lovag Poprócsi Attila Barnabás
A Siroki vár „kapitánya”
A Magyar katonai hagyományőrzés úttörői, jeles alakjai címmel cikksorozatot indítottunk a demokrata.hu-n. Fülöp Tibor Zoltán írása.
„Dadogtam, ezért sokan csúfoltak, sőt vertek is az iskolában. Nagyapám tanított bokszolni, birkózni és még vívni is, hogy meg tudjam védeni magam. Egyszer egy magas emelvényről leestem, kórházba is vittek. Szerencsére az orrvérzésen kívül nem történt bajom. Viszont helyreállt a beszédkészségem. Talán ez indított el a bátorság útján. Ekkoriban történt, hogy összetűzésbe kerültem az iskola egyik legerősebb gyerekével. Most már nem hagytam magam. Nem adtam oda a tízóraimat fenyegetésre sem. Hiába próbált megverni, a tanultak szerint megvédtem magam és ő kezdett el sírni a vérző orra miatt” – írja magáról lovag Poprócsi Attila, a siroki vár „kapitánya”.
Úgy tudni, hogy már az államalapítás előtt is állt egy kezdetleges vár a siroki Várhegyen, amelyet az Aba nemzetség birtokolt. Az igazi vár csak a tatárjárás után épült fel, amelyet később I. Károly király királyi várrá nyilvánított. Innen kezdve várnagyok és királyok rendelkeznek a vár dolgaiban. (Közben a XIV. században létrejön Sirok település is. Jelentőségét mutatja, hogy vámszedő hely is volt.) A török hódoltság kezdetén, Országh Kristóf birtoklása idején válik katonai jelentőségűvé az erőd, amikor is beépül az északi végvárrendszerbe. Az 1596-os mezőkeresztesi csatavesztés után azonban, az akkorra védősereg nélkül maradt várba a törökök beköltöznek és 1687-ig bitorolják. Ezután több család is tulajdonosa a várnak, mígnem Rákóczi vezérlő fejedelem a szabadságharc szolgálatába nem állítja. A szabadságharc után két évvel, 1713-ban császári rendelet alapján, több magyarországi várral együtt felrobbantják. A vár felújítása az utóbbi években olyan szinten megtörtént, hogy az idegenforgalmi és kulturális célokat szolgálhasson.
Attila ekként folytatja: „Budapesten születtem a második világháború után, 1945-ben. A Hősök teréhez volt közel a lakásunk, így barátaimmal gyakran jártunk rollerezni és harci játékokat játszani a Városligetbe. Mindig megcsodáltam a hatalmas szobrokat a Hősök terén. Annyira érdekeltek, hogy fel tudtam sorolni a királyokat és a fejedelmeket, szinte uralkodási idejük szerint. Nagyapám, aki huszár kapitány volt, mindig biztatott és mesélt a régi idők csodálatos vitézségeiről. Így szinte belém nevelődött a hagyományőrzés szeretete már zsenge ifjú koromban. Nagyon érdelelt a történelem, pláne a történelmi filmek a későbbiek során. Áhítattal néztem a Rákóczi hadnagya, és más akkor vetített filmeket.”
„Volt lovag, kuruc, huszár és még betyár is”
Karatét és cselgáncsot a középiskola elvégzése után tanult Attila, később mester fokozatot ért el. Több barátjával statisztaszerepet is vállalt magyar filmekben. Ott ismerkedett meg igazán a kosztümökkel, a korhű ruhákkal, a történelmi fegyverekkel és felszerelésekkel. A Könnyűipari Főiskola elvégzése után, külföldre ment dolgozni, de tovább folytatta a hagyományőrzés és a harci művészetek tanulását. Hazatérve elvégezte a Harcművészeti Akadémiát. 1978-ban csatlakozott először a Szacsky Mihály vezetésével működő Zrínyi Miklós Haditorna Klubhoz. Ekkoriban a kereskedelemben dolgozott üzletviteli szervezőként és tanácsadóként. Munkája azonban nem engedte, hogy a klub életében tevékenyen részt vállaljon. Viszont 1982-től Szacsky Mihállyal szorosabb kapcsolatot alakított ki, s ettől kezdve nem csupán aktív tagjává vált ennek a szervezetnek, de az Önvédelmi Szakosztály vezetője is lett. Ám, mivel a klubban több történelmi időszak felelevenítése is zajlott, Attila nem csak a lovagi élet szépségeit ízlelgette, nemcsak a középkori fegyverek használatát igyekezett elsajátítani, hanem belekóstolhatott a betyárok, a kuruc vitézek és a huszárok harci szokásainak tanulmányozásába is. Ezek után nem csoda, hogy több filmben szerepelt haditornászként és a klub tagjaival közösen, számos fellépésen mutathatták be tudásukat, harci ismereteiket.
