– A Magyar Demokrata Fórum Nemzeti összefogást, normális Magyarországot! jelszóval indította európai parlamenti választási kampányát. Hogyan vélekedik erről?

– Úgy gondolom, hogy az MDF az elmúlt években stílusváltáson ment át, amely mögött azonban nem volt komoly tartalmi váltás. A párt mostani vezetése pedig megpróbál, lásd a szlogent, valamiféle érdekesnek ható, és általuk rendkívül népszerűnek tartott stílust gyakorolva hatni az emberekre.

– Meghatározható ez a stílus?

– Egy kifejezetten a centrum felé irányuló lágy, simogató, senkivel sem konfrontálódó viselkedés közvetítése. Ha egy párt mindenkinek jót akar tenni, mindenkinek meg akar felelni, és senkivel sem akar konfrontálódni, akkor egyszerűen nincs meg mögötte a tartalmi komolyság, határozott politikai karakter.

– Sokan vallják, hogy a stílusváltás előzménye Dávid Ibolya elnökké választása volt. Valóban ekkortól jött divatba az MDF-ben a Békejobb, a középre tartó politizálás?

– Nem mondanék nevet, hogy mikor történt a változás. Viszont úgy gondolom, hogy az MDF mostani vezetése és annak választott elnöke nem jár helyes úton, amikor az MDF politikai karakterét úgy akarja meghatározni, mintha az lenne a centrum. Szerintem nincsen centrum a politikában.

– Pedig a szocialista párt is nemzeti középről beszél.

– Ha létezik egy határozott politikai elképzelésem és filozófiám, és ami legalább ennyire fontos, egy karakteres nemzeti jövőképem, akkor azt a politikai filozófiát, az arra épített nemzeti jövőképet mindenféleképpen meg kell őriznem. Ezt nem lehet összemosni más, akár az előbbiekben felvázolt centrumos, békejobbos, szinte semleges politikai hozzáállással. Az MDF-nek Antall József korszakában, de még a kezdet legelején is, az 1988-89-es években, volt egy határozott nemzeti jövőképe. Természetesen lehet vitatkozni a rendszerváltoztatás előtti fórumos jövőképpel, amely egy erősebb nemzeti jelleggel meghatározott Magyarországot akart megvalósítani. Lehet vitatkozni azzal a nemzeti jövőképpel is, amelyet aztán később Antall József próbált felépíteni. De azt nem lehet elvitatni, hogy az MDF-nek igenis létezett határozott programja, nemzeti jövőképe. Most úgy látom, hogy az utóbbi jó pár évben éppen arra vezethető vissza az MDF térvesztése, hogy nincs meg, nem tudja megjeleníteni ezt a karakterisztikus, éles kontúrokkal megrajzolt nemzeti jövőképet.

– Talán ennek is köszönhető, hogy a Fórum parlamenti politizálását és az elnök asszony megnyilatkozásait figyelve a polgári szavazóknak úgy tűnik, mintha az MDF nem is a jobboldalhoz tartozna. Sőt, sokszor a baloldal, az MSZP-SZDSZ-koalíció támogatójaként látják.

– Mindez abból következik, hogy a Demokrata Fórum vezetői csupán a stílusra, a formára, mondhatni csak a ruhára összpontosítanak és nem a beltartalomra. Az MDF vezetése ezzel a technikával egyszerre akarja megkülönböztetni magát a szocialistáktól és a Fidesztől is. Ennek a megoldása pedig az, hogy a különböző fórumokon összemossák a szocialistákat és a Fideszt. Nem szeretném bántó szavakkal kritizálni az MDF vezetőinek ezzel kapcsolatos nyilatkozatait, de legutóbb is ez történt, amikor a Fórum egyik meghatározó politikusa azt mondta, hogy a két nagy párt és a mögöttük lévő gazdasági elit megtalálta egymáshoz az utat. Ezt a fajta magatartást, megnyilatkozást a politikai prostitúció határát túllépőnek tartom. Mert – nagyon finoman fogalmazva – túlzás, hogy a rendszerváltoztatás előtti zavaros állapotokból következően, az akkori idők furcsa, kusza viszonyait felhasználva meggazdagodott multimilliárdosok, akik most az MSZP mögött állnak, összemoshatóak lennének a konzervatív, polgári oldal mögött álló gazdaságban dolgozó emberekkel.

– Dávid Ibolya azzal védekezett a HírTv egyik műsorában, hogy egy könyvből idézett és még senki nem cáfolta az ott megjelenteket.

– Semmiképpen sem lehet összemosni a két nagy pártot a mögöttes gazdasági hatalmat birtokló erők szempontjából. Különösen nem lehetne ezt megtenni az MDF vezetője részéről egy kampánynyitó beszédben.

– A Monokon tartott kihelyezett ülés is megosztotta az MDF-et.

– A Monoki Nyilatkozatnak több hibája is volt. Az egyik alapvető gondom az, hogy egy párt, politikai erő nyilatkozatot akkor tesz, amikor sorsfordító pillanatokat él meg.

