A privatizációtól az Orbán-fóbiáig – ki is valójában Jaksity György?

„Magyarország beteg, a szó minden értelmében véve. Nincs funkcionáló, a kormányt elszámoltatni képes ellenzéke, az ország nagy része számára hozzáférhető szabad sajtója, elakadt a hatalmi ágak szétválasztása, a kelet-európai reformok úttörőiből mára az Európai Unióhoz legkevésbé felzárkózó ország lettünk, az európai uniós támogatások legmagasabb szintje ellenére” – többek között ezt hangoztatta Jaksity György a Corvinus Egyetem diplomaosztóján, nagy sajtóvisszhangot kiváltva. A provokáció azonban csak azoknak okozhat meglepetést, akik nem ismerik Jaksity múltját.

Kommunista kapcsolatok

Az 1967-ben született, félig szerb származású vállalkozó karrierje a rendszerváltást követően futott fel befolyásos családja és kapcsolatai révén. Habár a Wikipédia – talán nem véletlenül – nem említi, apja, az 1934-es születésű idősebb Jaksity György sorra kapta a kormányzati pozíciókat a Kádár-rendszerben: először a Külügyminisztérium belgrádi nagykövetségénél dolgozott, aztán 1982-től a nemzetközi együttműködési főosztály vezetőhelyettese lett, 1988-ban pedig már a Minisztertanács tanácsosaként szerepelt a sajtóban. Konzulátusi munkájának köszönhetően fia Jugoszláviában tanult meg szerbül, oroszul és angolul, vagyis kivételes helyzetben élhetett a család a rendszerváltás előtt. A fiatal Jaksity később szűkszavúan csak annyit mondott erről az időszakról: „A szüleim nem mondták ki, hogy a rendszer rossz, csak elfordultak a közélettől, és a munkájukat, családjukat preferálták.”

Jaksity karrierjét az apa mellett a dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnázium korábbi KISZ-csúcstitkára, később az ELTE KISZ vezetőségében is szerephez jutó Hardy Ilona is egyengette. A Pesti Srácok cikke szerint Hardy korábban Havas Péternek, az Állami Fejlesztési Bank igazgatójának személyi titkára is volt, ami mellett 1983-tól lehetőséget kapott arra, hogy a hazai értékpapírpiac megteremtésén dolgozzon. Ebbe vonta bele az akkor 23 éves Jaksityot, aki kora és tapasztalatlansága ellenére részt vehetett a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) megalapításában. „A történet még az egyetemen kezdődött. Harmadikos lehettem, amikor már tudtam, hogy a szakmának ennek a területével szeretnék foglalkozni. Ekkor találkoztam Hardy Ilonával, és ekkor ismerkedhettem meg az Értékpapír-kereskedelmi Titkárság munkájával is” – mondta a bróker egy vele készült portréinterjúban. Innentől kezdve a baloldali-liberális sajtó kedvelt interjúalanya és a kilencvenes évek mértékadó tőzsdei véleményformálója lett, aki fokozatosan építette ki kapcsolatrendszerét a baloldali gazdasági szereplőkkel, köztük Bojár Gábor vállalkozóval, Bokros Lajos pénzügyminiszterrel vagy Surányi György jegybankelnökkel.

Furcsa egybeesések

1992-től a néhány évvel később csődbe ment Lupis Brókerháznak az igazgatójaként is működött. Az ország első magántulajdonú brókercége azért húzta le a rolót 1994-ben, mert állami vállalatokkal kötött szerződést, majd a rá bízott pénzt elcsalta, illetve bizonylatokat hamisított. A brókerház hárommilliárd forinttal károsította meg befektetőit, Lupis József cégvezetőt jogerősen hatéves szabadság­vesztésre ítélték, ám Jaksity idő előtt kiszállt, megalapította a Concorde Érték­papír Ügynökség Kft.-t, és végül elkerülte a felelősségre vonást. „…úgy éreztük, hogy az egyenként jó zenészek nem tudnak együtt muzsikálni. Ezért váltak el útjaink” – állította a Figyelőnek 1994 januárjában, a bűncselekményre azonban sem akkor, sem később nem reagált.

