A svédek sietnek, mi ráérünk

A török parlament múlt kedden ratifikálta Svédország NATO-csatlakozását, amit hosszú ideig azért ellenzett Ankara, mert szerinte Stockholm nem lép fel kellő szigorral a Svédországban élő, Törökországban terroristaként számon tartott, kurd fegyveres csoportokhoz kötődő személyekkel szemben. Törökország sokáig elzárkózott a ratifikációtól, a fordulat nem egyik napról a másikra történt: tavaly nyáron következett be, amikor Recep Tayyip Erdoğan elnök támogatásáról biztosította a csatlakozást, majd októberben a ratifikációs szavazás elindítására kérte a parlamentet. A voksolást aztán mégis elhalasztották novemberről januárra, kivárva a háttéralkudozások végét, és hogy pecsét kerüljön az Egyesült Államokkal F–16-os vadászgépek vásárlásáról kötött megállapodásra. Múlt csütörtökön aztán Erdoğan elnök alá is írta a rafitikációs okmányt. Pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) bízik benne, hogy ígéretének megfelelően Stockholm a jövőben szigorúbban lép fel a Svédország területén élő kurd szélsőségesekkel szemben.

A török ratifikáció napján Orbán Viktor miniszterelnök magyarországi látogatásra hívta meg Ulf Kristersson kormányfőt az északi ország NATO-csatlakozásának megvitatása, a kétoldalú kapcsolatok erősítése és a kölcsönös bizalom elmélyítése érdekében. Előbb ugyan külügyminisztere azt mondta, Kristersson nem látja értelmét a találkozónak, a svéd kormányfő csütörtökön mégis elfogadta a meghívást. „Egyetértek önnel abban, hogy előnyösebb lenne az országaink között a szorosabb politikai párbeszéd. Van számos közös érdekünk, ahogy ön is említi, kétoldalú kapcsolatok terén a Gripen vadászgépek kérdése, EU-s kereteken belül az önök elnöksége, illetve természetesen a NATO-s szövetség kérdése” – írta a jobbközép politikus. „Svédország NATO-csatlakozási kérelmének jóváhagyása a magyar parlamentben erős alapja lesz annak, hogy előrelépjünk kétoldalú kapcsolatainkban, és elmélyítsük a közös megértést és bizalmat” – tette hozzá.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár azt nyilatkozta, hogy az Országgyűlés legközelebbi, február végi ülésére várja a svéd csatlakozás budapesti ratifikálását. A magyar törvényhozás azonban nem igazán méltányolja a sürgetést, aminek Kövér László hangot is adott. A házelnök az Indexnek hangsúlyozta, egy új tagállam csatlakozásának támogatása felelős kérdés, hiszen a tagállamok „katonai segítséget nyújtanak a megtámadottnak”, azaz „egy NATO-tag a saját fiait odaküldi a frontvonalra, akár az életüket is feláldozva, hogy megvédjék a szövetségesüket, cserébe ugyanezt várják el”. „Ehhez olyan fokú bizalom kell, amelynél nincsen erősebb. Na, most nézzük meg, Svédország milyen módon viszonyult az elmúlt időszakban Magyarországhoz, akár csak az elmúlt néhány hónapban, amióta a csatlakozásuk napirendre került, milyen arroganciával és negligenciával viseltettek irányunkban. Számomra nem egészen világos, hogy tisztában vannak-e azzal, valójában mit jelent a szövetség, amibe ők be szeretnének lépni” – fejtette ki a házelnök.

Kövér László emlékeztetett rá, „a svédek olyan messzire mentek Magyarország pocskondiázásában, a demokratikusan megválasztott kormány gyalázásában és a mozgásterének szűkítésében, amit nem lehet meg nem történtté vagy mellékes körülménnyé tenni”. Hozzátette, Helsinki irányából is hasonló kommentárokat és támadásokat kaptunk az elmúlt években, aztán „miután a parlament jó szándékkal ratifikálta a finnek csatlakozását, Finnország azonnal csatlakozott az Európai Bíróság előtt zajló eljáráshoz Magyarországgal szemben”. „Pusztán azért, mert gyermekeinket minden áron meg akarjuk védeni az LMBTQ-agymosás ellen” – jegyezte meg.

A házelnök szerint a svédeknek ideje lenne komolyan vennie hazánkat, ugyanis mi nem fogunk könyörögni, hogy tisztázzuk a problémákat. „Nem vagyunk a csicskásai senkinek. Úgy érzem, súlyos félreértés van a svédek fejében” – magyarázta.

