Feng shui szerint temették el Attila királyt?

– Mióta világ a világ, mindenki Attila sírját keresi, de nem találja…

– Nem csodálkozhatunk azon, hogy nem találják, mert az antikvitásban sokszor épp az volt a cél, hogy senki se találja meg a sírt. Dzsingisz kán sírját is állandóan keresik a nyugati kutatók, de szerintem a mongolok akkor sem mondanák meg, hogy hol található, ha tudnák. Legutóbb a tuvaiak háborodtak fel, amikor az oroszok a szentpétervári múzeumba szállították az ukoki szkíta hercegnő múmiáját. Ez természetes, hiszen az ázsiai népek szakrálisnak tartják e sírokat.

A sír a halott háza, létezési területe, és a hősök, vezérek sírját nem szabad megbolygatni, mert ahogy mi vigyázunk a sírjukra, úgy fognak ők is vigyázni ránk, mivel az ősök soha nem halnak meg. E szemlélet még a konfucianizmusnál és taoizmusnál is régebbi hitben gyökerezik. Észak-Kínában már a Kr. e. III. évezredben találunk többkoporsós elit sírokat. Éppen ezért nagyon örülnék, ha nem is találnák meg Attila sírját.

– Mégis, ha tippelnie kellene, hol keresné?

– Arra mérget vennék, hogy nem a városa közelében temették el. A titkos, víz melletti és víz közeli temetkezések egész Ázsiára jellemzőek, különösen amikor nagyon fontos emberekről, császárokról és királyokról van szó. A legkorábbi feljegyzést a Gilgames mezopotámiai fejedelem eposzában találjuk. Az istenként tisztelt fejedelmet több sírtartályba, kincseivel, családjával és az Eurfátesz folyó alá temették. Tehát egy nagy víz mellett keresném, az avarok (és gyakran a honfoglaló magyarok) sem véletlenül temetkeztek a Duna–Tisza közében, vízközelben. Lehet, hogy drónokkal meg lehetne vizsgálni azokat a területeket, ahol a talaj meg van bolygatva, különösen amikor a nap egy bizonyos fokból süt, akkor jól látszanak a talaj rendellenességei.

– Egyik tanulmányában érdekes párhuzamokat mutat be: Attila háromkoporsós, vízbe való temetésének elemei megtalálhatók a kínai, később császári, a szkíta és az ázsiai hun, valamint az avar fejedelmi temetkezések esetében is. Ez ugyanaz a hagyomány?

– Attila temetkezésének leginkább kínai és nomád párhuzamai vannak. Általában nehéz fellelni a fejedelmi sírokat. A szkíto-szibériai dombsírok többségét már régen kirabolták, de tudjuk, hogy a többkoporsós temetkezés volt a jellemző dombos, vizes területeken, és még mindig akadnak e helyeken arany- és ezüsttárgyak. A noin-ulai hun fejedelmi dombsírokat (Kr. e. II. sz.) szintén vízközelben találták, a holtak több koporsóba lettek temetve. A kazahsztáni szkíta Aranyembert (Kr. e. V. sz.) két koporsóban és rendkívül sok aranytárggyal helyezték örök nyugalomra. Kína területén rengeteg sír épségben megmaradt, megállapíthatók ezekkel is a hasonlóságok, mint például a sír elhelyezése, tájolása, a több koporsó és a szimbolikus anyaghasználat. A magyar szájhagyomány szerint Attilát víz alá vagy víz közelébe temették, három koporsóba. Eszerint fiainak azt tanácsolták: „napsugárba, holdsugárba, fekete éjszakába” temessék a királyt vagy „nap alá, hold alá, föld alá, víz alá”. A titokzatos tanács megfejtése: a nap az arany-, a hold az ezüst- és a fekete éj, illetve a föld a vasból való koporsók megfelelője. Ez tükrözi a kínai szent könyvre, a Ji csingre alapozott feng shui és a jin-jang rendszer alkalmazását. A nagy fejedelem, Attila, halálával „belépett” az ősök sorába, és három koporsója a hatalom (vas) és az égi származás (arany = jang, nap és harmónia; ezüst = jin, hold, tisztaság) jelentésű. A legendás három fém azt sugallja, hogy Attila is a „nap és a hold által elrendelt” hatalmas uralkodó volt, éppúgy, mint az ókori kínai császárok és hsziungnu uralkodók. Már Sze-ma Csien Kr. e. I. századi kínai történetíró, a hunok kortársa is feljegyezte, hogy a hsziungnuk két koporsóba temetkeznek, de nem részletezte, hogy milyenbe. És ez még semmi, hiszen az igazán hatalmas kínai császároknak akár egy tucat koporsó is járt!

– Valóban aranyból öntötték?

– Az eddigi régészeti feltárásokból kiderült, hogy egy fejedelem „aranykoporsóját” néha bronzból öntötték, mert az újonnan öntött bronz úgy néz ki, mint az arany. Ráadásul a kínai alkimisták szerint az arany a halhatatlanság szimbóluma is. Ezenkívül természetesen használtak arany- vagy ezüstvereteket, pántokat, sőt luxusnak számító, a nap és arany jelentésével bíró vörös lakkozást is.

– Létezett emberáldozat is, ahogyan Jordanes írja Attila temetéséről?

– Létezett, ám hogy kik temették el az uralkodót, és milyen alapon maradtak életben, azt nem tudjuk. Sze-ma Csien írja, hogy amikor egy hsziungnu fejedelem meghal, akkor néha több száz embert temetnek melléje. Ez így volt több kínai dinasztia esetében is, Csin Si Huang-ti, az első kínai császár mellé azonban több ezer terrakottakatonát temettek, emberáldozatok helyett. A kínai Sang-diansztia idején (Kr. e. XVI. sz) több száz emberáldozattal helyezték örök nyugalomra a császárt.

