A sárga irigység szindróma

– Kezdjük a közepén! Megint bűnös város lett Budapest?

– Nem, de olyan irányba mozdult, ami nem lesz jó az országnak. Vigyázni kellene rá, hogy ne legyen belőle egy második Berlin. A második világháború után az ország liberális értelmisége vidékről Budapestre tódult. Vonzotta őket a pénz, az ambíciók kiélésének lehetősége, a színes kulturális élet. Ez lett számukra a fontos, csakis ez. Hogy a város eközben elveszítette önvédelmi reflexeit, a sokfelől jövő értelmiséget nem érdekelte. És ez így is maradt. Debrecen is nagyváros, de ott a választók ki tudták számítani, hogy mi jön akkor, ha most győz az ellenzék. Ahogy például Kecskemét sem bukott el, mert ott együtt lélegzik a város vezetése a helyi társadalommal. Százharminc igazi civil egyesület működik Kecskeméten, kialakítva egy okos munkamegosztást egymás között, és állandó összeköttetésben vannak a település vezetésével is. Sok függ az adott helység történetétől, működési hagyományaitól, adott esetben több száz éves kulturális beidegződéseitől.

– Budapest mellett azért néhány más városban is diadalmaskodott az ellenzék. Miben más a város, mint a kisebb települések?

– Az egyik jól tapasztalható jelenség, hogy átrendeződött a politikai tér, a Jobbik, amely szélsőjobbos pozícióból támadta korábban a balliberális oldalt, átállt balra. Ezzel megszűnt a centrális erőtér, most a Fidesz–KDNP a legjobboldalibb párt, amivel akár meg is lehetett bélyegezni. A másik, hogy két olyan erő lépett a politika színpadára, amely korábban nem szavazott. Az egyik azért nem, mert általában nem foglalkozik a politikával, de most balról mozgósították. Szimpátia alapján voksolt, mint egy RTL-es kiszavazó­show-ban. A másik erő az első szavazóké. Ez két olyan fiatal generációt tömörít, amelynek tagjait 2014-ben és 2018-ban még nem izgatták a közélet kérdései, de most az ellenzéki oldal meg tudta őket szólítani. Ami nagyjából 70 ezer embert jelent. Egyes számítások szerint e tábor tagjainak 80-90 százaléka az ellenzéket támogatta.

– És hozzá kell adni a lakcímkártyás külföldieket. Ők ültették be Karácsonyt a főpolgármesteri székbe?

– Erről egyelőre nem sokat tudni. Olyan kérdésről van szó, ami alapos, bizonyítékokkal, tényekkel megtámasztott elemzést igényel. Foglalkozni kell vele, és nemcsak a kampánytechnikák és mozgósítási stratégiák szempontjából, de a törvényalkotás oldaláról is.

– A fiatalokról volt szó az imént. A politológus és szociológus szerint többségük miért állt az ellenzék mellé?

– A kormánypártok nem szólították meg őket közvetlenül, de az ellenzék igen, mégpedig a maga környezetvédelmi retorikájával, rákapcsolódva ezzel egy globális mértékben már kialakult politikai folyamatra. Nagy kihívás a kormánypártok számára ennek a rétegnek a visszacsábítása és megragadása.

– Alkalmas lehet erre a hazafiasság gondolata, vagy ez már lejárt eszme a fiatalok körében?

– Egyáltalán nem járt le! De egynél több hívó szóra van szükség. Látni kell, hogy az ellenzék már bevette magát a középiskolába is, igyekszik manipulálni, a kormány ellen lázítani a diákokat, gyakran utcára is viszi őket. Azon van, hogy kialakuljon bennük egy, a hagyományokkal, a történelemmel szembeni közömbös attitűd. Most a környezetvédelem a felhangolás új terepe. Hiba lenne, ha a kormánypártok teljesen átengednék a témát a balliberális oldalnak. Vagy ott a pop-rock zene és az azon túliak is. Hiányoznak a zenekarok repertoárjából azok a számok, amelyek a tragédiákat és az emelkedett pillanatokat, nagy katarzisokat dolgozzák föl. Például 2006-ot. Legutóbb Németh Lojzival, a Bikini basszusgitárosával beszélgettem erről. A múlt, de már a közelmúlt is, neuralgikus pont. Szavaztak a fiatalok, főpolgármestert választottak maguknak, de anélkül, hogy érdekelte volna őket, mit tett eddig Tarlós István. Pedig gatyába rázta a várost, nagytakarítást csinált, és fejlesztett is. Rendbe hozta mindazt, amit a hosszú Demszky-korszak elrontott, vagy amivel nem törődött. Nem mellesleg Európa egyik legvonzóbb turisztikai célpontjává tette a fővárost. Tényleg igaz, hogy Podmaniczky óta nem volt ilyen jó főpolgármestere Budapestnek.

– Vakok lennének az ellenzéki szavazók?

– Más logikával gondolkodnak. Egy konzervatív vagy nemzeti beállítottságú ember számára egyrészt fontos a teljesítmény, vagyis az, hogy ki mit tett le eddig az asztalra, másrészt számontartja a múlt történéseit is, emlékszik például arra, hogy mi történt 2006. október 23-án. A balos vagy liberális emberek viszont a jelenben és a jövőben élnek. Őket nem érdekli a múlt.

