Közel kétéves mulasztást pótolt a kormány azzal, hogy helyreállította a törvényes rendet a közigazgatásban: a korábbi ex lex állapottól eljutottunk odáig, hogy szeptember elsejétől megkezdték működésüket a megyei közigazgatási hivatalok, amelyeket a Gyurcsány-kormány alkotmányba ütköző módon, országgyűlési felhatalmazás nélkül szüntetett meg, illetve alakított át. A szocialista-szabad demokrata kormányzás idején ugyanis a korábbi közigazgatási hivatalok helyét a regionális államigazgatási hivatalok vették át, működésüknek azonban nem volt törvényes alapja.

Az ügy nem mai keletű: még Lamperth Mónika miniszterségének idejére nyúlik vissza. A miniszternő annak idején úgy gondolta, hogy a szocialisták által preferált regionális államigazgatási hivatalok, a szocialista közigazgatási reform letéteményesei a kétharmados törvények módosítása nélkül is létrehozhatók. A szocialisták neki is láttak a közigazgatás átszervezéséhez. Csakhogy a regionális államigazgatási hivatalok létrehozásához módosítani kellett a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény megfelelő szakaszát, ami kétharmados jogszabály, tehát az Országgyűlésnek kellett volna szavaznia és törvényt alkotnia róla. Erre viszont nem került sor, mert a kormány alkotmányba ütköző módon, egyszerű többséggel fogadta el a 2006. évi CIX. törvényt és ugyancsak egyszerű többséggel módosította az 1990. évi LXV 98.§. (1) bekezdését egy egyszerű kormányrendelettel: a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok jogállását a 297/2006-os kormányrendelettel akarták felülírni.

Ám az Alkotmánybíróság 2008-ban megsemmisítette a kormányrendeletet, és megállapította, hogy a kormány alkotmánysértő módon járt el. Az AB határozata szerint az Országgyűlésnek 2008. december 31-ig törvényt kellett volna alkotnia, ám erre sem 2008 végéig, sem azután nem került sor, így 2009. január 1-jétől már nem volt olyan állami szerv, amely ellenőrizhette volna az önkormányzatok által kiadott rendeletek törvényességét. Erre mondta még a választások előtt Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, hogy ha betiltotta volna Debrecenben a szőke női hajfesték használatát, nem lett volna hol megtámadni a döntést, mivel a közigazgatásban nem volt másodfok.

Az önkormányzati rendszer kontrollját ellátó, a külföldi állampolgárok ingatlanszerzéséről döntő, valamint egyes szakhatósági kérdésekben, például építési szakhatósági ügyekben, szociális segélyek, önkormányzati bírságok ellen benyújtott fellebbezések esetében másodfokon eljáró megyei közigazgatási hivatalok újraszervezése elől a kormányváltással idén tavasszal elhárult az akadály.

Szeptember 1-jétől megkezdték működésüket a fővárosi és megyei közigazgatási hivatalok, jelentette be a közigazgatásért és választásokért felelős államtitkár. Szabó Erika elmondta, hogy a húsz közigazgatási hivatal felállításával helyreáll az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése. Ez az önkormányzatok hatályban lévő rendeleteit visszamenőleg nem érinti, az ellenőrzésre csak konkrét panasz kapcsán kerül sor.

Első lépésként a megyei közigazgatási hivatalok egyes jegyzői, illetve minden építési, illetve szociális és gyámsági feladatot átvesznek a hét regionális államigazgatási hivataltól, az önkormányzatoktól, illetve a megyei közgyűlésektől.

Az igazi átalakulás 2011. január 1-jétől várható, ekkor a most létrejövő közigazgatási hivatalok kormányhivatalokká alakulnak át és élükre politikus kormánymegbízottak kerülnek. A valódi szervezeti integráció ekkor jön létre: az új megyei hivatalok élén három vezető lesz. A hivatalvezetőket a miniszterelnök nevezi ki, ők a napokban vették át a parlamentben a megbízólevelüket. A helyetteseik a főtitkárok lesznek. A húsz kinevezett hivatalvezető közül 19-en eddig is az államigazgatásban dolgoztak. A vezetői struktúrára január 1-jétől kerül rá a korona: a hivatalok élére kormánymegbízottak, politikai kinevezettek kerülnek, akiknek a mandátuma a mindenkori kormányok hivatali idejéhez kötődik. Ezzel egyszerre valósul meg az országos és a helyi érdekek képviselete a közigazgatásban.

Az átalakítás számos gyakorlati előnnyel is jár. A hivatali ügyintézés egyszerűbbé és átláthatóbbá, kevésbé bürokratikussá válik.

– A kormány 2013. december 31-ig azt szeretné elérni, hogy az állampolgároknak lehetőségük legyen minden állammal kapcsolatos ügyüket egy helyen elintézni, vagyis hogy a magyar közigazgatás egyablakos ügyintézést biztosítson – jelentette ki Szabó Erika államtitkár.