– A feng shui eredetileg a szakrális sírkijelölés módszere, tudománya volt. Tehát valóban elképzelhető, hogy Attila hun király sírjának helyét is e módszer szerint választották ki?

– A feng a szél, a shui a pedig a víz jelentéssel bír. Ez lényegében a jin-jang rendszer: a világosság hímnemű, a sötétség nőnemű; a víz és a föld mindig nőnemű és befogadó, a nap és a szél pedig hímnemű, mert az erőt, a lökést jelenti. A sírokat úgy kellett elhelyezni, hogy azzal a jint és a jangot – a sír körüli víz és a szél járását – kiegyensúlyozzák. A kínai császárok mindig fejjel északnak temetkeztek, úgy, hogy a lábnál mindig legyen víz (folyó, tó, akár mesterséges medence). A magyar krónikák feljegyezték, hogy Árpádot is forrás felett temették el, írja Ipolyi Arnold. A feng shui mester feladata megállapítani az egyensúlyi helyet, hogy mi, élők a legmegfelelőbb módon helyezzük el az őseinket. Mindez pedig azért szükséges, mert ha az ősökkel jól bánunk, akkor ők is jól bánnak velünk. Ha az ősök lakhelye elpusztul, kihal a dinasztia vagy család, ellenkező esetben felvirágzik. Konfuciuszt a legmegfelelőbb helyre temették: két folyó közé, egy hegy lábához, és leszármazottjai mai napig vigyáznak a sírjára.

– Attila alakját ismeri a kínai hagyomány?

– A kínai történeti munkákban Attila alakja nincsen jelen, hisz a világ másik részén, Kína hatáskörén kívül tevékenykedett. Ám a kínai krónikák feljegyezték, hogy a hunok egy csoportja Észak-Kínából nyugat felé ment az I. században. A kínai történetírás rendhagyó és rendszerezett hagyomány, csak a 25 dinasztikus könyv köteteinek száma meghaladja a 3900-at. Sokat háborúztak a hsziungnukkal, de történészeik az ázsiai hunokat soha nem tekintették szőrös, gonosz barbárnak, mint ahogyan a Walt Disney-rajzfilm, a Mulan ábrázolja őket. Kínában megbukott a film, mert nagyfokú torzításnak vélik, hiszen Mulan nem is volt kínai, ráadásul a Kínában élő hsziungnu leszármazottak is megsértődtek a látottakon. Akik csinálták, nem sokat értenek a kínai történelemhez, de a kínai hozzáálláshoz sem. A kínaiak komolyan veszik az ellenséget, de nem tekintik szörnyetegnek, mint manapság a Nyugaton, ahol közhely lett, hogy „az oroszok gonosz emberek, a jók mi vagyunk”. A jinben van egy kis jang, és fordítva, ezt a több évezredes szemléletet nem lehet kiirtani a mentalitásukból.

– Milyen a kínai mentalitás?

– Kínában a történelmi tudat olyannyira erős, hogy nem lehet kikezdeni. A kínaiaknak különben nagyon fontos az egybetartozás, mert ha egy csoport nincs tisztában az identitásával, könnyen lehet irányítani, és idővel elvész mint szuverén egység. A kínaiak legnagyobb ereje az, hogy tudják, időben és térben egységet alkotnak. Ugyanakkor egyik legfontosabb fogalmuk a huangszi, ami életre szóló kapcsolatot, kapcsolathálózatot jelent. Például ha teszek neked egy szívességet, és majd idővel én is megkérlek valamire, akkor elvárhatom, hogy segíts, mert tőlem is kaptál valamit, és tartozol nekem, még ha csak képletesen is. Számukra a család, a közösség és az ország fennmaradása a legfontosabb. Azért tartják fontosnak és dokumentálják a történelmet, mert ha nem tudjuk, hogy hajdan mi történt, akkor azt sem fogjuk tudni, hogy mi vár ránk a jövőben. Kínában az ősök tisztelete manapság is élénken él, a temetőkben évente rendeznek egy nagy lakomát, az úgynevezett csingming fesztivált, és a sírnál áldozatot mutatnak be. Hiszen az ősök ott élnek a sírban, és mi is ősök leszünk egyszer. A kulturális forradalom sem tudta kiirtani ezt a szemléletet.

– Ha, amint írja, egy nép „fennmaradása az uralkodó megfelelő temetésétől függ”, akkor ez azt jelenti, hogy Attila holttestét nem jól helyezték el? Birodalma ugyanis felbomlott.

– Ebben van némi igazság, de ha arra gondolunk, hogy máig emlékszünk Attilára, és vannak, akik hun ivadéknak tartják magukat, akkor viszont nagyon is jól helyezték el. Priszkosz rétor szerint Attilát sátor alá ravatalozták, és a harcosok körbe-körbe nyargalták, énekeltek, sírtak és arcukat, mellüket összevissza vagdalták. Türk és mongol gyászszertartásokból ismerünk hasonlókat. Attila temetésének írott emléke és szájhagyománya egy ősi fejedelmi temetkezési szokásnak, belső-ázsiai hitrendszernek a maradéka, tehát elutasítom azt a nézetet, amit Móra Ferenc fogalmazott meg a 30-as években, miszerint a magyar Attila-szájhagyomány a nyugati krónikákból lett volna átvéve. Lehet, hogy feng shui mesterük nem volt, de sámánjuk igen. Attila fejedelmi temetkezése az ősi hsziungnu és kínai szokás szerint történt, amit a régészet és a kínai krónikák igazolnak.

Isten kardja a mi kezünkben! című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók. Alább belelapozhatnak a mellékletbe.