Hasonlóan csendben maradt a Kulcsár-ügy kirobbanásakor. Az 1998 és 2003 között a K&H Bank brókercégénél dolgozó Kulcsár Attila rendkívül magas hozamokat ígérve, offshore cégeken keresztül az ügyfelek, köztük egyes állami vállalatok, önkormányzatok pénzét elsikkasztotta nyolcmilliárd forintnyi kárt okozva, végül nyolc év szabadságvesztésre ítélte a bíróság. A botrány kezdetekor Jaksity a BÉT elnöke volt, amelyet korábban részvénytársasággá alakítottak át. Emiatt a tőzsde nem ellenőrizte tovább a vállalati tagokat, így Kulcsárt sem, ehelyett az MSZP–SZDSZ-kormányzat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére (PSZÁF) tolta át a felelősséget az értékpapírtörvény módosítására hivatkozva.

Jaksity a tőzsdézés mellett a budapesti tehetséggondozó intézményben, a Láthatatlan Kollégium Alapítványban tanított többek között Király Júliával, a Nemzetközi Bankárképző Központ későbbi vezérigazgatójával, Halmai Gáborral, a Soros Alapítvány kuratóriumi elnökével és akkori CEU-oktatókkal. Abban az időben helyezkedett el ott, amikor a Horn-kormány több mint 11 millió forintot adott pályázati díjként az SZDSZ-közeli szervezetnek. Az intézmény 1997-ben megkapta a liberális „politikai gondolkodókat” elismerő Hannah Arendt-díjat, amellyel két évvel később Soros Györgyöt is kitüntették. Érdekesség, hogy Jaksity az Egy nem hatékony piac alkímiája című tanulmányfüzetének elnevezésében a filantróp A pénz alkímiája kötetére utal, sőt 2017-ben a Stop, Soros!-kampány idején megvédte a főszereplőt: „Soros a szűkebb szakmai közvéleményen kívül a font elleni sikeres spekulációjával vált ismertté, amivel mintegy 1 milliárd fontot kerestek alapjai 1992-ben. Valójában nem a font ellen spekulált, hanem észrevette, hogy a brit kormány és a jegybank nagyon felelőtlen gazdaság- és monetáris politikája mesterségesen felértékeli az angol fontot és mivel ez nem fenntartható, előbb-utóbb a font árfolyama jelentősen esni fog.”

„A legapolitikusabb elnök”

„Ha visszatekintünk az eltelt tizenhárom évre, Száz János [a BÉT korábbi elnöke – a szerk.] személyét leszámítva én vagyok a legapolitikusabb [BÉT-] elnök, tekintve, hogy soha semmilyen politikai erőhöz sem tagként, sem tanácsadóként, sem barátként nem kötődtem” – hangoztatta Jaksity egy 2003-as interjúban. A valóság azonban az, hogy a brókerkirály soha nem hagyott fel politizálásával, és a partvonalról nyilvánította ki karcos véleményét.

A Horn-kormány idején pozitívan értékelte a gazdaságpolitikát, még akkor is, amikor 1995-ben bevezették az életszínvonal eséséhez vezető, Bokros Lajos pénzügyminiszter nevével fémjelzett csomagot. Sőt, Jaksity a privatizáció elkötelezett támogatója volt, és ma már nemzetstratégiainak számító vállalatok külföldi kézre juttatásáért kampányolt. „A magyar telekommunikáció, a magyar energiaipar, a bankszektor, a vegyipar, a gyógyszeripar jelentős része már megtalálható a tőzsdén. Ez a folyamat folytatódhat, és újabb típusú szektorok képviselői jelenhetnek meg, vagy pedig a már most is erős szektorok tovább erősödhetnek a privatizáció révén” – vizionálta a tőzsdeelnök.

