Azok, akik erkölcsi alapon döntenek, mindig hátrányban vannak azokkal szemben, akik gátlástalanul átlépik a törvényeket. De erről mégsem szabad lemondani, mert ez óvja meg az országot attól, hogy káoszba fulladjon – mondta a Demokratának Balog Zoltán parlamenti képviselő, az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának fideszes elnöke.

– Ki védi meg az erőszaktól a magyar polgárt? – A magyar polgárt csak a magyar polgár tudja megvédeni. – Október 23-án ez nem sikerült. – A szeptemberi és októberi budapesti események után a legfontosabb feladatunk az, hogy a rendőrséget visszaszorítsuk a rend oldalára. Nem szabad megengedni, hogy a politikai hatalmat birtoklók eszközévé váljon, mert az a demokrácia végét jelenti. – A múlt héten Brüsszelben járt, ahol négy áldozat, valamint jogvédők részvételével az őszi budapesti eseményekről számoltak be az Európai Néppárt képviselőinek. – Abból az idegességből, ami körülvette a kormánypártok részéről a meghallgatást, kiderült, hogy pontosan tudták, mekkora a jelentősége ennek az eseménynek. Négy áldozat mesélte el, hogyan verték meg őket a rendőrök, felvételeket mutattunk be az érdeklődőknek. Az elhangzottak bekerülnek az Európai Parlament működési rendszerébe és minden képviselő szembesül vele, mi történt Budapesten. A magyarországi események ismertetésével egy időben több meghallgatás is volt, amelyen húszan-harmincan voltak, míg a mi beszámolónkon százötvenen vettek részt. A szocialista képviselők nem voltak jelen, mivel Portugáliában volt frakcióülésük, ezért vicces, hogy az egyik szocialista hölgy azt nyilatkozta az ülésünkről, hogy propagandisztikusan összevágott filmekkel nem lehet megoldani a politikai konfliktusokat, hanem tényekre van szükség. – Lévai Katalin mondta ezt? – Igen. Mellesleg, ha úgy lenne, ahogy ő mondja, megkérném, hogy hívja már fel Gyurcsány Ferencet és Petrétei Józsefet, hogy hozzák végre nyilvánosságra a tényeket, és ne titkolózzanak tovább. – A magyar sajtó jelentős része feltűnően szűkszavúan számolt be az eseményről. – A közszolgálati rádió tudósítása döntően abból állt, hogy elmondták, hogyan jött be a terembe a külügyi bizottság nagytekintélyű elnöke, majd tíz perc múlva hogyan távozott az utolsó sorból, ahová leült. – És a valóságban mi történt? – Képzeljünk el egy hatalmas termet. Kinn ültünk az elnökségben egy emelvényen, és bejött Elmar Brock. A tudósító szerint az lett volna az elvárható, hogy felmásszon a konferencia közepén hozzánk a pulpitusra, hogy megveregesse a vállunkat. Az elnök ehelyett intelligensen, az európai szokásoknak megfelelően, mivel tudta, hogy nem tud részt venni a háromórás rendezvényen, leült a terem végén, de nem az utolsó sorban. Így szokás, ha tudja valaki, hogy idő előtt távozni fog a helyszínről. Felvételekkel lehetne bizonyítani, hogy nem az utolsó sorban ült, és ezt tudja a rádió munkatársa is. Kicsinyes csúsztatások sora hangzott el a tudósításban a résztvevőkről, arról viszont mindössze fél mondat, hogy mi hangzott el az ülésen. Az MTI a négy Brüsszelben meghallgatott áldozatról mindent elmondott, kiemelte, hogy egyikük úgy kezdte mondanivalóját, meggyőződéses antikommunista. Arról viszont nem számoltak be, hogy a másikuk azt mondta, zsidó emberként ment ki október 23-án ünnepelni az Astoriához és hazafelé a rendőrök megverték. Elmesélte, amikor megkérdezte az egyenruhásoktól, hogy „Na, mi van, hatvankét év után megint zsidókat vernek Magyarországon?” a rendőr egy pillanatra megállt, talán elgondolkodott, majd tovább verte. Lehet, hogy itthon a híradások alapján sokan azt gondolják majd, hogy a brüsszeli meghallgatás a budapesti rendőri