Habsburg Ottó és a Sárkányos Lovagrend
Az Európai Katonai Hagyományőrző Fesztiválon 1983-ban már ott voltak a Zrínyi Miklós Haditorna Klub küldöttei Salzburgban, közöttük Poprócsi Attila is, méghozzá magyar huszárként. Akkorra már jó lovas tudással is rendelkeztek, ezért lovas bemutatók megtartására is vállalkoztak. Úgy a lovas karusszel bemutatókban, mint militaryban vagy a számszeríjász lövészetben, a magyar csapat lett a győztes. A rendezvény fővédnöke ekkor Habsburg Ottó volt. Ő gratulált a résztvevőknek a záró rendezvényen, majd kinevezte a csapat tagjait a magyarországi „Sándor huszárok tiszti karának”. Szacsky ezredesi, a csapat további négy tagja alezredesi rangot kaptak az utolsó Habsburg-trónörököstől.
A Habsburg Ottóval való történet azonban itt még nem ér véget. Ugyanis 1985-ben ismét találkozója volt az európai katonai hagyományőrzőknek, immár Budapesten a Gellért szállóban. Habsburg Ottó itt is jelen volt. Mesélt a magyar történelmi hagyományokról, valamint a megszűnt Sárkányos Lovagrendről. Arra bíztatott bennünket, hogy keltsük életre ezt a rendet, mivel ez is a magyarság történelmi hagyományaihoz tartozik.
Eltelt ugyan vagy 12 év, mire 1997-ben megalakult a Sárkányos Lovagrend Egyesület, de, mert Attila vidékre költözött, és hogy ott is „szálljon az ige”, 1998-ban megalakította az Aranykard Sárkányos Lovagok Társaságát, a híres Yorki kard, az Aranykard emlékére, amelynek ő maga állt az élére.
Az Aranykard
Societas Draconistrarum vagyis Sárkány Társaság. A Sárkányos Lovagrendet Luxemburgi Zsigmond magyar király, későbbi német-római császár alapította. Az igaz hit védelméért és a husziták ellen küzdő vitézek kitüntetése céljából született a rend, valamint Zsigmond uralkodói tekintélyének erősítése érdekében, hogy szövetkezzék leghatalmasabb alattvalóival és vazallusaival. A rendnek két fokozata volt. Az első fokozat tagjai huszonnégyen lehettek, a sárkányt és a keresztet viselték, míg a második fokozat csak a sárkányt. Ez utóbbi tagjainak számát nem korlátozták.
Ami az Aranykardot illeti, azt Zsigmond 1414-ban a Konstanzi Zsinaton kapta XII. Gergely pápától. A legenda szerint azonban e kardot csak visszaadták, mert valamikor Atilla kardjából készült, és úgy tudni, hogy II. Endre magyar király adta az akkori pápának jó kétszáz évvel korábban. Zsigmond a kardot 1416-ban először Párizsba, később Angliába viszi, és ott a száz éves háború békekötésének elősegítése céljából, ajándékként átadja V. Henriknek, akinek egyúttal Sárkányos lovagi címet is ad. Zsigmond viszonzásul a Térdszalagrend lovagjai sorába kerül. Halála után a kard a Windsori kápolna lakója lesz, majd 1439-ben a kanonok York városának adja. Azóta is ott őrzik és csak ünnepek alkalmával hordják a polgármester előtt az ünnepi menetben. Ez a hagyomány a mai napig él. A kardnak úgy hírlik, bűvös ereje van, mert segíti a békét és a nyugalmat.
„Poprócsi vacsorája” és az Excalibur
Az Aranykard tehát a legenda szerint Atilla kardjából készült, vagy tán éppen az. Atilla nagykirály kardja ugyanakkor és az Excalibur, vagyis Arthur király mitikus kardja ugyanazt a minőséget képviseli, hiszen mind a két király Isten akaratából cselekszik. Hogy milyen további kapcsolat lehetséges Atilla kardja és az Excalibur között, vagy Atilla nagykirály és Arthur király között, nem ennek az irománynak a dolga kitárgyalni, de könnyen felmerül a kérdés, hogy mégis hogy jön ide ez a felvezetés? Úgy, hogy nekem is van egy Attila és Excalibur töténetem, igaz, ez egy Poprócsi Attilával és az Excalibur Középkori Lovagi Étteremmel kapcsolatos anekdota, amit itt most meg is osztok olvasóimmal.