– Hogy lehet, hogy a botrányhősök mind győzni tudtak? Itt elsősorban a budaörsi Wittinghoff Tamásra és a győri Borkai Zsoltra gondolok.

– Két rendkívül gazdag városról van szó. És nem akarták elengedni azokat a polgármestereket a szavazók, akikhez Budaörs és Győr gyarapodását kötötték. Győr az ország talán leggazdagabb városa. Magasak a fizetések, létbiztonság van, lényegében megszűnt a munkanélküliség. Ezt értékelték azok a győri választók is, akik többségükben értékekre figyelő, nemzeti és modern konzervatív gondolkodású polgárok. Más kérdés, hogy a Borkai-ügy országos szinten egészen más hatást váltott ki, főként hogy az ellenzéki média valósággal szétcincálta a történetet, miközben Wittinghoff esetéről mélyen hallgatott. Ez az ellenzék tudja, hogy morális kérdésekben mennyire érzékenyek a jobboldali szavazók. Sokkal sebezhetőbbek, mint ők, ennek megfelelően taktikázott a balliberális média.

– Mi az oka, hogy a vidék, a falvak és a kisvárosok Magyarországa narancsszínű maradt?

– Mert ott továbbra is magát az életet jelenti a család, a nemzet, a hagyomány. És a helyi közösségeknek még megvannak a védekező mechanizmusai. Ha ott összehozol egy október 23-i megemlékezést, akkor arra elmegy az egész község.

– A fiatalok mégis elvágynak sok faluból…

– Csak onnan, ahol nincs munkahely, nincs megélhetési forrás, nincs megtartóerő. Ne feledjük, a kormány számos lépést tett a falvak gazdasági és infrastrukturális felerősítéséért, nem is eredménytelenül. Ráadásul azt láthatjuk, hogy a falvakban bővül igazán a népesség, mert ott megvan a megfelelő tér az élethez, egy másfél szobás lakótelepi lakásban meg elég nehéz boldogulni három gyerekkel.

– Igen, de megesik, hogy a faluról érkező fiatal átveszi a város modern és liberális életformáját…

– Van ilyen, de nem törvényszerű. A fiatalok nem bújnak ki a bőrükből, kötődnek a szülői házhoz, a rokonaikhoz, testvéreikhez, szüleikhez. A szociológia szerint tizennyolc éves korig stabilizálódnak egy emberben az alapértékek. Klebelsberg Kunó is a faluról felhozott fiatalokban látta a nemzeti megújhodás lehetőségét, nagy, kitüntetett nemzeti tudósaink jelentős része szintén faluról származik.

– Szociológiai értelemben tipizálható a városi ember?

– Nem könnyen. De azért vannak érdekes rétegek. Például a médiafüggők tábora, akik elfogadják azt a szimulált világot, amit a képernyőn kínálnak neki. Szinte nem is ismernek mást. Szavazóként pedig többségükben az érzelmeikre vagy ízlésükre hallgatnak, és bizony sokan közülük a sárga irigység szindrómában szenvednek. Az ő nyakukba ült korábban az LMP, most pedig a DK, és alaposan megdolgozta őket, mondván, azért nem gazdagodnak, mert a kormány ellopja, elherdálja a pénzt ahelyett, hogy nekik adná. Erről szól az ellenzék „stadionpropagandája” is.

– Látni kell, a gyökértelen nagyvárosi fiatalok könnyebben elfogadják a modern­nek kikiáltott liberális eszméket és az ezekből következő devianciákat. Nem véletlen, hogy sokan közülük támogatják Karácsonyt, aki például LMBTQ-centrumot akar nyitni a városháza alatt…

– Ha a család és az iskola is félrenéz, és nem alakít ki a kamaszban stabil értékrendet, akkor a fiatal azt hiszi, hogy a liberális eszmék szabadítják fel őt a kötött normák és a kötelességek alól. Magyarország testét felsértette a globalizáció, erős gyökerek és kulturális kapcsolatok szakadtak szét, Rákosi óta túl hosszú ideig volt az országnak kozmopolita vezetése. Ezért szerintem nemcsak a családpolitikában, de az oktatásban is alapvető reformokra lesz szükség. Bementem egy óbudai antikváriumba, és kértem egy John Nash-könyvet. Adtak. Harsányi Jánostól viszont nem volt semmi, még csak nem is hallottak róla, pedig megosztott Nobel-díjat kaptak a játékelméletért 1994-ben. Nashről film készült, ami négy Oscart is learatott. Harsányit viszont szóba sem hozták, mert ő magyar volt. Amúgy egy nagy szellem, aki filozófiájában megmentette a XXI. századnak a racionalitást, ezt az alapvető emberi tényezőt azzal, hogy mellérendelte az annak keretet adó erkölcsöt, moralitást. A morális gát az, amely megakadályozza az embertelenül racionális diktatúrák kialakulását azáltal, hogy magát az emberi cselekvést humánus keretek közé szorítja.