Ehhez képest miután a Fidesz megnyerte az 1998-as parlamenti választást, folyamatosan bírálta az új kormányt egészen a 2002-es baloldali fordulatig. „A kezdet kezdetén annyira kicsiben működött ez a piac, hogy az 1996 és 1998 közötti felfutást nem is mertük remélni. A kilencvenes évek reményei azonban összességében nagyobb dologról szóltak, mint ami mára kialakult. Ahová ma jutottunk, az sajnos nagyon távol áll a fejlődési pálya remélt és lehetséges pontjaitól. […] Recesszió van, s ezt talán egyedül a magyar kormány nem fogta még föl” – mondta Jaksity még 2001 őszén, fél évvel az országgyűlési választások előtt. Továbbá egyenesen az Orbán-kormány szerencséjének nevezte, hogy „évi hatszázalékos növekedést és javuló egyensúlyi helyzetet örökölt” az Horn-kormánytól, miközben szerinte a jobboldali gazdaságpolitika „örök talány marad.”

Az MSZP–SZDSZ visszatérése után ismét felhagyott a kormánybírálattal, és a baloldali gazdaságpolitika elkötelezett híveként kezdett nyilatkozni. De nem csak a kampányolásban vett részt. Az Euromoney brit gazdasági lap 2003-ban arról írt, hogy a bróker a Concorde-dal két tranzakciót, a Postabank és az FHB Bank privatizációs tanácsadói megbízását is elnyerte annak ellenére, hogy a vállalatnak korábban nem volt még tapasztalata ilyen ügyekben, ellentétben a többi pályázóval. Az ügy akkora botrányt kavart, hogy egy meg nem nevezett külföldi nagykövet tiltakozott Medgyessynél, figyelmeztetve, hogy az uniós csatlakozás után ezen a gyakorlaton változtatni kell.

Hogy Jaksity a baloldalnak mennyire részévé vált, jól mutatja, hogy 2002 nyarán felmerült tanácsadói kinevezése is Medgyessy Péter kormányában. Egy évre rá pedig Gyurcsány Ferenc akkori sportminiszter mellett ő is esélyes volt László Csaba pénzügyminiszter helyére, sőt miniszterelnök-jelöltként is emlegették Medgyessy bukásakor. 2009-ben, Gyurcsány lemondását követően Surányi György mellett ő volt az első számú kiszemelt a kormányfői pozícióra, és 2017-ben is szóba hozták nevét a baloldali összefogás jelöltjeként. Ám Jaksity minden felkérést visszautasított.

Ehelyett 2010-től ismét a partvonalról bírálta az Orbán-kormányt. Eleinte azt vizionálta, hogy „kínkeserves évtized előtt áll” Magyarország, majd pénzszórásnak nevezte az állami fejlesztéseket. „A gazdasági növekedést hozhatják [a kormányprojektek], de a szemléletváltást nem segítik elő. Ahol így szórják a pénzt? Tegnap egy senki volt, ma van 5, 10 vagy éppen 80 milliárd forintja. A lényeget tekintve ma is egy senki, de elhiszi a saját sikerét. Aki azonban így gazdagszik, nem tanul semmit. És az az ország, amelynek ilyen elitje van, vesztes ország” – nyilatkozta a Népszabadságnak 2016-ban. Két évvel később már attól volt hangos a sajtó, hogy haveri kapitalizmusnak nevezte a jobboldali gazdaságpolitikát. „Magyarország a 2010-es években, az életben ritkán összeálló szerencsés csillagzat ellenére sem tudott hosszú távon működőképesen fejlődő országgá válni. Felélt mintegy negyvenmilliárd eurónyi EU-forrást, élvezte a negatív és nullaközeli kamatkörnyezetet, a külföldön dolgozó magyarok ingyenes devizaforrásként jelentkező évi több milliárd eurónyi hazautalásait, a jó világgazdasági növekedést, a kedvező nemzetközi gazdasági hangulatot” – vélekedett.

Így érkezünk el 2022-ben ominózus beszédéhez a Corvinuson, amelyben a kleptokráciázás mellett „valódi rendszerváltás kiharcolására” buzdította a hallgatókat. Nem véletlen, hogy a parlamenti mandátumát elvesztő Hadházy Ákos azt nyilatkozta a Válasz Online-nak: a brókert is megkeresné, amennyiben új pártot alapítana. Elnézve Jaksity szereplési vágyát, ezt a felkérést talán elvállalná.