– Nemes bosszút állhatna az önt kizáró Herényi Károly frakcióvezetőn, ha úgy dönt, hogy magával visz valakit a független képviselők közé. Ezzel megszűnne az előírt létszám alá, kilencfősre apadó frakció. Csáky András képviselőt emlegetik az esélyesek közt, aki ráadásul a szeptember végi tisztújításon kikerült az elnökségből.

– Nem jó kifejezés, hogy magammal viszek-e valakit. Tudomásul veszem, hogy miként nekem, másoknak is van érzelmi kötődésük a párthoz. Csáky András barátom 1989 óta az MDF tagja. Az ő személyes döntése, hogy marad-e, tud-e egy ilyen frakcióban dolgozni vagy sem. Csáky András éveken át Dávid Ibolya egyik leglojálisabb támogatója volt, de 2006 óta folyamatosan romlott meg a viszonya az elnök asszonnyal, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a Pest megyei elnöki poszton megbuktassa, és helyére a Tisztelet Társasága egyik vezetőjét juttassa. Csáky júniusban két szavazattal nyert Vas Jánossal szemben, aki a Tisztelet Társasága embereként jutott be két éve a parlamentbe. A végeredménnyel elégedetlen Dávid Ibolyáék hirtelen találtak egy jogértelmezési hézagot és kitalálták, hogy az országos listán parlamentbe jutott képviselők, így Csáky András sem tagjai a megyei választmányoknak. Nagy vita volt, Dávid újra elrendelte a tisztújítást. Csáky azonban nem volt hajlandó ehhez asszisztálni. Dávid Ibolya ki is mondta, hogy nem kíván Csáky Andrással egy elnökségben dolgozni. Akkor mélyült tovább a szakadék az elnök asszony és köztem is. Az volt a kérdés, hogy odaadjuk-e az ország második legnagyobb megyéjének MDF-vezetését a Tisztelet Társaságának, miközben Dávid Ibolya egyébként is olyan megállapodást akar kötni, mely szerint nyolc vagy kilenc megyei listavezető helyet is átadna a párt, és mivel ezek között nincs ott Pest megye, ezzel átadnánk egy tizediket is. Sőt, átadnánk egy tizenegyediket is, mert Komárom-Esztergom megyében a Tisztelet Társasága jelöltje került a megyei elnöki posztra. Egyfajta szabadságharc folyt a Schmuck Andor fémjelezte Tisztelet Társasága növekvő befolyásával szemben, és ez a harc most úgy tűnik, elbukott.

– Az elmúlt két hónapban az MDF vezetése számos stratégiai döntést hozott: adócsomag megalkotása az ellenzéki pártokkal, javaslat az Országgyűlés feloszlatására. Feltételezem, hogy a megfigyelési ügy kirobbanása előtt azért kikérték a véleményét, az üléseken kifejthette az álláspontját.

– Egyáltalán nem. Öt évig voltam a párt elnökségének a tagja. Ez idő alatt nem tartozott a párt erősségei közé a testületi döntéshozatal. Az elmúlt egy-két évre ez különösen igaz. Előfordult, hogy tartottunk egy elnökségi ülést délután háromkor, délután ötkor pedig a pártelnök asszony kiadott egy fontos közleményt, aminek a tartalmáról egy mondat sem hangzott el az ülésen. Az MDF döntéshozatali mechanizmusa valójában Dávid Ibolya és talán még Herényi Károly döntéshozatali mechanizmusa. Az MDF elnökségében érdemi döntések nem születtek az elmúlt időszakban.

– Néhány hete Herényi Károly lapunknak nyilatkozva elítélően szólt a párt fiataljairól. Amikor a nyáron megjelentek az első tudósítások a Tisztelet Társasága és az Ifjúsági Demokrata Fórum (IDF) közötti csatákról, ön tagadta, hogy lennének generációs ellentétek.