brutalitásról az érdektelenségbe süllyedt. Mi azonban nyugodtak vagyunk, mert tudjuk, hogy az ügy témává vált az Európai Parlamentben. Az Európai Néppárt elnökhelyettese, Camiel Eurlings elmondta, hogy a labda most a Gyurcsány-kormány térfelén pattog, és várják a beígért vizsgálatok eredményét Brüsszelben is. – A jogtiprás miatt megbüntetheti az unió hazánkat? – Gyurcsány Ferencet nem fogják ötven euróra megbüntetni, az biztos. A viccet félretéve, megjelenik az a fajta nyomás a kormányon az unió részéről, hogy feleljen meg a demokrácia elvárásainak. Eszerint az ártatlan áldozatoknak erkölcsi, jogi és anyagi elégtételt kell adni. Nyilvánosságra kell hozni, hány tüntető és hány rendőr ellen indult eljárás, melyik jutott el bírósági szakba, milyen ítéletek születtek. Ezekből derül ki, hogy az igazságszolgáltatás megfelel-e a hivatásának. Ismertté kell tenni, milyen konkrét utasítási rendszer hatalmazta fel a rendőröket a már ismert viselkedésre az emberekkel szemben. A törvényeink is vizsgálatra szorulnak, milyen garanciáink vannak, hogy többet ilyen ne forduljon elő. A rendőrségi törvénynek például több része van, amely ellentmond az alkotmánynak és az emberi jogoknak is. Az intézkedő rendőrnek a jogszabály szerint nem feladata az ilyen intézkedéskor, hogy az egyéni felelősséget vizsgálja. Akkor mi alapján cselekszik? Szükség lenne olyan törvényre, amely előírja, hogy olyan esetekben, amikor a kormánytól mint felügyelő szervtől utasítást kap a rendőrség, akkor a parancsot írásban rögzítsék. Pillanatnyilag az a legfontosabb, amit Eurlings úr, a néppárt holland alelnöke mondott: ami történt, az Európa, a demokrácia szégyene. – Hol kell keresni a felelősöket? – A felelősöket négy szinten kell megtalálni anélkül, hogy ezeket kijátszanánk egymás ellen. Alapszinten viszonylag egyszerű a feladat, mert a Nemzeti Jogvédő Alapítvány pontos megfogalmazása szerint az elkövetők egyik csoportja a rendőrök vagy a rendőrnek látszó személyekből áll. Az utóbbi kifejezés azért helytálló, mert az, aki nem visel magán azonosító jelzést, az egyenruhája ellenére nem rendőr, hanem civil. Kis nyomozással, a felvételek áttekintésével, a rendőrség bevetési terve alapján meg lehet állapítani, hogy melyik alegység kinek a parancsnoksága alatt volt például október 23-án 20 óra 15 perckor az Astoria sarkánál. Innentől kezdve szűkíthető a kör, és személy szerint megállapítható, hogy kik voltak végrehajtói egy-egy rendőri akciónak. Az ügyészség nyomozati munkájának ez része kell legyen. – A második szint? – Meg kell állapítani, kik adtak az állománynak parancsot arra, hogy békésen álldogáló tömegre rászorítsanak egy erőszakosan viselkedő csoportot október 23-án. Ki vezényelt lovasrohamot kisgyermekes családok, idős emberek ellen, illetve például korábban ki nem engedte oda az erősítést az MTV székházához. Meggyőződésem, hogy az a fajta erőszak, amit láttunk az utcán a rendőröktől, nem maguktól megtévedt emberek brutális fellépése, hanem rendszerszerű erőszak volt. Nem az volt a célja, hogy megakadályozza a további erőszakot, hanem az, hogy megmutassa az utca emberének, az úgynevezett „csőcseléknek”, hogy ő az erősebb. Ez pedig nem megy legfőbb parancsnoki felhatalmazás nélkül. Ami ennél is fontosabb, és elérkeztünk a felelősségre vonás harmadik szintjére, elképzelhetetlen, hogy a rendőri vezetés megengedi magának, hogy szabad megtorlást engedélyezzen az embereinek a politikai hatalom birtokosainak tudta nélkül. – Kinél futnak össze a szálak? – Az utcai tiltakozások Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszédének nyilvánosságra kerülésével kezdődtek. Aztán következett az MTV székházának ostroma, ahol saját vezetőik kergették súlyos traumába a rendőrséget. Annyi biztos, hogy a rendőrség vezetése és a politika felső szintje között volt erről egyeztetés. Erre több konkrét bizonyíték is van. – Mik ezek? – Gyurcsány Ferenc szeptember 18-án beismerte, hogy aznap éjszaka folyamatosan tartotta a kapcsolatot telefonon a rendőri vezetőkkel. Miről beszéltek? Valószínűleg nem arról, hogy szép az idő. Október 22-én a kormányfő találkozott a rendőri vezetőkkel. 