A Fidesz-frakció részéről Kocsis Máté közölte, a ratifikációra csak azután kerülhet sor, hogy a két miniszterelnök találkozott.

Nem kell sokáig kutakodnunk, ha meg akarjuk találni, milyen pocskondiázásokra is utalt a házelnök, hiszen a svéd politika irányából valóban durva megjegyzések érték hazánkat az elmúlt években. A 2022-ig hivatalban lévő szociáldemokrata kormány igazán kitett magáért a vérmes nyilatkozatok terén.

Annika Strandhäll volt szociáldemokrata szociálisügyi miniszter 2019-ben a magyar családtámogatási rendszerről a náci Németországra asszociált. „Riasztó, ami Magyarországon történik. Most azt akarja Orbán, hogy több igazi magyar gyermek szülessen. A politika bűzlik a harmincas évektől” – írta közösségi oldalán a politikus, akit láthatóan megrázott az elképzelés, hogy nem csak tömeges bevándorlással lehet kezelni a demográfiai problémákat. Karin Karlsbro, az akkori baloldali kormányt kívülről támogató Liberálisok EP-képviselője – akinek pártja a jelenlegi kormány tagja – a koronavírus-járvány elleni intézkedések kapcsán vádolta meg a magyar kormányt azzal, hogy „megszüntette a demokráciát”, és az uniós források megvonását sürgette. Az azóta eltelt szűk négy évben annyi újabb és újabb okot találtak az európai balliberálisok hazánk támadására és fenyegetésére, hogy szinte el is feledkeztünk róla, 2020-ban milyen hisztérikus nyilatkozatokban vizionáltak diktatúrát Magyarországon – mindezt úgy, hogy eközben a liberális Emmanuel Macron francia elnök gyakorlatilag rendeletekkel kormányzott, és a franciák alig hagyhatták el a lakásukat, Németországban pedig tömegtüntetések voltak a korlátozások ellen, csak hogy néhány példát emeljünk ki.

A következő évben, még a szociáldemokraták alatt, a svéd külügyminisztérium különböző NGO-k dokumentumaiból összeollózott, terjedelmes országjelentésben fogalmazott meg kizárólag kritikus megállapításokat Magyarországgal kapcsolatban. Mondanunk sem kell, a gyermekvédelmi törvényen sem győztek felháborodni Stockholmban. Ennek kapcsán, kis színesként, érdemes felidézni, hogy az akkor még ellenzéki, ma már kormányon lévő Liberálisok ifjúsági tagozata 2016-ban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a vérfertőzés és a nekrofília legalizálását pedzegette. Visszatérve a gyermekvédelmi törvényre, Jessika Roswall, a Mérsékeltek politikusa „a szabad társadalom legalapvetőbb értékei elleni támadásnak” minősítette a jogszabályt, és nem túl eredeti módon az uniós források befagyasztását sürgette. Nem mellesleg ma ő Svédország EU-ügyi minisztere, és az elmúlt években nem vett különösebb fordulatot a hozzáállása. Érdemes felidézni: 2019-ben a svéd közmédia készített gyermekeknek szóló lejáratóanyagot Magyarországról, amelyben a baloldali aktivista Gulyás Márton nyilatkozatára építve állapítják meg, hogy hazánkban véget ért a demokrácia.

Már az előbbiekből is látszik, hogy a svéd politika centrumában nincs túl nagy különbség a bal- és a jobboldal között. Bőven idézhetünk a most kormányon lévő jobbközép pártok EP-képviselőitől is olyan közösségi médiás posztokat, amikben az uniós források befagyasztásán örvendeznek vagy az ukrajnai háború kapcsán bírálják a magyar kormány politikáját. Ne feledjük azt se, hogy amikor a Fidesz még az Európai Néppárt tagja volt, a svéd és finn tagpártok azok közt voltak, amelyek a leghangosabban követelték a nagyobbik kormánypárt kizárását a jobbközép pártcsaládból.

Noha a jobbközép svéd kormány esetében beszélhetünk előrelépésekről például a migrációs politika terén a szociáldemokratákhoz és zöldekhez képest, a svéd politika fősodrának világlátása olyan távol van a magyar konzervatív gondolkodástól, hogy nehéz elképzelni a szakadék felett átívelő hidat.