– Azt gondoltam, hogy a belső vitát belül kell megoldani, de ügyeltem arra, egészen addig, amíg Dávid Ibolya nyilvánosságra nem hozta azt a bizonyos telefonbeszélgetést, hogy egyetlen rossz szót ne mondjak az MDF politikájára, hiába ütöttek és vágtak. Pedig tehettem volna, hiszen a párton belül korábban is jeleztem ellenvéleményemet a 2006. októberi események vagy a népszavazás kapcsán, de én nyerni akartam, hogy ezáltal megőrizzem az MDF-et a jobboldalnak, és nem lerombolni a pártot. A mai napig úgy gondolom, hogy nem generációs ellentétek vannak a pártban. Feszültség egyrészt a Tisztelet Társaságát pártolók és az azt elutasítók között van, másrészt a tagság egy jelentős része és a pártvezetés között. Azt mondják, hogy az IDF-esek elfoglalták Budapestet, pedig két vagy három kerületben IDF-tag az elnök, 1988 óta MDF-es párttagok sora állt ki mellettem. A 2004-es európai parlamenti és a 2006-os országgyűlési választásokon a túlélésben sokaknak nagy szerepe volt, de a lelkes IDF-esek nélkül biztos nem ment volna. Jól jöttek a fiatalok akkor is, amikor 2006-ban, az önkormányzati választásokon nem voltak jelöltek. Budapesten a jelöltek közel harmadát az IDF adta, ők az MDF színeiben indultak és nem függetlenként, mint Herényi. Az IDF egyébként országos gyűlés előtt áll. Azt mindenki elfogadta volna, hogy ha tisztességes versenyben kikapok és felvethetek néhány megoldandó problémát. De azt, ami történt, úgy gondolom, hogy a fiatalok, és sokan mások is a pártban nem tudják megemészteni.

– Óriási erőt látott az MDF-ben, tíz százalék fölé vitte volna. Ehhez azonban pénzerős támogatókat kellett volna szereznie, akik valamilyen módon ön mellé álltak volna. Hogyan képzelte, elnökként miként fogja gazdasági körök támogatását megszerezni?

– Nem minden a pénz. Egy kiszámítható, programszerű hiteles ellenzéki politikával, új arcokkal elérhető lett volna a tíz százalék. Egy ilyen párt meg tud szólítani embereket, akár üzletembereket is. Dávid Ibolya mára hiteltelenné és unalmassá vált a választópolgárok számára. A 2006-os választásokat követő két év ellenzékiség után, két év ilyen tragikus kormányzás után megdöbbentő, hogy az MDF népszerűségét a volt kisebbik kormánypártéval, az SZDSZ-ével egy szinten mérik. Ami a pártban lezajlott, az annak a lehetőségét akadályozta meg, hogy egy harmadik erő, egy erős, jobbközép párt létrejöhessen Magyarországon. Teljesen egyértelmű, hogy ez a baloldalnak állt érdekében.

– Az elnökválasztás előtt tartott egy sajtótájékoztatót, melyen beszámolt a családját és a támogatóit ért támadásokról. Tartja-e az ott elhangzottak minden részletét? Balla György Somogy megyei elnök elrablásának története, a titkosszolgálat fegyveres jelenléte az országos választmány ülésén, a mobiltelefonok memóriájának kisütése megdöbbentőnek hangzik.