23-án ismét személyesen találkozott Bene László rendőrfőkapitánnyal, elmondásuk szerint arról egyeztettek, tudják-e garantálni a biztonságot a Felvonulási téren az avatóünnepségen. A negyedik momentum ugyanezen a napon a Nemzetbiztonsági Kabinet ülése volt, amelynek idejére a rendőrség felfüggesztette a tömegoszlatást. Az Erzsébet híd lábánál órákon át állt egymással szemben a karhatalom és a barikádokat emelő tüntetők csoportja. Amikor véget ért a kabinet ülése, megindult az oszlatás. Fontos megjegyeznem, hogy ott szakszerűen járt el a rendőrség, három részre osztotta a tömeget és szabad elvonulást biztosított számukra. Az másik történet, hogy utána a hazatérőkkel szemben hogyan jártak el. Az eseményeket az teszi még súlyosabbá, hogy itt kiderült, a rendőrség képes törvényes és humánus módon végrehajtott szakszerű tömegoszlatásra. Ebből nyilvánvaló, hogy egyszer engedik számukra ezt, máskor nem. Az érdekel, amikor nem, miért nem? – Hol van a felelősök negyedik csoportja? – Azok is felelnek a történtekért, akik provokátorként, randalírozóként vagy magukról megfeledkezett emberként, úgymond „forradalmárként” megsértették a törvényeket. – Gyurcsány Ferenc éveken át működtetett egy fiktív vállalkozást. Hazugsággal megszerezte a politikai hatalmat. Hazudott az egész nemzetnek és lebukott. Kormányzásának hozadéka az ország gazdasági, erkölcsi válsága. Az átlagpolgárok egyre nagyobb számú csoportja úgy gondolja, a tüntetés, az aláírásgyűjtés kevés ahhoz, hogy megbukjon a kormány. – Megértem ezeket az érzéseket, a türelmetlenséget is, ami egyes emberekben munkál. A Gyurcsány-beszéd után biztosan voltak olyanok, akik úgy látták, hogy némi erőszak árán meg lehet buktatni a kormányt. Arra viszont nem gondoltak, mi lesz másnap. Az illegitim, erőszakos eszközökkel megszerzett hatalmat sem az unió, sem a világ többi országa nem ismeri el. El tudom képzelni, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a meglévő törvények nem alkalmasak arra, hogy azoknak megfelelően viselkedjünk. Azt viszont tudni kell, ha valaki erkölcsi alapon meghozza a döntést, hogy átlépi ezeket, viselnie kell a következményeit. Ha már mi sem tartjuk be a törvényeket, akkor ki fogja? – Politikai ellenfeleik nem ezt teszik. – Azok, akik erkölcsi alapon döntenek, mindig hátrányban vannak azokkal szemben, akik gátlástalanul átlépik a törvényeket. De erről mégsem szabad lemondani, mert ez óvja meg az országot attól, hogy káoszba fulladjon. – Kis János a Népszabadság hasábjain például azt ajánlotta a Fidesznek, hogy a baloldalt az alkotmányos partnerség szellemében fogadja el. A politikai békétlenség okát, Orbán Viktort pedig tegyék félre. Ez járható út? – Az alkotmányos partnerség szellemében, ahogy Kis János írta, csak olyan erővel lehet megküzdeni a hatalomért, amely nem tiporja lábbal az alaptörvényt. Az őszi események rávilágítottak arra, hogy a jelenlegi kormánypártok nem felelnek meg ennek a feltételnek. A baloldal érdeke ebből a gondolatmenetből is kitűnik, hogy Orbán Viktor ne legyen jelen a magyar politikában. Ha politikai ellenfeleink ezt akarják, azt hiszem, egyértelmű, hogy nekünk a polgári oldalon mi a legjobb… Sándor Csilla