A spanyolnátha hullámai
Az influenza a modern kor leggyakoribb tömeges fertőző betegsége. Valamilyen mértékben majdnem minden évben megjelenik, de lefutása szerencsére többnyire enyhe, a súlyos szövődmények ritkák. Száz évvel ezelőtt azonban volt egy olyan járvány, amely több áldozatot követelt, mint az azt közvetlenül megelőző első világháború.
Aki a magyar történelem iránt érdeklődik, többnyire tudja, hogy IV. Károly, az utolsó magyar király és osztrák császár madeirai száműzetésben halt meg 1922. április 1-én – spanyolnáthában. Kevesen kapcsolják össze ezt az adatot azzal a szintén közismert ténnyel, hogy a világban 1918 tavaszától 1919 nyaráig több hullámban támadó spanyolnáthajárvány dühöngött, amelynek halálos áldozatai számát 20 és 100 millió közé teszik.
Ezek szerint több mint két és fél évvel a spanyolnáthajárvány lecsengése után még bele lehetett halni a betegségbe? Pontosan így van. Noha az áldozatok száma 1919. április–májusra radikálisan csökkent, a kór teljesen nem tűnt el, és az amúgy is beteg, legyengült szervezetű emberek körében még szedte az áldozatait. Bölcsen tesszük, ha ezt figyelmeztető jelnek vesszük arra nézve, hogy mire is számíthatunk a most terjedő Covid-járvánnyal kapcsolatban.
Hasonlóság és különbség
A most minket sújtó Covid–19 és a spanyolnátha-járvány között sok hasonlóság van, de sok különbség is. A különbségek közül a legfontosabb, hogy száz év alatt az orvostudomány hatalmas fejlődésen ment keresztül, az általános gyógyítás is sokkal hatékonyabb, korszerűbb a diagnosztika, van antibiotikum, lélegeztetőgép, gyulladáscsökkentő gyógyszerek, a kórházi ellátás egészében is összehasonlíthatatlanul fejlettebb, sokkal jobb esélyt kínál a gyógyulásra, mint száz évvel ezelőtt.
Még nagyobb jelentősége van annak, hogy sokkal jobban ismerjük már a kórokozót és magát a betegséget is. Száz éve a genetikai információkat hordozó RNS-nek még a létezéséről sem tudott senki, most meg már RNS-alapú vakcinával is oltunk. Ugyanakkor igaz az is, hogy a vírus egyre újabb meglepetésekkel szolgál, az orvostudománynak folyamatosan tanulnia kell, hogy követni tudja a változásokat. Ebben viszont egy harmadik fontos fejlemény segít, hihetetlen mértékben felgyorsult a tudományos információk áramlása: amit a Föld egyik sarkában fölfedeznek, akár órák alatt a túlsó felén is ismertté válhat.
A száz év előtti és a mostani járvány között a hasonlóságok szembeszökőek. A legfontosabb, hogy mind a kettőt influenzavírus okozta. Egyikről sem tudjuk pontosan, hogy hol és miként tört ki, viszont mind a kettő hónapokig tartó hullámokban támadt, és az egész Földet megfertőzte. Valószínű, hogy manapság sokkal pontosabban ismerjük a halálos áldozatok számát, mint a spanyolnátha esetében, ahol a veszteséget 20 és 100 millió közöttire becsülik, de igazán megbízható adataink ma sincsenek. Erre utal, hogy a hivatalosan jelentett áldozatszám és az adott ország úgynevezett többlethalálozása között meglepő eltérések mutatkoznak. Vannak államok, amelyeknél a két adat nagyjából egybeesik, néhány helyen több Covid-áldozatot mutatnak a statisztikák, mint amennyit az ötéves többlethalálozási adatok, de olyan helyek is vannak, ahol a többlethalálozás kiugróan magas, miközben a Covid-áldozatok hivatalos száma alacsony. Egészében mégis elmondható, hogy az áldozatok száma most egy nagyságrenddel kisebb, mint száz évvel ezelőtt. A hivatalos érték 2021. július közepén négymillió, a becsült ennek körülbelül a duplája. Az elhunytak számának napi átlaga sajnos továbbra is nyolcezer közelében van, és a tendencia emelkedő, így a végső számot még nem tudjuk megmondani.