– Azt hiszem, sok minden történt az elmúlt hat évben, amit sokan nem tudtunk volna elképzelni. Egy név nélkül az MTI-nek nyilatkozó NBH-s vezető azt mondta, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalnak sem fegyvere, sem jelvénye nincs. A végén kiderül, hogy annyira titkos, hogy nem is létezik… Azt sem nekem, sem Balla Györgynek nem kötelességünk tudni, hogy ki milyen kitűzőt visel. De az árulkodó, ha valaki a történet hallatán nem azt mondja, hogy várjuk meg a nyomozás végét, hanem megkérdőjelezi Balla György és mások szavahihetőségét. Szerintem ilyet épeszű ember nem tud kitalálni. Balla György elrablásáról részletes tanúvallomást tett. Ami az országos választmány ülését illeti, tény, hogy példátlan biztonsági intézkedés övezte, kikapcsoltatták a telefonokat, többek telefonjának memóriája tönkrement. Az egy másik kérdés, hogy ha magán biztonsági cégről van szó – amit én nehezen hiszek –, volt-e mindehhez jogosultsága, hiszen ezt a törvény tiltja. Ki adott felhatalmazást bármelyik MDF-vezetőnek arra, hogy odahívja őket? Hogy fenyegethetnek meg, hogy ha nem kapcsolom ki a telefonomat, akkor elvész a telefonkönyv tartalma? Ezeket az embereket a sajtó képviselői is látták és be is számoltak róla.

– Ön szerint kitől kapta Dávid Ibolya azt a felvételt, amelyen augusztus elsején az UD Zrt. egyik vezetője, Tóth János és Csányi Sándor, az OTP első embere beszélget, és amelynek tartalmából az elnök azt szűrte le, hogy ön nyomoztat utána?

– Nem tudom, talán a Mikulástól. Vagy reggel elment futni, és mire visszaért, már ott volt a postaládájában. Ez a történet megint csak nevetséges. Erős a gyanúm, hogy valamifajta összejátszás van a titkosszolgálatok politikai vezetése és az MDF néhány vezetője között, hiszen ma már világosan látszik, hogy szerdán, amikor Dávid Ibolya ezt a hangfelvételt állítása szerint megkapta, az még csak az NBH birtokában volt.

– Az NBH által nyilvánosságra hozott telefonbeszélgetések közül ez az egyetlen, amelyben felbukkan az Almássy név. El tudja képzelni, hogy önt is folyamatosan lehallgatták, de végül nem találtak semmi terhelőt önre nézve?

– Én már mindent el tudok képzelni. Horváth Józseffel, az UD elnökével kétszer beszéltem telefonon és egyszer személyesen az Európa Kávéházban, azelőtt, hogy az említett, Tóth János és Csányi Sándor közötti beszélgetés megtörtént volna. Tehát az nyilvánvalóan félreértésen vagy kreálmányon alapul, ezt Tóth úr és Horváth úr is elismerte. Nem adtam ilyen dologra megbízást. Horváth úrral azt beszéltük meg, hogy a lakásomat átvizsgálja, hogy nincs-e ott poloska, és ez meg is történt. Furcsának tartom, hogy Dávid Ibolya vádol azzal, hogy figyeltettem, pedig amikor felhívtam őt, hogy bejelentsem, elindulok az elnökválasztáson, elmondta, hogy pontosan tudja, hogy én hol járok, kivel találkozom. Olyan találkozóimról beszélt, amelyekről rajtam kívül három-négy ember tudott. A sajtónak is elmondta, hogy tudott a megbeszélésemről Horváth Józseffel, vajon honnan?

– A többi szereplő közül sem Tombor Andrással, sem Tóth Jánossal nem találkozott?

– Tombor Andrással az egyetemi évekből datálódik a barátságunk, Tóth Jánossal sosem találkoztam. Először Hock Zoltánhoz, az MDF elnökhelyetteséhez fordultam, miután megfenyegették a családom, ő nem segített, végül egy barátom ajánlotta Horváth Józsefet. Egy szakember volt, akinek ez a foglalkozása.

– Nem tartja elképzelhetőnek, hogy jobboldali gazdasági körök önnel próbálták megbuktatni Dávid Ibolyát, de ön erről nem tudott?

