A Szent Ferenc Kórházban keresztény értékrend alapján, de vallási felekezetre való tekintet nélkül gyógyítanak

Van a Hárs-hegy oldalában egy különleges kisugárzású kórház, ahol a magyar egészségügyre nem jellemző módon, jól érzik magukat a betegek. Mindez nem csupán a csodálatos környezetnek, hanem a kiváló, és a betegek, valamint a kórház iránt teljes mértékben elkötelezett orvosgárdának és ápolószemélyzetnek, köztük az apáca-nővéreknek köszönhető.

A kórházat a Szent Ferenc Leányai Betegápoló Szerzetesrend építtette 1937-ben. A kongregáció betegápoló katolikus szerzetes nővérek közössége volt, amelyet a Svájcból érkezett Anna Brunner alapított 1894-ben Budapesten. Ez volt az első olyan női szerzetesrend, amelynek alapítása 112 évvel ezelőtt, 1894-ben magyar földön történt.

A Szent Ferenc Kórház alapításának a gyógyítás mellett az volt a célja, hogy gyakorlókórházként az ápolónők képzését szolgálja, és hogy a betegápoló szerzetes nővérek gyakorolhassák hivatásukat, akik ápoló tevékenységüket 1950-ig, a kórház államosításáig folytathatták. Ezt követően Széher úti, majd Ferenc Kórház néven önálló kórházként működött. 1967-től a János, később a Szent János Kórház kihelyezett részlege lett. Az állam és az egyház között kötött egyezmény alapján a szerzetesrend 1994-ben megkapta a kórház tulajdonjogát. 1996. január 1-jétől Budapesti Szent Ferenc Kórház néven ismét önálló kórház lett.

Dr. Tahy Ádám, az Európai Kardiológusok Társasága választott tagja, egyben a kardiológiai osztály vezetője 1999 májusa óta áll a Szent Ferenc Kórház élén. Mint nagy tudású, sokat látott és tapasztalt szakembernek (évekig volt a Balatonfüredi Szívkórház főigazgatója, előtte a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház kardiológiai osztályának életre hívója és vezetője) kértük ki a véleményét a magyar egészségügy és ezen belül az egyházi egészségügyi intézmények jelenlegi helyzetéről, illetve arról, miként sikerült elérniük, hogy ilyen nehéz finanszírozási körülmények között is talpon maradtak.

– Mindnyájan tudjuk, hogy az egészség érték. Ennek ellenére sajnálatos tény, hogy hazánkban a rendszerváltozás óta nem javult az emberek egészségi állapota. A megbetegedési és halálozási statisztikai mutatók nagyon szomorú helyzetet jeleznek. Magyarországon a születéskor várható élettartam nemcsak a nyugat-európai országokhoz viszonyítva, hanem az Európai Unióhoz a közelmúltban csatlakozó tíz országéhoz képest is alacsony. Az Európai Unióban a férfiak átlagosan 8, a nők 4 évvel tovább élnek, mint nálunk. Magyarország lakossága 1981 óta fokozatosan csökken, a demográfiai vizsgálatok a népesség elöregedését mutatják. Az életesélyt illetően óriási regionális különbségek vannak. Az ország nyugati felében, például Győr-Moson-Sopron megyében átlagosan két és fél évvel élnek tovább az emberek, mint a keleti Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg Budapest területén belül is. A belső-pesti, a VI., VII., VIII. és részben a IX., X. és XIII. kerületekben lakók életesélyei lényegesen roszszabbak, mint a budai kerületieké. A különbségek hátterében nyilvánvalóan nem az egészségügyi ellátás színvonala, hanem a szociális különbségek, a hátrányos területeken élők létbizonytalansága, a szociális feszültségek, a szegénység, a munkanélküliség, a hajléktalanság és az ezzel kapcsolatos alkoholizmus és egyéb káros magatartásformák állnak.

Az igazgató szerint az orvosi és ápolási tevékenység értékét jelző, úgynevezett HBCs-súlyszám és a német pontszám jelenlegi díjtételemelése rendkívül szerény mértékű, ami még a kötelező szeptemberi béremelés fedezetének a felét is alig biztosítja. Az európai jogharmonizáció, az úgynevezett jogállási törvény, illetve az uniós munkaidő-direktíva – a heti maximális munkaidő 60 óra úgy, hogy az ügyelet teljes egészében munkaidőnek számít, és naponta maximum 12 órát szabad dolgozni – a munkaerő-ellátottságot és a szakember-utánpótlást rendkívüli módon veszélyezteti.

– A súlyos szakemberhiány, a külföldi munkavállalás nagyon rövid időn belül katasztrofális helyzetbe hozza az egészségügyet. Nekem úgy tűnik, hogy a politikai döntéshozók és a társadalom sem érzi a helyzet súlyosságát. Ha nem történik sürgős és hathatós beavatkozás, a betegellátás színvonala tovább romlik, és tartok attól, hogy az egészségügyi ágazat válsága megállíthatatlan lesz.

