A pusztítás programja

Tanulságos olvasmány a moslékkoalíció programja. A www.kozosalap.hu oldalon található szöveg részben semmitmondó, „minden legyen jó, semmi ne legyen rossz, legyen világbéke, örök élet és ingyensör” típusú hablatyolás, részben az Orbán Viktor vezette nemzeti kormány által kitűzött célok szemérmetlen elorzása, részben nyílt hazaárulás és államcsíny – nemcsak amiatt, ami benne van, hanem azért is, ami kiáltóan nincs benne.

A Gyurcsány-tábor közös szabályzatának bevezetőjében ez áll: „A programról szóló hatpárti egyeztetés hónapok óta tart, és nem is akartuk ezt siettetni: azt akartuk, hogy minden mondata olyan legyen, amelyben mindegyikünk egyetért; amelyben mindannyiunk értékei, szempontjai érvényesülnek.” Vagyis minden baloldali frakció, amelyik jegyzi – DK, Momentum, LMP, MSZP, Párbeszéd, Jakab-csapat – egyként vallja a szövegben foglaltakat, illetve egyként nem tartja fontosnak a benne nem szereplő programpontokat.

Hogy nem árulnak zsákbamacskát, és az alkotmányos rend semmibevétele, vagyis a puccsista szándék nemcsak néhány elszabadult agyú értelmiségi lázálma, hanem eltervezett szándék, az mindjárt kiviláglik a Szabad Magyarország című fejezetből, amiben egyebek mellett ez áll: „…megtartva az Országgyűlés koordinatív, kezdeményező és döntéshozó szerepét az alkotmányozás folyamatában, széles körű társadalmi konzultációt kell indítani az új alkotmányról. Az új alkotmány az Országgyűlés döntését, majd alkotmányozó népszavazást követően léphet hatályba. […] A preambulumban hivatkozni kell a – hazánk régi-új nevén – Magyar Köztársaságnak az európai és a nemzetközi közösséghez tartozására, […] és arra, hogy az alkotmány szellemiségét az egyetemes emberi jogok értékei adják; […] Kiemelt értékként hangsúlyozni kell Magyarország elkötelezettségét abban, hogy folytatódjon az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamata.”

Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy demagóg kampánnyal uszítva teremtenének fenyegető nyomást annak érdekében, hogy megsemmisítsék az 1989-ben átfoltozott 1949-es, kommunista „alkotmányt” felváltó, a szerves magyar alkotmányossághoz visszatérő, elemi nemzeti érdekeket rögzítő, értékelvű Alaptörvényt – akár kétharmados parlamenti többség nélkül is, mint ahogy némely puccspropagandista már eddig is szorgalmazta. És ha ez megvan, jöhet a magyar szuverenitás meglévő elemeinek felszámolása, az állam megsemmisítése, bedarálása az Európai Egyesült Államok neobolsevik LMBTQXYZSTB-diktatúrájába.

A Gyurcsány-program emellett nyíltan szembemegy a magyar érdekekkel, részben külföldről vezényelt oroszellenes ideológiai-geopolitikai parancsoknak engedelmeskedve, részben nyilvánvaló dilettantizmusból. A hazánk energetikai függetlenségének növelését célzó paksi bővítést például azonnal felülvizsgálnák, és közelebbről időben be nem határolt „hosszú távon” kizárólag megújuló energiaforrásokat alkalmaznának. Mármost minimális tudással nyilvánvaló, hogy ez illúzió, megvalósulása pedig gazdasági csőddel, állandó energiaellátási zavarokkal járna, hiszen a rendszer stabilitását alapjaiban veszélyeztetné. Az is köztudott, hogy az atomenergiának ez idő tájt nincs alternatívája, a paksi bővítés támadása ezért Magyarország energiabiztonsága elleni támadás – a maga nemében intellektuális terrorizmus. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a Budapest–Belg­rád-vasútvonal korszerűsítésének (a Gyurcsány-programban tévesen „építésének”) leállításával való fenyegetőzés. Ez ugyanis nemcsak nemzetpolitikai érdek (hiszen gyorsabb, egyszerűbb összeköttetést jelent a délvidéki és az anyaországi magyarság között), hanem gazdasági is, mivel a kereskedelmi forgalomból származó tranzit- és vámbevétel jelentős hasznot hoz. A Gyurcsány-frakciók ettől is megfosztanák Magyarországot.

