Cservák Csabát sokan a „nép alkotmányjogászának” tartják

2002-ben a második fordulót követően egy bizonyos Vecsernyés Sándor joghallgató nevén érkezett egy beadvány, amely eldöntötte volna a választások sorsát. Ha a beadványnak helyt adott volna az OVB, akkor nincs meg a Medgyessy-kormány többsége. Az SZDSZ-nek ugyanis jóval kevesebb kompenzációs mandátum jutott volna így országos listán. A lényeg, hogy a választási eljárásról szóló 1997/C törvény 69. paragrafusa 4. bekezdésének C pontja kimondja, hogy a kiesett jelöltre leadott szavazat érvénytelen. Ugyanezen törvény 58. paragrafusa pedig rögzíti, hogy aki lemond a jelöltségről, azt törlik a nyilvántartásból és kiesik. A törvény nem engedi meg a visszalépést, ez a jogszabály szóhasználata szerint a nyilvántartásból való törlés kategóriájába tartozik – mondta a Demokratának Cservák Csaba alkotmányjogász, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség jogi igazgatója, aki az Országos Választási Bizottság tagjaként évekig szélmalomharcot folytatott a kormányváltás kérdésében sorsdöntő beadványról.

– Általános vélekedés, hogy az Országos Választási Bizottság nem áll a helyzet magaslatán, ami a választási visszaéléseket és a jogorvoslati lehetőségeket illeti. Ön is így látja?

– Ennek a bizalmatlanságnak sajnos van némi alapja. Az OVB státusa, hatásköre rosszul szabályozott, illetve szabályozatlan. Nem tisztázott például az OVB-nek és a területi választási bizottságoknak az Országos Választási Irodához és a területi választási irodákhoz fűződő viszonya. Erről korábban már beszéltem a Demokratában. A lényeg, hogy a testületnek nincs megfelelő infrastruktúrája, és a tevékenysége nincs jogszabályokkal körülbástyázva. A hiányos és rossz szabályozás rendkívül szűk mozgásteret enged. De meggyőződésem, hogy még így is hatékonyabban és határozottabban léphetne volna fel az OVB. Én magam jó néhány alkalommal épp ezért fogalmaztam meg különvéleményt.

– Melyek a jelenlegi választási rendszer leggyengébb pontjai?

– Az ellentmondásos szabályozás és a számtalan joghézag, illetve a választás törvényességét felügyelni hivatott testület szűk mozgástere. A 2002-es országgyűlési választások után néhány OVB-taggal, egyetemi professzorral, választási szakértővel reformbizottságot alakítottunk, letettünk néhány javaslatot az Országgyűlés asztalára. Ezekből, mondanom sem kell, semmi nem lett; a parlament napirendre sem tűzte a kérdést. Ahogy már említettem, pontosan szabályozni kéne az OVB jogállását. A szavazólapokkal való visszaélési lehetőségek ellen is föl kell lépni. Javasoltam, hogy minden szavazólap és a hozzá tartozó boríték számozott és hologramos legyen, és csak az a szavazat legyen érvényes, amely a hozzá tartozó borítékban van. Ez technikailag könnyen kivitelezhető. Továbbá normális szankcionálási lehetőségre volna szükség; felmerülhetne a választójog valamilyen fokú korlátozása, pénzbüntetés, vagy a gyorsított, rendkívüli büntetőeljárás megindításához való jog. Jelenleg ugyanis csak a képzeletbeli skála két végletére van lehetőség: a jogsértés puszta megállapítására, ami nesze semmi fogd meg jól, illetőleg az eredmény adott szintű megsemmisítésére, ha olyan jogsértést tapasztal az illetékes bizottság, ami azt érdemben befolyásolta. Ám ezt nem merik megtenni a testületek.

– Vajon miért nem mernek a bizottságok határozottan föllépni?

– Sajnos ebbe a szigorúan szakmai szférába is beszüremkedik a politika. Emlékezetes Kuncze Gábor azon kijelentése, amikor jogi gengszterizmusnak titulálta, hogy az OVB napirendjére mert tűzni kötelességszerűen egy beadványt. Ez a mérgezett politikai légkör a félelem egyik oka. A másik, hogy az említett körülmények miatt a bizottságok tagjai nem tudnak elmélyedni a konkrét ügyekben, márpedig egy súlyos döntést komoly szakmai megalapozottsággal lehet csak meghozni.

– A kettős népszavazás során a kormány kampánytevékenysége is törvényellenes volt.

