A radikálisok visszaütnek

– Miért kezdtél el politikával foglalkozni?

– Édesapám MIÉP-es volt, a 90-es években minden megmozduláson kinn voltunk a Hősök terén. Csurka két-háromszázezer embert ki tudott vinni az utcára a nemzeti ünnepeken. Abban az időben egyedül ő volt képes erre. A MIÉP rendezvényein liberális kifejezéssel élve magyarkodtunk, ezeken az eseményeken elég komoly injekciókat kaptunk hazafiságból. Ez meghatározó volt számomra, egy életre szólóan. Fiatalabb koromban minden csütörtökön elolvastam a Magyar Fórumot. Csurka írásait össze sem lehet hasonlítani azzal, amikor Jakab vagy Karácsony kifejti a véleményét a politikáról. Azok komoly olvasmányok voltak. A Vadhajtásokon próbáltuk is azt a vonalat vinni, csütörtökönként mindig idéztünk valamit Csurka Istvántól. Egy vátesz volt; amit a Jobbikkal kapcsolatban mondott, az utolsó szóig megvalósult. Sajnos nem kapta meg a neki járó tiszteletet a magyar közéletben, lenácizták, fasisztázták, pedig csak kimondta, amit a világról gondol, és ami történetesen a valóságnak is tökéletesen megfelelt.

– Hogy került a képbe a Fidesz?

– Sosem gondoltam volna, hogy fideszes leszek. Sok mindennel nem értettem egyet, amit képviseltek. Aztán érettebb és visszafogottabb lettem, sok hülyeségemet elengedtem. Radikálisból nemzeti lettem. Nem voltam a párt tagja, de 2010-ben még a Jobbikra szavaztam. Azt hittem, hogy a 2006-os események után ők rendet tesznek a Gyurcsányék ügyében. A Jobbiknak jó volt a marketingje, és mi velük mentünk, hittünk nekik. Aztán jött a Vona Gábor-féle néppártosodás, azzal kezdődött a mi szerepvállalásunk, nem tetszett, hogy milyen irányba viszik a pártot, akkor kezdődött el a tapogatózás a baloldal felé. Az tette be végleg a kaput, amikor Mirkóczki kijelentette, hogy amit tíz évig a politikában képviseltek, az nem volt igaz. Mi néhányan kiléptünk a közvélemény elé és kimondtuk, hogy elég. Ezzel berobbant a Vadhajtások.

– Ezzel kezdődött a bloggerkarriered?

– Igazából csak egy poénnak indult. Eldöntöttük, hogy felhúzunk egy Facebook-oldalt, mémeket és videókat készítünk. Jó ötletnek bizonyult. Volt olyan videónk, ami többmilliós megtekintést ért el rövid időn belül. Végül 2018-ban egyszerre megbukott Vona és a Jobbik. Ez részben a mi sikerünk is. Bár akkor nem gondoltuk volna, hogy Vona helyett egy sokkal rosszabb figura áll a párt élére. Közben éreztük, hogy van igény a munkásságunkra, megcsináltuk a honlapot, folyamatosan fejlesztettük és a teljes baloldalt tűz alá vettük. Végül is a Jobbik belesimult a baloldalba, mi pedig eldöntöttük, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ezeket távol tartsuk a hatalomtól. Szerintem rengeteg munkánk van abban, hogy sok jobbikos szemét felnyitottuk Jakabbal és a párttal kapcsolatban. Sok nemzeti érzelmű jobbikost tereltünk vissza a magyar oldalra.

– Folyamatosan többes számban beszélsz. Hányan csináljátok a Vadhajtásokat?

– Többen! Adminok, vendégszerzők, barátok. De ők nem akarnak kilépni a fényre egyelőre, egyedül én vállalom a névvel és arccal a Vadhajtásokat. Elég, ha én kapom a rengeteg fenyegetést, most a választások környékén különösen felpörögtek az őrültek. Meg akarnak félemlíteni, el akarnak ijeszteni minket a nyilvánosságtól. De kár a gőzért, nekem ez a szenvedélyem, hogy a kommunisták ellen küzdjek.

– Fenyegetnek?

– Persze, de kizárólag írott üzenetekben, Messengeren. Van, hogy a gyerekemmel fenyegetnek. De nem én vagyok az egyetlen. Azt kaptuk, hogy majd ha jön a kormányváltás, akkor börtönbe kerülünk. Miért kerülnék börtönbe, kérdezem én? Mert megírom a véleményemet? Vagy mi a bűncselekmény abban, amit csinálok? És ezek után a baloldal a Fideszt vádolja azzal, hogy diktatúrát épít. Miközben ezek azonnal felakasztanának mindannyiunkat, ha tehetnék. Meggyőződésem, hogy a Vadhajtásokat is betiltanák. A Jámbor András-félék a tanácsköztársaságot éltetik, kiráz a hideg most is, ha rájuk gondolok. Ezek semmit nem változtak. Ezek magyargyűlölők, Lenin-fiúk. Ha hatalomra kerülnének, vérengzés lenne. Jakab is azt mondta, hogy a választás utáni hétfőn már ott ülünk majd a bíróságon. Visszahoznák a vörösterrort.