Háború és járvány
Ahogy a Covid–19, a spanyolnátha sem indult túlságosan ijesztően. A legvalószínűbb feltételezés szerint elsőként az USA Kansas államában, a Camp Funston kiképzőtáborban bukkant fel 1918. március 4-én, de egyes kutatók szerint már 1916-ban jelentkezett, csak akkor még nem ismerték fel, hogy valami új betegségről van szó. A spanyolnátha nevet azért kapta, mert először a spanyol lapok kezdtek komolyan foglalkozni vele, a világsajtó innen vette át a hírt.
A kór az amerikai csapatokkal Franciaországba is átkerült, április elején Brest kikötővárosban kezdett fertőzni, és a hónap végére Párizst is elérte. Május elején már az angol hadseregben is megjelent, az angol katonák pedig eljuttatták szinte az egész világra. Június végére a járvány terjedése elérte a csúcspontját, majd radikálisan visszaesett a megbetegedések száma. Ebben a hullámban viszonylag kevesen haltak meg, bár egyes fertőzési gócpontokon kiugróan magas volt a mortalitás. A leginkább veszélyeztetett korosztálynak a 20 és 35 év közöttiek bizonyultak.
1918 júliusa a spanyolnátha szempontjából nyugodtan telt, tömeges fertőződést sehonnan sem jelentettek. De augusztus második felében egy, a korábbinál agresszívabb változattal beindult a második hullám. Több esetben jól megfigyelhető, ahogy a nagy katonai mozgásokat követte a fertőzés terjedése. Az egészségügyi szervezetek megpróbálták fékezni ezeket a mozgásokat, vesztegzárba küldték a hajókat, de a háború követelményei ezeket rendre felülírták.
Megbízható adataink elsősorban az USA-ból vannak. Tudjuk például, hogy Philadelphiában egyetlen októberi napon 4597-en haltak bele a fertőzésbe. Más országokból kevesebb adat érkezett, vagy szinte semmi, különösen az éppen polgárháborúba bonyolódó Oroszországból vagy Indiából, ahol az ismert fertőzöttek ötöde belehalt a betegségbe – csak éppen azt nem tudjuk, hányan fertőződtek meg. A járvány átterjedt Kínába, Japánba, gyakorlatilag az egész földgolyóra.
Fel-felbukkant még
Az első hullámban a betegség lefolyása a szokásos influenzáéhoz hasonlított, a második hullám már sokkal végzetesebbnek bizonyult, különösen Indiában, ahol a vidéki szegények a városokba menekültek, tovább növelve a zsúfoltságot. Későbbi becslések szerint 1918 utolsó negyedében egyedül Indiában húszmillió ember halt bele a spanyolnáthába.
Az 1918-as év végére, november–decemberre a járvány meglepő módon lecsillapodott, az ezer emberre jutó halálozás a korábbi csúcsot jelentő 25-ről egy alá csökkent. A következő év januárjában azonban, a hajózási tilalom feloldásával Ausztráliából új hullám indult, és hetek alatt szétterjedt a világon. Kevésbé volt halálos, mint a második, de súlyosabbnak bizonyult az elsőnél. Ez a hullám lassan és elhúzódóan csillapult az 1919-es esztendő nyarára.
Amikor már mindenki azt gondolta, hogy a pusztító járvány elmúlt, 1920 elején újabb hullám indult. Mivel ekkorra a hadműveletek befejeződtek, a katonák hazatértek, és a nehéz helyzetben a civil lakosság is lényegesen kevesebbet utazott, mint korábban, a járvány ezúttal lassabban terjedt. Inkább egy-egy város megfertőződése volt jellemző, viszont helyenként kiugróan magas mortalitással. 1920 nyarától ez a hullám is ellaposodott, de a fertőzés még évekig felbukkant, ahogy IV. Károly megbetegedése és halála is bizonyítja.
A spanyolnátha a Föld akkori lakosságának körülbelül egyharmadát fertőzte meg, és a fertőzöttek nagyjából 10-15 százaléka halt bele a betegségbe. Összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy a Covid–19-járvány eddig, 2021 júliusáig a lakosságnak körülbelül tíz százalékát érte el, és a megfertőződöttek két százaléka halt meg. Az esélyek tehát ma sokkal jobbak, de a végleges megoldásig még hosszú út van hátra.