A magyarellenesség a hazafiatlan népfront külpolitikai téziseiben is tetten érhető. „Meg kell erősíteni helyét a világ legerősebb politikai szövetségében, visszaállítva a kölcsönös bizalmat szövetségeseinkkel, az értékeket és érdekeket egyensúlyba hozva, Magyarország euroatlanti elköteleződését egyértelművé téve. […] Az autoriter rezsimekkel – Putyinnal, Erdoğannal és a Kínai Kommunista Párttal – egyre szorosabbra fűzött szövetség ellentétes értékeinkkel, nemzetbiztonsági kockázatot jelent és erősödő bizalmatlanságot ébreszt Magyarország természetes szövetségesei körében. A lehető legnagyobb mértékben meg kell tisztítani az országot az orosz befolyástól, valamint határozottan fel kell lépni Kína egyre aktívabb pozíciófoglalási kísérleteivel szemben.”

Ez a kliséáradat magyarra fordítva azt jelenti, hogy a Gyurcsány-koalíció véget vetne a külpolitikai és kereskedelmi egyensúly megteremtésére, a mozgástér növelésére irányuló józan külpolitikának, és ismét egyoldalú, kizárólagos függőségbe taszítaná Magyarországot, buzgón teljesítve minden brüsszeli és washingtoni parancsot. E gyarmati szolgalelkűségre jellemző, hogy a külpolitikai fejezetben egyáltalán nem szerepel a Visegrád szó, a közép-európai együttműködés pedig csupán olyan összefüggésben van megemlítve, hogy annak nem szabad „külön­utas megoldásokra fókuszálnia” – értsd: kushadjunk, igazodjunk. Merjünk kicsik lenni – üzeni tehát a hat Gyurcsány-frakció. És szerepel még ebben a programban a nemzeti szuverenitást csorbító Európai Ügyészséghez való csatlakozás, a magyar pénzügyi mozgásteret csökkentő uniós minimálbér-harmonizáció és a falansztervaluta, az euró bevezetése, a magyar gazdákat hátrányba szorító, hiszen például a hollandok által alkalmazott mennyiségnél nagyságrendekkel csekélyebb műtrágya- és növényvédőszer-használat mindenkire kötelező arányú, így a hazai versenyképességet jelentősen lerontó csökkentése, a nagyvállalatokat és a közelebbről meg nem határozott „leggazdagabbakat” sújtó adóemelés (akiktől Gyurcsányék eufemisztikus fogalmazása szerint „a közteherviselésben való nagyobb hozzájárulást kell kérni”), ami egyben a teljesítményt büntető többkulcsos adórendszer újbóli bevezetését is jelentené.

A Gyurcsány-koalíció programjában rokonszenves tételek is szerepelnek – ezek viszont egytől egyig az Orbán Viktor vezette nemzeti kormány által képviselt, részben meg is valósított elképzelések. Például: „Az országban lévő ökológiai értékeket a meglévő természeti területek szigorú védelmével, valamint új élőhelyek (pl. erdők, vizes élőhelyek) létrehozásával növelni kell. […] 2030-ra 27%-ra kell növelni az erdők területét.” Nos, mindez folyamatban van, a 27 százalékos erdősültség célul tűzése pedig már a 2016-os Nemzeti erdőstratégiában rögzíttetett. Vagyis Gyurcsányék plagizáltak. Akárcsak azon tézisnél, mely szerint „a 2021–27 közötti időszak európai uniós vidékfejlesztési forrásait a lehetséges maximális nemzeti társfinanszírozással egészítjük ki.” Jelentjük: ez is megtörtént, januárban a kormány úgy döntött, hogy az uniós források nemzeti kiegészítésének gyakorlatát radikálisan átalakítva az összes, vagyis brüsszeli és hazai forrás 15 százaléka helyett 80-ra emeli a nemzeti önerőt a vidékfejlesztési támogatásoknál.

A szemérmetlen programlopás ékes példája az is, hogy a hat Gyurcsány-frakció magáévá tette és sajátjaként hirdeti a magyar kormány által klímaügyben következetesen képviselt „a szennyező fizet” elvet.

És mindeközben szó sem esik olyan sorskérdésekről, mint a brüsszeli bürokrácia jogsértő, diktatórikus hatalmi terjeszkedése a nemzetek rovására, a magyar föld magyar kézben tartása, az elszakított országrészek magyarjainak visszaszolgáltatott magyar állampolgárság és az azzal járó szavazati jog megőrzése, a migráns­áradat jelentős enyhítésében főszerepet játszó műszaki határzár fenntartása – vagyis, mivel mindezeket nem rögzíti Gyurcsányék programja, feltételezhető megsemmisítésük szándéka.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a moslékkoalíció egyként vállalt tételeinek egy része semmitmondó fecsegés, más része a nemzeti kormány programjának arcátlan elorzása, jelentős része pedig nyílt hazaárulás, a magyar államiság és alkotmányosság megsemmisítésére irányuló szándék kendőzetlen kinyilvánítása.