– A párt elnök asszonya arra hivatkozott, hogy a nyilatkozatban meghatározta az MDF jövőbeni útját, a Fórum általános politikai irányvonalát, nézeteit.

– Lehet, hogy erre gondolt, csakhogy ez nem történt meg. Szlogenek hangzottak el. Az egésznek az eredője elhibázott volt, mert egy párt mindig politikai erő, ez természetes evidencia. Tehát mint ilyen, az MDF is akkor tehetne nyilatkozatot, ahogy mondtam, amikor valamilyen rendkívüli átalakulást él meg, vagy amikor megalakul. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az MDF-nek jelenleg is megvan a Lakiteleki Nyilatkozata, azt nem lehet felülírni vagy átírni egy Monoki Nyilatkozattal. A Lakiteleki Nyilatkozatban szépen és világosan megfogalmaztuk annak idején azokat az irányelveket, amelyeket az MDF követni akart. Természetesen az idő múlásával a technikai kivitelezésen lehet finomítani. Csak egyet nem szabad tenni, hogy ilyen gyerekes stílusban azt semmisnek tekintsék.

– Esetleg a Monoki Nyilatkozattal, valamint az elnök asszony utóbbi időben tett megnyilatkozásaival szeretne az MDF vezetése elszakadni az ős-MDF-től?

– Elképzelhető, hogy ezt akarták, de akkor ezt elhibázott és szomorú dolognak tartanám, mert fontos a történelmi folytonosság. Nem vonom kétségbe Dávid Ibolya jó szándékát, de ha nyilatkozatot akar kiadni, hozzon létre egy új pártot, mondjuk a Tolna megyei Dávid Ibolya Pártot és ne az MDF-et akarja megreformálni. George Washington vagy Kossuth Lajos joggal adhattak ki nyilatkozatot, és Lakitelken is megtehettük azokban az időkben, hiszen akkor alakult meg végül is a Demokrata Fórum. De az, hogy a jelenlegi politikai és történelmi helyzetben az MDF vezetése, ráadásul Kossuth Lajos szülőfalujában, kiadjon egy nyilatkozatot, és ezzel mintegy stílusbeli folyamatosságot teremtve a kossuthi Függetlenségi Nyilatkozat és a mostani MDF megnyilvánulása között, az a már említettek mellett, szerintem még politikai nagyképűség is.

– Apró mínuszos hírben jelent meg, hogy a konfrontáció odáig fajult az MDF és Horváth Balázs között, hogy felmerült a kizárása is.

– Egyelőre csak arról tudok, hogy 1998-ban kezdeményeztek ellenem egy etikai eljárást. Nincs tudomásom arról, hogy ki akarnának zárni. Nem vagyok egyedül az MDF-ben, többen képviseljük a régi fórumos gondolatkört. Nem véletlen, hogy Font Sándor, Balsai István, Lezsák Sándor, Szászfalvi László és még mások sem voltak ott Monokon.

– Régi kérdés, pontosabban azóta vethető fel, amióta Dávid Ibolyát választották elnöknek, hogy a sok politikai mellélépése ellenére sem tudják elmozdítani a párt éléről. Nem áll fenn a veszély, hogy olyanná válik az MDF, mint a Torgyán-féle kisgazdapárt?

– Az egyik legfontosabb összetevője ennek, hogy a közvélemény-kutatási eredményekből eredően Dávid Ibolya az ország legnépszerűbb politikusa. Az más kérdés, hogy én azt szeretném, ha a pártom vezetője a gondolkodásmódomat, illetve a pártban lévő vagy a vele szimpatizáló emberek politikai filozófiáját képviselné. És amint mondtam, a nemzeti jövőképét elfogadva közöttük lenne a legnépszerűbb. Mert úgy gondolom, hogy azok, akik annak idején például Göncz Árpád köztársasági elnököt a legnépszerűbb politikusnak szavazták meg, abból nagyon sokan nem szavaztak az SZDSZ-re. Ebben biztos vagyok. És abban is, hogy a népszerűségi listán most második helyen álló Mádl Ferenc köztársasági elnök úrra szavazók közül nagyon sokan nem szimpatizálnak a polgári oldallal.

– Akkor mégis minek köszönhető az elnök asszony túlélése?

– Részben a közvélemény-kutatásoknak és a médiumokban való túlreprezentálásnak is.

– Hogyan lehet így dolgozni a parlamenti frakcióban?

– Rendkívül nehezen. És nemcsak fizikai fájdalmat okoz számomra, hogy hol is tart az MDF, hanem lelki gyötrelmet is. Ennek a pártnak a tagjai, idézőjelbe téve, mindig is valamiféle lelkiző típusú emberek voltak, és nem tudnak felsorakozni a jelen kőkemény, racionális politikája mögé, amit most nagyon sokan folytatnak. Példaként említhetem Medgyessy Pétert, aki ügyesen próbálja felépíteni magát, vagy Gyurcsány Ferenc milliárdost és a szocialistákat. Végső soron Dávid Ibolya elnök asszony is ezt követi. Ezek az emberek magukat építik fel, és nem vagyok biztos abban, hogy Gyurcsány Ferenc a pártot akarja építeni, nem vagyok biztos abban sem, hogy Medgyessy Péter valóban a szocialista pártot akarja építeni, és nem vagyok biztos abban sem, hogy Dávid Ibolya az MDF-et akarja erősíteni, felépíteni. Mindenki saját magát helyezi előtérbe a pártja helyett.