– Hogy kezeled ezeket a fenyegetéseket?

– A helyzettől függ. Van, hogy valaki ír valami durvát és utána letilt. Válaszolni sem tudok. Ez egy bohózat, pont mint Jakabé vagy Márki-Zayé. Ha viszont van lehetőségem, akkor visszaírok, hogy itt a számom, hívj föl és megbeszéljük. Volt, hogy a gyermekemet találták meg. Egy ellenzéki érzelmű család gyermeke. Felmentem apuka Facebookjára, Telex, Index, Legyen másik! logó és minden, ami tartozéka az ilyeneknek. Egy nap elkaptam. Bemutatkoztam, én vagyok a kisbajnok apukája. Megkértem, hogy a politikát ne vigyék be a gyerekek közé. Neki is megadtam a számom. Hívjon föl, mondja el, mi a baja, mi bántja, meghallgatom, leülök vele, iszunk egy kávét, de ne a gyerekekkel meccseljék le.

– Egyébként fel szoktak ismerni az utcán?

– Gyakran.

– Milyen tapasztalataid vannak?

– Ritkán megtörténik, hogy hallom, amint összesúgnak a hátam mögött vagy fél szájjal be is szólnak. Többségében azonban kedvességgel találkozok, rengeteg szeretetet kapok. Drukkolnak és megdicsérnek, hogy ennek vagy annak jól megmondtam. Az emberek odajönnek az utcán, kezet rázunk, váltunk néhány szót. Néha aláírást is kérnek, de az ilyesmit nem szeretem. A közös szelfi benne van a pakliban, helló, szia, pacsi. Én hazafi vagyok, blogger. Én a magam módján teszek a hazámért. Ennyi. A találkozásokhoz még annyit, hogy a facebookos őrjöngés az utcán nincsen meg. Virtuálisan mindenki levezeti a feszültséget, kint már tudnak viselkedni vagy egyszerűen nem mernek ugyanúgy gorombáskodni.

– Hány órát foglalkozol egy nap a blogoddal?

– Rengeteget. Mi gépek vagyunk, ez a titka a „sikerünknek”. Alázatosan, megállás nélkül csináljuk a dolgunkat.

– Szoktál izgulni a kamerás akciók előtt?

– Abszolút nem, engem felvillanyoz. Pedig adódott pár meredek jelenet munkám során. Győrben ott voltam, amikor Borkai ellen tüntetett az ellenzék, nagyjából 300 ember gyűlt össze. A jobbikos Szilágyi György fölállt a színpadra, én láttam, hogy olyan rossz arcokkal, mint az Arató Gergely és más DK-sokkal pacsizik. A felszólalása elején bekiabáltam, hogy Szebb jövőt! Én ott élőben, élő közvetítésben voltam. Akkor Szilágyi rám mutatott és felszólította a közönséget, hogy köszöntsük Bede Zsoltot, a Fidesz által fizetett provokátort! Ott van! Ahogy ezt kimondta, a tömegből többen megindultak felém, nekem akartak esni. Gulyás „Körte” Balázs állt a lincselő tömeg élén. Jött felém furcsa fintorokkal az arcán. Elfogta a tömegpszichózis, azt hitte, hogy tényleg eljött a leszámolás pillanata. Én persze kiröhögtem. Kinézetre is komikus volt, ahogy a forradalmárt játszotta. Tegyük hozzá, hogy azok a legelvadultabbak, akik valamiért kiestek a Fidesz környékéről. Hont, Vona, Gulyás, Hadházy stb…

– Fel szoktál azért készülni?

– Nincs időm tervezni, mindig improvizálok. A problémát inkább az okozza, hogy engem már felismernek, és a testőrök nem engednek közel. A baloldali politikusok félnek találkozni velem, nem válaszolnak. Amikor Szabó Tímeát most elkaptam, az nekik nagyon fájt. Én minden villáminterjú közben érzem, hogy betalál az akció. Túl kell járnom a testőrök, aktivisták eszén. Egy politikus rátermettsége ebből is kiderül. Amit a Parlamentben és a Facebookon látunk, az nem a valóság, nem az igazi énjük. Az színtiszta színészet. Amikor megjelenek, lefagynak, Jakab is olyan buta arcot vágott, hogy majdnem megsajnáltam. Amit a Parlamentben látsz, azt a tükör előtt elgyakorolta, órákon át készült rá, hogy felszólaljon. A legtöbbször odamegyek, és ami a szívemen, az a számon. Nekem az az érzésem, hogy ezek mögött semmi nincs, semmilyen tudás. Pláne hazaszeretet.

– Nagy elérésetek van, a honlapot és a Facebook-oldalatokat is tömegek követik.

