– Mit jelent önnek a Ruttkai-gyűrű?

– Az adja a különleges értékét, hogy nem egy kuratórium, hanem a Vígszínház művészei szavazzák meg. Papp Vera és Börcsök Enikő az Augusztus Oklahomában című darabban nyújtott alakításaikkal ebben az évadban rengeteg díjat elhoztak, például a Poszt-ról is. Azért nagyon értékes számomra a Ruttkai-gyűrű, mert ilyen kiváló színészek mellett, mint Papp Vera, Börcsök Enikő, egyáltalán nem számítottam rá. Bár a díjra többször jelöltek már, de egy-két szavazattal mindig lemaradtam.

– Milyen emlékeket őriz Ruttkai Éváról?

– Amikor 1979-ben a Vígszínházhoz kerültem, az Őfelsége komédiása című darabban találkoztam vele először, ezen belül egy Tartuffe-részletben én a férjét játszottam, Darvas Iván volt Tartuffe. Majd következett a Sirály, ahol Éva az anyámat játszotta. A fia voltam, Trepljov szerepében. A következő közös darabunk már sajnos az utolsó volt számára. Az öreg hölgy látogatása, amiben Éva nagyon betegen, mikroporttal játszott. A tapsrendben mellette álltam, a jobb oldalán. Meghajlás előtt a fülembe súgta, hogy „Revikém, legyen kedves, emelje meg a karom, mert képtelen vagyok rá!” Ezt a történetet a díjátadón meséltem el életemben először. A bal kezemmel fogtam Éva kezét, így a Ruttkai-gyűrűt is ott fogom hordani, mégpedig az eljegyzési ujjamon. Azzal a színészettel jegyzem el magam, ahogyan Éva játszott, aki minden idegszálával a színpadon élt. Mindig teljes odaadással játszott. Nagyszerű érzés volt a szemébe nézni, mert biztonságot adott, és bátorított.

– Mi volt az a „politikai ok”, amely miatt megbuktatták matematikából?

– Ez valójában az édesapám miatt történt, aki a Komárom Megyei Építőipari Vállalat főkönyvelője volt. Tatabányán éltünk, egy négyszobás lakótelepi lakásban. Innen egy lakáscsere után kerültünk a Liget sorra, ahol a bányamérnökök laktak. Egy bányafőmérnök, mint később kiderült, azért cserélte el velünk a lakását, mert nem tudta befűteni, hiába kapott ingyen szenet. Nagypapám diszpécser volt a szénelosztóban, ő kétszáz mázsa szenet kapott ingyen. 1957-ben költöztünk oda, de 1965-ben újra költöznünk kellett, mert a bányavállalatnak szüksége volt új irodahelyiségekre, és többek között a mi házunkat is kisajátították. Felajánlottak cserelakásokat. Volt olyan, aki a Rózsadombon kért és kapott házat. Apám csak annyit kért, hogy adjanak Tatabánya-Újvárosban két, egymással szemben lévő lakást. Kért még a nappaliba egy svéd könyvszekrényt. Költözés előtt kifestetette a lakást, és a minden házban meglévő, beépített szekrényt tölgyfa furnérral boríttatta be. Valaki feljelentett minket, aki sérelmezte, hogy milyen lakásokat adnak át, miközben ő egy szobában él négy gyerekkel. Eljárás indult apám ellen, és el kellett mennie Tatabányáról, engem pedig megbuktattak matematikából.

– Ezen kívül került még összetűzésbe a régi rendszerrel?

– Már egészen fiatalon is. Tizennégy évesen meg akartak lincselni a munkásőrök. Akkor már a Tatabányai Bányász Irodalmi Színpadon játszottam. Nem emlékszem pontosan, milyen ünnep volt, április 4-e, vagy november 7-e. Az öltözők előtt volt ÁVH-sok vigyázták a rendet. Rettenetesen néztek ki, nem erősek voltak, mint a mai őrök, hanem kegyetlen, sötét alakok. Jöttek le a színpadról orosz viseletbe bújt táncosok, és odaszóltam nekik: „Kosztya, te itt, mikor odalent a krumplit osztják?” Rögtön elkapott egy ÁVH-s, és elkezdtek gyülekezni a munkásőrök. Egészen biztos, hogy meglincseltek volna, ha nem lép közbe egy rendőrszázados, aki KRESZ-t oktatott az iskolában: „hagyjátok, ez a mi kutyánk kölyke.” 1986-ban az elhárítást is kihívtam magam ellen. Csernyenko temetése után, amit a tévé is közvetített, pár nappal volt a Ragyogj, ragyogj, csillagom című film színpadi adaptációjának premierje. A darabban egy szovjet népbiztost játszottam, aki épp egy temetésen mondott gyászbeszédet. „Olyan temetést fog kapni, mint a legnagyobbak”, mondtam, de a „mint” után szüntetet tartottam. Óriási röhögés volt, és taps. A szovjet nagykövetség munkatársai azonnal felálltak, és távoztak, majd hívták az elhárítást. Azzal vádoltak, hogy nem a szövegemet mondtam.