– Mi várható az európai parlamenti választásokon?

– Valóban rendkívül fontos lenne, hogy az MDF úgy mutatkozzon meg, hogy a szavazók érezhessék, egy komoly programmal és politikai tartalommal rendelkező pártra voksolnak. Hihetetlen fontosnak tartom, hogy az MDF átlépje az európai parlamenti választásokon az 5 százalékos küszöböt. Egyébként egy pillanatig sem tartom kétségesnek, hogy az MDF jelöltjei az EP-frakcióban a mi oldalunkat fogják képviselni. De azért is fontos a jó szereplés, mert az jelzés lenne a magyar társadalom számára, hogy valóban lehet többszínű a politikai paletta. Jelzés lehetne az embereknek, hogy két ember úgymond „kézen fogva” is tud közlekedni, és most azokra gondolok, akik bár egy pártban vannak, de nem értenek szót egymással. Számomra borzalmas, hogy az MDF mostani vezetése nem akarja ezt tudomásul venni.

– Mi van akkor, ha nem éri el az 5 százalékot az MDF? Lehet valami változásra számítani, akár elnökváltásra?

– Nagyon remélem, hogy lesz változás az EP-választások után.

– Dávid Ibolya elnök asszony már a 2002-es választások éjszakáján a Fidesztől való különutas politikára utalt. Nem innen eredeztethetők a mostani párton belüli ellentétek?

– Nem látok különösebb problémát abban, hogy egy párt önálló frakciót hoz létre a parlamentben. Sőt, az egyik élharcosa voltam annak idején, hogy a frakció létrejöjjön, mert úgy gondoltam, hogy a Demokrata Fórum nagyon fontos, precíz és mély kapcsolatot fog kialakítani, szakmailag összhangban fog dolgozni a Fidesz-frakcióval. Azért is akartam a külön frakciót, mert az MDF-nek van egy zárt szavazóbázisa, és az ellenkező híresztelésekkel szemben ezek az emberek továbbra is hisznek az igazi MDF-ben. Lehet, hogy ez számszakilag nem jelentős, hiszen két-három százalékon állt akkor az MDF, de a lelkiségében, a politikai hozzáállásában egy, az országban hangulatot teremtő rétegről van szó. Ezt a kis létszámú szavazóbázist nem szabad magára hagyni! Sajnos a mostani vezetés nem ezzel foglalkozik, hanem összjátékkal vádolja meg, összemossa a két nagy pártot, és nem akar a konzervatív jobboldallal, pontosabban annak vezető erejével, a Fidesz-MPSZ-szel szorosabb kapcsolatra lépni. Pedig a jelen politikai helyzetben nem egymás ellen kellene menetelni a polgári oldalon.

– A körülmények ellenére marad az MDF-ben Horváth Balázs?

– Igen, mert magyar demokrata vagyok és magyar demokrata is maradok.

– Nemrégiben benyújtotta a parlamentben a polgárőrségről szóló törvényjavaslatát. Mi lett a sorsa?

– A polgárőrség jogi státusát szerettem volna rendezni és egy aránylag pontos, és a véleményem szerint jó törvényjavaslatot terjesztettem be. Azonban valami ok miatt maga a Polgárőrség Országos Szövetsége elnöksége ülésén nem támogatták a javaslatomat. Természetesen nem akartam ellenük, illetve velük szemben bármit is lépni, ezért visszavontam a törvényjavaslatot. De azzal a feltétellel, hogy az elnökséggel történt további tárgyalások folyamán figyelembe veszem az általam is elfogadható javaslataikat és egy hónapon belül újra be fogom nyújtani a parlament elé. Hallatlanul fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan polgárőrségünk, amely eszmeileg, gondolkodásmódját tekintve nem utódja a volt munkásőrségnek vagy az önkéntes rendőrségnek.

– A polgárőrség jelenleg nagyobb, mint a magyar honvédség, tehát igen komoly erőt képvisel, a hatalmon lévők szempontjából sem közömbös, hogy miképpen alakul a sorsuk. Talán félnek a szocialisták?

– Bonyolult helyzetről van szó, de ennek ellenére az a véleményem, hogy a polgárőrség nagyon egészséges megmozdulás, és mindenképpen rendezni kell a helyzetüket, támogatni kell őket.

– Simicskó István fideszes képviselő a nemzetőrséget favorizálta, nem sikerült megvalósítani. Miben reménykedik?

– A nemzetőrség teljesen más szervezet, az a külső támadás elleni védelemben segíti a magyar honvédséget. A nemzetőrség a honvédséget erősíti kívülről, a polgárőrség pedig a belső rendfenntartást, a bűnüldözést. Sajnos az POSZ-vezetőinek fenntartásai voltak, és feltételezem, hogy jó szándékkal tették meg az ellenvetésüket. Ennek ellenére nem adom fel, remélem, több sikerrel járok majd.