Huszonegyedik alkalommal segített szülőföldje lakóin Beregszászi Olga
A szeretet és ragaszkodás ereje
Harmadik éve dúl a háború Ukrajnában. Bár Kárpátalján hála Istennek nem zajlanak harci cselekmények, a háború szele ezt a régiót is elérte: nagyon sokan elhagyták otthonukat, és akik otthon maradtak, félelemben és szükségben élnek. Az emberek gondterheltek, feszültek, légiriadókor az óvóhelyre kell menniük, míg csak le nem fújják. Nem csoda hát, ha egy-egy kulturális alkalom vagy más közösségformáló esemény kicsit javít a közérzetükön, néhány órára elfeledik a mindennapi bajokat. Az a tudat pedig, hogy az anyaország gondol rájuk és támogatja őket, felbecsülhetetlen érték.
Beregszászi Olga fiatal kora óta Magyarországon él, ott épített karriert, ott lett ismert a neve előadóművészként, szíve mégis sokszor hazahúzza, és mindig szeretettel gondol a szülőföldjén élőkre. Nem csak gondol, lehetőségéhez mérten segít is. Az idén 21. alkalommal szervezte meg Budapesten a Száz perc száz emberért elnevezésű jótékonysági koncertet, amelynek bevételét a szülővárosában élő rászorulóknak hozta el. A koncertet az idén is a MOM Kulturális Központban tartották, ahol zömében magyarországi előadók, Beregszászi Olga kollégái, barátai lépnek fel, és évről évre prominens hölgyek közreműködésével Hampel Katalin divattervezőnek, Beregszászi Olga jó barátjának divatshowja is elkápráztatja a nagyérdeműt. Ezúttal hatmillió forint gyűlt össze, amit a művésznő személyesen hozott el Beregszászba, több intézményt és szívének kedves embereket keresve fel.
A művésznő néhány éve a város tehetséges diákjait is támogatja. Az idén tíz gyermek kapott 20-20 ezer forintot, akiket az intézmények jelöltek az ösztöndíjra. Az ünnepélyes átadásra a Beregszászi Kossuth Lajos Líceumban került sor, ahol Beregszászi Olga elbeszélgetett a gyerekekkel. Afelől érdeklődött, hogyan élik meg a háborút, mennyire befolyásolja mindennapjaikat, tanulmányi eredményeiket. A kérdésre, mit gondolnak, ha azt mondja, háború, a válasz mindenkitől ugyanaz volt: szomorúság és félelem. Az egyik kislány elárulta, ha itt nem is ropognak a fegyverek, a légiriadó hallatán összeszorul a gyomruk, egyszerre uralja félelem a testet és a lelket is.
Az iskolában Babják Edit, a Beregszászi Városi Tanács Oktatási és Művelődési Főosztályának vezetője is megosztotta gondolatait a megjelentekkel. Örömmel és hálásan konstatálta, hogy a művésznő a felnövekvő nemzedékre is gondol, azokra a gyermekekre, akikre tanáraik mellett szüleik is méltán büszkék lehetnek, hiszen valamiben mindannyian kiemelkednek, akár szorgalmukkal, akár tehetségükkel. Megköszönte Beregszászi Olga gondoskodását, hogy az itteni gyermekekről sem feledkezik meg, és ami talán a legfontosabb, hogy személyesen hozza el a támogatást, és lelket önt az itt élőkbe.
A száz rászorulónak immár hagyományosan a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskolában adták át a fejenkénti 15 ezer forintos támogatást, valamint a Béres Gyógyszergyár vitaminjait. A résztvevőket Bobály István igazgató köszöntötte, kihangsúlyozva, mindig nagy örömmel fogadják Beregszászi Olgát egy koncertműsorral tanítványaik és pedagógusaik közreműködésével. A rendezvényen részt vett Babják Zoltán is. A Beregszászi kistérség polgármestere köszönetét fejezte ki a művésznőnek az immár több mint két évtizedes fáradhatatlan erőfeszítéseiért, városa és annak lakói iránti szeretetéért.
– Minden alkalommal feltöltődöm a budapesti jótékonysági koncerten, ahol sok beregszászival találkozom, olyan emberekkel, akik arra biztatnak, tartsunk ki, legyünk erősek. Most is így volt ez – mondta a polgármester. – Beregszászi Olga, városunk díszpolgára a kapcsolatait arra használja fel, hogy támogassa az itthon maradt rászorulókat, hogy picit jobban érezzék magukat. Örömömre szolgál, hogy az elmúlt években segíthettem célba juttatni a támogatást, amit a művésznő saját belátása szerint a város polgárainak és intézményeinek szánt. És ő az, aki Beregszászról mindenhol azt mondja el, amit a mi szeretünk hallani: szeressétek Beregszászt, mert Beregszász a legszebb város – hangsúlyozta Babják Zoltán.
Hozzátette, tudja, hogy sok volna teendő a városban, de a háború a terveket keresztülhúzta. Ám mindannyian abban reménykednek, hogy egyszer véget ér ez is, és minden visszakerül a megszokott kerékvágásba. A száz támogatott közül sokan nem tudtak személyesen eljönni a művészeti iskolába, aminek sajnos nyomós oka van: sokuk már ágyhoz van kötve. Leírni sem könnyű, milyen körülmények között élnek ezek az emberek, sokan végtagok nélkül, kiszolgáltatottan. Róluk a Beregszászban működő Szent Anna Karitász gondoskodik.
– Húsz rászoruló gondozottunk van, közöttük halmozottan sérült fiatalkorúak, olyan mozgáskorlátozottak, akik nem tudják elhagyni otthonukat. Nekik én vittem el a művésznő által felajánlott támogatást, és a nevükben is elmondhatom, mennyire örültek neki – árulta el Harapkó Marianna, a Szent Anna Karitász vezetője, aki munkatársaival egyetemben rendszeresen látogatja és támogatja a sanyarú sorban élő embereket.
Eredményes és szeretettel teljes volt a művésznő beregszászi látogatása, hiszen az anyagi juttatás mellett mindenkihez intézett egy-egy jó szót, biztatást. Örömet szerzett óvodásnak, iskolásnak és nyugdíjasnak. A beregszásziak mindig nagyon várják, és biztosan nem csak azért, mert soha nem érkezik üres kézzel, hanem mert szeretik, tisztelik, becsülik és példaképként tekintenek rá.