– 2007-ben, az alternatív Kossuth-díj átvételekor pedig lebitangozta a kormányt. Miért?

– A „bitang” egy enyhe kifejezés ahhoz képest, amit művelnek ezzel az országgal. Nem tartom ezt olyan súlyos kijelentésnek, mert gyerekkoromban hívtak minket így, ha nagyon rosszak voltunk. A díjátadáson jelen voltak szocialista érzelmű akadémikusok is, akik megjegyezték, hogy nem kellett volna ilyet mondanom, mert vannak olyan szocialisták is, akik megszavaznák nekem a Kossuth-díjat. Van az őszödi beszédben egy olyan mondat, amit nem szoktak idézni: „majd beleőrültem, hogy két évig nem kormányozhattam.” Miért nem tudott kormányozni? Ki nem engedte? És egyáltalán, hogyan ronthatták el, ha nem csináltak semmit? Ha csak ezeket ragadjuk ki a beszédből, érthetetlen, hogyan kelhetnek a védelmére azzal, hogy ez egy őszinte igazságbeszéd? Amikor pedig száz apró lépéssel elkezdett kormányozni, megtapasztalhattuk, hogy egyre nagyobb lépésekkel sodorta katasztrófába az országot azzal a neoliberális gazdaságpolitikával, amely már az Egyesült Államokban sem működött akkor.

– Melyik darabot vagy szerepet tekinti pályája csúcsának?

– Talán az 1978–79-es évadban nyújtottam a legjobb formámat, amikor a „Florentin kalapot” játszottuk. Fadinárd szerepében végig a színen voltam. Minden előadás után látványosan fogytam négy és fél kilót. Ebben az évadban párhuzamosan játszottam Miskin herceget is A félkegyelműből. De nem szerepekben gondolkodom, hanem azt nézem, milyen a hozzáállásom, hogyan működöm a színpadon. Nem az érdekel, hogy milyen szerepet játszok. Nem vágyom például Hamlet szerepére. Érdekes, hogy mindenki küzd, harcol azért, hogy megkapja Hamlet szerepét, majd egy jó nagyot bukik vele. Most Tevjét fogom játszani a Hegedűs a háztetőnben. Tevje szerepe talán még nagyobb lehetőség, mint Hamlet, a sokoldalúsága miatt.

– Miért művészet a színjátszás?

– A színészek a pillanat művészei. Ezt a pillanatot csak úgy lehet megragadni, ha a színész ezer néző előtt önmaga tud maradni. Ekkor jön létre az a pillanat, amikor halálos csend van a nézőtéren. Ez a művészet, ez a színész kiváltsága.

– Miért nyilatkozta azt, ha abbahagyná a színészetet, autószerelő lenne?

– Mert ahhoz értek. Ezt a képességemet anyai nagypapámtól örököltem. Ő komoly ellenálló volt, sokat ült börtönben. Először halálra ítélték, majd életfogytiglanra, mégis őt hívták ki a börtönből, hogy javítsa meg a tatabányai Hőerőművet.

– Milyenek a színészi fizetések?