– Nem tartom elképzelhetőnek. Nekem szilárd volt a szándékom, hogy elindulok az elnökválasztáson. A döntésemben nem befolyásolt egyetlen gazdasági kör sem. Meglehet, hogy ez aztán jobboldali gazdasági köröknek is tetszett, és örültek volna, hogyha Dávid Ibolyát leváltják, sokan voltak ezzel így a közvéleményben, az üzleti életben, a politikában is, ahogy az MDF-en belül is. Azért indultam el, mert azt gondoltam, hogy lehet egy sikeresebb és jobb pártot csinálni. És nem hiszem, hogy szégyen, ha ez jobboldaliaknak tetszett volna.

– Az MDF országos választmánya október 11-én dönt arról, hogy a párt tagja marad-e.

– Szoros eredményre számítok, tiszta lelkiismerettel állok a gyűlés elé. Az elnökválasztás eredménye jelzésértékű volt. Dávid Ibolyára csak az összes küldött 54 százaléka szavazott. Az MDF országos gyűlésére, ha van tétje a dolognak, általában 95 százalék szokott elmenni. Most több mint 60 küldött hiányzott, a lábukkal szavaztak, több engem támogató küldöttnek nem adták ki a mandátumát. Sokan engem támogattak, de végül Dávidra szavaztak, mivel egy jelölt volt, azzal, hogy csak legyünk már túl az egészen. Sajnos itt arról van szó, hogy eltiporják azt az embert, aki kritikát mer megfogalmazni a pártvezetéssel szemben.

– Milyen tágabb keretben helyezné el az elmúlt hetek történéseit? A kisebbségi kormány túlélése, az MDF jobboldali fordulatának meghiúsítása, személyes támadás ön ellen?

– Úgy gondolom, a kisebbségi kormány túléléséhez Dávid Ibolya személyében partnert láttak, míg az enyémben nem. Egy valódi, hatékony jobboldali MDF meghiúsításának szándéka is szerepet játszott ebben a történetben. Szerettem volna, ha az MDF hangsúlyosan jobboldali pártként jelenik meg, és itt komoly baloldali érdekekbe ütköztem. A párt tagsága továbbra is jobboldali, az MDF vezetőségének néhány tagjában azonban az egyéni érdekek erősebbek az ideológiai meggyőződésüknél. Nyilván nem én voltam az egyedüli célszemély. Olvasom a sajtóban Csányi Sándor nevét, fideszes politikusokét. Az egész UD-ügyet egy elképesztő koncepciós eljárásnak tartom. Ezzel a kormányzat leküzdötte magát az orosz belpolitika szintjére, ami persze nem áll tőlük távol.

– Hogyan tovább? Visszatér a tudományokhoz?

– Nem is fordultam el tőlük soha. Csütörtökön egy szakmai konferencián adtam elő, órákat tartok a Műszaki Egyetemen. Az MDF frakciójából ketten tartottuk meg a polgári foglalkozásunkat: Csáky András és én. Mi biztosan nem vagyunk megélhetési politikusok.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy a közeljövőben egy másik párt tagja lesz, vagy egy másik párt frakciójában foglal helyet?

– Ez a kérdés korai, végig kell gondolnom az elmúlt néhány hetet és az előttem álló feladatokat. Az utcán megállítanak az emberek, a támogatásukról biztosítanak. A közvélemény jelentős része mellettem áll. Ez feladatot jelent. Ugyanazért politizálnék, amiért eddig (és ez túlmutat a személyemen), hogy 2010-ben jobboldali kormány alakuljon Magyarországon, és befejeződjön az az ámokfutás, amit az elmúlt években a baloldal véghezvitt. Ahhoz, hogy elinduljon a felemelkedés az országban, jobboldali fordulatra, jobboldali kormányra van szükség.

Monostori Tibor

ALMÁSSY KORNÉL

1976-ban született Budapesten

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karán szerzett diplomát, jelenleg egyetemi tanársegéd.

2001 és 2003 között a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke.

2003-tól 2008-ig az MDF Országos Elnökségének tagja.

2004-től 2008-ig az MDF alelnöke

2005-től az MDF Budapesti Választmányának elnöke.

2006 óta országgyűlési képviselő.