Történt, hogy a 2000-es években, a Magyar Hagyományőr Világszövetség elnökségi ülését Egerben tartottuk. Poprócsi Attila bajtársunk vállalta – elnökségi tag lévén – a vendéglátást, a-mely hasonlóan Atilla nagykirály kardjához, az Exkaliburhoz és az Aranykardhoz is, legendásra sikeredett. Egy szép épületben, méltó körülmények között zajlott a jó háromórás megbeszélés, majd Attila, csakúgy, mint a mindenkori elnökségi tagok, akik bevállalták az elnökségi gyűlés megrendezését és annak otthont is adtak – szóval Attila, meghívott bennünket az éttermi részbe, a középkori környezetet kialakító falodába, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy vacsorára lát minket vendégül. Mivel mi képeztük a teljes vendégsereget, amolyan kivételezettség érzésünk támadt, olyan, amilyent kizárólag azok érezhetnek, akiket a berkeken belüliek hívnak meg. A bárhangulatot idéző félhomályból, hamarosan egy mosolygós pincér alakja rajzolódott ki, kezében egy kisebb fajta tányérral. Tepertő volt a tányéron, igaz nem túl sok, jó, ha jutott személyenként belőle egy vagy két kisebb falatka. Már nem emlékszem, hogy volt-e kenyér ehhez az egyébként ízletes ételhez, de tudom, hogy mindannyian előételként tekintettünk a tepertőkre, amolyan csipegetőre, bár még előételnek is csak étvágygerjesztő volt, nem több. Na de az ilyesmivel nem törődik az ember, ha hamarosan nagy falatok kerülnek az asztalára, titkos reményeinkben egy igazi középkori vacsora formájában. A tepertő pillanatok alatt elfogyott, mi meg elnökségi tagok, lélekben készültünk a lakomára. Telt-múlt az idő, ám az valahogy csak nem érkezett meg. Nem akartuk siettetni Attilát, és óvatosan érdeklődtünk tőle, finoman, hogy meg ne sértsük – mégis mikor lesz már vacsora? Legnagyobb megdöbbenésünkre Attila azt válaszolta, hogy az már megvolt. Az első megdöbbenést követően akkor és ott, nagyon hamar mindannyiunk számára megvilágosodott, hogy a nagyreményű középkori lakoma, a kíváncsiságot hosszú időn át magas fokon fenntartó gasztronómiai álom, valójában egy kistányéron érkező tepertőhalom formájában vált semmissé. Omlós vadhúsok, szaftos nagy sascupákok helyett ezt kellett lenyelni!
Hazafelé egy mikrobuszban utaztunk mind a nyolcan. Odakinn nagy pelyhekben hullott a hó, szép téli éjszaka volt, mi pedig egészen hazáig emésztgettük e különös vacsora ízeit, amit egyesek „Poprócsi vacsorájaként” emle-getnek azóta is, míg mások a „magyar katonai hagyományőrzés gasztro-meglepetéseként” tartanak számon – amin annyit, de annyit nevettünk, hogy tán azóta sem sehol.
Később persze kiderült, hogy amikor Attila a meghívást elvállalta, még nem látszottak azok a hirtelen felbukkanó anyagi kellemetlenségek, amelyek éppen a találkozás napjának délelőttjén sodorták el Atilla összes rendelkezésre álló tartalékát. Ami mégis maradt, azt mind ránk költötte – hát Istenem, ennyi jött ki belőle. Nem baj, Attila, ezért inkább köszönet jár, mint kritika, mert egy elmaradt vacsora bőven megért nekünk sok vidám percet és egy életre szóló anekdotát!
Adalékok és a siroki várkapitányság
Poprócsi Attilát 1995-ben megválasztották a Magyar Harcművészek Szövetsége elnökének. Ide tömörült az akkor már előtérbe került irányzatok többsége, így például a cselgáncs, a jiu jitsu, a karate, a kungfu, az aikido, de már szerepelt a scola eurolucta is, mint tradicionális stílus. E szövetség ma már nem létezik, helyét utódszövetségek vették át.
1996-ban a Visegrádi Palotajátékokon az első magyar „Lovagi Torna Bajnokságot” az Attila vezetése alatt álló csapat rendezte és tartotta. Ő állította össze a torna anyagát és a szabályait, beleépítve már a villámíjászatot és a pallospárbajt is.
Még a 90-es évek végén elvégezte a Haditechnika Történet és Sportélettan Szakot, a 2000-es években pedig a Magyar Hagyományőr Világszövetség által létrehozott „A hagyományőrzés lovagja” arany fokozatú lovagi cím tulajdonosa lehetett.
Azonban az évek folyamán nem csupán a történelmi idők és a magyar hadikultúra tanulmányozásával, bemutatók százaival foglalta el magát Attila, aki e sorok megírásakor, 2024-ben, a 80-ik életévéhez közeledik, és akinek a mai napig szenvedélye a katonai hagyományőrzés. Hiszen saját szellemi termékeivel is hozzájárult csodálatos hagyatékunk népszerűsítéséhez. Gondolok itt elsősorban arra az általa írt könyvre, amely korhű kódexek és leírások tanulmányozása után született meg, amelyben a lovagkori közelharc és európai önvédelmi technikák, fogások gyűjteménye tanulmányozható. Amelyben vizsgaszintek meglépésével módszereket, sőt iskolát ír le mindezek megismertetésére, e harcművészeti irány mesterfokon való elsajátítására. Könyvének címe Scola Eurolucta (Európai harcművészet iskolája).
Poprócsi Attila jelenleg az Aranykard Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnöke. Ami pedig a siroki várkapitányságát illeti: ebbéli kinevezését államtitkári szinten kapta. Mivel évtizeden át haditorna programokat tervezett és rendezett a Siroki várban, ezért berkeken belül is őt tartják a siroki várkapitánynak – de úgymond, ez nem tekinthető mégsem hivatalosan a jelenlegi várban szolgálati pozíciónak. Ezért hát Attila a siroki „várkapitány” – így idézőjelben.