– Közép-európában csak Romániában alacsonyabbak, mint itt. Persze az emberektől nem lehet a színházjegy valódi értékét elkérni, ha az állam évtizedek óta nem a valós értékén fizeti meg a termelőerőt. Ha nem lesz ezen a téren változás, akkor ezt a fizetést kell elfogadnunk. Nem a színészek ezért a hibásak, hanem a magyar gazdasági vezetés. Az a legsúlyosabb baj, hogy nem termelünk komoly értéket, a tudósaink pedig elhagyják az országot. Amikor főiskolás voltam, a Dorottya utcában voltak a tornaóráink. A tornateremmel szemben volt a Találmányügyi Hivatal pincéje, ahol mindig nyugatnémet rendszámú autók parkoltak. Tíz márkáért bárki bármit kivihetett a pincéből. A magyar találmányok, a magyar tudósok mindenhol ott vannak. Ha csak az autógyártást említem, a Mercedes biztonsági konstruktőre Barényi Béla volt, a BMW-motorkonstruktőre pedig Anisits Ferenc, a dízelpápa. De az Audi formatervezője is magyar. Az oroszok egyébként visszasírják az Ikarus-buszokat, mert például Szibériában a Volvo-buszok nem bírják a hideget. Nincs termelés az országban, de a szocialistákat ilyen problémák soha nem érdekelték. Számukra mindig csak a hatalom, a választások megnyerése volt a fontos. Sokan csak azért szavaztak a szocialista pártra, mert a régi rendszerben éltek, akik nem is gondolkoznak szavazás közben, csak automatikusan szavaznak.

– Mit vár a választásoktól?

– Teljes szerkezetváltást, minden téren. A szocialisták és a liberálisok rettenetesen nagy bajba sodorták az országot. Az európai uniós pénzeket végre nem olyan üzletekbe kellene befektetni, amelyek csak a költségvetést terhelik. A Bajnai-kormány a lehetőségét sem adja meg, hogy beinduljon a gazdaság, csak megszorítani, elvenni tudnak. Hadd érzékeltessem ezt egy személyes példával! Még a Horn-kormány ideje alatt született egy olyan rendelkezés, hogy ha huszonöt évet eltöltöttünk a pályán, kedvezményezett nyugdíjasok lehetünk. Majd a színészeket belekényszerítették a betéti társaságokba, és hogy fizessék ők a tb-t. Ha a színész beteg lett, neki kellett fizetnie a betegállományt, miközben nem volt jövedelme, mert nem tudott fellépni. Ilyen kényszerhelyzetek miatt választotta sok színész, hogy elmegy nyugdíjba. A Bajnai-kormány olyan rendeletet hozott, hogy az a színész, aki nyugdíjat kap, és még nem éri el az öregségi nyugdíj-korhatárt, vissza kell fizetnie a nyugdíját, ha a minimálbér tizennyolcszorosát keresi egy évben. Az én kényszernyugdíjam 70 234 forint havonta. Decemberben a színház összesen 244 ezer forint járulékot fizetett utánam, a jövedelmem után pedig nyolcvanezer forintot kellett befizetnem tb-re. Tehát, a színház is fizet az én jövedelmem után, és még nekem is kell. Ilyen adózás a világon nincs! Kérdezem Bajnai Gordontól, és Oszkó Pétertől, miért vonják vissza a nyugdíjamat, ha havonta ennek a többszörösét fizetem be járulékként?

– Sokan féltik a demokráciát, hogy a kétharmados többséggel egypártrendszert lesz és diktatúra.

– Ez nevetséges. Nem félek attól, hogy a Fidesz kétharmados többséghez fog jutni. Sőt, kívánom! Az MSZP pedig ne görcsöljön ezen, hanem vegye tudomásul, hogy ez kifejezetten nekik köszönhető, ők idézték elő. Úgy gondolom, a Fideszben elszánt, becsületes és tehetséges politikusok vannak, akik az ország és a nép érdekeit fogják nézni. Minden párt számára gondot jelent, hogy egy karizmatikus egyéniséget találjanak a párt élére. Annak idején a Fidesznek Orbán Viktor személyében sikerült egy ilyen karizmatikus embert találnia. A politikai ellenfelek, és az újságírók nagy része hiába igyekezett elvitatni Orbán Viktor tehetségét. Nyugodtan kijelenthetem, az utóbbi száz évben nem volt ilyen tehetséges politikusa Magyarországnak. Az ellenfelek is észrevették, hogy ő egy komoly ellenfél, és valóságos hadjáratot indítottak ellene. Magyarországon egy magyar újságíró hogy írhat negatívan arról, hogy a Szent Jobbot Esztergomba vitték? Miért kell csodálkozni ezen a nagyon szép hagyományon? A legideálisabb az volna, ha a Fidesz kétharmados többséggel győzne, mert akkor az Alkotmányt is meg tudnák változtatni, hogy az ország a lehető legjobb irányba haladhasson.

Lass Gábor