobbak a lehetőségei, fejlettebbek a technikai eszközei ahhoz, hogy bűnt kövessen el. Egy másik lényeges különbség, hogy a régi kor embere a rosszat rossznak mondta. Ma a jóra azt mondják, hogy rossz, és a rosszra, hogy jó. Nézzük meg, mit mondtak az amerikaiak Irak megszállásáról. A legtöbbje azt mondta, hogy ez az egyetlen jó megoldás. Zárójelben jegyzem meg, hogy tudomásom szerint magyar püspöki karunk volt az egyetlen, amelyik fél évvel a háború kirobbanása előtt figyelmeztetett arra, hogy semmi közünk ehhez a háborúhoz. Amikor lebombázták Gázát, volt olyan vallási vezető, aki azt mondta, hogy ez jogos és helyénvaló.

– Egy közvélemény-kutató cég felmérései szerint a gazdasági válság okozta egzisztenciális bizonytalanságban a magyar társadalom nem számít komolyan az egyházra.

– A közvélemény-kutatásokkal szemben fenntartásaim vannak, mert a személyes tapasztalatom egész mást mutat. Azt csak mi tudjuk, a válság óta mennyien fordulnak az egyházhoz. Legutóbb Mátraverebély-Szentkúton, a Szent Anna-búcsún ötezer ember volt. Melyik az az intézmény, amelyik minden vasárnap az emberek tíz százalékát meg tudja mozgatni? De a közvélemény-kutatások Dávid Ibolyát és Szili Katalint a legnépszerűbb politikusok között említették, aztán a választások nem ezt bizonyították.

– Csíksomlyón azt mondta, a többi bűnből sokkal könnyebb felállni, mint a pénzimádatból. Miért?

– Azt írja az ószövetségi bölcs: „aki szereti a pénzt, annak a pénz sosem elég”. A pénzért sok mindenre képesek az emberek: rablásra, csalásra, árulásra, prostitúcióra, emberölésre. Egy örökségen az édestestvérek képesek egy életre összeveszni. A mai világ mindent pénzzel mér, ez az egyedüli mérce. Ma ott tartunk, hogy az áldozatos munkakörökben dolgozó emberek, a tanító, az ápoló vagy egy pláza dolgozója egy hónap alatt nem szerez annyi jövedelmet, mint e világ gazdagjai egy óra alatt, akik jókor vannak jó helyen.

– Mit szokott mondani annak, aki meggyónja, hogy adót csal, mert a magyar adótörvények olyanok, hogy ha betartaná, nem tudna megélni?

– A csíksomlyói beszédem első változatában írtam erről a lelkiismereti problémáról is. Ha háborúban, az éhség csillapítására valaki kenyeret lop, az nem bűn, mert az élet nagyobb érték. Nem a megélhetési bűnözésről beszélek, mert az üzletszerűen, folyamatosan elkövetett bűncselekedet. Az a kérdés, mit ért az alatt, hogy nem tud megélni. Azt, hogy nem tudja lecserélni az autóját, vagy azt, hogy éhezik a családja? Mára a magyar nép kisemmizetté vált, közvagyonát eltékozolták, az országot eladósították. Magyarországon sújtják a legnagyobb adók az egyre öregebb és betegebb társadalmat. A politikusok felelőssége, hogy a lehetetlen adótörvényeket megváltoztassák.

– Mit tud mondani annak, aki azzal keresi fel önt, hogy nagyon szeretne hinni, de nem tud?

– Azt, amit Szent Ágoston: nem keresnél, ha meg nem találtál volna. Akinek ilyen vágyai vannak, az már a hit útján jár. Az már előrelépés a materializmushoz képest. Hitről mindig természetfeletti értelemben beszélünk. Van természetes hitünk is, például ha útbaigazítást kérek egy ismeretlen embertől, és elhiszem, amit mond. Az istenhit, a Jézus Krisztus egyházához való hit természetfeletti hit. Ez magasabb szint. Ha már nyitottak vagyunk arra, hogy megtegyük azokat a lépéseket, amelyek Isten felé vezetnek, akkor már megszólítottak vagyunk. A hit ad erőt a keresztény élethez, a reményhez, a szeretethez, az újrakezdéshez és a hűséghez. Kopp Mária és kutatócsoportja megállapította, az elkötelezetten hívő, vallásos emberek és családok jobb testi-lelki állapotban vannak, nagyobb náluk a gyermekvállalási kedv, és még a várható földi élettartamuk is hosszabb lesz. Magyar népünk a népszámlálás alkalmával több mint hetvenöt százalékban valamely keresztény felekezethez tartozónak vallotta magát, s biztosan sokan vannak olyanok is, akik ezt nem merték megvallani, de nem istentagadók. Ez a hit csak akkor igazán értékes, ha életformálóvá válik, és az áldozatokat is vállalja.

Lass Gábor