– Igen, márciusban 6,5 millióan kattintottak a Vadhajtásokra. Azt azonban tudni kell, hogy a baloldali lapok (Telex, 444, 24.hu) elérése a Facebook miatt jobb, őket előnyben részesíti az algoritmus, míg a jobboldali tartalmakat elrejtik az olvasók szeme elől. Viszont nekünk abban van erőnk, hogy mi revolvermédia vagyunk. Erősen fogalmazunk, az emberek pedig segítenek eljuttatni a cikkeinket oda, ahová kell.

– Ti főként a kiábrándult jobbikosokat csatornázzátok be a Fidesz vonzáskörébe.

– Hát, én úgy érzem, hogy igen. Nem szélsőjobboldaliakat – utálom ezt a kifejezést –, hanem a nemzeti radikálisokat. Büszkék vagyunk arra, hogy minden cikkünk alatt lehet kommentelni, kialakult egy nemzeti közösség. A legtöbb esetben kulturáltabb a kommentszekciónk, mint a Telex vagy a 444 cikkei alatt.

– Nagyon erős címeket adtok a cikkeknek. Ezek is vonzzák a kattintást. Egyik-másik amolyan szállóigévé vált az utóbbi időben.

– El akarom mondani, hogy igazából nem vagyunk hívei a trágárkodásnak. Azt kell megérteni, hogy ez a politikai bulvárhoz tartozik, ez egy ilyen műfaj. Ha leírom, hogy van itt egy fekete asztal, és kis lyukak vannak rajta, akkor arra senki nem kattint. Ha azonban adok egy pikánsabb címet, az biztos, hogy letarolja a netet. Ennek ez a módszere. Amikor valakinek az anyukáját emlegetjük, akkor nem arra gondolunk, hogy konkrétan a sarkon állva keresi meg a kenyérrevalót. Csak erősebben nyomjuk meg a ceruzát, amikor színezzük a körvonalakat, de sosem hazudunk. Az erős kifejezésekről pedig azt mondom, hogy ha úgy tetszik, akkor tükröt tartunk. Semmivel nem vagyunk alpáribbak, mint Jakab Péter, Szabó Tímea, Hadházy Ákos vagy Márki-Zay Péter; amit ezek megengednek maguknak a nemzet házában, azért nem sok egy kis anyázás. Amikor Szabó eltorzult arccal köpköd és üvöltözik, Jakab pedig a miniszterelnök megerőszakolásával fenyegetőzik, akkor nem nekem kell elnézést kérnem. Nem hiszem, hogy ezeknél a megnyilvánulásoknál a Vadhajtások hangvétele sokkal durvább lenne.

– Ti akkor csak visszaüttök nekik?

– Ők nem félnek ellenünk elkövetni a válogatott gazemberségeiket, nekünk sem szabad félnünk viszonozni az ütést. Föl kell venni a kesztyűt, nem? Mi vagyunk kétharmaddal, nehogy már féljünk a saját hazánkban. Álljunk oda és mondjuk el nekik, hogy sok, amit csinálnak, elég volt a mocskolódásból! Legyen párbeszéd, de annak megvannak a feltételei. Mindenki elmondhatja, hogy mi nem tetszik neki, hogy mi a baja a kormánnyal. Ez teljesen rendben van. Mi bármikor szembe tudjuk állítani a mondandójukkal azt, hogy fejlődik a város, a vidék, fejlődik az egész ország. Az emberek jobban élnek. Én vendéglátóztam sokáig, látom, hogy mi történik, az embereknek van pénzük, az átlag magyar sokkal jobban él, mint korábban bármikor. A plázák, a vendéglők, a kávézók tömve vannak. Hétvégenként eljárunk a kisfiammal ide-oda meccsekre, beülünk egy étterembe. Mindenütt tömve vannak a helyek, hétvégén alig lehet asztalt kapni. Én és a Vadhajtások piros-fehér-zöld szemüvegen keresztül nézünk mindent. Ami jó a magyaroknak, azt támogatjuk. Ez ilyen egyszerű. Engem az sem érdekel, hogy ki fideszes és ki nem az, én a hazámat és a nemzetemet támogatom.

– De hát a jogállam???

– Az a harc, amit ez a kormány felvállalt az EU-val szemben, nekem tetszik. Azok az intézkedések, amelyekkel megvédik az országot, a magyarokat, a családokat, a gyerekeket, azokat mind támogatom. Ahogy fellépett Szijjártó Péter az ukránokkal szemben a kárpátaljai magyarokért, az tetszett, az LMBTQ-gender őrületet is megfékezték a határnál. Ezek mind-mind piros pontot érnek, amíg ez így van, én támogatom a Fideszt.

– Mit szólsz a Mi Hazánk sikeréhez? Bravúrt hajtottak végre, hogy bejutottak a parlamentbe.

– Lássuk, mit alkotnak, az alapján kell majd megítélni őket.