– Valóban, a kormány sokak szerint tájékoztató tevékenységnek beállítva kampányolt a „nem” szavazatok mellett. Ez egy alkotmánybírósági határozat szerint eleve alkotmányellenes, de nincs rá konkrét törvény. A választási bizottságok csak a választási eljárás hivatalos résztvevői ellen léptethetnek életbe szankciókat. Márpedig a kormány kívül esik ezen a körön, egyfajta jogi senki földjét jelent, hiszen hivatalosan nem része a választási eljárásnak. Szerintem aki illetéktelenül erre a mezsgyére téved és jogellenesen kampányolni kezd, arra automatikusan feléled az OVB hatásköre. A testület többsége máshogy döntött…

– Ön megtámadta az Alkotmánybíróságon magát a népszavazási törvényt.

– Így van, mert álláspontom szerint számos tekintetben alkotmányellenes. Az Alkotmány rögzíti a népszuverenitás elvét. Az Alkotmánybíróság szerint a közvetlen demokrácia a hatalomgyakorlás kivételes formája, de kivételes megvalósulása esetén a közvetett demokrácia fellett áll. Ennek ellenére a népszavazásokat sok esetben elgáncsolják, pedig csak ott tagadható meg, ahol a törvény tételesen tiltja. Ahol már joghézag van, ott álláspontom szerint az „in dubio pro plebs”, azaz „kétség esetén a nép javára” elvét kell követni. Ezen túl problémás, hogy nincs szabályozva, érvényes és eredményes referendum esetén milyen határidőn belül kell törvényt alkotni. Kétséges, hogy a kezdeményező mennyire ura a népszavazásnak, mennyiben lehet adott esetben visszavonni, módosítani. Ezáltal sérül a népszuverenitás alkotmányos elve. Márpedig, mint tudjuk, haza csak ott van, ahol jog is van.

– 2002-ben komoly indulatokat váltott ki az újraszámolás kérdése, és sokan máig úgy vélik, választási csalás történt az első fordulóban.

– Ezért kellene ezt is pontosan szabályozni. A törvény ma nem rendelkezik erről. Alapvetően kétfajta jogállamfelfogás létezik, az egyik a Rechtstaat, a német és a rule of law, az angol. Az előbbi szerint csak azt szabad tenni, ami a törvényben szerepel, a másik szerint mindent szabad, amit a törvény nem tilt. A szűken vett államigazgatás persze a német felfogás alapján kell működjön, de a választási bizottság kizárólag a választópolgároknak felel, amelynek feladata és kötelezettsége az állampolgári jogvédelem. Tehát ha nem jelenti senki jogsérelmét, és nem valósít meg hatáskörelvonást, akkor az OVB nemcsak azt teheti meg, amit betű szerint előír a törvény, hanem azt is, ami annak a szelleméből következik. Tehát a rendelkezésére álló szavazólapokat, jegyzőkönyveket újraszámolással is ellenőrizheti. Sőt a választási törvény kimondja, hogy ott kötelező újraszámolni, ahol az első két helyezett közti különbség kisebb, mint az összes leadott szavazat egy százaléka, vagy kevesebb, mint az érvénytelen szavazatok száma; egyéni kerületi és megyei szinten. Az OVB végül 12:2-es döntéssel ezt a szabályt megszorítólag csak a kis szavazókörök szintjén engedélyezte. A visszalépő jelöltekre leadott szavazatok kérdése is rendezetlen. A Vecsernyés-ügy ezt példázta.

– Ez az az ügy, amelyen gyakorlatilag eldőlt a kormányváltás?