A legújabb rendelkezések, a kórházigazgatók esetleges felelősségre vonása az orvosok receptírásáért, az úgynevezett progresszív díj csökkentése, illetve eltörlése az egyetemeken és a kórházakban tovább rontják az egészségügyben tapasztalható, sokakat menekülésre késztető, igen rossz hangulatot. Dr. Tahy Ádám szerint az országnak a jelenlegi helyzetben biztos egzisztenciájú, felkészült szakemberekre, valamint egészségügyi életpályamodell kialakítására lenne szüksége. A fent említett intézkedések pedig éppen az ellenkező irányba hatnak, s végül az egészségügyi szakemberek meneküléséhez és ezzel együtt az egészségügy teljes ellehetetlenüléséhez vezetnek.

A helyzetet egyébként kiválóan jellemzi az Egyetemi Klinikák Szövetsége által írt, s az egészségügyi vezetésnek küldött levél, amelynek lényege, hogy a rektorok a finanszírozás változásai miatt nem tudnak felelősséget vállalni a betegellátásban bekövetkező krízisért. A súlyszámok csökkentése, a forráskivonás lehetetlenné teszi a betegellátást. „Miközben az egyetemek emberfeletti munkát végeznek színvonaluk megtartásáért, egy friss kormányrendelet pénztartalék képzésére kötelezi őket, ami irreális helyzetet teremt és rontja az intézmények pozícióját” – mondta erről Sótonyi Péter volt rektor. Tahy doktor hozzáteszi:

– Az egészségügy jelenlegi helyzetében az összes egészségügyi dolgozó emberfeletti munkát végez. Mindezeken túl feltétlenül beszélnék az egyházaknak az egészségügyi ellátásban betöltött s egyre növekvő szerepéről, illetve ezzel párhuzamosan az egyre nehezebb helyzetükről. Az egészségügy alulfinanszírozása az egyházi intézményeket különösen sújtja, hiszen az egyházi fenntartók csupán az intézetek működtetéséhez alig elégséges teljesítményarányos finanszírozásra számíthatnak. Szükséges tehát az egyházi intézmények fenntartói forrásainak központi forrásokból történő, kiszámítható biztosítása.

A magyar egészségügy rendkívül súlyos helyzetben van, és ezen belül az egyházi egészségügyi szolgáltatók helyzete különösen nyomasztó. A politikai döntéshozók felelőssége, hogy a több száz éves egyházi szerepvállalás az egészségügyben ne csökkenjen, hanem bővüljön, erősödjön. Mindehhez a törvényben előírt forrásbiztosításon kívül az egyházi vezetők és a politikai döntéshozók rendszeres párbeszédére is szükség van.

– A nehézségeken túl azonban örülök annak, hogy a Szent Ferenc Kórház anyagilag és spirituálisan egyaránt megújult, ami nagy segítség nekünk abban, hogy a szolidaritás és a másokért érzett felelősség jegyében, az emberi méltóság feltétlen tiszteletben tartásával munkálkodjunk. A Szent Ferenc Kórház mindezt keresztény értékrend alapján, de vallási felekezetre való tekintet nélkül, minden megkülönböztetés nélkül teszi. Mint az egyház aktív része, szerepet vállal az egyház életében, miszsziós tevékenységében. A keresztény világnézet és értékrend hangsúlyozásával modellként vesz részt az ország szellemi, erkölcsi és gazdasági megújulásában – foglalja össze az intézmény hitvallását dr. Tahy Ádám igazgató.

R. Papp Ágnes

Összefogás a kórházért

A Budapesti Szent Ferenc Kórházban a múlt évtized első felében, amerikai források felhasználásával korszerű kardiológiai osztályt alakítottak ki. Jelenleg az intézet úgynevezett mátrix struktúrában működik. A területi fekvőbeteg-ellátás mellett kiterjedt járóbeteg-ellátást és ambuláns kardiológiai rehabilitációs tevékenységet is végez. A kardiológiai osztály létrehozásáért sokat tett dr. Szele György és amerikai barátai, munkatársai. Dr. Szele György, az Amerikai Egyesült Államokban élő és ott dolgozó magyar származású orvos fáradhatatlan és elkötelezett munkája eredményeként a kórház partnerkapcsolatot tudott létrehozni két amerikai kórházzal.

A kórház így amerikai kormánytámogatásból több mint egymillió dollárnyi értékben tudott beszerezni orvosi műszereket. Nemcsak a kardiológiai fekvő- és járóbeteg-részleget sikerült ebből a pénzből létrehozni, hanem korszerű automatikus labort, valamint a rehabilitációs egységet is. Megkezdte munkáját az intenzív osztály, továbbá a szubintenzív részleg, valamint a kardiológiai ambulancia. Az intenzív részlegen minden ágyat saját EKG-monitorral szereltek fel. Rádiófrekvenciás telemetriás készülékek segítségével a kardiológiai osztályon fekvő betegek állapota nemcsak az ágyban, hanem azon kívül, mozgásuk közben is megfigyelhető. A kórház jelenlegi specialitásait a non invazív kardiológia minden területe, kardiológiai intenzív ellátás, szívbetegek intézeti és ambuláns rehabilitációja, belgyógyászati betegségek (kiemelten cukorbetegség, magas vérnyomás, zsíranyagcsere-zavarok, gyomor-bélbetegségek stb.) kivizsgálása és gyógyítása, lelki gondozás, dohányzásról való leszoktatás, orvosok egyetemi (graduális) és posztgraduális oktatása, gyógytornászok és dietetikusok főiskolai gyakorlati képzése és végül, de nem utolsósorban az apácák jelenléte képezik.