A ranglistáknál fontosabb a diákok jóléte

– Az elmúlt 4-5 év adataihoz viszonyítva érte-e számottevő meglepetés a nemrég közzétett top százas gimnáziumi listán?

– Az Oktatási Hivatal adatai alapján készült friss HVG-rangsor valójában nem okozott különösebb meglepetést, nagy csodák nem történtek. Az első 25 gimnázium között csak hét új iskola szerepel, de ezek az oktatási intézmények nyilván már korábban is fenn voltak a százas listán. Ha a teljes sorrendet nézzük, akkor is azt látjuk, hogy összesen 14 új iskola került be a rangsorba, tehát 86 százalékban idén is azok az intézmények szerepelnek, amelyek már korábban is ott voltak a legjobb száz között.

– Lényegében arról van szó, hogy amennyiben az iskolák elérnek egy bizonyos színvonalat, akkor azt nagy eséllyel a későbbiekben is tartani tudják?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy a százas listán szereplő intézmények minden bizonnyal a legjobb beiskolázási lehetőséggel rendelkeznek, vagyis a legjobb eredményt elérő diákok döntő többsége a 8. osztály elvégzése után ezeket az iskolákat választja. Az említett intézmények azért is felelnek meg a szülők és a legmotiváltabb, legérdeklődőbb gyermekek elvárásainak, mert szinte mindegyikben indítanak hat, illetve nyolc évfolyamos képzést. A legtöbb ilyen feltétellel működő gimnázium Budapesten található.

– Ha a Budapest–vidék arányt vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy idén egyetlen nem fővárosi iskola jutott be a legjobb tíz közé, a veszprémi Lovassy László Gimnázium, amely egyébként évek óta ott van az első tízben. Ezt a kimagasló eredményt azonban csak nagyon kevés vidéki intézmény mondhatja el magáról, köztük például a Debreceni Fazekas Mihály, illetve a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium. Előbbi a 2021-ben, utóbbi a 2022-ben megjelent listán szerepelt kiválóan. Hogyan alakult idén a legjobb fővárosi–vidéki iskolák megoszlása a teljes rangsorban?

– A top tízes listán valóban csak egyetlen vidéki gimnázium szerepel, de a húszas rangsorban már öt, a legeredményesebb száz között pedig sokkal jobb a helyzet, hiszen a 39 fővárosi iskola mellett 61 vidéki került be. Azt azért mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy a helyezettek pontszámai között sokszor rendkívül csekély, szinte árnyalatnyi az eltérés, nagyjából az első húsz gimnázium teljesítménye jelentősen közelít egymáshoz.

– Mennyire tipikus a sikeres iskolák földrajzi elhelyezkedése?

– Jellemzően a fejlettebb régiókban található, kedvezőbb gazdasági feltételekkel rendelkező városokról és vonzáskörzetükről beszélünk, az adatok a megyeszékhelyeken, különösen az egyetemi városokban a legjobbak. Ezekben a nagyvárosi iskolákban természetesen nemcsak helyi gyerekek, hanem a régióból származó diákok is szép számmal tanulnak.

– Mi a helyzet a kisvárosi iskolákkal?

– Közülük nagyon kevés szerepel a százas listán.

– Mennyire hiteles a rangsor a szakemberek számára?

– A lista kétségkívül objektív számadatokon alapul, de vannak hiányosságai, például nem veszi figyelembe a tanulói létszámot, ezen belül az érettségiző diákok számát, ami véleményem szerint tovább árnyalhatná a végeredményt. A rangsorban ugyanis a végzősök átlagteljesítménye szerepel, ami előnyösebb helyzetbe hozhatja a kisebb tanulói létszámú intézményeket. Ennek ellenére idén egy nagy létszámú iskola, a budapesti Eötvös József Gimnázium végzett az élen, amely rendszerint a szintén fővárosi Treforttal, a Fazekassal, valamint a Radnótival verseng a dobogós helyekért.

– Milyen szempontok alapján?

– Figyelembe veszik az egyetemi felvételi összpontszámot, a 10. évfolyamos diákok kompetenciamérésének szövegértés és matematika tárgyakból elért átlagos eredményét, illetve az érettségi vizsgákon magyarból, matematikából, történelemből és idegen nyelvből nyújtott teljesítményt. Utóbbi újabb problémákat vet fel, hiszen van olyan diák, aki idegen nyelvből közép- és emelt szintű érettségit is tesz, amit a top százas rangsor nem választ külön, nem értékel pluszpontokkal. Nálunk, a Révai Miklós Gimnáziumban például gyakorlatilag mindenki tesz középfokú vizsgát idegen nyelvből, de számos diák az emelt szintű vizsgakövetelményeknek is megfelel, így ebben a tekintetben mi voltaképpen hátrányba kerülünk.

– Vannak-e még egyéb hiányosságai a felállított rangsornak?