– Igen. 2002-ben a második fordulót követően egy bizonyos Vecsernyés Sándor joghallgató nevén érkezett egy beadvány, amely eldöntötte volna a választások sorsát. Ha a beadványnak helyt adott volna az OVB, akkor nincs meg a Medgyessy-kormány többsége. Az SZDSZ-nek ugyanis jóval kevesebb kompenzációs mandátum jutott volna így országos listán. A lényeg, hogy a választási eljárásról szóló 1997/C törvény 69. paragrafusának 4. bekezdése C pontja kimondja, hogy a kiesett jelöltre leadott szavazat érvénytelen. Ugyanezen törvény 58. paragrafusa pedig rögzíti, hogy aki lemond a jelöltségről, azt törlik a nyilvántartásból és kiesik. A törvény nem engedi meg a visszalépést, ez a jogszabály szóhasználata szerint a nyilvántartásból való törlés kategóriájába tartozik. Jogilag ez azt jelenti, hogy aki visszalép, azt törlik a nyilvántartásból, kiesik. A törvény szerint tehát a rá leadott szavazat érvénytelen. Sportpéldával élve, ha egy sportoló bejut a nyolcas döntőbe, de nem indul el, az nem nyolcadik lesz, hanem helyezetlen. Ezt egy rendszertani érvvel erősítettem az OVB-hez beterjesztett különvéleményemben. A magyar választási rendszer az egyéni jelöltek esetében az úgynevezett abszolút-egyszerű többségi rendszert alkalmazza. A világban ismert még az abszolút-abszolút modell, amikor a második fordulóba csak az első és a második helyezett jut be. Ilyet alkalmaznak például az amerikai kongresszusi választásokon. Nálunk viszont a második fordulóba mindazok – de legalább hárman – bejutnak, akik legalább tizenöt százalékot értek el, és majd közülük kerül ki egyszerű többség alapján a győztes. Aki ettől eltér, az rendeltetésellenes joggyakorlást valósít meg. Tehát a visszalépőket, ha nem is kell büntetni, de ne kompenzáljuk. Aki bejut a második fordulóba, de nem indul el, azt miért kéne kárpótolni plusz-töredékszavazattal? Ő eltér a rendszer fő irányától, mert bár megkapja a jogot, de kiszáll a versenyből. Jogilag kiesik. A kiesett jelöltre leadott szavazat pedig, mint a törvény rögzíti, érvénytelen. Felhozták az érvelésem ellen, hogy ez igaz, de csak a kiesése után leadott szavazat érvénytelen. Ez egyrészt azért nem igaz, mert a töredékszavazatokat az első fordulóban nem hasznosuló egyéni és listás szavazatok alapján számítják, de csak a második fordulót követően derül ki, hogy mely pártnak jár. Ebből is levezethető, hogy végig versenyben kell maradni. Másrészt, aki visszalép, tehát kiesik, az főszabály szerint sincs a második fordulóban a szavazólapon, tehát nem lehet rá szavazni. Fogalmilag értelmetlen a kiesése után rá leadott szavazatokról beszélni. Vagyis az a szavazat érvénytelen, amelyet rá adtak, amikor még versenyben volt. Mindebből az a lényeg, hogy a visszalépett jelöltekre leadott szavazatokat érvényteleníteni kellett volna, ez azonban nem történt meg, 8:4-re leszavazta az OVB az előterjesztésemet. Ezek a törvény szerint érvénytelen, de az eredménybe mégis beleszámolt szavazatok aztán az MSZP-SZDSZ-tábort erősítették. Figyelemre méltó módon a Fidesz által delegált Bordás Vilmos sem írta alá a különvéleményt, csak Sándorfi György és a MIÉP-es Pécsváradi János. A Fidesz jelöltjei közül volt, aki hevesen ellene érvelt, volt, aki hallgatott. Mások az előzetes egyeztetések során kikapcsolták a telefonjukat, elérhetetlennek bizonyultak.

– Szélmalomharca aztán még három évig folytatódott, mígnem Dávid Ibolya puccsszerűen eltávolíttatta a testületből.

– Valóban, mégpedig oly módon, hogy Ficzere Lajos OVB-elnök – a KGST egykori jogi igazgatója -, eltérve korábbi álláspontjától, miszerint az OVB-tagok nem visszahívhatók, volt vejét, Kajdi Józsefet fogadta el a bizottság legitim tagjának. A politikai tisztogatás, bár mocskos, de sajnos bizonyos körökben megszokott dolog hazánkban. Azonban ez idáig példátlan volt, hogy valaki pártok belviszályait kiterjessze egy független testület életére. Ez az abnormális Magyarország iskolapéldája. Ezzel a lépéssel egyértelművé vált, hogy a normális Magyarországról és a mértéktartó konzervativizmusról papoló irányzat legfeljebb halkonzervativizmusnak nevezhető. Az említett szélmalomharc során egyébként számos alkalommal fogalmaztam meg különvéleményt, így a termőföld magyar kézben tartása, a birtokméret korlátozása, a pártlogók méretének egyenlősége, a cigányválasztás és az európai uniós alkotmány ügyében. Nem egy esetben sajnos 8:1-re maradtam kisebbségben. Sokaknak lettem így szálka a szemében. A választópolgárok, különösen a polgári körök táborában viszont, talán éppen ezért, népszerűségre tettem szert, pedig csak a kötelességemet teljesítettem, amire esküt tettem.

– Önt sokan a „nép alkotmányjogászának” tartják. Nem gondolt arra, hogy fényes politikai karriert futhatna be, ha a szakmai munkát aktívabb közéleti szerepvállalásra, mondjuk képviselőjelöltségre cserélné?

– Mindig szakmai embernek vallottam magam. Azonban elgondolkodtató, hogy a mai szomorú közállapotokat tekintve lehet, hogy politizálni kell egy olyan társadalom megteremtéséhez, amelybe nem szüremkedik be mindenhová a politika. Nem elég már a hagyományos értékeket megóvni, már újakat is kell teremteni melléjük.

– Mi a véleménye az alternatív szavazatszámlálás, a civil ellenőrzés kiépítéséről?

– A törvények erre lehetőséget adnak, a győztes legitimitását pedig növeli a párhuzamos ellenőrzés. A magam részéről maximálisan támogatom ezt a gondolatot.

– Eddigi életútjából adódik a kérdés: ön részt vesz ebben?

– Meglehet.

Ágoston Balázs