Reflektorfényben – Hol van Barbalics Miklós?

Legutóbb azzal a feltevéssel búcsúztunk, hogy „a Dávid Ibolya (MDF) pártelnök fia iránti érdeklődés nem teljesen előzmények nélkül való a médiatörténelemben. Mondhatni, Barbalics Miklós titokzatos holléte természetes módon keltette fel a nyilvánosság érdeklődését”. Az elnököt amúgy vélhetően nem érte teljesen váratlanul a családjával szembeni tavaszi kíváncsiskodás. Már csak azért sem, mert némi rutinra már szert tehetett ezen a területen.

Szinte napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, mint igazságügyi miniszter-jelölt olvashatta azt a címlapsztorit, amelynek főszereplője az akkor 72 éves édesapja volt. „Halat lopott Dávid Ibolya apja”, szólt a rövidke cikk fölé hatalmas betűkkel szedett cím a Blikk 1998. június 20-ai számának első oldalán. Az írásból kiderül, hogy 1997-ben „Dávid Sándor méreten aluli halakat fogott – értesülésünk szerint árammal -, ezért a Siófoki Városi Bíróság négy hónapra elítélte lopás miatt (az ítéletet egy esztendőre felfüggesztették)”. Dávid Ibolya „megdöbbent a hír hallatán, hiszen nem tudott az ügyről”. A lap újságírójának azt mondta: „Ha nem lennék jelölt, akkor is padlót fogtam volna”, és úgy vélekedett, hogy „megkezdődtek a támadások ellene”.

Aztán a sajtó és a média lecsapott a „tamási szocpol-ügy”-re. A hosszú éveken át húzódó, szövevényes történet lényege, hogy az arra jogosultak, főként elszegényedett családok megigényelték és meg is kapták a támogatást, de valójában más használta fel a pénzek nagyobb részét. Az esetek kapcsán szóba került Dávid Ibolya igazságügy-miniszter és a férje, Barbalics Miklós közjegyző neve is. „Dávid Ibolya áttanulmányozva az esetleges érintettségéről szóló iratot azt mondta: a nevén kívül semmit nem fedez fel az iratban. (…) Férje, Barbalics Miklós (…) esetleges érintettségéről pedig csak annyit mondott: »Édes istenem, ez egy vallomás, azt tessék nekem majd megmutatni, amit ebből a bíróság, vagy bármelyik hatóság figyelembe vesz«.” És valóban, mint kiderült, a miniszter nem alaptalanul volt bizakodó, sem ő, sem a férje nem szerepelt a vádlottak között, akiknek a száma egyébként közel háromszázra (!) rúgott.

2002. december 10-én Pilhál György Koszt és kvártély c. jegyzetében tollhegyre tűzte Dávid Ibolyát és a pártelnök idősebbik gyermekét, Barbalics Bertát. A Magyar Nemzet szerzőjének a Nap-Kelte egyik előző adása keltette fel az érdeklődését a hölgypáros iránt, amikor is Aczél Endre vendége egy idegenbe szakadt hazánkfia volt: „Tom Lantos magyar-amerikai politikus szárnyai alá kívánja venni Dávid Ibolya MDF-elnök leányát, aki mostanság San Franciscóban végzi egyetemi tanulmányait. Mindezt a tévé kamerái előtt nyilatkozta az ősz jótevő, hozzátéve, milyen nagyra értékeli Dávid asszony munkásságát.” Pilhál György elmorfondírozott a hallottakon: „Arról nincs hír, mit szólt mindehhez az elnök asszony, örvendezett-e, avagy csípőre tett kézzel odaállt Mr. Lantos elé, hogy álljon meg a menet, jó uram”, majd arra a következtetésre jutott, hogy szerinte „bizony az egyetemista kislány élni fog a gavallér férfiú segítségével. Az antalli örökséget sűrűn emlegető politikus csemetéje elfogadja majd a szadeszes patrónus segítségét”.

Dávid Ibolya még aznap levelet fogalmazott, amit rögvest el is küldött a lap főszerkesztőjének. Mielőtt azonban a reagálás megjelent volna – amire december 13-án, pénteken került sor -, az elnök meghívást kapott a Nap-Keltébe. Természetesen szóba került Tom Lantos is. Az MDF elnöke világossá tette, hogy nem szorulnak rá az amerikai demokrata képviselő segítségére, mert „a Jóisten megadta” a Dávid családnak, hogy a lány néhány hónapos külföldi tanulmányútjának költségeit kifizessék. „A rosszindulat és a gyűlölet egyébként nem lehet olyan parttalan, hogy egy jó szándékú, egyoldalú, udvariassági gesztusa Tom Lantosnak ennyi aberrált következtetésre adhatna okot”, utalt Dávid Ibolya a Pilhál-jegyzetre, majd annak a vélekedésének adott hangot, amely szerint, ha „nagy bajban van bármelyik magyar gyerek, én hiszem azt, hogy Amerikában bármelyik fordulhat Tom Lantoshoz, hogy segítse meg őt”.

Szemfüles internetezők kiderítették, hogy Barbalics Berta feladatot kapott („Production Assistants” ill. „office staff”) Steven Spielberg München c. filmjében, amelyben az amerikai rendező az izraeli sportolók ellen az 1972-es müncheni olimpián elkövetett merényletet és az azt követő állami bosszúhadjáratot dolgozta fel.

(A tágabban vett család egyébként nem ekkor került először kapcsolatba a filmiparral. Barbalics Péter – Dávid Ibolya sógora – és Magic Media nevű cége volt ugyanis a producere az eddigi legdrágább, megközelítőleg 3 milliárd forintos költségvetésű magyar filmnek, amit a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság c. regényéből forgattak. Ez a producerség azonban nem tartott sokáig. Információk szerint menetközben „a produkció átvilágítását végző londoni székhelyű Film Finance Ltd. 200 millió forintos indokolatlan hiányt talált a költségvetésben”. Vélhetően ennek volt köszönhető, hogy „a rendező Koltai Lajos bizalma megrendült” Barbalics Péterben, akinek a feladatait a későbbiekben Hámori András vette át. Barbalics Péter a személyével kapcsolatos, sejtetésekre-gyanúsítgatásokra válaszul azt nyilatkozta, hogy „a Magic Media a felhasznált közpénzekkel elszámolt, ezt dokumentumokkal bizonyítani tudom”.)

Múlt év júniusában a „kimerültség miatt összeesett a köztársaságielnök-választás előtt Dávid Ibolya. A parlament üléstermében képviselőtársai támogatták az MDF elnökét, amíg a rosszulléte elmúlt. (…) Dávid Ibolya az Index információi szerint hosszabb ideje küzd az alacsony vérnyomás okozta problémákkal.” (Ez a rosszullét a későbbiekben szerepet játszik még.)

(Folyt.köv.)

Matúz Gábor