– A természettudományokat egyáltalán nem veszi figyelembe, így a reál beállítottságú iskolák hendikeppel indulnak. Tipikus példa erre a kiváló tanulmányi eredményekkel büszkélkedő szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, amelynek az említett szempontrendszer mellett nemigen van esélye a legjobb húszba kerülni, pedig véleményem szerint a szegedi Radnóti az ország egyik legjobb középiskolája. További aggályokat vet fel, hogy az értékelésnél az országos tanulmányi versenyeken (OKTV) elért helyezések sem számítanak.

– Idén a vidéki városok közül egyedüliként öt győri gimnázium is felkerült a listára, de a Kazinczy és a Révai az első húszba is. Mi a titkuk?

– Kézenfekvő volna azt válaszolni, hogy nálunk vannak a legjobb pedagógusok, de a kérdés nyilván nem ilyen egyszerű. Győr hazánk egyik legélhetőbb városa, regionális gazdasági, kulturális és sportközpont. Tény, hogy a keleti országrészből a rendszerváltás óta folyamatos a Győrbe vándorlás. A városban sokkal kevésbé fordul elő a tanárhiány, mint más hazai régiókban, így már az általános iskolás gyermekek is az ideálishoz közelítő körülmények között kapják meg a továbbtanuláshoz szükséges képzést. Az említett két állami fenntartású középiskola egyaránt nagy múlttal büszkélkedhet, a Révai jogelődjét például a XVIII. század végén alapították. Sokszoros a túljelentkezés, eleve a jó képességű gyerekek választanak minket. A pedagógusok körében is nagy hagyománya van a tehetséggondozásnak, a szakkörök szervezésének, a versenyekre való felkészítésnek. Mivel nálunk minden végzőst felvesznek az egyetemre, emeltük a tétet és azt a célt tűztük magunk elé, hogy a diák lehetőség szerint az általa megjelölt első helyre jusson be. Természetesen ezzel nem azt akarom hangsúlyozni, hogy egy lemaradó diák felzárkóztatása ne volna legalább ilyen értékes pedagógiai teljesítmény…

– Nem meríti ki túlságosan a diákokat a versenyszellem?

– Tagadhatatlan, hogy a gimnáziumok országos rangsorának van presztízsértéke, de nekünk nem az a legfontosabb célunk, hogy elsők legyünk a listán, hanem az, hogy a gyerekek örömmel jöjjenek be az iskolába és ne túlélni, hanem megélni akarják a napot, annak minden örömével és bánatával együtt. Ezért is lényeges, hogy a szülők legyenek tisztában gyermekeik képességeivel és a nekik megfelelő iskolát válasszák, ne állítsák őket folyamatosan frusztrációt keltő helyzetek elé. Nálunk például működik a hátrányos helyzetű gyerekeket felkaroló öt évfolyamos Arany János Tehetséggondozó Program, amelynek első, úgynevezett előkészítő-gazdagító évfolyama után a diákok a hagyományos gimnáziumi oktatás keretei között tanulnak. Nagy örömünkre szolgál, hogy a programban részt vevő fiatalok zöme szintén a felsőoktatásban tanul tovább. A kedvezőtlenebb háttérből érkező gyerekek közül sokan első generációs értelmiségiek lesznek, ami nekik és nekünk is fontos. Ha egy iskola képes segíteni a diák önismeretét, pályaválasztását, közösségekhez való kapcsolódását, akkor szerintem már teljesítette a feladatát.

– Azt például elképzelhetőnek tartja, hogy néhány kiváló tanár távozása egy-egy intézményből jelentős mértékben befolyásolhatja az adott iskola bekerülését a százas rangsorba?

– Igen, lehetségesnek tartom. Az utóbbi két-három évben nagy nyugdíjazási hullám vonult végig a pedagógusi pályán, mert sokan ekkor töltötték be a 65. életévüket. Nálunk például 2022 óta 18-an mentek nyugdíjba, őket nyilvánvalóan pótolni kellett. Nekem szerencsém volt, mert fel tudtam venni kellő számú pályakezdő fiatal tanárt, de amint már korábban is említettem, a kisebb városokban és településeken nem feltétlenül ilyen kedvezőek a körülmények. Az esetleges tanárhiány ha nem is egyik évről a másikra, de hosszabb távon kétségkívül hatással lehet a gyerekek iskolai teljesítményére.

– Vannak olyan pedagógusok, akik a polgári engedetlenségi mozgalmak hatására hagyták el a pályát?

– Az országos demonstrációkkal, tüntetésekkel, sztrájkokkal terhelt 2022–2023-as tanév valóban nem volt jó hangulatú iskolai év, de nekem igazgatóként akkor is az volt és most is az a legfontosabb feladatom, hogy a lehetőségekhez képest mindenki számára megfelelő körülményeket teremtsek a tanításhoz, a sikeres közös munkához. Hiszen nemcsak a tanár motiválja a diákot, de a tanuló is ösztönzi a pedagógust.