Az új struktúra valójában nagyon is régi, a megyerendszer hivatali szerkezetére emlékeztet.

A Demokrata múlt heti számában Bencsik András, lapunk főszerkesztője párhuzamot vont a most létrejövő modern közigazgatás és a Szent István-i államszerkezet egyes elemei között. Nem véletlenül, hiszen az ispánrendszer, a főispán, alispán, megyésispán, főjegyző tisztségek elnevezéseit akár vissza is hozhatnák az új közigazgatásba.

A megyék rendszere az államalapítást megelőző időkre tekint vissza: a 895–896-os árpádi hazatérés idején már kirajzolódhattak a Kárpát-medence közigazgatási alapjai, hiszen a vérségi kötelékekből kiindulóan a magyarság a nagycsalád, nemzetség, törzs elrendezésben foglalta el szálláshelyeit. Ez az organikus elrendeződés az alapja és magyarázata a szálláshelyekre épülő megyerendszer évezredes stabilitásának és kohéziós erejének, s ez a lokálpatriotizmus képezte a Szent István által korszerűsített királyság közigazgatásának alapjait is.

A Szent István-i vármegyerendszer kialakulásakor kezdetben 20-23 megye jött létre, a ma is meglévőek közül Veszprém, Somogy, illetve Tolna megye. A királyi központi hatalom képviselete a helyi közigazgatásban kezdettől megvalósult: a vármegyék élére várispánokat neveztek ki. A vármegyék száma a XI. században elérte az ötvenet, majd ötven és hetven között ingadozott. A rendszer a XIII. században tovább strukturálódott, ekkor már a központi és a helyi hatalom képviselete együttesen is megjelent. A királyi megbízott, a központi hatalom képviselője a főispán volt, az adminisztratív ügyek intézése a helyi nemesek által választott szolgabíró dolga lett. A hivatal feladatainak megnövekedése további strukturálódáshoz vezetett: létrejött az alispáni hivatal úgy, hogy mellette a szolgabírói hivatal is megmaradt. A szolgabírók a járásokat kormányozták.

A főispán-alispán-szolgabíró rendszer egészen a XIX. századig megmaradt. A kiegyezést követően a szolgabírói hivatal főállású jegyzői hivatallá alakult, miközben megmaradt a kormány által delegált főispán is, akinek az volt a feladata, hogy a közigazgatásban a kormány politikáját képviselje. Az alispánt viszont a megye választotta, ő volt a vármegyehivatal közvetlen irányítója, munkáltatói és pénzügyi jogkörrel felruházva. Az ő dolga volt az ügyek vitele, a megye érdekeinek képviselete. A főjegyző hivatalfőnöki feladatokat látott el, beosztottjai az osztályokat irányították.

Nem nehéz belátni, hogy a most kialakított struktúra ennek a Tisza Kálmán-i modellnek felel meg leginkább. A főispán politikus kormánymegbízott, az alispán és a főjegyző viszont hivatalnokok, akiknek a feladata a megye képviselete mellett az operatív ügyvitel vezetése. Ez a rendszer egészen 1947-ig fennmaradt, így sokan a mai napig is emlékezhetnek a főispáni, alispáni hivatalra. A kommunista hatalomátvételt követően ezt az évszázadok óta jól működő rendszert szovjet mintára rombolták szét és helyette bevezették a nemzetidegen tanácsok rendszerét.

Az 1990 utáni átmeneti korszak részben visszaadta ugyan az önkormányzatok autonómiáját, azonban nem találta meg az egyensúlyt az ország érdekei és a helyi érdekek érvényesítése között. Régiók és megyék közt ingázva, a nemzeti identitás felerősödésétől rettegve és irtózva, újabb és újabb reformok álarcában valójában egyre nagyobb káoszt teremtettek a szociálliberális kormányok, az uniós irányelveket is félreértelmezve.

Tény, hogy az unió valóban a régiókat preferálja. Túl kicsinek találja a megyéket. Ez az irányelv azonban országonként adaptálandó. Németországban Brémát senki nem csatolja Hamburghoz, mint ahogy Bajorországot sem szabdalja szét, pedig legalább 14 régió kitelne belőle, lévén kétszer akkora, mint Magyarország.

A megfelelő közigazgatás alapja tehát nem a terület méretéből, hanem abból a struktúrából következik, amelyet az évszázadok hoztak létre. Magyarországon a régiók rendszere ezer éve tökéletesen működik: a nagy régiók, a megyék mellett a kisebb közigazgatási régiók, a járások is léteztek. A Demokrata úgy tudja, ezek is újraszerveződnek.

Magyarország az elmúlt hat évtizedben vészesen eltávolodott saját hagyományaitól, amíg végül eljutott addig az állapotig, hogy a helyi önkormányzatok felett megszűnt minden törvényes kontroll. Ezért nagyon időszerű a most bejelentett közigazgatási szerkezetátalakítás, amelyben az a legszebb, hogy hosszú tévelygés után végre a helyére teszi a dolgokat.

Hernádi Zsuzsa